Fotó, 1954 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1954-07-01 / 4. szám
A BÉKÉSCSABAI FÉNYKÉPKIÁLLÍTÁS Május elsejének megünnepléséből a békéscsabai amatőrfényképezők az ottani Munkácsy Mihály múzeumban rendezett fényképkiállítással vették ki részüket, s mikor arról számolok be, hogy a látogatók száma a megnyitás napján ezren felül volt, a nyitvatartás ideje alatt pedig több, mint ötezren tekintették meg a fényképeket, egyúttal jeleztem, hogy Békéscsaba város közönsége milyen nagy megértéssel fogadta a kulturális eseményt. A kiállítás képanyagát összeválogató s a rendezés nagy munkáját irányító Erdős Zoltán tanárt (aki — mellesleg — szintén kitűnő amatőr), a legjobb szándék vezette, hogy a békéscsabai amatőrök e kulturális megmozdulása előadásban és tartalomban egyaránt magas színvonalat képviseljen. Bár a kiállított képek között szép számmal akadtak értékes munkák, mint például Berekméri Zoltán, Vasvári Béla, Sándor István, Szeberényi Szabolcs, dr. Südy Ernő, Csapó László és még többek művei is, nem hallgathatom el, hogy a kiállításon inkább a múltból ismert jellegzetes tematikák és előadásmódok jelentkeztek (még az ú. n. „nemes eljárással“ készült képek is szerepeltek !) semmint a jelen, azaz a mai, realista szellemben fogant látás nyomán született s mostani életünk megörökítésre érdemes mozzanatait ábrázoló művészi fényképek. Egy-két kép, így Csapó László, Faliújságja és az Úttörő fotoszakkör fotói már ízelítőt adnak abból, hogy miként képzelik el egyesek a békéscsabai amatőrfényképezők közül a jelen témáját. Ezek a kísérletek azonban még csak szórványosan jelentkeznek, s az előadás nem tud a belső, azaz a tartalom színvonalára felemelkedni. A békéscsabai amatőrfényképezők gárdája értékes együttes most és lesz a jövőben, ha összetart és egymást támogatja. A nemzetközi kiállításokon többször és sikerrel szerepelt Berekméri és Vasvári mellett a fiatalok közt Csapó, valamint a gimnazista Szeberényi, az Úttörő fotókör lelkes tagjai, mind-mind biztató ígéretek. Munkájuk eredményessé tételéhez azonban a Városi Tanács hathatós támogatására lenne szükség, mert megfelelő helyiség hiányában ezek az értékek könnyen veszendőbe mehetnek, márpedig a kulturális értékekkel való helyes sáfárkodás a hivatalos körök hatáskörébe tartozik. A békéscsabai amatőrfényképezők első seregszemléje általában sikerültnek mondható. Jövőbe mutató jelentősége azonban csak akkor lesz, ha az ottani amatőrök megszívlelve a fentebb mondottakat, a realista irányzat mellé szegődnek, mivel fejlődésük— természetesen a művészi színvonal megtartásával — csakis így képzelhető el. Az ottani Fény. Szöv. ugyancsak szerepelt a kiállításon. Sajnos, a kiállított képek nem voltak példamutatók ! Haller F. O.