Fotó, 1954 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1954-07-01 / 4. szám

Il MAGOME a magyar fotokultúra szolgálatában A Magyar Dolgozók Orszá­gos Művészfényképező Egyesülete (MADOME) az ország legrégibb és legnagyobb múltra visszatekintő fotoamatőr szervezete. Ötvenyolc évvel ezelőtt, 1896-ban alakult meg s eleinte inkább szűk­körű baráti társaság volt. A fény­képezés akkoriban még fényűzés­­számba ment. Csak az első világhá­ború után kapcsolódtak szélesebb tömegek az egyesület munkájába. Az igazi fejlődést a felszabadulás hozta meg. Újjá kellett szervezni a széthullott egyesületi keretet és ami a legfontosabb, új utat kellett keresni a fényképezés művészetében, megőrizve azt, ami haladó volt a felszabadulás előtti korszakban. Új feladatának megfelelően meg­nyitotta kapuit a fényképezést ked­velő dolgozók, elsősorban a fiatalok előtt. A MADOME célja felkutatni, taní­tani és nevelni a magyar fotóművé­szet új tehetségeit, felszámolni az idejétmúlt, régi fényképezői irány­zatot és szemléletet. Friss erők bevo­násával és nevelésével a realista fotóművészet, a valóság ábrázolásá­nak új útját kell megteremteni. Gyor­sabb lett volna ez az út, ha az elmúlt esztendőkben erőteljesebben keresi a kapcsolatok kiépítését az üzemi fotó­körökkel, a magyar fotóművészet hatalmas tartalékseregével. Évenként öthónapos tanfolyamok rendezésével lehetőséget ad a dolgo­zóknak a fényképezés alapismeretei­nek elsajátítására. Az üzemek, intéz­mények fotószakosztályait tanács­adással, előadásokkal segíti. Minden kedden 20—22 óráig szakelőadásokat rendez, melyeket vitákkal kapcsol össze. Ugyanakkor képszemlét tart, ahol bárki felmutathatja képeit, azokat szakszerűen elbírálják. Vasár­naponként fotótúrákat vezet. Tagjai igénybe vehetik a könyvtárat, mű­termet, nagyítóhelyiségeket és a laboratóriumot. Rendelkezésükre áll­nak a beérkező külföldi folyóiratok is. A MADOME évenként művészi fényképkiállítást rendez, melyen egyénileg is bárki részt vehet, az egyesület elsősorban azonban arra törekszik, hogy az üzemek, intéz­mények fotokollektívái egymással versenyezzenek, s ezek a versenyek a dolgozók még szélesebb tömegeit kapcsolják be fotokultúránkba. VÁLASZOLUNK Gyimesi József, Szentes. Arra kér választ, mi okozza a papírképek szélén­­— gyakran a közepén is — a sárga elszíneződést. A képek ilyen sárgulását legtöbb esetben igen finom elosztású (kolloid) ezüst kiválása okozza. Bizonyos fajta fotópapírok kémiai szerkezetüknél fogva (ezüst­­klorid tartalmúak) hajlamosak erre. A színeződés régi papíroknál erősebben mutatkozik, mint a frisseknél. A jelenség közvetlen elő­idézője rendszerint az, hogy a rétegben az ezüsthalogént oldó és redukáló anyagok egyidőben találkoznak (rögzítő és előhívó oldat). Nagymértékben csökkenthetjük a sárgulási veszélyt, ha rögzítés előtt néhány percig tartó mosással eltávolítjuk a képekből a hívó marad­ványait. Hívás után esetleg savanyú (2—3%-os ecetsavat tartalmazó) stoppfürdőt is alkalmazhatunk. Mivel a sárgulást leginkább fémezüst okozza, híg Farmer-oldattal legtöbb esetben eltávolíthatjuk. 5%-os tioszulfát (fixit) oldathoz, közvetlenül használat előtt 1/50—1/10 tér­fogat vörösvérlúgsót adunk. Ezzel az oldattal ecsetelhetjük a fátyolos részeket, szükség esetén az egész képet megfürösztjük benne. Utána alapos mosást alkalmazunk. Aziránt is érdeklődik, túlhívás esetén hogyan és mivel kell gyengíteni. A gyengítés legegyszerűbb módja a negatív kihalványítása 5 g konyha­sót, 5 g rézszulfátot és 100 cm 3 vizet tartalmazó oldatban. Az ezüstkloriddá visszaalakított kép mosás és szárítás után másolható. Ezt a kihalványí­tott képet szükség esetén újra előhívhatjuk pl. finomszemcsés előhívóban. A kívánt fedettségnél megszakítjuk a hívást és rögzítünk. Eredményes gyengítésre csak olyan negatívoknál számíthatunk, amelyeken a kép tónusai a fedettség ellenére jól felismerhetők. Lehetőség szerint kerüljük a túl fedett negatívok készítését, mert így a kép minősége gyengébb. * Vladár Ervin, Tatabánya. Szerkesztőségünkhöz küldött levelében megcáfolja a Kodak D—25 hívóról szóló cikkünket. Levelére Berty Imre, a Fotokémiai Kutatólaboratórium kutató mérnöke adott szakvéleményt. ... . . A nátriumszulfit lecsapó hatására vonatkozóan : a cikk állítása helytelen. Ugyanis az ezüst kicsapódása alapvetően kétféle módon történ­hetik : mindenhová egyenletesen, vagy a már hívódott szemcsékre. Az első esetben fátyolos, gyenge, erőtlen negatívot kapnánk , a második esetben pedig, amikor az ezüst kiválása a már hívódott szemcsékre történik, a kiváló ezüst az előhívódott képrészek fedettségét erősítené csak, a nem hívódott képrészeket tisztén hagyná, ebben az esetben ellen­tétes, kemény, egyenlítetlen, s nagyobb szemcséjű negatívhoz jutunk. (Ha harmadik esetként, — melyet szintén feltételezhetünk — az alig hívódott részekre kevés, az erősen hívódottakra több ezüstöt csap ki a nátriumszulfit, akkor negatívunk kontrasztjainak aránya marad, az egész negatív fedettebb lesz, a szemcsézete nő). Tehát a folyamat, melynek csak feltételesen fogadhatjuk el a létezését, a cikk állításával ellentétes eredményre vezet. A cikk állítása, hogy lágy rajzot idéz elő a nátriumszulfit oldó és kicsapó tulajdonsága, csak akkor lenne feltételezhető, ha ilyen lágyrajzú kicsapódásra idomítani lehetne a nátriumszulfitot. . .“ — írja levelében. Vladár elvtársnak bizonyos dolgokról téves elképzelései vannak. A szakvélemény szerint a közölt cikknek minden állítása helytálló. Nincs szó benne a „szulfit lecsapó hatásáról“ — melyre Vladár elvtárs hivatkozik — s ilyen nincs is, tehát „idomítani“ sem kell erre a szulfitot. Ilyen hívóknál a redukció oldott fázisban játszódik le. A szulfit által oldott ezüst-halogén redukálódik, ebből válik le a fémes ezüst, így helyes a cikknek az élességre, illetve feloldóképességre vonatkozó állítása. Hely­telen olvasónk elképzelése a hívó szemcsék oldó hatásáról is. Bizonyára a redukált ezüstszemcsék oldására is gondol. A cikkben szereplő szemcse­oldás kizárólag az ezüstbromid kristályok oldására vonatkozik. Téves az az állítása is, hogy az objektívnek nincs befolyása a feloldóképességre. Még a viszonylag durvább szemcséjű fotóanyagok esetében is igen erős befolyást gyakorolhat. Végezetül meg kell említenünk az új műszavak helyes használatáról szóló megjegyzésére, hogy a „latensifikálás“ szó a „latens“ és az „intensificare“ latin szavakból tevődik össze.

Next