Fotó, 1954 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1954-07-01 / 4. szám
Il MAGOME a magyar fotokultúra szolgálatában A Magyar Dolgozók Országos Művészfényképező Egyesülete (MADOME) az ország legrégibb és legnagyobb múltra visszatekintő fotoamatőr szervezete. Ötvenyolc évvel ezelőtt, 1896-ban alakult meg s eleinte inkább szűkkörű baráti társaság volt. A fényképezés akkoriban még fényűzésszámba ment. Csak az első világháború után kapcsolódtak szélesebb tömegek az egyesület munkájába. Az igazi fejlődést a felszabadulás hozta meg. Újjá kellett szervezni a széthullott egyesületi keretet és ami a legfontosabb, új utat kellett keresni a fényképezés művészetében, megőrizve azt, ami haladó volt a felszabadulás előtti korszakban. Új feladatának megfelelően megnyitotta kapuit a fényképezést kedvelő dolgozók, elsősorban a fiatalok előtt. A MADOME célja felkutatni, tanítani és nevelni a magyar fotóművészet új tehetségeit, felszámolni az idejétmúlt, régi fényképezői irányzatot és szemléletet. Friss erők bevonásával és nevelésével a realista fotóművészet, a valóság ábrázolásának új útját kell megteremteni. Gyorsabb lett volna ez az út, ha az elmúlt esztendőkben erőteljesebben keresi a kapcsolatok kiépítését az üzemi fotókörökkel, a magyar fotóművészet hatalmas tartalékseregével. Évenként öthónapos tanfolyamok rendezésével lehetőséget ad a dolgozóknak a fényképezés alapismereteinek elsajátítására. Az üzemek, intézmények fotószakosztályait tanácsadással, előadásokkal segíti. Minden kedden 20—22 óráig szakelőadásokat rendez, melyeket vitákkal kapcsol össze. Ugyanakkor képszemlét tart, ahol bárki felmutathatja képeit, azokat szakszerűen elbírálják. Vasárnaponként fotótúrákat vezet. Tagjai igénybe vehetik a könyvtárat, műtermet, nagyítóhelyiségeket és a laboratóriumot. Rendelkezésükre állnak a beérkező külföldi folyóiratok is. A MADOME évenként művészi fényképkiállítást rendez, melyen egyénileg is bárki részt vehet, az egyesület elsősorban azonban arra törekszik, hogy az üzemek, intézmények fotokollektívái egymással versenyezzenek, s ezek a versenyek a dolgozók még szélesebb tömegeit kapcsolják be fotokultúránkba. VÁLASZOLUNK Gyimesi József, Szentes. Arra kér választ, mi okozza a papírképek szélén— gyakran a közepén is — a sárga elszíneződést. A képek ilyen sárgulását legtöbb esetben igen finom elosztású (kolloid) ezüst kiválása okozza. Bizonyos fajta fotópapírok kémiai szerkezetüknél fogva (ezüstklorid tartalmúak) hajlamosak erre. A színeződés régi papíroknál erősebben mutatkozik, mint a frisseknél. A jelenség közvetlen előidézője rendszerint az, hogy a rétegben az ezüsthalogént oldó és redukáló anyagok egyidőben találkoznak (rögzítő és előhívó oldat). Nagymértékben csökkenthetjük a sárgulási veszélyt, ha rögzítés előtt néhány percig tartó mosással eltávolítjuk a képekből a hívó maradványait. Hívás után esetleg savanyú (2—3%-os ecetsavat tartalmazó) stoppfürdőt is alkalmazhatunk. Mivel a sárgulást leginkább fémezüst okozza, híg Farmer-oldattal legtöbb esetben eltávolíthatjuk. 5%-os tioszulfát (fixit) oldathoz, közvetlenül használat előtt 1/50—1/10 térfogat vörösvérlúgsót adunk. Ezzel az oldattal ecsetelhetjük a fátyolos részeket, szükség esetén az egész képet megfürösztjük benne. Utána alapos mosást alkalmazunk. Aziránt is érdeklődik, túlhívás esetén hogyan és mivel kell gyengíteni. A gyengítés legegyszerűbb módja a negatív kihalványítása 5 g konyhasót, 5 g rézszulfátot és 100 cm 3 vizet tartalmazó oldatban. Az ezüstkloriddá visszaalakított kép mosás és szárítás után másolható. Ezt a kihalványított képet szükség esetén újra előhívhatjuk pl. finomszemcsés előhívóban. A kívánt fedettségnél megszakítjuk a hívást és rögzítünk. Eredményes gyengítésre csak olyan negatívoknál számíthatunk, amelyeken a kép tónusai a fedettség ellenére jól felismerhetők. Lehetőség szerint kerüljük a túl fedett negatívok készítését, mert így a kép minősége gyengébb. * Vladár Ervin, Tatabánya. Szerkesztőségünkhöz küldött levelében megcáfolja a Kodak D—25 hívóról szóló cikkünket. Levelére Berty Imre, a Fotokémiai Kutatólaboratórium kutató mérnöke adott szakvéleményt. ... . . A nátriumszulfit lecsapó hatására vonatkozóan : a cikk állítása helytelen. Ugyanis az ezüst kicsapódása alapvetően kétféle módon történhetik : mindenhová egyenletesen, vagy a már hívódott szemcsékre. Az első esetben fátyolos, gyenge, erőtlen negatívot kapnánk , a második esetben pedig, amikor az ezüst kiválása a már hívódott szemcsékre történik, a kiváló ezüst az előhívódott képrészek fedettségét erősítené csak, a nem hívódott képrészeket tisztén hagyná, ebben az esetben ellentétes, kemény, egyenlítetlen, s nagyobb szemcséjű negatívhoz jutunk. (Ha harmadik esetként, — melyet szintén feltételezhetünk — az alig hívódott részekre kevés, az erősen hívódottakra több ezüstöt csap ki a nátriumszulfit, akkor negatívunk kontrasztjainak aránya marad, az egész negatív fedettebb lesz, a szemcsézete nő). Tehát a folyamat, melynek csak feltételesen fogadhatjuk el a létezését, a cikk állításával ellentétes eredményre vezet. A cikk állítása, hogy lágy rajzot idéz elő a nátriumszulfit oldó és kicsapó tulajdonsága, csak akkor lenne feltételezhető, ha ilyen lágyrajzú kicsapódásra idomítani lehetne a nátriumszulfitot. . .“ — írja levelében. Vladár elvtársnak bizonyos dolgokról téves elképzelései vannak. A szakvélemény szerint a közölt cikknek minden állítása helytálló. Nincs szó benne a „szulfit lecsapó hatásáról“ — melyre Vladár elvtárs hivatkozik — s ilyen nincs is, tehát „idomítani“ sem kell erre a szulfitot. Ilyen hívóknál a redukció oldott fázisban játszódik le. A szulfit által oldott ezüst-halogén redukálódik, ebből válik le a fémes ezüst, így helyes a cikknek az élességre, illetve feloldóképességre vonatkozó állítása. Helytelen olvasónk elképzelése a hívó szemcsék oldó hatásáról is. Bizonyára a redukált ezüstszemcsék oldására is gondol. A cikkben szereplő szemcseoldás kizárólag az ezüstbromid kristályok oldására vonatkozik. Téves az az állítása is, hogy az objektívnek nincs befolyása a feloldóképességre. Még a viszonylag durvább szemcséjű fotóanyagok esetében is igen erős befolyást gyakorolhat. Végezetül meg kell említenünk az új műszavak helyes használatáról szóló megjegyzésére, hogy a „latensifikálás“ szó a „latens“ és az „intensificare“ latin szavakból tevődik össze.