Fotó, 1995 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
OTÓ INTERJÚ Kilenc év, négyszáztíz lány ■ Zétényi János, magazinok, poszterek, fotográfusa. Szinte az egyetlen olyan alkotó a szakmában, akinek képein a művészi ábrázolás tárgya a hangsúlyozottan erotikus nő. Zétényi János, ötvösművész, fotóművész. Melyik inkább? Mind a kettő. Az egyikből megélek, a másikat csinálom. - Gondolom az ötvösségből élsz meg. Mindig így volt? Mindig, nem hagytam félbe egyiket sem, soha. - Téged a szakmában úgy ismernek, mint aki hosszú évek óta következetesen aktokat fényképez, és annak is inkább az erotikusabb vállfáját. Sajnos három év is eltelt azóta, hogy utoljára komplett akt szervizt csináltam. - Az pontosan mit jelent? Egy Playboy vagy Playman típusú újságban 5-6 oldalt jelentetnek meg egy lányról. Ez 16-20 képet jelent, amit pár száz felvételből választanak ki. - Mióta foglalkozol aktfényképezéssel? - Főiskolás koromban kezdtem, (ötvösnek készültem) akkor még csak kiegészítésként. 1980 körül kezdtem érezni, hogy üres a tér a plasztika körül, váltottam és 85-86-tól foglalkozom fotográfiával hivatásszerűen. 1986-ban jelent meg az első naptáram, a Primo nevű kiadónál. Ők voltak az első magánkiadók ezen a pályán. Ez pont a „fellazulás“ időszakára esett, akkor már lehetett ezzel a műfajjal foglalkozni, bár még mindig csak a tűrt kategóriába tartozott, az első kereskedelmi aktnaptár 1983-ban jelent meg. Emlékszel, ki csinálta? A Fenyő-Bacsó duó. Akkoriban kezdtem arra gondolni, miért ne lehetene ezt hivatásszerűen csinálni? 1970 óta fényképeztem, az első gépem egy ezerötszáz forintos Zenit volt. Az első időkben barátnőmmel egymást fényképeztük. 85 nyarán csináltam az első hivatásos munkát, jó minőségű anyagra. 12 ■ /OTC 1995/3 MÁRCIUS