Fotó, 1995 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1995-03-01 / 3. szám

OTÓ INTERJÚ Kilenc év, négyszáztíz lány ■ Zétényi János, magazinok, poszterek, fotográfusa. Szinte az egyetlen olyan alkotó a szakmában, akinek képein a művészi ábrázolás tárgya a hangsúlyozottan erotikus nő.­ ­ Zétényi János, ötvösművész, fotóművész. Melyik inkább? Mind a kettő. Az egyikből meg­élek, a másikat csinálom. - Gondolom az ötvösségből élsz meg. Mindig így volt? Mindig, nem hagytam félbe egyiket sem, soha. - Téged a szakmában úgy ismer­nek, mint aki hosszú évek óta követke­zetesen aktokat fényképez, és annak is inkább az erotikusabb vállfáját. Sajnos három év is eltelt azóta, hogy utoljára komplett akt szervizt csináltam. - Az pontosan mit jelent? Egy Playboy vagy Playman típu­sú újságban 5-6 oldalt jelentetnek meg egy lányról. Ez 16-20 képet je­lent, amit pár száz felvételből vá­lasztanak ki. - Mióta foglalkozol aktfényképe­zéssel? - Főiskolás koromban kezd­tem, (ötvösnek készültem) akkor még csak kiegészítésként. 1980 körül kezdtem érezni, hogy üres a tér a plasztika körül, váltottam és 85-86-tól foglalkozom fotográ­fiával hivatásszerűen. 1986-ban jelent meg az első naptáram, a Primo nevű kiadónál. Ők voltak az első magánkiadók ezen a pá­lyán. Ez pont a „fellazulás“ időszakára esett, akkor már lehe­tett ezzel a műfajjal foglalkozni, bár még mindig csak a tűrt kate­góriába tartozott, az első keres­kedelmi aktnaptár 1983-ban je­lent meg.­­ Emlékszel, ki csinálta? A Fenyő-Bacsó duó. Akkori­ban kezdtem arra gondolni, miért ne lehetene ezt hivatásszerűen csinálni? 1970 óta fényképeztem, az első gépem egy ezerötszáz fo­rintos Zenit volt. Az első időkben barátnőmmel egymást fényké­peztük. 85 nyarán csináltam az első hivatásos munkát, jó minő­ségű anyagra. 12 ■ /OTC 1995/3 MÁRCIUS

Next