Fotóművészet, 2003 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1-2. szám
A riporterek szerint művész vagyok, a művészek szerint riporter jöhet a következő. A festés sokkal hoszszabb folyamat, sokkal elmélyültebb munkát kíván, amihez én valószínűleg túl kapkodós vagyok, talán emiatt távolodtam a grafikától és a festészettől a fotó felé. - Mi történt veled a kirakatrendező elvégzése után? - Grafikusként meg dekoratőrként melózgattam, fotóztam is, itt-ott megjelentek a képeim. Akkoriban indult az Iparművészeti Főiskolán a vizuális kommunikáció szak, és azt mondta egy barátom, milyen jó lenne az nekem, ott tovább tudnék a fotóval foglalkozni, próbáljam meg. Megpróbáltam, és felvettek. - Arra gondoltál, hogy a fényképezésből fogsz megélni? - A Főiskolán mindenki azt gondolta, hogy övé a világ. A fotó nem volt önálló szak, a grafika volt a fő szakom. Miközben tanultunk, a grafikusi munkákból jól meg lehetett élni, ma is sokkal jobban fizetik, mint a fotózást. Arra gondoltam, hogy nekem is ebből kell megélnem, és mellette majd fényképezek is. A hallgatóknak két nagy csoportja volt, az egyik az experimentális fotó iránt érdeklődött, a másik pedig a riport-életképet kedvelte, olyanokra nem nagyon emlékszem, akik reklámot akartak fényképezni. Viszont kiderült, hogy abból lehet a legjobban megélni, így a Főiskola után a legtöbben mégis inkább a reklámfotót választották. A Főiskola vége felé már elég erősen orientálódtam a riport- vagy zsánerfotózás felé. Éreztem, hogy egyre jobban megy nekem ez a fajta fényképezés, egyre gyakrabban sikerült olyan képeket készítenem, amilyeneket mindig szerettem volna, persze, iszonyú sok munkával. Azt tartottam magamról, hogy egy kevésbé tehetséges ember vagyok, akinek sokat kell dolgoznia ahhoz, hogy elérjen egy szintet, és szorgalmasan hajtottam. A Főiskolán nagyon jó tanáraim voltak, sínre tették a dolgaimat, megtanítottak képet értelmezni, és képben gondolkodni. Kopek Gábor inkább az experimentális fotót kedvelte, de szerette, amit én csináltam, vagy talán azt szerette, hogy én mennyire szeretem, ami iránt érdeklődöm. Pedig nagyon kemény volt, gyakran jöttem ki úgy konzultációról, hogy szarul éreztem magam, de azóta is rendszeresen eszembe jut, mennyi mindent tanultam tőle. És amikor éreztem, hogy már vannak jó képeim, kiderült, hogy erre a fajta fényképezésre senkinek nincs szüksége. Úgy jöttem ki a Főiskoláról, mint egy száz gyerek, nem ismertem a szakmát, nem tudtam, mire van szükség, úgyhogy el kellett kezde- Diáksziget, 1994 42 ■ Fotóművészet • 2003/1-2