Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

akkor önkénytelenül felkeltette bennünk azt a gon­dolatot, helyes-e egyáltalán ilyen hangot használni, ha ilyen hangot használhatnak velünk szemben, akkor nekünk is meg van a jogunk önvédelem címén, hogy erre hasonló hanggal feleljünk és nekünk köteles­ségünk, hogy a mi képviselőieket, azt a huszonkét képviselőt, akiket Budapest választott s akik felesküd­tek a főváros érdekeinek védelmére, hogy ezeket a képviselőket felkérjük arra, hogy most mutassák meg, mennyire méltók arra a bizalomra, tiszteletre és szeretetre, amely őket a főváros érdekeinek képvisele­tében kiküldötte. (Éljenzés. Taps.) Épen ezért indítványozom, hogy ezt a határozati javaslatot, amelyet — bízom a közgyűlésnek a szere­tetében és megértésében — ez a közgyűlés el fog fogadni: hogy ezt a határozati javaslatot küldjük meg Budapest összes képviselőinek és a vidéki kerületek Budapesthez tartozó képviselőinek és kérjük őket, hogy a képviselőházban a lehető legnagyobb össze­tartással, a lehető legnagyobb eréllyel juttassák azt érvényre. (Élénk éljenzés és taps.) Dr. Jajczay János: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az egész drágaságnak a kisgazdapárt az oka. Nem a zsidók, hanem a kisgazdák csinálják a drágasá­got, amely támpontot nyújt a magyar gazdáknak arra, hogy ezek ma a legnagyobb árfelhajtók és a pénzgyűjtéssel előidézik ezt a borzasztó sivár hely­zetet, konokul ragaszkodnak a magas árakhoz és hogyha ezeket el nem érik, akkor a gabonát, a ter­mést a jószágnak adják oda. (Úgy van!) Súlyosan felelősek az élelmezési központok, amelyek legjobban szerettem volna, ha meg sem születtek volna. De ha már ez a baj megtörtént, akkor ezeket a mult évi aratás előtt meg kellett volna szüntetni, mert az idén úgy láttak el bennünket, hogy meg van a jegyünk, de nincs rá liszt. És hogyha véletlenül egyikünk, vagy másikunk ezen jegy alapján be tudja szerezni azt az úgynevezett vegyülék lisztet, abban egy csepp liszt sincs, hanem csupa más dolog. Abból kenyeret sütni nem lehet. Tisztelt Közgyűlés! Én a tanácsnok úr által be­terjesztett indítványban nem látom egészen biztosítva Budapest lakosságának az élelmezését. Az állam fel fogja oszlatni ezen javaslat alapján a közélelmezés­ügyi bizottságot s ez annyit jelent, hogy ezek az urak, akik olyan jól tudtak számolni a rekvirálás­nál, most az átvételnél lesznek és ugyanezeknél a szállítási költségek, a zsákkölcsönök, mérlegelés, uta­zás stb. címen olyan nagy lesz a számla, hogy mi­korra a gazdától a búza bekerül, száz százalékkal is drágább lesz. Azután a búza a malomba kerül és természetesen ezeket a szegény malomtulajdonoso­kat, akik csekély száz és ezer milliókat kerestek, ezeket is kell támogatni, mert hiszen ezeknek a szegényeknek is joguk van az élethez. Az a gazda föladja azt a búzát a malomba és mire kijön a ma­lomból, nem kap többet, mint egy marék lisztet és egy kis korpát. Tisztelt Közgyűlés! Én itt nem kereskedelmi és nem üzleti, hanem közélelmezési szempontból fog­lalkozom a kérdéssel, mert itt ma a lét vagy nemlét kérdéséről van szó. Itt a kormánynak tennie kell. Lehet, hogy egyik vagy másik úrnak nem fog tet­szeni az indítványom, de itt el kell térni a sablonos dolgoktól, el kell térni a kereskedelmi és más szem­pontoktól és ennélfogva a következő indítványt va­gyok bátor előterjeszteni: (Halljuk ! Halljuk!) A kormány a gabonára egy évre mondja ki a világhatárzárt. A belterületen szabad a forgalom, a kormány által megállapított maximális áron. Igen tiszteit Közgyűlés! Én ezt az indítványo­mat a tekintetes Közgyűlés figyelmébe ajánlom, mert hiszen mindannyian a rend, a fegyelem, a helyes munkamegosztás alapján állunk. En nem tudom el­képzelni a jelenlegi helyzetben, hogy a tanácsnok úr által a javaslatban előterjesztett harminc dekás kvóta elegendő a megélhetésre. Én nem vagyok nagyevő, de ennyit egy ebédre meg tudok enni. Ebből nem lehet megélni. Én elvárom minden becsületes családapától és bármilyen munkástól, hogy inkább ne dolgozzék a jelenlegi viszonyok mellett, de erkölcsi kötelességéhez képest első sor­ban arról gdndoskodjék, hogy a gyermekei számára kenyér legyen. És amikor ma erről gondoskodni akar, akkor ledobja a szerszámot és kimegy a fa­lura lisztet szerezni akárhogyan. Ez lehet pillanat­nyilag rossz a közérdek szempontjából, de a nemzet jövőjére nézve sokkal jobb és fontosabb, mint hogyha a munkájában dolgozik, mert hiszen a gyer­mekek számára kenyérről, lisztről másképen nem tud gondoskodni, ha ezt megteszi, akkor 10 vagy 15 év múlva az uténemzedék erejében a mostani mulasz­tásnak a kárpótlását megtaláljuk. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Dr. Kossalka János: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Egészen röviden kívánok felszólalni csak azért, mert bizonyos disszonáns hangok kerültek a vitába, amelyek­től rendkívül félek. Itt a kisgazdatársadalom egyik képviselője olyan beszédet tartott, amelyből arra a felfogásra következtetünk, mintha itt a kisgazda érde­kek ellen irányuló gondolkozásmód jutna a köz­gyűlésben érvényre. Ez teljesen távol áll tőlünk. Én a magam részéről egyáltalán nem sajnálom azt, hogy a kisgazdatársadalom abba a jó helyzetbe jutott, amelyben ma van. Teljesen rászolgált, elég sokáig volt • mostoha sorban. Tévedés tehát az ellenkező felfogás, itt nem erről van szó, hanem arról, hogy amikor a valutánk, a helyzetünk jövőjét illetőleg teljes bizonytalanságban vagyunk, amikor a szükséges kereskedelmi kapcsolataink iránt is teljes bizonytalanságban vagyunk, amikor a termés mennyiségét sem nálunk, sem másutt felbecsülni még nem tudjuk s amikor hosszú ideig tartó kötött állapot megszüntetéséről van szó, akkor a legnagyobb köny­nyelmüség volna máról holnapra a szabad forgalomra áttérni, még a gazdatársadalom szempontjából is. Mert épúgy mint mi, úgy a gazdatársadalom sem tudhatja előre, hogy az árak miként alakulnak ki, mert az áralakulás annyi sokféle tényezőtől függ, hogy ezeknek a tényezőknek egybevetése s ezekből a konklúziók levonása ma egyikünk számára sem lehetséges. Ennek következtében nem is tudjuk, vájjon a szabadforgalom nem fog-e lényegesen olcsóbb árakat kialakítani. Ne méltóztassék tehát a szabad­forgalom kérdésében a gazdák ellen irányuló akciót látni, hanem előrelátást abban az irányban, hogy a kellő mennyiség biztosítva legyen. (Élénk helyeslés.) Hogy a kellő mennyiség milyen áron kerül forga­lomba, azt a jövőnek a kialakulása fogja megállapí­tani, azt sem a kisgazdák önmagukban, sem mi bármiféle törvényekkel megszabni nem tudjuk, hanem megszabja ezeket a közgazdasági élet kifejlődése, ami teljesen bizonytalan. Tehát csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy nincs itt érdekellentét és nincs itt az az egymás ellen való hangulat, amely kitetszett abból a pár szóból, amely itt elhangzott. Teljesen egységes úton akarunk maradni, megadni akarjuk mindenkinek ami a magáé, de viszont élni akarunk azzal a jogunkkal, teljesíteni

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék