Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-12-20 / 53. szám

30-áig nem készült el — az előttünk fekvő javaslat szerint a folyó évi november 30. napjáig. Tisztelt Közgyűlés! Etimológiai, alkotmányjogi és közigazgatási jogi szempontból az indemnitás tulajdon­képen nem felhatalmazást, hanem felmentvényt jelent és a Független Kisgazda Párt természetszerűleg a legteljesebb mértékben megadja a felmentvényt a polgármester úrnak és a polgármester úron keresztül a város ügyvezetésének. Ez a felmentvény — értelmezésem szerint — vonatkozik a polgármester úrnak a hivatalbalépésétől mint a mai napig terjedő működésére. Az indemnitásnak, vagy felhatalmazásnak, illetőleg felmentvény kérdésének tárgyalása kétféle szempontból történhetik : pénzügyi — és ez a fontosabb — vagy politikai szempontból. Igen gyakran azonban az utóbbi szempont is igen fontos szerepet játszik. A magam részéről a jelen alkalommal a kérdés pénzügyi problémájával kívánok foglalkozni. Tisztelt Közgyűlés! Minden józan, takarékos és gondos gazdálkodás alapja a költségvetés. (Úgy van! Úgy van!) Pártunk a koalíció keretében azt az álláspontot foglalja el, hogy költségvetés nélkül gazdálkodást folytatni nem szabad. (Úgy van! Úgy van!) Ezzel kapcsolatban rögtön felmerül a kérdés : miként került a főváros abba a helyzetbe, hogy ebben az évben nem tudta az előírt időre összeállítani a költségvetését, azt a közgyűléssel letárgyaltatni és ezzel az ex-lex állapotot elkerülni? Megállapítom, hogy nem a polgármester úron és nem a város ügyvezetésén múlott a késedelem, hanem olyan pénzügyi és gazdasági helyzetbe került a város — az állam is olyan helyzetben van —, hogy a költségvetés egyes tételeinek megállapítása egyszerűen lehetetlenség volt azért, mert ismeretlen tényezőkkel álltunk szemben. Márpedig olyan költségvetést összeállítani, amely a lelki­ismeret szavának is megfelel, csak az összes tényezők ismeretében lehet. Azt is tudjuk, hogy idő­belileg olyan kényszerűség állt fenn, hogy a költségvetés előkészítését csak november hónap végére tudja megteremteni a polgár­mester úr. Az ilyen irányú kísérlet minden valószínűség szerint valóra is fog válni. Igen tisztelt Közgyűlés! Sajnálattal kell megállapí­tanom, hogy a főváros anyagi helyzetével kapcsolatban túlzottan pesszimista hírek terjedtek el, amelyeket a való helyzet egyáltalán nem indokol és amelyeket a főváros pénzügyi­­helyzetének alakulása rövidesen mindenki előtt megcáfol. (Úgy van ! Úgy van !) Nem kutatom, kinek volt az érdeke a főváros anyagi helyzetéről ilyen híreket ter­jeszteni (Felkiáltások: A rémhírterjesztőknek! A reakció­nak !), de ezt az alkalmat megragadom annak leszögezésére, hogy a főváros pénzügyi helyzete egyáltalában nem ad okot semmiféle aggodalomra. (Úgy van ! Úgy van !) Ha a reakció­nak volt szándékában ezeket a maffiasztikus híreket ter­jeszteni, akkor több más rémhírével kapcsolatosan — a támadás sikertelen lévén — szomorkodhatik, sőt meg kell állapítanom, hogy a bevételek úgy augusztusban, amikor némi kis csökkenés mutatkozott," de különösen október havában meghaladták a stabilizáció óta eltelt eddigi hónapok összes bevételeit úgy, hogy a főváros rendes háztartási ügyvitelén kívül egyre nagyobb összegeket tud fordítani a hároméves terv keretében végrehajtandó munkákra.. (Általános helyeslés és taps. ) A főváros háztartási helyzetében tapasztalt fokozatos javulás természetesen nem mentesítheti a főváros gazdál­kodásának vezető tényezőit az alól a kötelezettség alól, hogy a gazdálkodás területén a legutóbbi hónapokban alkalmazott és a gyakorlatban valóban sikeresen bevált takarékossági elvekhez ne ragaszkodjunk szigorúan. (Úgy van ! Úgy van !) Határozottan szerencsésnek tartjuk ebben a tekintetben a polgármester úrnak azt az intézkedését, amellyel a főváros háztartási kérdéseiben való döntések minél alaposabb előkészítése céljából gazdasági értekez­leteket rendszeresített. A gazdasági értekezlet rendszeres foglalkoztatása igen nagymértékben hozzájárul a főváros pénzügyi helyzetének megjavításához, amit elsősorban csak a kiadási tételek meg­felelő csökkentésével és a szükségletek észszerű sorrendjének megállapításával lehet elérni (Úgy van! Úgy van!) Úgy hiszem, mindannyiunk felfogását fejezem ki, nemcsak a pártomét, amikor erről a helyről is hangsúlyozom, hogy a jövőben is csak ezen az úton lehet megtartani a főváros háztartásának, a bevételeknek és a kiadásoknak az egyen­súlyát és a partikuláris érdekek háttérbe helyezését. Külö­nösen ezeknek a partikuláris érdekeknek, a lokálpatriotiz­musnak visszaszorítása a fontos. Dicséretreméltó az, ha egyes ágazatok, üzemek, saját céljaik érdekében minél jobban működnek és a legjobb eredmény elérésére töreked­nek, a legtöbb részesedést kívánják jó munkájuk végeztével a főváros háztartásának bevételeiből, de nem szabad elfelej­teni, hogy céljaik csak részletcélok és nem választhatók el a közös nagy céltól, a főváros gazdasági, pénzügyi egyen­súlyának tökéletes elérésétől, az újjáépítés nagy munkájától és elsősorban a hároméves terv sikeres keresztülvitelétől. Akkor tehát, amikor a főváros vezetősége és a koalíciós pártok annak hangsúlyozása mellett, hogy a főváros pénz­ügyi autonómiáját a leghűbben kívánják megóvni és meg­védeni, tekintettel vannak az államháztartás helyzetére és nem kívánnak partikuláris érdekekért külön utak­on járni, hanem félretéve minden féltékenységet és pártsovinizmust, alkalmazkodnak az állami fináncpolitikához, mert nem engedhető meg a főváros háztartásán belül több és önállóbb pénzügyi politika f­olytatá­s. Amikor arról volt szó, igen tisztelt Közgyűlés, hogy a főváros közönségének burgonya­ellátá­st mindenáron biztosítani kell és amikor az állam bizonyos hitelekkel sietett a főváros ilyen irányú törekvései­nek elősegítésére, egyáltalán nem helyeselhetjük, hogy egyes jól jövedelmező nagyüzemeink igyekeztek tartalékai­kat­— ha ta­án bizonyos szempontból indokoltan is — saját céljaik megvalósítására visszafogni. Pártom állás­pontja szerint nem lehet öncélú üzemi politikát folytatni, mert üzemeink nem saját magukért vannak, hanem a főváros közönségéért. Örömmel és megelégedéssel láttuk, hogy a felhatal­mazás ideje alatti gazdálkodásban a polgármester úr ennek az elvnek erélyesen érvényt is szerzett, de ez nem vezetett az üzemek visszaesésére, amint sokan jósolgatták, mert a hozott áldozatok után is mód nyílott arra, hogy üzemeink saját szükségleteiket is fedezzék. (Úgy van! Úgy van!) Az ilyen üzemi politika a helyes és bízunk abban, hogy rövid idő múlva újabb tarifacsökkentésre tehet a polgár­mester úr javaslatot, amit egyébként pártunk is célul tűzött ki. Kérni is fogjuk egyes közüzemi szolgál­tatások árának a leszállítását. Ugyanakkor azonban szükségesnek tartjuk azt is, éppen a racionális gazdálkodás érdekében, hogy az üzemek deficitje radikálisan megszüntettessék. (Általános helyeslés.) Erre bizonyára módot talál a polgármester úr és nem fogjuk bevárni, hogy a felügyeleti hatóság avatkozzék bele üzemeink sorsába (Úgy van! Úgy van!), hanem magunk teszünk meg minden ilyen irányú intézkedést. Mi ezt tartjuk igazi autonómiának. (Általános helyeslés és taps.) Mindenkit megelőzve, minden figyelmeztetés nélkül rendbehozzuk háztartásunkat. Példa erre a Kisipari Hitelintézet, amikor a polgármester úr nem habozott a radikális megoldást végrehajtani és ezzel megmentette a legfontosabb érdeket. Budapest kisiparosai a közeljövőben hitelekhez fognak jutni és nem lesznek azok a furkálások, amelyek a Kisipari Hitelintézet vezetésében a legutóbbi időben megvoltak. Egy érdek van, az, hogy a kisiparosság a legközelebbi jövőben pénzhez jusson, üzemét fejleszteni tudja, munkáját el tudja végezni. Ismerjük jól azokat a nehézségeket, amiket ma a városigazgatás, különösen pénzügyi szempontból jelent. Tudjuk azt, hogy a sok pusztulás után sok minden vár újjáépítésre, tatarozásra. Örömmel látom azonban, hogy a városvezetés mindenre időben talál megoldást. Az előbb a burgonyaügyet említettem, de ugyanúgy felhozhatnám a tüzelőanyagellátást, a kenyérellátás kérdését, amire vonatkozóan ugyancsak megnyugtató adataim vannak. Mindezek mellett az újjáépítés sem marad el, hiszen csak a legutóbbi napokban 1 millió forint jutott lakásépítésre és helyreállításra. Kórházaink, szociális intézményeink ... Pollák Ferencné tanácsnok: Sajnos, rosszul állnak! Németh Imre: ... ha nem is rohamléptekben, de fejlődnek és csak a köze­ntúk­ban adta át a polgármester úr rendeltetésének a Madarász­ utcai gyermekkórházat. Sajnos, a beszédem első felében említett és ebben az értelemben lerögzített azt az elvet, hogy egyes partikuláris érdekeket ne helyezzünk a főváros általános és az egész államháztartás fináncpolitikájának elébe, igen tisztelt tagtársaim nem vallják. Mindez akkor történik, amikor egyesek pesszimizmusból, vagy — gyanítom — rossz­akarattal arról beszélnek, hogy a főváros milyen súlyos anyagi helyzetben van. Minden rossznak van azonban egy jó oldala is, mert így jutottunk el oda, hogy a közpénz ma már nem lehet Csáky szakmája (Úgy van! Úgy van), hogy azzal különösen jól és sokszoros gondossággal kelt

Next