Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)

1948-12-30 / 53. szám

Elnök: Mivel több felszólaló nincs, a vitát bezárom. Az elhangzott felszólalásokra Fodor Gyula alpolgármester úr válaszol. Fodor Gyula alpolgármester: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! Nem sok válaszolni valóm van, hiszen a felszólalások egyáltalá­ban nem voltak ellentétesek a mi álláspontunkkal és a költség­vetéssel. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Szilas Oszkár bizottsági tag úrban szépen megnyilatkozott a szakember, még­pedig a jó szakember, aki politizál is. Ugyanis felvetett egy pár problémát, de nem követelte azoknak megvalósítását, éppen azért,­ mivel tudja, hogy a jövő évi költségvetésben azoknak a problémáknak a megvalósítására nincsen mód. A BSzKRt, az adott gazdasági lehetőségek között, igen szépen fejlődik és ezt a fejlődést szeretnénk továbbra is meg­tartani, sőt gyorsítani. Az eredmény a BSzKRt-nál tisztán látszik : a közlekedés fejlesztése igen sok időmegtakarítást, sok fáradtságtól való megkímélést jelent. Ha a dolgozókat a hosszú utazások fáradalmaitól meg tudjuk kímélni és időmegtakarítást tudunk számukra elérni a közlekedés fejlesztése által, akkor ennek az eredménye megmutatkozik a termelékenység emel­kedésében, hiszen a dolgozók nem fáradtan érkeznek munka­helyükre. A Gázműveknél nem akarom összhangba hozni a gázszagot és a deficitmentességet, de utalok arra, hogy egy időben az is baj volt, hogy a gáznak rossz volt a szaga.... Gyömrei Sándor : És a számoknak is volt szaga! Fodor Gyula alpolgármester: ... és a számoknak is rossz volt a szaga. A Gázműveket rendbe hoztuk és azóta a gáz­szagát sem emlegetik olyan nagyon és eltűnt a deficit is. Ebben a tekintetben nagymértékű segítséget kaptunk a Gazdasági Főtanácstól, amit csak azért említek meg, hogy kifejezésre jusson és kidomborodjék az a segítség is, amit az államtól kaptunk és nyilvánvalóvá váljon, hogy az állam mai formája nem áll ellentétben a mi közigazgatásunkkal. Mi nem tudtunk a Gázművekkel boldogulni, erre az állam közbelépett, adott pénzt, amelyet szétosztott a vállalatok között gázórák gyártása céljából. A Gázművek rendbehozatala tehát nagymértékben az államnak köszönhető, mert az ő segítsége nélkül sem a Gáz­művek deficitjét megszüntetni, sem pedig az üzemet tovább­fejleszteni nem tudtuk volna. Üzemi politikánkban általában alkalmazzuk mindazokat az irányelveket, amelyeket a népi demokrácia irányvonalakként kitűzött. Alkalmazzuk úgy, hogy lehetőleg minél olcsóbban és minél jobban szolgáljuk ki Budapest lakosságát, Budapest dolgozó népét. A gazdasági viszonyokban bizonyos mértékig megkötöttségek vannak. Csak annyiban tudunk előre jutni, amennyi pénzünk van e részek fejlesztésére. Ugyanez a fejlődés mutatkozik a Vízműveknél és a Csator­názási Műveknél. Ezeknek az üzemeknek a bevétele nemcsak a háztartást segíti fenntartani, hanem a terjeszkedést is lehe­tővé teszi. A Vízművek például már nagybudapesti üzemi politikát folytat, elősegíti Nagy-Budapest megvalósítását. Visszatérve a földgáz felhasználására, az Iparügyi Minisz­térium a gázvezeték elkészítését az új MAORT-ra bízta olyan értelemben, hogy Csepelig olajvezetéken szállítják a gázt és Csepeltől, mintegy 16 km-es vezetékre lesz szükség a gáznak az óbudai gázgyárba való elszállítására, ezáltal gázunk fűtő­értékének megjavítására és általában a Gázgyár fejlesztésére. Szóba került a készülékek kérdése. Sajnos, a készülékek száma elég korlátozott és a készülékeket bizony nagyrészt meg kell vásárolni. Természetesen arra törekszünk, hogy ez a helyzet lehetőleg megváltozzék és a készülékeket a fogyasztók bérbe kaphassák. Hogy árulkodjam is kissé: akárhányszor felhívnak telefonon »rendkívül fontos ügyben« és a »rendkívül fontos ügy« abban csúcsosodik ki, hogy járjak közbe azért, hogy valaki gázkészüléket bérelhessen és ne legyen kénytelen megvásárolni. Miniszteriális oldalról is jön ilyen kívánság: intézzem el, hogy ne legyen kénytelen valaki megvásárolni egy készüléket, hanem bérbe kapja. Mondom, segíteni igyek­szünk ezen a helyzeten, mert hiszen a hivatalnok, a dolgozó ember nem tud kifizetni egy készülékért 800—1000—2000 forintot. Ezt a kérdést is igyekszünk majd megoldani. Halász Alfréd bizottsági tagtársam felszólalásával töké­letesen egyetértek. Még abban is egyetértek vele, hogy a nép fürdetése deficites is lehet. Igyekszünk is a nép olcsó fürde­tésére irányuló mozgalmat folytatni, sőt arra törekszünk, hogy a kültelkek iskolásgyerekeit is elvihessük nemcsak a népfür­dőkbe, hanem egyéb fürdőkbe is, a fürdők úgynevezett »holt­idejében«, amikor nincsenek sokan. A tiszti főorvos és a IX. ügyosztály is sürgeti ezt a dolgot, mert a fürdetési mozgalom is közrehat abban, hogy a gyerekek egészségi állapotát meg­javíthassuk. , Az Ásványvízüzem egyesítése most folyik. Az Ásványvíz­üzemet is fejleszteni igyekszünk, hogy ne csak éppen rentábilis, hanem lehetőleg hasznothajtó is legyen, ha már így a kezünkbe került. Mindkét hozzászólásból, bírálatból kiérzett a segítő jószándék. A közigazgatás részéről ezt megköszönöm. Szeretném azonban, ha ez a jószándék nemcsak ilyen értelemben, nemcsak felszólalásban, beszédben nyilvánulna meg, hanem abban is, amire a pénzügyi bizottság tagjai az általános vitában is nem egyszer kitértek. Úgy képzelem, hogy a népi közigazgatásban valamivel több lesz a feladat, mint csupán csak a dolgokat megbírálni. A dolgokba kissé jobban bele kell nézni, segíteni a fejlesztésben, a problémák kidolgozásában, megoldásában közreműködni. Gyömrei Sándor: Benne vagyunk! Fodor Gyula alpolgármester: Válaszomat ezzel be is fejezem és kérem a tisztelt Pénzügyi Bizottságot, hogy a költ­ségvetést fogadja el. Elnök: Felteszem a kérdést, elfogadja-e a pénzügyi bizottság az önálló vagyonkezelésű üzemek és alapok költség­vetését részleteiben is? (Igen) Ha igen, akkor ezt határozat­ként kimondom. (A hároméves terv költségvetése.) Következik a főváros hároméves terve 1949. évi költség­vetésének részletes vitája. Szólásra jelentkezett Dárdai Gábor bizottsági tag úr. Dárdai Gábor: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! A főváros hároméves tervének 1949. évi költségvetése teljes egészében az országos tervgazdálkodásba való szerves beleilleszkedés jegyében készült, ami annyit is jelent, hogy ha a főváros költségvetésének tervgazdálkodásunk harmadik évére vonatkozó adatait vizsgáljuk, akkor nem szabad magunkat függetlení­tenünk az egész országos tervgazdálkodás következtében fővárosunk gazdasági életében is jelentkező változásoktól, illetőleg fejlődéstől. Teljes határozottsággal állítható ugyanis, hogy amint a főváros hároméves terve az egész ország gazdasági helyzetére kihat, ugyanúgy az egész országos hároméves terv beruházásai is közelebbről érintik a főváros életét. Bizonyít­hatja ennek a megállapításnak helyességét, ha figyelembe vesszük például a polgármester úr ma reggeli előterjesztésében a közellátás nagymérvű megjavulásáról szóló adatait, az egyre növekvő élelmiszerfelhozatalt, ami — biztosan állíthatjuk — a mezőgazdaság fejlesztése céljából kifejtett tervszerű gazdál­kodás és a közlekedés megjavítása céljából tett befektetések következménye. A főváros lakosságának gazdasági helyzetét rendkívül megjavította a fővárosban levő, de nem a fővárosi tulajdont jelentő üzemek, gyárak, kötelező tervszerű gazdálkodása, állandóan emelkedő termelése, folyamatos foglalkoztatása, így alakulhatott ki az egész városban az a határozott optimiz­mus, amelyet ma már a különféle statisztikai adatok is meg­erősítenek. Halász Alfréd bizottsági tag úr is szólt a születések számának emelkedéséről, a lakosság halandósági adatainak soha nem remélt nagymérvű megjavulásáról, az öngyilkossági járvány teljes megszűnéséről. A rendészet adatai szerint a közerkölcsök is megjavultak. A termelés növelésével össze­függő­­adóbevételek állandóan emelkednek. Mindmegannyi bizonyíték ez amellett, hogy ha egyes emberek életében egész gazdasági, politikai és társadalmi életünk átállítása során átmenetileg zavarok állanak is elő, de tervgazdálkodásunk következtében minden dolgozni akaró és tudó ember meg­találja a maga életlehetőségeit a népi demokráciában. A tervgazdálkodás alapgondolata, hogy annak a társa­dalmi rendszernek, amelyet most építünk, legnagyobb értéke, a termelés legfontosabb tényezője , maga a dolgozó ember, akinek megbecsülését és jobb életkörülményeit van hivatva elősegíteni és kifejleszteni a tervgazdálkodás. Az egyes gazdálkodó egyedek szempontjai a tervgazdál­kodásban átmenetileg elhalványulnak és az összesség érdeke lép előtérbe. A tervgazdálkodás nemcsak az ország gazdasági erejével számol, hanem az összes berendezések és felszerelések teljesítőképességét is figyelembe veszi csakúgy, mint az ország munkaerőgazdálkodási viszonyait. Nagy örömmel üdvözlöm az év utolsó napján meginduló statisztikai munkálatokat, mert bizonyosra veszem, hogy az itt felvett szociográfiai adatok szervesen fognak beleilleszkedni a jövő tervgazdálkodás helyes irányításába. Csak az előbb felsorolt tényezők figyelembevétele és egybehangolása teszi lehetővé, hogy minden ötletszerűség mellőzésével, gazdasági dekonjunktúrák kirekesztésével terv­szerűen és számtani pontossággal előrelátva alakíthassuk ki a nemzetnek és vele együtt a főváros népének jövőjét. A községi háztartás 79,834.000 forintos előirányzata és az üzemek 124.561.000 forintos beruházása nem ad teljes képet a főváros hároméves tervéről, mert ezekben a számokban nincsen benne az első és a második tervévben már folyósított és a harmadik tervévben adott hozzájárulás a dunai hidak építéséhez ; nincsenek benne az AVIRT-nak átadott, az Elektro­mos Művek fejlesztése céljából eszközölt beruházások, a Mátra­vidéki Erőmű építésének költségei, amelyet ugyancsak a nem­zeti költségvetésben dotáltak.

Next