Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)
1948-12-30 / 53. szám
Elnök: Mivel több felszólaló nincs, a vitát bezárom. Az elhangzott felszólalásokra Fodor Gyula alpolgármester úr válaszol. Fodor Gyula alpolgármester: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! Nem sok válaszolni valóm van, hiszen a felszólalások egyáltalában nem voltak ellentétesek a mi álláspontunkkal és a költségvetéssel. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Szilas Oszkár bizottsági tag úrban szépen megnyilatkozott a szakember, mégpedig a jó szakember, aki politizál is. Ugyanis felvetett egy pár problémát, de nem követelte azoknak megvalósítását, éppen azért, mivel tudja, hogy a jövő évi költségvetésben azoknak a problémáknak a megvalósítására nincsen mód. A BSzKRt, az adott gazdasági lehetőségek között, igen szépen fejlődik és ezt a fejlődést szeretnénk továbbra is megtartani, sőt gyorsítani. Az eredmény a BSzKRt-nál tisztán látszik : a közlekedés fejlesztése igen sok időmegtakarítást, sok fáradtságtól való megkímélést jelent. Ha a dolgozókat a hosszú utazások fáradalmaitól meg tudjuk kímélni és időmegtakarítást tudunk számukra elérni a közlekedés fejlesztése által, akkor ennek az eredménye megmutatkozik a termelékenység emelkedésében, hiszen a dolgozók nem fáradtan érkeznek munkahelyükre. A Gázműveknél nem akarom összhangba hozni a gázszagot és a deficitmentességet, de utalok arra, hogy egy időben az is baj volt, hogy a gáznak rossz volt a szaga.... Gyömrei Sándor : És a számoknak is volt szaga! Fodor Gyula alpolgármester: ... és a számoknak is rossz volt a szaga. A Gázműveket rendbe hoztuk és azóta a gázszagát sem emlegetik olyan nagyon és eltűnt a deficit is. Ebben a tekintetben nagymértékű segítséget kaptunk a Gazdasági Főtanácstól, amit csak azért említek meg, hogy kifejezésre jusson és kidomborodjék az a segítség is, amit az államtól kaptunk és nyilvánvalóvá váljon, hogy az állam mai formája nem áll ellentétben a mi közigazgatásunkkal. Mi nem tudtunk a Gázművekkel boldogulni, erre az állam közbelépett, adott pénzt, amelyet szétosztott a vállalatok között gázórák gyártása céljából. A Gázművek rendbehozatala tehát nagymértékben az államnak köszönhető, mert az ő segítsége nélkül sem a Gázművek deficitjét megszüntetni, sem pedig az üzemet továbbfejleszteni nem tudtuk volna. Üzemi politikánkban általában alkalmazzuk mindazokat az irányelveket, amelyeket a népi demokrácia irányvonalakként kitűzött. Alkalmazzuk úgy, hogy lehetőleg minél olcsóbban és minél jobban szolgáljuk ki Budapest lakosságát, Budapest dolgozó népét. A gazdasági viszonyokban bizonyos mértékig megkötöttségek vannak. Csak annyiban tudunk előre jutni, amennyi pénzünk van e részek fejlesztésére. Ugyanez a fejlődés mutatkozik a Vízműveknél és a Csatornázási Műveknél. Ezeknek az üzemeknek a bevétele nemcsak a háztartást segíti fenntartani, hanem a terjeszkedést is lehetővé teszi. A Vízművek például már nagybudapesti üzemi politikát folytat, elősegíti Nagy-Budapest megvalósítását. Visszatérve a földgáz felhasználására, az Iparügyi Minisztérium a gázvezeték elkészítését az új MAORT-ra bízta olyan értelemben, hogy Csepelig olajvezetéken szállítják a gázt és Csepeltől, mintegy 16 km-es vezetékre lesz szükség a gáznak az óbudai gázgyárba való elszállítására, ezáltal gázunk fűtőértékének megjavítására és általában a Gázgyár fejlesztésére. Szóba került a készülékek kérdése. Sajnos, a készülékek száma elég korlátozott és a készülékeket bizony nagyrészt meg kell vásárolni. Természetesen arra törekszünk, hogy ez a helyzet lehetőleg megváltozzék és a készülékeket a fogyasztók bérbe kaphassák. Hogy árulkodjam is kissé: akárhányszor felhívnak telefonon »rendkívül fontos ügyben« és a »rendkívül fontos ügy« abban csúcsosodik ki, hogy járjak közbe azért, hogy valaki gázkészüléket bérelhessen és ne legyen kénytelen megvásárolni. Miniszteriális oldalról is jön ilyen kívánság: intézzem el, hogy ne legyen kénytelen valaki megvásárolni egy készüléket, hanem bérbe kapja. Mondom, segíteni igyekszünk ezen a helyzeten, mert hiszen a hivatalnok, a dolgozó ember nem tud kifizetni egy készülékért 800—1000—2000 forintot. Ezt a kérdést is igyekszünk majd megoldani. Halász Alfréd bizottsági tagtársam felszólalásával tökéletesen egyetértek. Még abban is egyetértek vele, hogy a nép fürdetése deficites is lehet. Igyekszünk is a nép olcsó fürdetésére irányuló mozgalmat folytatni, sőt arra törekszünk, hogy a kültelkek iskolásgyerekeit is elvihessük nemcsak a népfürdőkbe, hanem egyéb fürdőkbe is, a fürdők úgynevezett »holtidejében«, amikor nincsenek sokan. A tiszti főorvos és a IX. ügyosztály is sürgeti ezt a dolgot, mert a fürdetési mozgalom is közrehat abban, hogy a gyerekek egészségi állapotát megjavíthassuk. , Az Ásványvízüzem egyesítése most folyik. Az Ásványvízüzemet is fejleszteni igyekszünk, hogy ne csak éppen rentábilis, hanem lehetőleg hasznothajtó is legyen, ha már így a kezünkbe került. Mindkét hozzászólásból, bírálatból kiérzett a segítő jószándék. A közigazgatás részéről ezt megköszönöm. Szeretném azonban, ha ez a jószándék nemcsak ilyen értelemben, nemcsak felszólalásban, beszédben nyilvánulna meg, hanem abban is, amire a pénzügyi bizottság tagjai az általános vitában is nem egyszer kitértek. Úgy képzelem, hogy a népi közigazgatásban valamivel több lesz a feladat, mint csupán csak a dolgokat megbírálni. A dolgokba kissé jobban bele kell nézni, segíteni a fejlesztésben, a problémák kidolgozásában, megoldásában közreműködni. Gyömrei Sándor: Benne vagyunk! Fodor Gyula alpolgármester: Válaszomat ezzel be is fejezem és kérem a tisztelt Pénzügyi Bizottságot, hogy a költségvetést fogadja el. Elnök: Felteszem a kérdést, elfogadja-e a pénzügyi bizottság az önálló vagyonkezelésű üzemek és alapok költségvetését részleteiben is? (Igen) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. (A hároméves terv költségvetése.) Következik a főváros hároméves terve 1949. évi költségvetésének részletes vitája. Szólásra jelentkezett Dárdai Gábor bizottsági tag úr. Dárdai Gábor: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! A főváros hároméves tervének 1949. évi költségvetése teljes egészében az országos tervgazdálkodásba való szerves beleilleszkedés jegyében készült, ami annyit is jelent, hogy ha a főváros költségvetésének tervgazdálkodásunk harmadik évére vonatkozó adatait vizsgáljuk, akkor nem szabad magunkat függetlenítenünk az egész országos tervgazdálkodás következtében fővárosunk gazdasági életében is jelentkező változásoktól, illetőleg fejlődéstől. Teljes határozottsággal állítható ugyanis, hogy amint a főváros hároméves terve az egész ország gazdasági helyzetére kihat, ugyanúgy az egész országos hároméves terv beruházásai is közelebbről érintik a főváros életét. Bizonyíthatja ennek a megállapításnak helyességét, ha figyelembe vesszük például a polgármester úr ma reggeli előterjesztésében a közellátás nagymérvű megjavulásáról szóló adatait, az egyre növekvő élelmiszerfelhozatalt, ami — biztosan állíthatjuk — a mezőgazdaság fejlesztése céljából kifejtett tervszerű gazdálkodás és a közlekedés megjavítása céljából tett befektetések következménye. A főváros lakosságának gazdasági helyzetét rendkívül megjavította a fővárosban levő, de nem a fővárosi tulajdont jelentő üzemek, gyárak, kötelező tervszerű gazdálkodása, állandóan emelkedő termelése, folyamatos foglalkoztatása, így alakulhatott ki az egész városban az a határozott optimizmus, amelyet ma már a különféle statisztikai adatok is megerősítenek. Halász Alfréd bizottsági tag úr is szólt a születések számának emelkedéséről, a lakosság halandósági adatainak soha nem remélt nagymérvű megjavulásáról, az öngyilkossági járvány teljes megszűnéséről. A rendészet adatai szerint a közerkölcsök is megjavultak. A termelés növelésével összefüggőadóbevételek állandóan emelkednek. Mindmegannyi bizonyíték ez amellett, hogy ha egyes emberek életében egész gazdasági, politikai és társadalmi életünk átállítása során átmenetileg zavarok állanak is elő, de tervgazdálkodásunk következtében minden dolgozni akaró és tudó ember megtalálja a maga életlehetőségeit a népi demokráciában. A tervgazdálkodás alapgondolata, hogy annak a társadalmi rendszernek, amelyet most építünk, legnagyobb értéke, a termelés legfontosabb tényezője , maga a dolgozó ember, akinek megbecsülését és jobb életkörülményeit van hivatva elősegíteni és kifejleszteni a tervgazdálkodás. Az egyes gazdálkodó egyedek szempontjai a tervgazdálkodásban átmenetileg elhalványulnak és az összesség érdeke lép előtérbe. A tervgazdálkodás nemcsak az ország gazdasági erejével számol, hanem az összes berendezések és felszerelések teljesítőképességét is figyelembe veszi csakúgy, mint az ország munkaerőgazdálkodási viszonyait. Nagy örömmel üdvözlöm az év utolsó napján meginduló statisztikai munkálatokat, mert bizonyosra veszem, hogy az itt felvett szociográfiai adatok szervesen fognak beleilleszkedni a jövő tervgazdálkodás helyes irányításába. Csak az előbb felsorolt tényezők figyelembevétele és egybehangolása teszi lehetővé, hogy minden ötletszerűség mellőzésével, gazdasági dekonjunktúrák kirekesztésével tervszerűen és számtani pontossággal előrelátva alakíthassuk ki a nemzetnek és vele együtt a főváros népének jövőjét. A községi háztartás 79,834.000 forintos előirányzata és az üzemek 124.561.000 forintos beruházása nem ad teljes képet a főváros hároméves tervéről, mert ezekben a számokban nincsen benne az első és a második tervévben már folyósított és a harmadik tervévben adott hozzájárulás a dunai hidak építéséhez ; nincsenek benne az AVIRT-nak átadott, az Elektromos Művek fejlesztése céljából eszközölt beruházások, a Mátravidéki Erőmű építésének költségei, amelyet ugyancsak a nemzeti költségvetésben dotáltak.