Fővárosi Közlöny, 1950 (59. évfolyam, 1-15. szám)
1950-02-11 / 4. szám
sára rendelkezésre álló szellemi és fizikai emberi erőn, ennek az erőnek dolgozási képességén és készségén s a mindezek realitását és érvényesülését mutató eredményeken.« Tisztelt Képviseleti Bizottság! Budapest eddig természeti szépségeiről és hatalmas fejlődéseinek külsőségeivel volt híres. De ez a ragyogó és kulturált város a kiváltságosok és az idegenek városa volt. Most, hogy a nép birtokba vette az országot, fővárosa is a népé lett, minden gyönyörűségével és nyomorúságával. A gyönyörűséget mindenkinek nyújtani, a nyomorúságot eltüntetni : ez a főváros képviseletének feladata. Ma nemcsak a nagy, hanem új Budapest születésnapját is üljük. Ettől áthatva, az előttünk fekvő költségvetést a magam és a Magyar Radikális Párt nevében örömmel elfogadom. (Élénk taps.) Elnök :Több felszólaló az általános vitához nem iratkozott fel, ezért az általános vitát berekesztem. A vita során elhangzott felszólalásokra a polgármester úr kíván válaszolni. (A polgármester válasza az általános vitában elhangzott felszólalásokra.) Pongrácz Kálmán polgármester: Tisztelt Képviseleti Bizottság! Kiss Károly bizottsági tag úr felszólalásában érintette az 1945-ös problémákat és ez alkalmat ad nekem arra, hogy mai helyzetünket és az 1945-ös problémákat összehasonlítva megállapítsuk, hogy mennyivel más problémáink voltak akkor. 1945-ben fővárosunk romokban volt, élelmezés nélkül voltunk éhínség és járvány fenyegette városunkat; az üzemek részben lerombolva állottak, egyik-másik a földel volt egyenlő. Mi segített akkor nekünk munkásoknak, abban, hogy éhezve, fázva és lerongyolódva, de tele optimizmussal és lelkesedéssel, hozzáfogjunk fővárosunk, gyáraink és iparunk újáépítéséhez? A lelkesedés és Pártunk építő optimizmusa. Elindultunk akkor, elvtársak ; politikailag akkor már felszabadultunk, de elindultunk a gazdasági felszabadulás útján is. 1945-ben, a törvényhatósági bizottság közgyűlésén volt olyan reakciós hang is, amely azt állította, hogy az Apokalipszis lovasai itt állnak Budapest határán s éhség és pusztulás vár a főváros lakosaira, ha külföldi segítséget nem kapunk. Persze, az illető nyugati segítségre gondolt. De a mi fővárosi munkásaink, dolgozóink nekimentek a munkának, legyőztünk minden nehézséget és a munkásság hősies erőfeszítésével felépítettük fővárosunkat és országunkat. Ma már az új alkotások útjára léptünk, és mindezt Marschall-kölcsön nélkül értük el. Ennek az előrehaladásnak tudható be Nagybudapest megvalósítása, az a tény, hogy várospolitikánk a munkáskerületek felé fordult és hogy beruházásaink háromnegyed része a reakció által tudatosan visszatartott munkáskerületek fejlesztését szolgálja. Ez egyúttal válasz Döbrenteiné elvtársnő felszólalására is. A népi demokratikus ország fővárosa úgy fejlődik, ahogyan a felszólalók hozzászólásaikban is vázolták : szemben a Marschall-terv országaival — ahol, mint pl. Rómában és Modenában, lövetnek a munkásokra és a munkások vére festi pirosra az utcák porát, mint Londonban, ahol mindent jegyre és keveset kapnak , mint Newyorkban, ahol még a vízszolgáltatás terén is korlátozásokat rendeltek el , mi hatalmas beruházásokat eszközlünk és fejlesztjük Vízműveinket. De ezekben az országokban a jogaiktól is megfosztják a munkásokat, igyekeznek brutálisan kizárni őket eddig megszerzett jogaikból. Nem is csoda, hiszen az Egyesült Államokban a nemzetivagyonnak közel 60 százalékát a lakosság egy százaléka birtokolja. A mi feladataink ezen a téren éppen ellenkezőek: a dolgozókat bevonjuk az állami és városi igazgatásba, ellenőrzésbe, és segítségünkkel ezt gyakorolják is. A mi városi dolgozóink is példaképnek tekintik a munkásosztályt feladataik végrehajtásában. Tisztelt Képviseleti Bizottság! A Szovjetunió nemcsak felszabadította fővárosunkat, hanem mindennapi munkánkban tapasztalatait felhasználva megyünk előre. Megköszönöm a felszólalók építő hozzászólásait, amelyek hasznosan kiegészítik az általam előadottakat. Annak kijelentésével, hogy számítok a tisztelt Képviseleti Bizottság további támogatására, kérem, hogy javaslatomat elfogadni szíveskedjenek. (Élénk taps.) Elnök : Ezek után felteszem a kérdést, hogy elfogadja-e a közgyűlés a főváros 1950. évi költségvetése tárgyában tett polgármesteri javaslatot általánosságban? (Igen!) Megállapítom, hogy a közgyűlés a költségvetést általánosságban elfogadja. Tisztelt Képviseleti Bizottság! Ezzel a mai napra kitűzött anyag tárgyalását befejeztük és a részletes vita megkezdését holnap délután három órára tűzöm ki. Megköszönve a Képviseleti Bizottság tagjainak szíves megjelenését, a közgyűlést bezárom. A közgyűlés 18 óra 22 perckor ért véget. — MÁSODIK NAP. — 1950. január 27. A költségvetés folytatólagos tárgyalása. (Részletes vita.) (A folytatólagos rendes közgyűlés Varga Lajos elnöklete alatt 15 óra 12 perckor kezdődött.) Elnök: A mára elnapolt közgyűlést újból megnyitom és a megjelenteket szívélyesen üdvözlöm. A jegyzőkönyv hitelesítésére Kovács Mátyás és Várhegyi Gáborné bizottsági tagokat kérem fel. Távolmaradásukat kimentették : E. Majláth Jolán, Farkas János és Galló Ernő. Tisztelt Közgyűlés! Folytatjuk a főváros 1950. évi költségvetésének tárgyalását. Tegnap a képviseleti bizottság a költségvetést általánosságban elfogadta, ma a részletes vita van soron. A költségvetés I. csoportjához szólásra jelentkezett Drapál János bizottsági tag úr. A szó a bizottsági tag urat illeti. (Az I. csoport vitája.) Drapál János : Tisztelt Közgyűlés! Örömmel üdvözlöm fővárosunk 1950. évi költségvetését, amely a múlt évivel szemben is lényeges fejlődést mutat, ami megállapítható azokból a számoszlopokból, amelyek ezt a költségvetést alkotják. Az 1950. évi költségvetés a peremvárosok és peremközségek életében fordulópontot jelent, mert nagyobb lehetőségeik nyílnak arra, hogy elmaradottságukból és elhanyagoltságukból kilépve, fejlődhessenek. Ugyanis a régi rendszer bűnös gazdálkodása folytán a peremvárosok rendkívül rossz út- és lakásviszonyok közé jutottak, el voltak zárva minden kulturális lehetőségtől, legfeljebb kocsmákat és genszterfilmeket kaptak. Csatornázatlan, sáros utcáik nap mint nap elkeserítették a dolgozókat, mert hiszen csatorna és burkolt út csak az urak utcájába jutott. Egyszóval, minden téren ezt az elnyomást és a fővárostól való gondos elválasztást érezhették a peremvárosok dolgozói. De elmondhatjuk ezeket a volt főváros külterületeiről is. Ezzel a költségvetéssel új élet kezdődik a peremrészeken és ahogy komoly, szívós munka árán erősödik az állam és vele a fővárosunk, úgy a peremkerületek, valamint a volt kültelki részek is a biztos fejlődés útjára jutnak. Tervszerű és észszerű várospolitikai igazgatás folytán megszüntethető lesz az a vészes állapot, amely a bűnös telekspekuláció következtében jött létre. Csak 60—65 négyszögöles telkeken épülhettek fel a proletárlakások, — zöld terület nélkül — ahol nyitott és hevenyészett pöcegödrök tartalma folyik át egyik udvarról a másikra, így teremtődtek meg azok a bacillusgócok, amelyek proletárgyermekek százait fertőzték meg és vitték a halálba. Csak a nemzeti költségvetés keretében, szocialista gazdálkodással szüntethetők meg fővárosunk olyan szégyenfoltjai is, mint a Zita- és Valéria-telep, amelyeket szintén a Horthy-fasizmus hagyott ránk örökségül. Pártom, a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi elvtárssal az élén (Hosszantartó, ütemes, nagy taps. mindent el fog követni, hogy ezek a szégyenfoltok mielőbb eltűnjenek. Ha most ezen a költségvetésen keresztül megnézzük a belső területeket, amelyek a múltban minden önállóság nélkül működtek és a bürokrácia kaszárnyái voltak, dolgozó népünk keserűségére, akkor látjuk, hogyma önálló költségvetéssel rendelkeznek és a nép kiszolgálására rendezkednek be. Itt van például a XIII. kerület költségvetése, amely nagyon figyelemreméltó. A kerület kiadásai közel 8 millió forintot tesznek ki, a