Fővárosi Lapok, 1864. április (1. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-08 / 80. szám

353­­­— Külföldi olvasó termek. (Olvassa el mindenki !) (B.) Nincs még más két nép a föld­kerekségen, mely annyit olvasna, mint a francia és angol. Ha Pá­ris vagy London utcáin sétálgat az ember , ott lát­­hatja­a bérkocsisokat a bakon újsággal kezében, láthat akárhány varg­a inast, az utca sarkkövén ülve, egyik kezében fényes csizma, a másikban pedig va­lami régi keletű piszkos hirlap, melyet elejétől végig oly áhítattal olvas, hogy megcsodálod, ha történetesen azon újságolvasók közé tartozol, kik, mint ez nálunk nem ritkaság, — a lapot ki - be fordítják, s aztán leteszik. Menj a párisi gyümölcspiacra, ott találod a pár­jukat ritkító párisi kofákat, mélyen elmerülve Paul de Kock vagy Dumas valamelyik újabb regénye ol­vasásában. A tejárusnő, szamarán ülve, oly érdekkel szemlélgeti a „Patrie“ vagy „Liede“ hasábjait, mint­ha táncosnő volna, ki egy önmagáról irt bírálatot ol­vas a lapból! A szép „rózsaleányok,“ ha kis virág­csokrot veszesz tőlük, ráadásul bizonyosan a leg­újabb napi hírekkel szolgálnak neked. Lapjaikból ol­vasták. Igen! Pakis és Londonban mindenhol ol­vasnak , nemcsak kávé- és sorházakban, de még a színházban, sőt a börtönökben is. Mert ha a foglyok­nak semmit sem engednek is meg, de a hírlapolva­­sást nem tiltják el soha. S mily föltétlen bizalmat helyeznek a franciák — a legelőbbkelő, mint a legutolsó — tekintélyes­ lapjaikba! Jouy tréfásan azt beszéli, hogy egy előkelő francia úr, ép és egészséges lévén, ágyba feküdt, mert azt olvasta az újságban, hogy­­ kitörte volna a lábát Elhitte, mert az újságban állt! Az olvasás a francia és angolnak második ter­mészete. Úgy szükségli, mint a mindennapi ke­nyeret. Nem csoda tehát, ha Paris és Londonban oly tömérdek nyilvános olvasóterem­ létezik. Különösen Párisban — nem is számítván ide a tudóstársaságok, különféle irodalmi egyletek és clubbok olvasótermeit, melyeknek mindig meg van a maguk rendes közön­sége — alig találsz utcát, hol „cabinet de lecture,“ vagy „salon literaire“ ne volna. A­ki csak képes 4 sous-t egy „ülésért“ (quatre sous par „séance“) fizet­ni, bemegy ily olvasóterembe, s ha kedve tartja, e csekély összegért, reggeltől esteiig ott töltheti idejét, s elolvashatja az irodalom legújabb termékeit. E ter­mek a nap akármelyik szakában reggeli nyolctól es­teli 10 óráig tömvék. A közönség kevert. Nem rit­kán nők is fordulnak meg, kik nagy szorgalommal jegyzik ki olvasmányuk érdekes­ helyeit. Vannak olvasótermek, hol a műveit világ minden tekintélyes­ hírlapját fölleled , úgy hogy számuk néha hatszáz­ra rúg .... Mindezeket csak azért említjük, hogy alkal­munk legyen ebbeli saját viszonyainkról is egy két szót kockáztatni. Hogy fővárosunkban egyetlen egy nyilvános olvasóterem sincs, az köztudomású dolog. Azt se tudják, micsoda fán terem. Pedig a műveltebb közönség szükségkép érzi hiányát, mert abban a né­hány szegényes „kölcsönkönyvtárban“ ugyancsak drága pénzen, sokféle könyvet kap ugyan az ember, de soha azt, a­melyiket épen akarja. Hogy az egyet­len könyvtár (az egyetemi,­ mely a közönség rendel­kezésére áll, sem béltartalmát, sem külszerkezetét tekintve, a mai kor igényeinek már nem felel meg, annak legnagyobb tanújele azon kérvény, melyet új­jászervezése ügyében néhány egyetemi polgár az egyetemi tanácsnak benyújtott. (Ez azonban úgy lát­szik, az egyetemi ifjúság „atyáitól“ nem nagy figye­lemben részesült.)A fentebb mondottakat kellő tekin­tetbe véve, nem csodálhatjuk eléggé, hogy vállalkozó szellemű korunkban, nem találkozott oly egyén vagy társaság, ki egy két teremben eleintén bár kisebb könyvtárt fölállított volna, (restauratioval is össze lehetne kötni,) pedig az ilynemű vállalat, tapintattal kezelve, nemsokára alig várt eredményeket szülhet­ne. Sok szegény ember van nálunk, ki legjobb aka­rattal sem szerezheti meg magának az irodalom min­den újabb és jobb termékét, de néhány krajcárt időnként szívesen rászánna, hogy be­leforduljon ilyen olvasóterembe. Végre csak azt vennék észre, hogy csekély pén­zért hozzáférhetővé tétetett a közönséges embernek is az olvasás, amint a berlini „eckensteherek“ vagy a párisi „kofák,“ nálunk is az e nemű osztályok, a közjó nem csekély emelésére, a műveltség bizonyos fokára vergődnének. A­mint mondják, a kánkánt csak úgy, vagy tán még gyakrabban táncoljuk, mint Párisban . Photo­­grafh­ozni is majd úgy tudunk, mint a boulevardi mesterek. Hölgyeink is (legalább sok) hasonlóan öl­tözködnek, mint a bájos Lutécia lányai. Honosítsunk meg egy, mindezeknél többet érő francia divatot. Ol­vassunk oly örömmel, mint a párisiak. Fővárosi hírek. * Gyászünnep. Hildegarde Főhercegasz­­szonyért ma d. e. 10 órakor Budán, a vár plébánia­templomában, holnap d. e. 10 órakor pedig a pesti belvárosi plébánia­templomban gyászisteni tisztelet fog tartatni. * Zenénk történetét, a legrégibb időktől máig, irta meg egy gondosan összeállított tanulmányban Bartalus István, ki zenészeti irodalmunkban legkitűnőbb tollal ir. Közérdekű tanulmánya a B. Szemlében fog megjelenni. * Hu­bay József hétszemélynök meghalt. A kér­­lelhetlen halál — jegyzi meg egyik politikai lap, sűrűn keresi áldozatait derék férfiaink közt. De e fájdalmas benyomások gyakoriabbsága mellett is ki­váló mély részvétet gerjeszt törvénybíráink egyik legjelesbjének, a polgári mint honfiúi erényekben dús Hu­bay József hétszemélynöknek halála, ki tegnapelőtt reggel fejezte be aggsági végelgyöngü­­lésben, életkora 74 ik évében, munkás földi pályáját, melyet hétszemélyes táblánk e legidősb tagja, a ma­gyar bírói kar dísze, becsületességével, a törvényte­remben ép oly rendületlen szigorával és igazságsze­­retetével, mint a mily gyöngéd és szívélyes magán­körökben volt, a legtiszteletteljesebb emlékezetre tett méltóvá mindenek előtt, a kik őt akár mint bí­rót, akár mint magán-egyént ismerték. Jellemének e szép vonásai nyilatkoznak végrendelkezésében is,me­lyet úgy, mint életét az igazság, jótékonyság és gyön­géd kegyelet jellemzenek. Mint halljuk, kiválóbb összegeket hagyományozott vallása egyházának, és az öt többszöri és hosszas betegeskedésében ép oly gon­dos baráti szeretettel, mint ügyességgel ápolt házi­orvosának Halász Gézának, a­mely kegyeletes meg­emlékezés az életünk egyik főkincsét: az egésséget óvó és visszaszerző jóstevőink iránt napjainkban mindinkább ritka kezd lenni. Béke az elhunyt érdem­dús férfiú hamvainak! * Segély-aranyak. A moldva oláhországi fejede­lem Kousa herceg, azon hatezer aranyat, melyet a magyarországi s különösen a bánáti szűkölködők­­nek ajánlott föl, legközelebb a bukaresti osztrák fő­­ügynökségnek fogja átküldeni. — Stier úr pedig, ura­dalmi tanácsos a gr. Königsegg családnál würtem­­bergi Müllendorf­ban, 30 darab Napoleon arany­t kül­dött a magyar kancelláriához, mint a magyar szüköl­­ködök javára kezdett gyűjtés első eredményét. * A zenede lassan lassan gyarapodik. Közelebb gróf Pálffy János tett 105 frtos alapítványt. Múlt év­ben ez intézetnek 309 növendéke volt. * Mik­szka Arna k. a. búcsu-föllépte alkalmával egyik szini tudósítónk azt írja: óhajtaná tudni, vajon a kedves énekesnő állandó szerződtetése iránt a nemz. színház igazgatósága tett e lépéseket? Mi úgy tudjuk, hogy nem tehetett, miután a lyrai szakma két ma­gyar énekesnő által már be volt töltve, és sem a kia­dást, sem az oly kellemetlenséget, mint tavaly a drá­ma-énekesnői szakmában fordult elő, nem akarta szaporítani. Továbbá némelyek azt is kifogásul hoz­ták föl, hogy a kedves énekesnő játékrendje nagyob­­bára oly régi dalművekből áll, melyek ma már nem nagyon vonzanak. Hiszszük azonban, hogy ezek da­cára­ Murszka kisasszonyt nem utóször láttuk a nem­zeti színpadon. Mint hírlik, jelenleg egy moszkvai, egy londoni, sőt a bécsi karint-kapui színház igazga­tója is lépéseket tettek megnyerésére. * A népszínház ma, — hatósági intézkedés folytán — a budai udv. gyászünnep következtében zárva lesz. * Szini előadás a zenedében. Múlt vasárnap ez in­tézet növendékei, elöljáróik b. Prónay Gábor és Mát­­ray Gábor urak tiszteletére szini előadást rendeztek, egy kis hangversenynyel összekötve, melyben az in­tézet vezetői iránt növendéki kegyeletüket a legőszin­­tébben igyekeztek kifejezni. A hangverseny darabjai közül kiemelendők : Engeszer M. tanár urnak ének­karai, a melyek összes tanítványai által adattak elő, és „Tartini álma,“ mely hegedűn nagy virtuózitással Kristofek ur által adatott elő. A szini előadás a sza­valatban sok ügyességre mutatott, mi egyszersmind növelé a megtisztelt szavalati tanár Mátray Gábor úr érdemeit. Az előadott darab volt : „Három egyszer­re“ Kisfaludytól. A szereplők igen kitettek magu­kért­ a kiválók, úgymint : Szabó Róza, Magda Emi­lia és Nagy Jolán kisasszonyok, Halász Gyula, En­geszer József és Musztec József urak többször ki is tapsoltattak * Bukás. Az „Ung. N.“ szerint az itteni üzlet körökben nagy föltűnést okoz, hogy Werther Frigyes budai gőzmalom-tulajdonos megszüntesé fizetéseit. A szenvedőleges összeg igen nagy. A­mint beszélik, több, mint félmillió. A aktív­ vagyon mennyisége még nincs meghatározva. * Magyarországi malmok. Legújabb hivatalos ki­mutatások szerint: Magyarországon 147 gőzmalom, 70 műmalom, 9173 vízimalom, 7966 lóerőre alkalma­zott, 475 szél- és 4301 hajó­malom létezik. Összesen 22,132, melyekben 30,106 kő őröl. * A francia császárai disz magyar ruhája, melyet közelebb Pestről küldtek számára, e darabokból áll: ezüsttel gazdagon himzett vid­aszin ruha, nagy ezüst gombos dolmány és magyar kalap. * LekÖSZÖllések. Báró Prónay Albert, kit a pest­losonci vasút részvényesei egyhangulag igazgatóul választottak meg, ez állásról leköszönt, s lemondását felsőbb helyre is bejelenték. Jelynek Mór pedig, a gabna-csarnok alelnöke, újra megválasztatván, ez állásról mondott le elvi okokból. * A bécsi ékszer kiállítás körül (a magyar szű­­kölködők javára) nagy buzgalmat fejtenek ki a vál­lalkozó főrangú hölgyek. Az udvari főkanczellár is, ki már fölüdült, megigérte buzgó támogatását. A tár­gyak e he­t­dikéig, a kiállítás titkárához, M­é­r­e­y Sándor úrhoz küldendők, a Pallavicini őrgróf pa­lotájába (József tér 5. szám alatt.) Mint halljuk családi ékszerek és kincsekből Pesten is terveztek hasonló kiállítást. Kár, hogy elmaradt. * Az „Ördög piluláit“ Berlinben nem a Wallner, hanem a Meysel színházban fogják előadni. Akkor vi­szik el, ha századik előadását itten megérte. Nagyon halogatják. * Strassmann Mór és Sternberg Adolf a fővárosban élő fiatal német írók, előfizetést hirdetnek egy kötetben megjelenő költeményeikre. A kötet tar­talmát, mint tudjuk, az eredetin kívül nagyrészt for­­dítmányok teendik, magyar költők, főleg Arany János műveiből. E magyar születésű fiatal német írók, az „IllustrirtesFamilienbuch,“ „Pannónia“ s más külföldi folyóiratokban megjelent mutatványokból ítélve, eddig legszebben 63 leghivebben tevék át köl­tőink műveit. A megjelenendő füzet előfizetési ára 1 frt. Az összegek Bartalits Imre nyomdatulajdonoshoz utasitandók. * Tarka újdonságok. A Sieberféle villa Budán, „a szép Juhászné“ mellett szabad kézből el­adó. A szép nagy kerttel együtt 27,000 írtra becsü­lik. — A rudas-förde közelében egy korcsmában (a „zöld koszorúhoz“) e napokban tűz támadt. A két városi kapitány erélyes vezetése mellett azonban si­került csakhamar eloltani.­­ A két­kórházba a lefolyt héten következő szerencsétlen embertársak vi­tettek be: egy fiaker által elgázolt asszony ; egy sze­mén súlyos szúrást kapott 18 éves leányzó; két férfi verekedés közben agyba főbe veretve; egy vizbefult nő hullája; két, az utcán guta ütésben elhalt egyén; egy ismeretlen férfi holtteste, kit 5-én éjjel a király­utca sarkán meggyilkolva találtak.­­ A duna­­parti építkezéseket illető szerződés, Pest városa és Diescher épitész úr között már megköttetett. A mun­kálatok rögtön megkezdődnek. — A Cl­a r­y-s­o­r­s­­jegy egyik főnyereménye (12,000 frt) helybeli ke­reskedő Tafler Farkas urra esett. — Az itt muto­­gattatott óriás igen jól tud tekézni. Az ő szá­mára nincs rövid dákó, vagy távollevő labda. — T­a­u­­s i­g bucsuhangversenye után, Almássy Vince és Oko­­licsányi urak a művésznek kedélyes lakomát rendez­tek, Marchall éttermében, a F. hó negyedikén a délelőtti órákban egy nő a Dunába ugrott. A nép­színház tagja Vasvári Kovács úr messziről meglátván a küzködöt, egy eloldott csolnakon megmentésére sie­tett , egyszerre érte el a szerencsétlent az „Erős“ ne­vű gőzös matrózaival. Megmentették. A cselédosztály­­hoz tartozó, mintegy 36 éves nő volt, s életuntságból akarta magát kivégezni. Vidék. ** Vándorló zenekar. A „Dunanonban“ is emle­getett vándorló zenekar, úgy látszik, nem egészen tréfa. Bihar megyében egy olasz látogatja a vásárokat, ki egy maga egész orchestrum. Fején csengenttyűs sipka van, hóna alatt duda,lábánál dob, kezében száj­­harmonika. Kiáll tehát, a fejét rázza, lábával rúg, hó­nalját szorítja, a harmonikát duzgálja ajka körül, s a zenekar működésben van. ** A debreceni kertészegylet utóbbi közgyűlésén elnökökké Kovács János és Kiss Sándor urakat vá­lasztották meg. ** Báró Berger táborszernagy, az aradi vár egy­kori parancsnoka, f. hó 2-án, élte 9- ik évében Sop­­ronyban elhunyt. Temetése f. hó 5-én ment végbe, születéshelyén, Nagy Martonyban. ** Kassáról néhány kereskedő, mint a „Felv.“ értesül, M­e­x­i­c­ó­b­a szándékozik kivándorolni. ** Jankó Vince kolozsvári fiók-gépgyára e hó 1-jén leégett. 15,000 frtig volt biztosítva. ** Uligvárolt egy kereskedőinas agyonlővén ma­gát, a temetést megtagadták tőle. ** A sárospataki és kecskeméti főiskolák — mint bécsi lapok írják — nyilvánossági jogot nyertek, az eperjesi módjára. ** Borsodm­egyéből Eger-Lövőről az inségi bi­zottmány köszönetet küld Soós Jánosné ö as­­gának, ki m. é. decembertől ápril végéig 32 özvegyet és árvát tápláltat, úgyszintén Plathy Imréné és Fekete Mihályné asszonyságok adakozásaiért. *•* Komáromból egy lelkes nő tudósítja lapunkat, hogy ott is fölmerült egy jótékony előadás terve, mi annyival inkább kivihető, mivel a jelenleg ott játszó Gárdonyi-féle társulat közreműködését is meg lehetne nyerni. E társulatról szíves tudósítónk elismeréssel nyilatkozik. Dicséri Halásznét az „Ezred leányában“

Next