Fővárosi Lapok, 1864. április (1. évfolyam, 75-99. szám)
1864-04-08 / 80. szám
353— Külföldi olvasó termek. (Olvassa el mindenki !) (B.) Nincs még más két nép a földkerekségen, mely annyit olvasna, mint a francia és angol. Ha Páris vagy London utcáin sétálgat az ember , ott láthatjaa bérkocsisokat a bakon újsággal kezében, láthat akárhány varga inast, az utca sarkkövén ülve, egyik kezében fényes csizma, a másikban pedig valami régi keletű piszkos hirlap, melyet elejétől végig oly áhítattal olvas, hogy megcsodálod, ha történetesen azon újságolvasók közé tartozol, kik, mint ez nálunk nem ritkaság, — a lapot ki - be fordítják, s aztán leteszik. Menj a párisi gyümölcspiacra, ott találod a párjukat ritkító párisi kofákat, mélyen elmerülve Paul de Kock vagy Dumas valamelyik újabb regénye olvasásában. A tejárusnő, szamarán ülve, oly érdekkel szemlélgeti a „Patrie“ vagy „Liede“ hasábjait, mintha táncosnő volna, ki egy önmagáról irt bírálatot olvas a lapból! A szép „rózsaleányok,“ ha kis virágcsokrot veszesz tőlük, ráadásul bizonyosan a legújabb napi hírekkel szolgálnak neked. Lapjaikból olvasták. Igen! Pakis és Londonban mindenhol olvasnak , nemcsak kávé- és sorházakban, de még a színházban, sőt a börtönökben is. Mert ha a foglyoknak semmit sem engednek is meg, de a hírlapolvasást nem tiltják el soha. S mily föltétlen bizalmat helyeznek a franciák — a legelőbbkelő, mint a legutolsó — tekintélyes lapjaikba! Jouy tréfásan azt beszéli, hogy egy előkelő francia úr, ép és egészséges lévén, ágyba feküdt, mert azt olvasta az újságban, hogy kitörte volna a lábát Elhitte, mert az újságban állt! Az olvasás a francia és angolnak második természete. Úgy szükségli, mint a mindennapi kenyeret. Nem csoda tehát, ha Paris és Londonban oly tömérdek nyilvános olvasóterem létezik. Különösen Párisban — nem is számítván ide a tudóstársaságok, különféle irodalmi egyletek és clubbok olvasótermeit, melyeknek mindig meg van a maguk rendes közönsége — alig találsz utcát, hol „cabinet de lecture,“ vagy „salon literaire“ ne volna. Aki csak képes 4 sous-t egy „ülésért“ (quatre sous par „séance“) fizetni, bemegy ily olvasóterembe, s ha kedve tartja, e csekély összegért, reggeltől esteiig ott töltheti idejét, s elolvashatja az irodalom legújabb termékeit. E termek a nap akármelyik szakában reggeli nyolctól esteli 10 óráig tömvék. A közönség kevert. Nem ritkán nők is fordulnak meg, kik nagy szorgalommal jegyzik ki olvasmányuk érdekes helyeit. Vannak olvasótermek, hol a műveit világ minden tekintélyes hírlapját fölleled , úgy hogy számuk néha hatszázra rúg .... Mindezeket csak azért említjük, hogy alkalmunk legyen ebbeli saját viszonyainkról is egy két szót kockáztatni. Hogy fővárosunkban egyetlen egy nyilvános olvasóterem sincs, az köztudomású dolog. Azt se tudják, micsoda fán terem. Pedig a műveltebb közönség szükségkép érzi hiányát, mert abban a néhány szegényes „kölcsönkönyvtárban“ ugyancsak drága pénzen, sokféle könyvet kap ugyan az ember, de soha azt, amelyiket épen akarja. Hogy az egyetlen könyvtár (az egyetemi, mely a közönség rendelkezésére áll, sem béltartalmát, sem külszerkezetét tekintve, a mai kor igényeinek már nem felel meg, annak legnagyobb tanújele azon kérvény, melyet újjászervezése ügyében néhány egyetemi polgár az egyetemi tanácsnak benyújtott. (Ez azonban úgy látszik, az egyetemi ifjúság „atyáitól“ nem nagy figyelemben részesült.)A fentebb mondottakat kellő tekintetbe véve, nem csodálhatjuk eléggé, hogy vállalkozó szellemű korunkban, nem találkozott oly egyén vagy társaság, ki egy két teremben eleintén bár kisebb könyvtárt fölállított volna, (restauratioval is össze lehetne kötni,) pedig az ilynemű vállalat, tapintattal kezelve, nemsokára alig várt eredményeket szülhetne. Sok szegény ember van nálunk, ki legjobb akarattal sem szerezheti meg magának az irodalom minden újabb és jobb termékét, de néhány krajcárt időnként szívesen rászánna, hogy beleforduljon ilyen olvasóterembe. Végre csak azt vennék észre, hogy csekély pénzért hozzáférhetővé tétetett a közönséges embernek is az olvasás, amint a berlini „eckensteherek“ vagy a párisi „kofák,“ nálunk is az e nemű osztályok, a közjó nem csekély emelésére, a műveltség bizonyos fokára vergődnének. Amint mondják, a kánkánt csak úgy, vagy tán még gyakrabban táncoljuk, mint Párisban . Photografhozni is majd úgy tudunk, mint a boulevardi mesterek. Hölgyeink is (legalább sok) hasonlóan öltözködnek, mint a bájos Lutécia lányai. Honosítsunk meg egy, mindezeknél többet érő francia divatot. Olvassunk oly örömmel, mint a párisiak. Fővárosi hírek. * Gyászünnep. Hildegarde Főhercegaszszonyért ma d. e. 10 órakor Budán, a vár plébániatemplomában, holnap d. e. 10 órakor pedig a pesti belvárosi plébániatemplomban gyászisteni tisztelet fog tartatni. * Zenénk történetét, a legrégibb időktől máig, irta meg egy gondosan összeállított tanulmányban Bartalus István, ki zenészeti irodalmunkban legkitűnőbb tollal ir. Közérdekű tanulmánya a B. Szemlében fog megjelenni. * Hubay József hétszemélynök meghalt. A kérlelhetlen halál — jegyzi meg egyik politikai lap, sűrűn keresi áldozatait derék férfiaink közt. De e fájdalmas benyomások gyakoriabbsága mellett is kiváló mély részvétet gerjeszt törvénybíráink egyik legjelesbjének, a polgári mint honfiúi erényekben dús Hubay József hétszemélynöknek halála, ki tegnapelőtt reggel fejezte be aggsági végelgyöngülésben, életkora 74 ik évében, munkás földi pályáját, melyet hétszemélyes táblánk e legidősb tagja, a magyar bírói kar dísze, becsületességével, a törvényteremben ép oly rendületlen szigorával és igazságszeretetével, mint a mily gyöngéd és szívélyes magánkörökben volt, a legtiszteletteljesebb emlékezetre tett méltóvá mindenek előtt, a kik őt akár mint bírót, akár mint magán-egyént ismerték. Jellemének e szép vonásai nyilatkoznak végrendelkezésében is,melyet úgy, mint életét az igazság, jótékonyság és gyöngéd kegyelet jellemzenek. Mint halljuk, kiválóbb összegeket hagyományozott vallása egyházának, és az öt többszöri és hosszas betegeskedésében ép oly gondos baráti szeretettel, mint ügyességgel ápolt háziorvosának Halász Gézának, amely kegyeletes megemlékezés az életünk egyik főkincsét: az egésséget óvó és visszaszerző jóstevőink iránt napjainkban mindinkább ritka kezd lenni. Béke az elhunyt érdemdús férfiú hamvainak! * Segély-aranyak. A moldva oláhországi fejedelem Kousa herceg, azon hatezer aranyat, melyet a magyarországi s különösen a bánáti szűkölködőknek ajánlott föl, legközelebb a bukaresti osztrák főügynökségnek fogja átküldeni. — Stier úr pedig, uradalmi tanácsos a gr. Königsegg családnál würtembergi Müllendorfban, 30 darab Napoleon aranyt küldött a magyar kancelláriához, mint a magyar szükölködök javára kezdett gyűjtés első eredményét. * A zenede lassan lassan gyarapodik. Közelebb gróf Pálffy János tett 105 frtos alapítványt. Múlt évben ez intézetnek 309 növendéke volt. * Mikszka Arna k. a. búcsu-föllépte alkalmával egyik szini tudósítónk azt írja: óhajtaná tudni, vajon a kedves énekesnő állandó szerződtetése iránt a nemz. színház igazgatósága tett e lépéseket? Mi úgy tudjuk, hogy nem tehetett, miután a lyrai szakma két magyar énekesnő által már be volt töltve, és sem a kiadást, sem az oly kellemetlenséget, mint tavaly a dráma-énekesnői szakmában fordult elő, nem akarta szaporítani. Továbbá némelyek azt is kifogásul hozták föl, hogy a kedves énekesnő játékrendje nagyobbára oly régi dalművekből áll, melyek ma már nem nagyon vonzanak. Hiszszük azonban, hogy ezek dacára Murszka kisasszonyt nem utóször láttuk a nemzeti színpadon. Mint hírlik, jelenleg egy moszkvai, egy londoni, sőt a bécsi karint-kapui színház igazgatója is lépéseket tettek megnyerésére. * A népszínház ma, — hatósági intézkedés folytán — a budai udv. gyászünnep következtében zárva lesz. * Szini előadás a zenedében. Múlt vasárnap ez intézet növendékei, elöljáróik b. Prónay Gábor és Mátray Gábor urak tiszteletére szini előadást rendeztek, egy kis hangversenynyel összekötve, melyben az intézet vezetői iránt növendéki kegyeletüket a legőszintébben igyekeztek kifejezni. A hangverseny darabjai közül kiemelendők : Engeszer M. tanár urnak énekkarai, a melyek összes tanítványai által adattak elő, és „Tartini álma,“ mely hegedűn nagy virtuózitással Kristofek ur által adatott elő. A szini előadás a szavalatban sok ügyességre mutatott, mi egyszersmind növelé a megtisztelt szavalati tanár Mátray Gábor úr érdemeit. Az előadott darab volt : „Három egyszerre“ Kisfaludytól. A szereplők igen kitettek magukért a kiválók, úgymint : Szabó Róza, Magda Emilia és Nagy Jolán kisasszonyok, Halász Gyula, Engeszer József és Musztec József urak többször ki is tapsoltattak * Bukás. Az „Ung. N.“ szerint az itteni üzlet körökben nagy föltűnést okoz, hogy Werther Frigyes budai gőzmalom-tulajdonos megszüntesé fizetéseit. A szenvedőleges összeg igen nagy. Amint beszélik, több, mint félmillió. A aktív vagyon mennyisége még nincs meghatározva. * Magyarországi malmok. Legújabb hivatalos kimutatások szerint: Magyarországon 147 gőzmalom, 70 műmalom, 9173 vízimalom, 7966 lóerőre alkalmazott, 475 szél- és 4301 hajómalom létezik. Összesen 22,132, melyekben 30,106 kő őröl. * A francia császárai disz magyar ruhája, melyet közelebb Pestről küldtek számára, e darabokból áll: ezüsttel gazdagon himzett vidaszin ruha, nagy ezüst gombos dolmány és magyar kalap. * LekÖSZÖllések. Báró Prónay Albert, kit a pestlosonci vasút részvényesei egyhangulag igazgatóul választottak meg, ez állásról leköszönt, s lemondását felsőbb helyre is bejelenték. Jelynek Mór pedig, a gabna-csarnok alelnöke, újra megválasztatván, ez állásról mondott le elvi okokból. * A bécsi ékszer kiállítás körül (a magyar szűkölködők javára) nagy buzgalmat fejtenek ki a vállalkozó főrangú hölgyek. Az udvari főkanczellár is, ki már fölüdült, megigérte buzgó támogatását. A tárgyak e hetdikéig, a kiállítás titkárához, Mérey Sándor úrhoz küldendők, a Pallavicini őrgróf palotájába (József tér 5. szám alatt.) Mint halljuk családi ékszerek és kincsekből Pesten is terveztek hasonló kiállítást. Kár, hogy elmaradt. * Az „Ördög piluláit“ Berlinben nem a Wallner, hanem a Meysel színházban fogják előadni. Akkor viszik el, ha századik előadását itten megérte. Nagyon halogatják. * Strassmann Mór és Sternberg Adolf a fővárosban élő fiatal német írók, előfizetést hirdetnek egy kötetben megjelenő költeményeikre. A kötet tartalmát, mint tudjuk, az eredetin kívül nagyrészt fordítmányok teendik, magyar költők, főleg Arany János műveiből. E magyar születésű fiatal német írók, az „IllustrirtesFamilienbuch,“ „Pannónia“ s más külföldi folyóiratokban megjelent mutatványokból ítélve, eddig legszebben 63 leghivebben tevék át költőink műveit. A megjelenendő füzet előfizetési ára 1 frt. Az összegek Bartalits Imre nyomdatulajdonoshoz utasitandók. * Tarka újdonságok. A Sieberféle villa Budán, „a szép Juhászné“ mellett szabad kézből eladó. A szép nagy kerttel együtt 27,000 írtra becsülik. — A rudas-förde közelében egy korcsmában (a „zöld koszorúhoz“) e napokban tűz támadt. A két városi kapitány erélyes vezetése mellett azonban sikerült csakhamar eloltani. A kétkórházba a lefolyt héten következő szerencsétlen embertársak vitettek be: egy fiaker által elgázolt asszony ; egy szemén súlyos szúrást kapott 18 éves leányzó; két férfi verekedés közben agyba főbe veretve; egy vizbefult nő hullája; két, az utcán guta ütésben elhalt egyén; egy ismeretlen férfi holtteste, kit 5-én éjjel a királyutca sarkán meggyilkolva találtak. A dunaparti építkezéseket illető szerződés, Pest városa és Diescher épitész úr között már megköttetett. A munkálatok rögtön megkezdődnek. — A Cla ry-sorsjegy egyik főnyereménye (12,000 frt) helybeli kereskedő Tafler Farkas urra esett. — Az itt mutogattatott óriás igen jól tud tekézni. Az ő számára nincs rövid dákó, vagy távollevő labda. — Taus ig bucsuhangversenye után, Almássy Vince és Okolicsányi urak a művésznek kedélyes lakomát rendeztek, Marchall éttermében, a F. hó negyedikén a délelőtti órákban egy nő a Dunába ugrott. A népszínház tagja Vasvári Kovács úr messziről meglátván a küzködöt, egy eloldott csolnakon megmentésére sietett , egyszerre érte el a szerencsétlent az „Erős“ nevű gőzös matrózaival. Megmentették. A cselédosztályhoz tartozó, mintegy 36 éves nő volt, s életuntságból akarta magát kivégezni. Vidék. ** Vándorló zenekar. A „Dunanonban“ is emlegetett vándorló zenekar, úgy látszik, nem egészen tréfa. Bihar megyében egy olasz látogatja a vásárokat, ki egy maga egész orchestrum. Fején csengenttyűs sipka van, hóna alatt duda,lábánál dob, kezében szájharmonika. Kiáll tehát, a fejét rázza, lábával rúg, hónalját szorítja, a harmonikát duzgálja ajka körül, s a zenekar működésben van. ** A debreceni kertészegylet utóbbi közgyűlésén elnökökké Kovács János és Kiss Sándor urakat választották meg. ** Báró Berger táborszernagy, az aradi vár egykori parancsnoka, f. hó 2-án, élte 9- ik évében Sopronyban elhunyt. Temetése f. hó 5-én ment végbe, születéshelyén, Nagy Martonyban. ** Kassáról néhány kereskedő, mint a „Felv.“ értesül, Mexicóba szándékozik kivándorolni. ** Jankó Vince kolozsvári fiók-gépgyára e hó 1-jén leégett. 15,000 frtig volt biztosítva. ** Uligvárolt egy kereskedőinas agyonlővén magát, a temetést megtagadták tőle. ** A sárospataki és kecskeméti főiskolák — mint bécsi lapok írják — nyilvánossági jogot nyertek, az eperjesi módjára. ** Borsodmegyéből Eger-Lövőről az inségi bizottmány köszönetet küld Soós Jánosné ö asgának, ki m. é. decembertől ápril végéig 32 özvegyet és árvát tápláltat, úgyszintén Plathy Imréné és Fekete Mihályné asszonyságok adakozásaiért. *•* Komáromból egy lelkes nő tudósítja lapunkat, hogy ott is fölmerült egy jótékony előadás terve, mi annyival inkább kivihető, mivel a jelenleg ott játszó Gárdonyi-féle társulat közreműködését is meg lehetne nyerni. E társulatról szíves tudósítónk elismeréssel nyilatkozik. Dicséri Halásznét az „Ezred leányában“