Fővárosi Lapok 1865. november (251-275. szám)

1865-11-29 / 274. szám

Ámbár körünkbe érkeztével városunkat két ha­talmas táborra hasonolva találta, melyek esténkint a nyilvános helyiségekben tömérdek számmal pártto­borzásra gyülekeztek, úgy hogy az „éljen Angyal“ és „éljen Madarász“ fölkiáltásokat kivéve, minden egyéb iránti érdek és fogékonyság hetek óta kihalt­nak látszik ; a derék művésznő előadásain a színház mégis mindig szépen megtelt. Első föllépéséül Seribe és Legouvé „Lecouvreur Adrienne“ című drámáját választá. Ki őt e dráma címszerepében látta, azonnal meggyőződött, hogy kitűnő tehetségekkel gazdagon megajándékozott színésznő áll előtte. A hercegnő előtti szavalási jelenetben megható volt, s a tetszést egész a lelkesülésig fokozta. Halál jelenete is mélyen megindított mindenkit, s hölgyeink tele sírták kesz­kenőiket. Föllépett továbbá Kövér Lajos „Szép marquisnő“-jében, Szigligeti „Nőuralom“ című vígjátékéban, Dobsa Lajos „IV. László“-jában és jutalomjátékul Szigligeti „Fény árnyai“-ban, dicsére­tére legyen mondva, majd mind eredeti dara­bokban. Zajos tapsok, a jelenések közti többszörös kihívások és koszorúk voltak a derék művésznő ju­talma, és a közönség nemes ízlésének és elismerésé­­nek tanújelei. Az előadások sorozatát különösen érdekesíti az is, hogy a színészek kiváló szorgalommal és figye­lemmel játszottak mellette, s kivált a még fiatal, de tehetséges Újházi tünteté ki magát. Szigeti Imre játsza a fő férfi-szerepeket s ez al­kalommal színészeti tehetségének egész teljességét bemutató­ Tapsok és kihívásokban osztozott is a vendégszereplő művésznővel. „A fény árnyaiban“, mint Nyárai Béla, különösen jól játszott. Társadalmi életünk mozzanatairól, ha csak a korteskedési jelenetekről nem írunk, s a nagy szám­mal megjelent kortes-versekről, melyek silányságban fölül­múlják egymást, jóformán hallgatnunk kell. Egy embertelen orgyilkosság képezi itt most a beszélgetés köztárgyát. Egy helyben lakó cigányzenész, becsuk­ván lakását elment több társával Mohácsra, hogy az ottani követválasztásnál zenéljen. E közben társainak itt is szükségük lett volna személyére, ennélfogva ipja táviratozott neki, hogy jöjön haza, mire ez vissza­sürgönyözött, hogy nem jöhet, s egyúttal köszönte nejét. Erre ipja igen megijedt, mert ő azt hivé, hogy neje is vele van Mohácson. Feltöreté tehát a lakot, s a szegény fiatal (tizennyolc éves) nő ott hevert a föl­dön, szája kendővel betömve s több késszúrástól megölve. Hullája már rohadásnak is indult. Mikor azután a cigányzenészt Mohácson keresték, már ak­kor tovább állt, ez ideig még nincsenek nyomán. — (Szivesen vesszük tudósitásait, kivált ha társaséleti sat. hírekkel, s nem csupán színi előadások leírásai­val lesznek teli, bármint küldje is ön. Szerk.) **Megválasztott képviselők: Varga Antal Böszörményben, Péter Károly Mező-Túron, gr. Degen­feld Gusztáv Nyír Bátorban, gr. Sza­­p­á­r­y Gyula Szolnokon, Visontai Kovács László Gyöngyösön, Csengeri Antal a bihari vár. kerü­letben, Madocsányi Pál Rózsahegyen, Komáromi György Püspök-Ladányban, az elsőt kivéve mind egyhangúlag. — Szabolcs bogdányi v. kerületében S­o­m­o­s­­­t választották meg. ** Debrecenben f. hós 9-én ünnepte meg a főiskolai önképzőtársulat első alapítójának, Csokonai Mihálynak születési emlékünnepét. Rendes szokás­ ­ 1088 — szerint pályázat volt hirdetve, most a „Honatyákhoz“ címzett óda. A beérkezett 4 mű közül első rendű ju­talomban Zsutai János, a másodikban pedig Nagy Gusztáv ódája részesült. Az ünnepélyre a tanteremben gyűlt össze a tanuló ifjúság. Volt egy megnyitó beszéd és szavallatok. **Bukovecen Draskovics Erzsébet grófnő leányiskolát alapított, melyet saját költségén szándékozik fenntartani. ** Nagy-Várad városa minden áron színház­ra akarván szert tenni, hir szerint megveszi Debre­cenből a Reszlerféle péterfiai színházat. Ez is jobb, mint az ott levő aréna. ** Szegedről Pestre ismét két vonatot ter­veznek az országgyűlés megnyitására. Nemzeti színház. * Nov. 27 -én „Velencei kalmár,“ dráma Shakespearetől. Oly nagy számú közönséget, mint most a „Ve­lencei kalmár“ előadásán volt jelen, drámáknál rég nem láttunk. A nézőtér minden része megtelt. E közönség — úgy látszott, — jól tudta, hogy Tóth Józsefet egyik legkitűnőbb szerepében fogja látni, mert már kiléptekor zajos tapsokkal üdvözölte. Ezt a jeles művész nagyon is megérdemelte Shylok szerepében. Tóth J. fokról fokra jött bele szerepe hangula­tába. Az először kilépő Shylok két felvonás alatt nem volt domború alak, s gyakran elveszett róla az a vonás, melyet a nagy alak után „shyloki vonásnak“ neveznek. Nekünk úgy tetszett, mintha Tóth J. e két felvonásban akarná fölébreszteni a színműhöse körül nélkülözhetlen részvétet, és hogy azt a jelenést, mi­kor Shylok, a megvetett zsidó, elősorolja az alacsony­­ságokat, méltatlankodásokat, melyekkel a kereszté­nyek eddig elhalmozták, (ezek elősorolásával Sha­kespeare csakugyan a részvét felköltését kezdi meg színművének hőse iránt,) nagyon is széles rámával vette körül, s a részvét kedvéért, két felvonáson át az elnyomott, megvetett zsidófaj egyik kesergő emberét mutatta be Shylokban , s a vad vonást gondosabban palástolta, mint maga az alak vagy a helyzetek (az Antonióval folyó párbeszéd) óhajtanák. Shylok tel­jesen kimutathatja egyéni vonásait azonnal, s meg­tarthatja azt kezdettől fogva. Mikor elsorolja, menyit kellett szenvednie mindenkitől , pénzszenvedélyét és kérgesült szívét menti vele; s mikor elmondja, mit ten vele Antonio, sejteti velünk, hogy mért akar oly csodálatos szerződést kötni a kevély kereszténynyel. Bizonyára igen erős és szenvedélyes vonásokat adnak ezek a hősnek, s már kezdetben ismertetik a megfá­sult lelket,mely ridegségében oly sokra képes. Shylok a boszú eszméjének fogamzásakor, a szerződés meg­kötésekor ép oly ördögi, mint akkor, midőn Antonio szívét ki akarja tépni. Shylok egyéni vonását Tóth J. a két első felvo­násban halványan adta vissza, sőt mondhatjuk senti­­mentális volt. így mutatta-e be e jeles színművészünk nagy hírre jutott Shylokját mindig ? nem tudjuk, miután az alakot mi most láttuk tőle először. De e felfogást nem tartjuk helyesnek a két első felvonás­ban, e részben legsikerültebb jelenete volt, mikor leányával beszél, s kéri, hogy házát ne hagyja el, s töprenkedik, ha távozzék-e vagy maradjon? Itt kezdő­dik aztán az a rész, melynek a részvétet kell meg­szerezni a hős számára, s már e jelenetnél szánjuk is őt, mert tudjuk, hogy leánya meg fogja lopni és meg­szökik tőle egy kereszténynyel. Azért ismételjük, hogy Shylok megkívánja kezdettől a legerősebb egyéni vonást. Megjegyzéseink, kifogásaink csak eddig terjed­nek Tóth J. játéka ellen. A többi részben elismerjük, hogy Shylokot kitűnően ábrázolja, s hogy e szerep mindenesetre legnagyobb színészi érdemei közé tar­tozik. A második felvonás végjelenetétől kezdve Tóth J. már igazi Shylok. A­hol a drámai összeütközések kezdődnek, a­hol vad szenvedélye fel van korbácsol­va, ott Tóth József már elfoglalja azt a jó pontot, melyen mindvégig meg is marad a közönség osztat­lan tapsai közt. Ez a taps rész szokás, mely elég gyak­ran megzavarta jelenetek közt is a játszót, kinek a vad zsidóból egyszerre a tapsot fogadó nyájas színész­­szé kellett válnia, és ezután újra bele­találni magát előbbi hangulatába. Shylok legnagyobb részének ábrázolásával Tóth J. nagy sikert és elismerést aratott. A közönség figye­lemmel kísérte minden mozdulatát, minden szavát. Ama szép és nagy jelenés, midőn Shylok Tubástól vár felvilágosításokat megszökött leányáról és kincsé­ről ; a nyugtalanság, a­mint szavait lesi, és az a hir, hogy Antonio hajói megsemmisültek (mely boszújának elérésével kecsegteti,) ez, és a törvényszéki jelenet voltak Tóth József művészi játékának legszebb ré­szei. Amabban a leánya és kincse elvesztése fölötti keserűséget é­s a boszú reményének örömét, mely az apa és uzsorás fölött nagyon túlsúlyban van; emeb­ben a fékezni alig tudó boszú lázasságát a legszebb si­kerrel festé. Tóth József e szerepben nagy művészi erőt, tanulmányt és higgadtságot árul el. Ez utóbbi pedig sokszor hiányzik a legjelesb művészeknél is, így maga Tóth József a „Fösvényben“ nem egyszer kiesik a művészi nyugalomból és túloz. Tóth József a darab elejét kivéve, erősen színezi Shylokot, de nyugalmát el nem veszti, érzi, hogy a drámai hős szenvedélye oly eszközt választott a boszú kivi­telére, melyet vékony határ választ el a komikumtól, s csak Shakespeare lángelméje tarthatta attól vissza. Enyire a komikum határán áll akkor is Shylok, mi­dőn Tubal fölváltva közli vele, hogy leányát és kin­cseit nem találta, és hogy Antonio semmivé lett. Egyik pillanatban kincse és leánya után sopánkodik, a má­sikban káröröm fogja el. Tóth J. itt nagy nyugalmat tanusított, s finom érzéket árult el, midőn az uzsorás szenvedélyt oly simán adta vissza, hogy az a drámai ünnepélyes ábrázoláson nem lett durva vonássá. A szelid Jessicát Lendvainé kellemmel áb­rázolta, és Shilokon kivül ez a szerep volt legjobban betöltve. Várjon Portiát mért nem adta F­e­l­e­k­i­n­é asszony? nem tudjuk. Szigligeti Anna k. a. nagy igyekezettel játszó ugyan, de a dráma jó őszi hangzata sikert kiván minden szereplőtől. Ha Fele­ki­n­é asszony akadályozva volt, néhány napot in­kább vártunk volna. Nem tudjuk azt sem: mért nem adta Antoniót F­e­l­e­k­i ? Ily nagy és kitűnő művek­nél, oly jeles ábrázolás mellett, mint a Tóth Józsefé, minden szerepet a legjobban kellene betölteni. Feleki nem nagy buzgalmat tanu­ít, ha ily szerepektől visz­­szavonja magát. Sánthát Lancelot bohókás szere­pében dicséret illeti. Nemzeti szinház. Bérlet 177. Sz. Pest, szerda, nov. 29 én, 1865. Egy csésze b­en. Vígjáték 1 felvonásban. írták Nuiter és Derlay. Fordította Feleki. Rendező : Szigilgeti. SZEMÉLYEK: Villedeuil báró-----Lendvai.­­Camouflet —------------Szerdahelyi. Villedeuil báróné — Prielle Corr­él. József — —-------Hubenai. Ezt követi: Apát keres. Vígjáték 2 felvonásban. Irta Seribe és Vanderburch. Fordította: Csepregi. Rendező: Szigligeti. SZEMÉLYEK: Japhet, ügyvéd-------Paulai.­­Eszter, leánya--------Szigligeti Jól. Thimotheus------------Szerdahelyi.­­Plumcake —--------Tóth József. Schoon, gyógyszerész Szilágyi. Inas — — Korcsek. Suntherland marquisné Szathmáryné. Színhely : London. Kezdete 7 órakor, vége 10-edfélkor. Közel az országs­ászhoz havonkint 20 forintért bérbe kiadó egy tágas — csinosan bútorozott szoba, előszobával, kamra, pince, és padlás. Tudósítás nyerhető a kerepesi ut 65. sz. házban létező fényirdában. Tulajdonos és felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. — Kiadja és nyomatta Emich Gusztáv magy. akad. nyomdász 1865. Mai számunkhoz van mellékelve Ráth Mór könyvkereskedésének újabb vállalatairól szólló hirdetése. PATTI-hangversenyek Pesten, kedd és szerdán, december 5-és 6-án est­i 1 órakor a városi színházban Patti Sarolta, Jaeu­, Vieuxtemps és Piatti. A dús tartalmú programm mindegyik száma e szerint egy első rangú művész által képviseltetik, és e módon az előadás oly összevágó, milyen még ekkorig az európai kö­zönség előtt nem adatott elő. Helyárak: Első emeleti és földszinti páholy 20 frt, 2-ik emeleti 15 frt, 3-ik emeleti 10 frt. Zártszék, zenekari és színpadi szék 3 frt. Számozott székek 2-dik emeleten és földszint 1 frt 50 kr. Bemenet a 2-ik emeletre 1 frt. Ülőhelyek a 3-ik emeleten 1 frt. Bemenet 80 kr. Karzat 40 kr. A jegyek: árulatnak csütörtök, november 30-tól kezdve a színházban és a pénztárnál az előadás estéjén. Külön jelentés. Átalános felvilágosítás végett Ullmann úr tisztelettel jelenti, hogy ő a városi szín­házat a nevezett két estére Landvogt igazgató úrtól kibérelte, de azért a bérletszünetet kibérlő uraknak megengedtetik az a jog, hogy a felüljárandó többletnek péntekig, decem­ber 1-ig leendő lefizetése mellett kibérelt páholyaikat és zártszékeiket megtarthatják. De­cember 2-tól kezdve a följegyzett és el nem vitt helyekkel más rendelkezés létezik.

Next