Fővárosi Lapok 1865. november (251-275. szám)
1865-11-29 / 274. szám
Ámbár körünkbe érkeztével városunkat két hatalmas táborra hasonolva találta, melyek esténkint a nyilvános helyiségekben tömérdek számmal párttoborzásra gyülekeztek, úgy hogy az „éljen Angyal“ és „éljen Madarász“ fölkiáltásokat kivéve, minden egyéb iránti érdek és fogékonyság hetek óta kihaltnak látszik ; a derék művésznő előadásain a színház mégis mindig szépen megtelt. Első föllépéséül Seribe és Legouvé „Lecouvreur Adrienne“ című drámáját választá. Ki őt e dráma címszerepében látta, azonnal meggyőződött, hogy kitűnő tehetségekkel gazdagon megajándékozott színésznő áll előtte. A hercegnő előtti szavalási jelenetben megható volt, s a tetszést egész a lelkesülésig fokozta. Halál jelenete is mélyen megindított mindenkit, s hölgyeink tele sírták keszkenőiket. Föllépett továbbá Kövér Lajos „Szép marquisnő“-jében, Szigligeti „Nőuralom“ című vígjátékéban, Dobsa Lajos „IV. László“-jában és jutalomjátékul Szigligeti „Fény árnyai“-ban, dicséretére legyen mondva, majd mind eredeti darabokban. Zajos tapsok, a jelenések közti többszörös kihívások és koszorúk voltak a derék művésznő jutalma, és a közönség nemes ízlésének és elismerésének tanújelei. Az előadások sorozatát különösen érdekesíti az is, hogy a színészek kiváló szorgalommal és figyelemmel játszottak mellette, s kivált a még fiatal, de tehetséges Újházi tünteté ki magát. Szigeti Imre játsza a fő férfi-szerepeket s ez alkalommal színészeti tehetségének egész teljességét bemutató Tapsok és kihívásokban osztozott is a vendégszereplő művésznővel. „A fény árnyaiban“, mint Nyárai Béla, különösen jól játszott. Társadalmi életünk mozzanatairól, ha csak a korteskedési jelenetekről nem írunk, s a nagy számmal megjelent kortes-versekről, melyek silányságban fölülmúlják egymást, jóformán hallgatnunk kell. Egy embertelen orgyilkosság képezi itt most a beszélgetés köztárgyát. Egy helyben lakó cigányzenész, becsukván lakását elment több társával Mohácsra, hogy az ottani követválasztásnál zenéljen. E közben társainak itt is szükségük lett volna személyére, ennélfogva ipja táviratozott neki, hogy jöjön haza, mire ez visszasürgönyözött, hogy nem jöhet, s egyúttal köszönte nejét. Erre ipja igen megijedt, mert ő azt hivé, hogy neje is vele van Mohácson. Feltöreté tehát a lakot, s a szegény fiatal (tizennyolc éves) nő ott hevert a földön, szája kendővel betömve s több késszúrástól megölve. Hullája már rohadásnak is indult. Mikor azután a cigányzenészt Mohácson keresték, már akkor tovább állt, ez ideig még nincsenek nyomán. — (Szivesen vesszük tudósitásait, kivált ha társaséleti sat. hírekkel, s nem csupán színi előadások leírásaival lesznek teli, bármint küldje is ön. Szerk.) **Megválasztott képviselők: Varga Antal Böszörményben, Péter Károly Mező-Túron, gr. Degenfeld Gusztáv Nyír Bátorban, gr. Szapáry Gyula Szolnokon, Visontai Kovács László Gyöngyösön, Csengeri Antal a bihari vár. kerületben, Madocsányi Pál Rózsahegyen, Komáromi György Püspök-Ladányban, az elsőt kivéve mind egyhangúlag. — Szabolcs bogdányi v. kerületében Somost választották meg. ** Debrecenben f. hós 9-én ünnepte meg a főiskolai önképzőtársulat első alapítójának, Csokonai Mihálynak születési emlékünnepét. Rendes szokás 1088 — szerint pályázat volt hirdetve, most a „Honatyákhoz“ címzett óda. A beérkezett 4 mű közül első rendű jutalomban Zsutai János, a másodikban pedig Nagy Gusztáv ódája részesült. Az ünnepélyre a tanteremben gyűlt össze a tanuló ifjúság. Volt egy megnyitó beszéd és szavallatok. **Bukovecen Draskovics Erzsébet grófnő leányiskolát alapított, melyet saját költségén szándékozik fenntartani. ** Nagy-Várad városa minden áron színházra akarván szert tenni, hir szerint megveszi Debrecenből a Reszlerféle péterfiai színházat. Ez is jobb, mint az ott levő aréna. ** Szegedről Pestre ismét két vonatot terveznek az országgyűlés megnyitására. Nemzeti színház. * Nov. 27 -én „Velencei kalmár,“ dráma Shakespearetől. Oly nagy számú közönséget, mint most a „Velencei kalmár“ előadásán volt jelen, drámáknál rég nem láttunk. A nézőtér minden része megtelt. E közönség — úgy látszott, — jól tudta, hogy Tóth Józsefet egyik legkitűnőbb szerepében fogja látni, mert már kiléptekor zajos tapsokkal üdvözölte. Ezt a jeles művész nagyon is megérdemelte Shylok szerepében. Tóth J. fokról fokra jött bele szerepe hangulatába. Az először kilépő Shylok két felvonás alatt nem volt domború alak, s gyakran elveszett róla az a vonás, melyet a nagy alak után „shyloki vonásnak“ neveznek. Nekünk úgy tetszett, mintha Tóth J. e két felvonásban akarná fölébreszteni a színműhöse körül nélkülözhetlen részvétet, és hogy azt a jelenést, mikor Shylok, a megvetett zsidó, elősorolja az alacsonyságokat, méltatlankodásokat, melyekkel a keresztények eddig elhalmozták, (ezek elősorolásával Shakespeare csakugyan a részvét felköltését kezdi meg színművének hőse iránt,) nagyon is széles rámával vette körül, s a részvét kedvéért, két felvonáson át az elnyomott, megvetett zsidófaj egyik kesergő emberét mutatta be Shylokban , s a vad vonást gondosabban palástolta, mint maga az alak vagy a helyzetek (az Antonióval folyó párbeszéd) óhajtanák. Shylok teljesen kimutathatja egyéni vonásait azonnal, s megtarthatja azt kezdettől fogva. Mikor elsorolja, menyit kellett szenvednie mindenkitől , pénzszenvedélyét és kérgesült szívét menti vele; s mikor elmondja, mit ten vele Antonio, sejteti velünk, hogy mért akar oly csodálatos szerződést kötni a kevély kereszténynyel. Bizonyára igen erős és szenvedélyes vonásokat adnak ezek a hősnek, s már kezdetben ismertetik a megfásult lelket,mely ridegségében oly sokra képes. Shylok a boszú eszméjének fogamzásakor, a szerződés megkötésekor ép oly ördögi, mint akkor, midőn Antonio szívét ki akarja tépni. Shylok egyéni vonását Tóth J. a két első felvonásban halványan adta vissza, sőt mondhatjuk sentimentális volt. így mutatta-e be e jeles színművészünk nagy hírre jutott Shylokját mindig ? nem tudjuk, miután az alakot mi most láttuk tőle először. De e felfogást nem tartjuk helyesnek a két első felvonásban, e részben legsikerültebb jelenete volt, mikor leányával beszél, s kéri, hogy házát ne hagyja el, s töprenkedik, ha távozzék-e vagy maradjon? Itt kezdődik aztán az a rész, melynek a részvétet kell megszerezni a hős számára, s már e jelenetnél szánjuk is őt, mert tudjuk, hogy leánya meg fogja lopni és megszökik tőle egy kereszténynyel. Azért ismételjük, hogy Shylok megkívánja kezdettől a legerősebb egyéni vonást. Megjegyzéseink, kifogásaink csak eddig terjednek Tóth J. játéka ellen. A többi részben elismerjük, hogy Shylokot kitűnően ábrázolja, s hogy e szerep mindenesetre legnagyobb színészi érdemei közé tartozik. A második felvonás végjelenetétől kezdve Tóth J. már igazi Shylok. Ahol a drámai összeütközések kezdődnek, ahol vad szenvedélye fel van korbácsolva, ott Tóth József már elfoglalja azt a jó pontot, melyen mindvégig meg is marad a közönség osztatlan tapsai közt. Ez a taps rész szokás, mely elég gyakran megzavarta jelenetek közt is a játszót, kinek a vad zsidóból egyszerre a tapsot fogadó nyájas színészszé kellett válnia, és ezután újra beletalálni magát előbbi hangulatába. Shylok legnagyobb részének ábrázolásával Tóth J. nagy sikert és elismerést aratott. A közönség figyelemmel kísérte minden mozdulatát, minden szavát. Ama szép és nagy jelenés, midőn Shylok Tubástól vár felvilágosításokat megszökött leányáról és kincséről ; a nyugtalanság, amint szavait lesi, és az a hir, hogy Antonio hajói megsemmisültek (mely boszújának elérésével kecsegteti,) ez, és a törvényszéki jelenet voltak Tóth József művészi játékának legszebb részei. Amabban a leánya és kincse elvesztése fölötti keserűséget és a boszú reményének örömét, mely az apa és uzsorás fölött nagyon túlsúlyban van; emebben a fékezni alig tudó boszú lázasságát a legszebb sikerrel festé. Tóth József e szerepben nagy művészi erőt, tanulmányt és higgadtságot árul el. Ez utóbbi pedig sokszor hiányzik a legjelesb művészeknél is, így maga Tóth József a „Fösvényben“ nem egyszer kiesik a művészi nyugalomból és túloz. Tóth József a darab elejét kivéve, erősen színezi Shylokot, de nyugalmát el nem veszti, érzi, hogy a drámai hős szenvedélye oly eszközt választott a boszú kivitelére, melyet vékony határ választ el a komikumtól, s csak Shakespeare lángelméje tarthatta attól vissza. Enyire a komikum határán áll akkor is Shylok, midőn Tubal fölváltva közli vele, hogy leányát és kincseit nem találta, és hogy Antonio semmivé lett. Egyik pillanatban kincse és leánya után sopánkodik, a másikban káröröm fogja el. Tóth J. itt nagy nyugalmat tanusított, s finom érzéket árult el, midőn az uzsorás szenvedélyt oly simán adta vissza, hogy az a drámai ünnepélyes ábrázoláson nem lett durva vonássá. A szelid Jessicát Lendvainé kellemmel ábrázolta, és Shilokon kivül ez a szerep volt legjobban betöltve. Várjon Portiát mért nem adta Felekiné asszony? nem tudjuk. Szigligeti Anna k. a. nagy igyekezettel játszó ugyan, de a dráma jó őszi hangzata sikert kiván minden szereplőtől. Ha Felekiné asszony akadályozva volt, néhány napot inkább vártunk volna. Nem tudjuk azt sem: mért nem adta Antoniót Feleki ? Ily nagy és kitűnő műveknél, oly jeles ábrázolás mellett, mint a Tóth Józsefé, minden szerepet a legjobban kellene betölteni. Feleki nem nagy buzgalmat tanuít, ha ily szerepektől viszszavonja magát. Sánthát Lancelot bohókás szerepében dicséret illeti. Nemzeti szinház. Bérlet 177. Sz. Pest, szerda, nov. 29 én, 1865. Egy csésze ben. Vígjáték 1 felvonásban. írták Nuiter és Derlay. Fordította Feleki. Rendező : Szigilgeti. SZEMÉLYEK: Villedeuil báró-----Lendvai.Camouflet —------------Szerdahelyi. Villedeuil báróné — Prielle Corrél. József — —-------Hubenai. Ezt követi: Apát keres. Vígjáték 2 felvonásban. Irta Seribe és Vanderburch. Fordította: Csepregi. Rendező: Szigligeti. SZEMÉLYEK: Japhet, ügyvéd-------Paulai.Eszter, leánya--------Szigligeti Jól. Thimotheus------------Szerdahelyi.Plumcake —--------Tóth József. Schoon, gyógyszerész Szilágyi. Inas — — Korcsek. Suntherland marquisné Szathmáryné. Színhely : London. Kezdete 7 órakor, vége 10-edfélkor. Közel az országsászhoz havonkint 20 forintért bérbe kiadó egy tágas — csinosan bútorozott szoba, előszobával, kamra, pince, és padlás. Tudósítás nyerhető a kerepesi ut 65. sz. házban létező fényirdában. Tulajdonos és felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. — Kiadja és nyomatta Emich Gusztáv magy. akad. nyomdász 1865. Mai számunkhoz van mellékelve Ráth Mór könyvkereskedésének újabb vállalatairól szólló hirdetése. PATTI-hangversenyek Pesten, kedd és szerdán, december 5-és 6-án esti 1 órakor a városi színházban Patti Sarolta, Jaeu, Vieuxtemps és Piatti. A dús tartalmú programm mindegyik száma e szerint egy első rangú művész által képviseltetik, és e módon az előadás oly összevágó, milyen még ekkorig az európai közönség előtt nem adatott elő. Helyárak: Első emeleti és földszinti páholy 20 frt, 2-ik emeleti 15 frt, 3-ik emeleti 10 frt. Zártszék, zenekari és színpadi szék 3 frt. Számozott székek 2-dik emeleten és földszint 1 frt 50 kr. Bemenet a 2-ik emeletre 1 frt. Ülőhelyek a 3-ik emeleten 1 frt. Bemenet 80 kr. Karzat 40 kr. A jegyek: árulatnak csütörtök, november 30-tól kezdve a színházban és a pénztárnál az előadás estéjén. Külön jelentés. Átalános felvilágosítás végett Ullmann úr tisztelettel jelenti, hogy ő a városi színházat a nevezett két estére Landvogt igazgató úrtól kibérelte, de azért a bérletszünetet kibérlő uraknak megengedtetik az a jog, hogy a felüljárandó többletnek péntekig, december 1-ig leendő lefizetése mellett kibérelt páholyaikat és zártszékeiket megtarthatják. December 2-tól kezdve a följegyzett és el nem vitt helyekkel más rendelkezés létezik.