Fővárosi Lapok, 1866. július (3. évfolyam, 148-173. szám)

1866-07-18 / 162. szám

A Herkules-fürdőből, Mehádia mellett. (Jul. 12-én.) I. Kik itt a C­s­e­r­n­a gyönyörű partjain, szikla­hegy­ek közé szorítva, úgy­szólván tündérvilágban élünk , nem büszkén, de inkább kérdő arccal kiáltunk fel olykor: „Ez is a mienk!“ Mehádia „katonai határ­őrvidék.“ Innen ered részünkről az a nagy ismeretlenség, mely szemben hazánk legszebb és legáldottabb fürdőjével, más körülmények között megbocsáthatlan volna. Én képét akarom adni e fürdőnek, s röviden vá­zolni a jelen idényt. Krassó megyétől keletre s Havasalföld tőszom­szédságában, a déli (erdélyi) Kárpátok végkifolyása­ként nyúlik el a Cserna völgy, igy neveztetve a kö­zepén lezúgó hegyi pataktól, mely idegen földön ered ugyan, de pályája szebb részét a mi területünkön futva meg, O-Orsovánál a Dunába szakad. Orsovától fölfelé harmadfélórányira fekszik Me­­hádia; maga a fürdő azonban, mely a rómaiak után ma is H­e­r­k­u­l­e­s-f­ü­r­d­ő nevet visel, Mehádiától még egy órányira esik, a Csernavölgyben. Az ideutazás három felől eszközölhető: Pest- Báziás-Orsova, Lugos Karánsebes, vagy Oravica- Stájerlak-Bosovicson keresztül és bárha mind a há­rom remek út, elsőséget mégis a báziás­ orsovainak kell adnunk, a királyi Dunafolyam egész mentében. (­ ez nagy szó !) Itt nyílik alkalom annak legszebb részét megláthatni. Kezdetben, noha a hegyek már mindkét oldalon jó magasak, a völgy még eléggé nyílt.­­-Moldovát elhagyva, hajónk gyorsan közélg a Babokáj szirtekhez, hol — régi szokás szerint — a hajósok az először arra utazó társaikat rendesen leöntik vízzel, s aztán áldomást isznak. (Hihetőleg az itt már nagy vízi­ akadályokat képező szirtek szerencsés legyőzése szolgáltatott erre kezdetben alkalmat.) Drenkován túl a szirtek anyira kiállók és sütűek a Dunában, hogy az utasokat a nagy gőzösökről többnyire kisebbekre szállítják. Előképet szerezhe­tünk itt az úgy nevezett Vaskapuról, megdöbbenéssel szemlélve a lefelé rohanó habok örökös és kiengesz­­telhetlen harcát az ellenálló szíriekkel. Feledém említeni, hogy Babokájon alól láttam Kolumbács várát is. Ez a szerb oldalon fekszik, s régi regényes külsővel bir. Itt és a szemben fekvő barlangokban van kiirthatlan fészke a hírhedt kolum­­bácsi legyeknek. Drenkován túl a Duna-völgy mindinkább szű­kül. Vannak helyek, hol az egész szélesség felét sem éri el a Budapest közöttinek. Jobbról-balról a legfes­­tőibb hegyek szegélyzik közvetlen a víz partjait, s a gyors fordulatok miatt néha az egész folyam úgy tű­nik föl, mintha egy minden oldalról elzárt tó közepén hajóznánk. Egyes kopár szirt-tömbök vadregényesen tűnnek föl a szédítő magasból, közöttük buja erdő tenyész. Ily helyeken, hol az örökös csöndet csak a hajó kerekének egyhangú zúgása zavarja, s hol régi törté­netek megvonulva élnek, ily helyeken utazni lehetet­len a nélkül, hogy az ember szive sebesebben ne do­bogjon, s elméjét emelkedett gondolatok ne tartsák ébren. Különösen pedig mi, magyarok, büszkék is lehetünk, mert itt nyúlik el (Báziástól Orsováig, sőt azon túl is az oláh határig) a világhírű „Széchenyi út“, sok helyütt egészen a sziklákba vágva. T r­a­j­á­n remek hadi útját, mely közel 18 század előtt itt a folyam jobb partján épült, az idő már nagy részt megsemmisítő .Széchenyi útja úgy látszik, az utókor előtt hosszabb ideig fogja hir­detni a legnagyobb magyar teremtő lángeszét. Orsováról, mielőtt az ott rendelkezésre álló a la váci­ frakkereken Mehádiának folytattam volna az utat, kirándulást tevek a két órányira fekvő Tur­nu- Severinbe. Ez egy nagy jövővel bíró román vá­ros. A kirándulást ide minden magyarnak több oknál fogva ajánlom. Először is könnyű szerrel fogalmat szerezhet magának a primitivitásukból kibontakozni kezdő román vidéki városokról. Továbbá útjába esik a Vaskapu ; ezen innen az Uj-Orsova név alatt ismert törökvár a Duna közepén, szigetre épitve, s a szerb partról is megerősítve ; végre, hogy többet ne említ­sek : a kápolna, melyet az 1853 ban itt megtalált ma­gyar korona és jelvényei emlékéül 1856-ban emel­ték „Szűz Mária, Magyarország patrónusa“ tisztele­tére. Az egész igen egyszerű, keleti szélben van építve. Belől a les­hely mélyében gránit táblán a fönt elmondott rövid történet olvasható, s a korona és jel­vényei magas domborműként kifaragva szemlélhe­­tők. Szemben a bejárattal sz. Mária alakja.­­• Az országúttól 200 lépésnyire fekszik e sacellum, négy­soros jegenyefa alléé vezet hozzá, s O-Orsovától kis félórányira van. Az ott állomásozó határőrvidéki ka­tonák bárkinek is kinyitják, csupán az ott fekvő em­lék­könyvbe nem írhatja be többé senki nevét, mert hiányzik belőle a papiros, a csak a táblája van meg. S most induljunk a Herkules-fürdőbe. Kevés figyelemre méltatva a közbeeső Pecsineszka nevű állomást, hol a B­é­l­a-R­é­k­a (fehér) a C­s­e­r­n­a (fekete) folyóval egyesül, áttérünk a célunkhoz vezető útra. A völgy ismét mindinkább szűkül, a hegyek egészen azt a fölséges alakot öltik föl, melyet a Duna­­mentén föntebb leírtam, a Cserna majdnem szaka­datlan zuhatagként foly alá, mígnem egy csinos lánc­­hidhoz érünk, melyen átkelve már érezzük, s minden mutatja, hogy benn vagyunk a nagyszerű fürdő terü­letén. Kíváncsiságunk a tetőpontra hág. Föl vagyunk jogosítva valami meglepőt várni, még néhány perc, s a­mit látunk , megbűvölő. Minden várakozásun­kat felülmúlja e hely. Csak lassanként kezdjük meg­szokni szépségét. Lakást keresünk, s midőn az uti­­port is leverve magunkról, az esti zene hangjainál a sétáló közönség közé vegyülünk, még ha boldogta­lanok volnánk is,a természet e szép ölében elégültek­­nek érezzük magunkat. Ilyen hely Mehádia, melynek részletes leírását közelebbi levelemre kell hagynom. Reményi K. 355 - Az akadémia hétfője. (Szabó meteorkövei. Kubinyi öröme. Kruspér hanglejtése. Stylisztikai fegyelmetlenség.) (átb.) Két könyvismertetés, semmi egyéb. Szabó József lev. tag ügyes előadással elmondja, mit tartal­maz a „Mathematikai a természettudományi közlemé­nyek X­IV. kötete, melyet az illető akadémiai bizott­ság kiadása mellett ő szerkeszt Érdekes szakmunkák lehetnek, legalább Szabó úr dicséri, s ő bizonyosan jobban ért hozzá, mint mi, laikusok. Tartalma gazdag, terjedelme 32 ív rajzokkal s egy naptérképpel. Az ismertetés befejeztével újra a múltkori kna­­chinai meteorkö jött szóba. Szabó Józsefnek sikerült 27 darabot megszerezni az illető észleletek megtétele végett, melyekből vagy 13-at az akadémiának aján­dékoztak. E tünemény egyébiránt az eddigi tudomás szerint 50 darabon felül hullatott ilyet alá. A 13 da­rab közül Szabó indítványára a londoni, párisi, phi­ladelphiai, washingtoni, s new-orleansi tudományos testületeknek is fognak egy-egy darabot küldeni, a többi a múzeum és egyetemé lesz. Kubinyi Ágoston úr megörül, s köszöni a múzeum nevében. Hála isten­nek! legalább egy darabbal több fogja a rendező ke­zét várni. Most a második ismertetés kerül szőnyegre. Kruspér István lev. tag a „Metereologiai füzetek“ legújabbikáról beszél, vagy jobban mondva olvas, vagy legjobban mondva énekel. Hanglejtése elégi­e dydaktikus. E füzet Mayer Lamberg, volt budai csil­lagásznak 1840—48-ban tett hévmérséki jegyzeteit tartalmazandja, melyeket Kruspér úr épületes hasá­bokba rendezett el, kétségkivüli nagy fáradsággal. „Jó falat“ lesz a szakembereknek. Végül pár édektelen folyó tárgy került elő. A titkár felolvassa a helytartótanács egy iratát, mely­­lyel a komáromi főorvosnak az ott f. é. ápril 27-én történt földrengés felöli észleleteit „átszármaztatja.“ Than Károlyt pedig a math. és természettudományi bizottság tagjául választják meg. Még csak egy megjegyzést. Tudtunk szerint a tud. akadémia egyik fő célja a magyar nyelv mivelése, tisztántartása és stylisztikai továbbfejlesztése. Franciaországban az „Institute“ meg is felel e hivatásának. Akadémikus — tiszta, nyelvtanilag helyes irány nélkül : a francia előtt me­rő lehetlenség. Nálunk ez nincs igy. „Bepakolni“ — bemálházni helyett üté meg ma is fülünket. Hagyján! hanem midőn „sok hibák“-ról, „számos visszaélé­sekéről van szó az akadémiában, s midőn az eféle hibák nemcsak beszéd közt fordulnak elő, de az ér­tekezések is hasonló hibák zajától hemzsegnek, mél­tó sajnálkozást kell e stylisztikai fegyelmetlenség fö­lött éreznünk. Roszul „néz ki“ a dolog Dániában ! * Nevezetes vendégek érkeznek napon­ként Pestre. Itt vannak már herceg Hohenlohe, a császári udvarnagy, továbbá a két vén tábornagy: gr. W­r­a­t­i­s­l­a­w és báró H­e s­z. Az udvari test­­őrség is egészen megérkezett. * A nemzeti színházat az „Afrikai nő“-vel nyitják meg, átalános bérletszünettel, a se­besültek javára. * A koronaherceg — kíséretével együtt — megtekinté már a zugligetet, városerdőt, s a nép néhány helyen megéljenző. * A sebesültek nagy része óhajtja az olvasmányokat. Szerkesztőségünkből ezután oda kül­dözzük az átolvasott lapokat, s ha a többiek is ugyan­ezt teszik, akkor lesz elég olvasmányuk. * Az erdélyi udv. kancellária négy szo­bát bérelt ki a budai várban fekvő Peregriny-féle házban. * Egy jeles fiatal gazdász hunyt el e na­pokban Pesten: Markusovszky Gusztáv, egykor a magyaróvári intézet egyik kitűnőbb növen­déke, ki később ösztöndíjjal ment a hohenheimi híres iskolába, több év folytán sokat utazott külföldön, kü­lönösen Angol és Skótországban,s végre haza­térve,az ifj. Zichy Miklós gróf jószágainak igazgatója lett Uj-Szőnyön. Sajnos, hogy ily korán elköltözött. * Gróf Karácsonyi Guidóné 500 ftot, gr. Festetich Dénesné pedig 100-at adott a sebesülteknek. Utóbbi kikötő, hogy szivarokra és hűsítőkre adja. * Egy orvos-növendék, ki már több évig nevelősködött, s itt Pesten a lefolyt tanévben egy nőneveldében is mint tanító működött, helyben egy nevelői állomást keres. Oktatást adhat minden gym­­nasiális tudományban. Fölkereshető tek. Kéler László ügyvéd urnái, ősz utca 28. sz. * A gőzhajók pár nap óta Pestről csak Pozsonyig járnak. * Am­e­g­i­n­t hallatszik a panasz, hogy bár a zugligeti út bérlője — a tanács nevében — minden utastól egy krajcárnyi díjat vesz, még­sem öntöztet eléggé, s nagy a por. A „M. V.“ újdondásra beszéli, hogy Bernáth Gazsi a múzeum számára tartogatja ka­lapját, mely egy ki és bekocsizás rövid ideje alatt tö­kéletesen petrifikálódott. * Az „Idők Tanúja“ fölsóhajt, hogy a „Pesther Lloyd“ nagyon germanizálja Pestet, s csak abban lát némi vigaszt, hogy ez a német lap is ma­gyar szellemű; de épen ezért megvárná tőle, hogy mielőbb magyar és német nyelven jelenjék meg, s szoktassa a pesti polgárságot a magyar olvasáshoz. Hogy érti ezt , nem részletezi. Két­nyelvű kiadást óhajt-e, a­mi nagyon sokba kerülne, vagy pedig hogy az egyik hasáb német, a másik magyar legyen? A „Lloyd“ kedveltségének egyik oka — nézetünk sze­rint — a gondos szerkesztésen kívül az, hogy az egyetlen közlöny, mely esti lapot is ad. Ez pedig most nagyon kapós. Csak a nemz. színház melletti trafikban délutánonként két-háromszáz példányt ad­nak el belőle. * K­­­­­é­n­y­i úr „Izraelita közlönye“ nem szű­nik meg. * K­é­t porosz kémet Pesten és a palotai vaspálya állomásnál elfogtak. Budán ülnek. * Felszólítás. Miután a pesti szegény­gyermekkórház javára rendezett sorsjáték húzása f. hó 7-én hatósági ellenőrködés mellett megtörtént, tisztelettel kéretnek mindazon hölgyek és urak, kik az átvett sorsjegyek árát még eddig be nem fizették, szíveskedjenek ezt mielőbb hozzám (múzeumi épület, 13. sz. ajtó) beküldeni. Pesten, 1866. julius 16. Cza­­nyuga József pénztárnok. * AZ á S 0 d­i­k közlemény a nemzeti képcsar­nok-egylettől. — Császárné Ő Felsége képének a magyar n. múzeum részére megszerzése végett újólag következő adományokat küldöttek be : gr. Wenc­k­­heim Krisztina 80 frt ; Pest-város 50 frt; Göndöcs Benedek 20 frt; Gölniczbánya város 15 frt ; gr. Des­­sewffy Gyula, Drasche Henrik, Fogarassy Mih. érd. püspök, a Csanádi káptalan, a pesti hentes-céh, min­­denik 10 ft.; hg Breczenheim Karolina, Drasche Gusztáv, Fuchs Ignác, Gschwindt Mihály, Hampel Antal, Huszár Károly , Igló városa ; Kazinczy András, b. Mednyánszky Dénes, Rottenbiller Lipót, b. Skribensky Fü­löp, Strohmayer Ferenc, gr. Széché­nyi Pál, Sztankovánszky Imre, Tallián János, Vizso­­lyi Gusztáv, gr. Zichy Henrik, mindenik 5 ft; Fü­­leky György, Gross Ján. Ferenc, mindenik 2 ft; Balásházy József, Bessenyey Gábor, Diószeghy Fe­renc, Ecsedy Tamás, Eperjessy István, Füzesséry Bertalan, a budai hajógyár, Hudich Ján., Képes Fe­renc, Lisznyay N., Nagy Gyula, ifj. Nyomárkay Józs., mindenik­­ fj. Baráth Miklós, Boross Gyula, Csörgeö Ödön, Eöri F. Miklós, Eperjessy Imre, Fe­kete Józs., Kelemen Ant., ,Kutka Kár., Lindmayer Ist., Meskó Kár., névtelen O­budán, Novák Gyula, Nyomárkay Ant., Obláth Mór, Olcsváry Bert., Szé­­chy Mih. és Weisz Ármin, mindenik 50 kr.; Fekete Ján. és Kiss Károly, mindenik 40 kr. Kelt Pesten 1866. julius 12-én, Mátray Gábor, egyesületi titoknok. Fővárosi hírek. * D­e­á­k Ferenc pár nap előtt utazott el Puszta-Szent-Lászlóra. * A népszínházban jövő vasárnapra nagy hangversenyt terveznek, a sebesültek javára. Kik vesznek benne részt, nem tudjuk. * E­g­y érzékeny szivü posta­hivatalnok a háború szerencsétlenségei miatt úgy elbúsulta magát, hogy — a­mint írásban hátra hagyta — egész kín lett neki az élet, s ennélfogva a múlt héten a budai hegyek közt felakasztó magát. * A harc súlya nyomja a „Magyar Ba­zárét is. Nevezetesen a közlekedés végkép fölakad­ván Lipcsével, honnan e lap fametszeteit kapta, leg­­közelébb csak a „Melléklapot“ állithatá ki csinos di­vatképpel. Az igy elmaradt íveket a szerkesztőség pótolni ígéri, mihelyt a közlekedés helyre áll. Addig csak melléklappal szolgálhat. A harc kezdete óta a berlini német „Bazár“ sem "jár hazánkba, valószí­nűleg sok magyar hölgy mély bánatára. *

Next