Fővárosi Lapok, 1866. december (3. évfolyam, 275-297. szám)

1866-12-01 / 275. szám

len. „Nem tűrhetem, — mondja, — hogy mint cselé­­­­ded, úgy kövesselek !“ „Hogy merészelsz nagyra vágyni, te, —— kérdi Elsa, — te, ki az égtől elítélt neje vagy?“ „S ki az, ki téged a büntetéstől megmentett?“ — viszonozza Ortrud, kétkedő gúnynyal. Elsa nem tud felelni, s fölébred benne a vágy: megtudni, hogy csakugyan hát ki az? Jajokban tör ki, midőn jönek a császár, Lo­hengrin, a grófok és nemesek. Lohengrin erélyes szavakkal utasítja el Ortrudot, keblére öleli Elsát, s tovább mennek a templom felé, midőn Telramund is kilép rejtekéből. Felhívja a császárt, kérje számon a hattyúlovag kilétét, hazáját, mert az ő diadala nem az igazság, hanem a sötét varázs munkája. „Felelni nem tartozom senkinek, mindenki látta tettem tisztaságát!“ — szól Lohengrin, s Elsához fordul, kérve őt, hogy ne kövesse ez emberek példá­ját, s ne kérdje kilétét, hazáját, mert akkor boldog­ságuknak vége lesz. Elsa oda borúl keblére, s orgona-hangok közt hull le a függöny. De a­ kétség, az ármány magva el van hintve. Elsa is Éva leánya, s ki ne félne, hogy hajtani fog a kigyóra ? A nagyszerű nászinduló felharsan, s kezdődik a harmadik felvonás. Ékes csarnok látszik, a nők élén Elsa, a férfiakén Lohengrin. A nép egy dalt énekel az új párnak. Majd eltávoznak mind, csak Elsa és Lohengrin maradnak végtelen szerelmükkel. Az a halandók, ez a halhatatlanok világát egészen feledi egymás keblén. A nő elregéli, hogy már ismerte őt álmaiból, hol ti­­tokszerűn és fényesen jelent meg. „Honnan jövöl? Ha egyszer kimondhatnám neved!“ A nő feledi, mit férje kért, s Lohengrin fél. Anyit mond­anak, hogy nem a szenvedések éretéből jött, hanem a gyönyörök fényes árjából. „De ha a gyönyört hagyod el érttem, nem fogsz-e oda visszavágyni?“ E kísértések percében jó a bosszúszomjas Tel­ramund, négy brabanti nemessel. Kivont karddal csúsznak Lohengrin háta mögé, kit — tervük szerint — a mámor pillanataiban akarnak megölni. Elsa si­kolt, Lohengrin tört ragad, s átveri Telramundot, a négy brabantinak pedig parancsolja, hogy vigyék el holttestét a császár elé, hol ő is megjelen, s hol kérdő nejének meg fogja azt is mondani, hogy ki ő! Úgy se lehet már boldog e helyen. S újra a Seide viránya mosolyg a hajnalban, a síkon tábori mozgás, s egy csapat élén jő Madarász Henrik. Másfelől a holttesttel a négy brabanti, majd Elsa, hölgyeivel, s Lohengrin fölfegyverkezve. A hős felszólal Telramund ellen, kit jogosan ölt meg, s Elsa ellen, ki kényszerité, hogy boldogságát is ölje meg. S elmondja a szent Graal regét, kilétét, honát, Elsától a fájó szerelem lángjával búcsúzva. S föltűnik a fehér hattyú a vizen, s a sajka fö­lött két galamb. Lohengrin letérdel s­imát rebeg, mire a hattyú leveti madár képét, s belőle előtűnik Go­tt­fried alakja, kinek láttára a gyilkos Ortrud összerogy. Elsa mosolyg, de Lohengrin már a két galambtól vont sarkában ül, s távozik, míg Elsa szívrázó han­gon kiáltja utána nevét. Isten veled ! Ez elválás örökös. Elsa ártatlansága megtisztult, mint a reggeli fény, de szerelmi boldogságának vége van. Ezt a pa­radicsomot is a nő kíváncsisága veszté el. Fővárosi hírek. * A nemzeti színház igazgatójának W­­agner Rikhárd Svájcból köszönő választ írt „Lohengrin“ színre hozataláért, kijelentve egy­szersmind, hogy ha most nem is jöhet el az első elő­adásra, de meg fogja látogatni majd a magyar szín­házat, hol pár év előtt oly szívélyesen fogadták. Egy­szersmind meg kell említenünk a „Lohengrin“ teg­nap délelőtti főpróbáját, melyen a színház egészen megtelt a meghívott vendégekkel. Noha csak az első felvonást volt alkalmunk hallani, mégsem kétkedünk többé e nagy költői dalmű sikerén. Huber Ká­roly — a karigazgató — dicsérendő buzgalommal taníta be az egész operát. A zenekar különösen mű­vészileg játsza a büvös nyitányt, s hatalmasan a nász­­indulót. Az ének­karok is elég jól énekelnek, a ma­gán­szereplők pedig egész versenyt fejtettek ki buz­galmukkal. De van egy, a­mire bátrak vagyunk őket ■figyelmeztetni. E zerei drámában a szöveg értelmes kimondása elengedhetlen ; különösen az idegen ajkú­­akat kell kérnünk, hogy törekedjenek a minél tisz­tább zenei szavalatra, miután a szöveg itt költői becs­­csel bír. A kiállítás díszes lesz, s a „gyermekvilág“ is megkapja benne a maga bámulnivalóját, miután a „Lohengrint“ hozó hattyú nyaka és szárnyai élénken mozognak.Az első felvonásban az„istenítélet“-et mege­lőző együttes zene igen nagyszerű,s jól van betanulva.­­Ez mély hatást fog tenni A hallgatók persze nem visz­nek egyszeribe haza magukkal egy csomó áriát, és sok nap el fog múlni, míg elfütyörésznek vagy eldú­dolnak belőle valamit, (attól se félhetünk, hogy vala­melyik része a sípládák vagy fali órák banális nyel­vére kerül,) de a­ki figyelemmel fogja hall­gatni a zenekar mindenütt eredeti és kifejező zene­folyamát, s a helyzetekhez illő éneket , az sok érvet találand benne. Az öt első előadásra — mint halljuk — minden jegy el van foglalva. * Egres­s­y Gábor szobrára nézve fel­világosítást kaptunk. Az elhúnyt színművész sírjára fiai fognak emléket állítani, azon összegen, mely e célra Telepinek „Egressy a ravatalon“ című képéből, „Egressy munkáinak“ előfizetéseiből s a budai mű­kedvelői előadásokból gyűl be. A nemzeti színház tagjai pedig díszes érc-szobrot akarnak neki emel­ni azon adományokból , melyek a bizottmányhoz befolynak. — Ennek helyét majd egy választ­mány (írók és művészekből) fogja kijelölni. Az eddi­gi nézetek a Lendvai szobra mellett jelöltek ki e végre helyet, a színház előtti kis kertben. A beküldő megjegyzi továbbá, hogy a színház bensejében nincs alkalmas csarnok, s a színház fülkéibe nem valók márvány mellszobrok, mert pár év alatt a Megyerié is tönkre fog jutni a hidegben. Ez tökéletesen igaz, s gondoskodni kellene e baj elhárításáról. E fülkékbe terra­cotta szobrok valók, s nézetünk szerint ezeket a vak ablakokat olyanokkal kellene betölteni. * Kertbenynek egy levelét volt alkal­munk olvasni, melyben írja, hogy az általa eszközölt Petőfi-kötetek Németországban igen bő keletnek ör­vendenek , gya­kran megrendelik Amerikából, sőt Ausztráliából is , hanem a pesti könyvárusok, akik­nek az utóbbi kiadásokból küldtek,) fölbontatlanul küldék vissza az egész szállítmányt, noha régebben Lampel egymaga 600 példányt adott el Petőfi azon Kertbeny-féle fordításaiból, melyek Brockhaus-nál jelentek meg. Kertbeny szerint : azok a pesti könyv­árusok tették ezt, kik külföldről származtak be Ma­gyarország fővárosába. Ha csakugyan visszautasíták a példányokat , igen helytelenül tették azt, s ezáltal méltókká lettek a nyilvános megrovásra. Vagy nem akarják Petőfit a hazánkban lakó németek közt ter­jeszteni, vagy a Kertbeny fordításait nem találják ér­demesnek arra. Az elsőre nézve fölösleges volna vé­leményt mondanunk,­­megteszi azt helyettünk magá­ban minden magyar ember, ki e sorokat olvassa); a másodikra nézve pedig csak anyit jegyzünk meg, hogy a berlini „Magazin“ kedvezőleg szólt e fordítá­sokról, már­pedig ez a lap sokkal hivatottabb a köny­vek megítélésében, mint a pesti német könyvke­reskedők. * A pártkörök erősen értekeznek. A bal­oldaliak tagnak tartottak tanácskozmányt, a Deák­párt pedig ma esti hat órakor fog tartani. *Durch Viktor francia írót mára várták ismerősei, miután francia irodalmi felolvasásait csak­ugyan meg fogja tartani. Ezek bizonyára érdekesek lesznek, de az idő aligha kedvező ily előadások­ra most, midőn minden figyelem az országház felé fordult. * A­n­g­o­l felolvasásokra is van ki­látásunk. Nevezetesen egy igen művelt fiatal angol hölgy : Brie Elisabeth k. a. az angol nép­költészetről (a franciához hasonlítva) s az angolor­szági társadalmi regényről akar nyilvános előadáso­kat tartani. Bécsben is tartott egy párt, s mindig vá­logatott közönsége volt. Mivel hölgy, s mivel Pesten sokan tudnak és tanulnak folyvást angolul, (sokan pedig szeretik is mutatni, hogy értik Shakspeare nyelvét) valószínűleg lesznek hallgatói. •Herceg Lichtenstein Frigyes ma­gyarországi főhadi parancsnok neje nov. 28 dikán meghalt. 51 éves volt, a mielőtt a herceg neje lett volna, a művészet világában egyik „elsőbb rendű csillagnak“ tartották. A budai temetőben tevék örök nyugalomra. * A múzeumot a téli időszakra tegnap­előtt zárták be. * Egy egri megyei áldozat fölszólal, hogy oly nevű papok, mint a­minek a katholikus lelkészek házasodását kérő folyamodvány alá vannak jegyezve, nincsenek a besztercei egyházmegyében, s máshol sem, így valószínű — legalább a felszólaló nézete szerint,­­ hogy e kérvénynyel a képviselőházat el­­állták. Azonban Madarász József képviselőtül sem tehetjük föl, hogy személyesen előterjesszen oly kérvényt, melynek hitelességéről nem győződött volna meg. * A pest losonci vasútat január 6-dikán szándékoznak megnyitni. Egyelőre csak tehervona­tok közlekednek Tarjácig. A személyvonatok május­ban fognak megindulni. * Hír szerint: társulat van alakulóban, mely a téli hónapokban szánkázó kirándulásokat rendezne a városligetbe és budai városmajorba. Kívánatos te­hát — jegyzi meg egy újdonságí­ó,­­ hogy minél több hó essék. Kívánatos ez fontosabb okból is, t. i. a gazdálkodás érdekében. A nyári aszályok és víz­,­hiányok egyik oka az, hogy régen nem voltak már­­ hosszan havazó teleink. •Spiller és társainak harmadik kama­rai hangversenye holnap délután lesz az „Európá“­­ban, következő három zeneművei: Goldmark itt még nem hallott B dur vonós­négyese, Rubinstein D-dúr szonátája, (a zongorarészt játszó Erkel Gyula,) és Mendelsohn B-dúr ötöse. * A hivatalos lap művészeti hírei közt azon indítványt olvassuk, hogy az „Amboisei összees­küvés“ fordítását oly költőnek kellene eszközölni, mint Szász Károly. Színészeink igen ügyesen fordít­­nak — úgy­mond — társalgási színműveket, melyek folyékony színpadi nyelvnél egyebet nem igényelnek, de az ily költői dráma, melyet ihlet szült, oly fordítót kíván, ki maga is emelkedettebb röptű költő. Bizony a „Lohengrin“ szövegét is valamelyik zenéhez értő költőnknek kellett volna átengedni. Böhm és Ormay urak derék színházi tagok, de a költői nyelvnek nem igen vannak birtokában. •Kereskedelmi ügyeink sokszor nagy gátokba ütköznek. Ilyen többi közt a következő is. Törökország kereskedelmi ügyekben konzulságot akarna állítani Temesvárit, s küldött is oda már egy hivatalnokot, de a kormány nem akarja elismerni, mert akkor más hatalmak is előállhatnának hasonló igényekkel! •Apponyi Rudolf gr. leányát az ifjú Borghese római herceg dec. 4 én vezeti oltárhoz. A pápai nuncius fogja végezni az egyházi szertartást Apponyban. A rokon családokból csak gr. Károlyi Alajos volt berlini követ lesz jelen. * A losonci vasút társulat csakugyan meg­változtatja címét. E hó 24 én tartott ülésében elhatá­rozta, hogy folyamodni fog a „ca. kir. magyar északi vasút“ címének megadásáért. P­u­­­s­z­k­y Ferenc is jelen volt e tanácskozásban, s élénk részt vett benne. * A III ( Z ( 1111) mögött épült Károlyi-palotához díszes parkot is ültetnek. Ilyennek nagyon szűkében van a főváros. * A „Pesti unió“ dalárda ma esti nyolc órakor a lövöldében dalestélyt tart, következő mű­sorral : „Szózat“ karének hangszerkisérettel Egres­­sytől; „Tavaszi dal“ Mendelsohntól, férfi­­hangokra és kis zenekarra alkalmazta F­e­i­g­l­e­r G ; „Alkony“ karének Feigler Győzőtől; „Románca“ az „Afrikai nő“-ből Meyerbeertől, és „Valse Caprice“ Liszttől, zongorán előadja A­t­t­a­c­h­u­r- R­úr; „A kirándulás“ egyveleg, férfihangokra zon­gora kísérettel S­c­h­l­e­g­e­r­t­ő­l; „Hulla levél“ 63 „Kis szekeres“ népdalok, férfikarra alkalmazta F­e­ig­­ler G.; „Harci dal“ karének, zeneki­érettel Marsc­h­­ner „Templer und Jüdin“ című operájából. Az ének­­részek után táncmulatság. * Egy volt gőzhaj­óm­at­ró­z, névszerint L. István, a múlt napon alatt több gonosz csínyt kö­vetett el. Egy asszonyságtól, ki anyjának jó ismerőse, 100 frtot lopott, s fölbátoritva e siker által, Osterlamm könyvkereskedésében egy ott jól ismert egyén ne­vére 10 frtot vett föl, aztán egy hajóskapitány leá­nyát akarta rászedni. Ekkor a hatóság kezébe került, de onnan sikerült megszöknie. E hó 20 -án Thaly Kálmánnál tett látogatást a reményteljes ifjú, s az Íróasztalról egy 50 frt értékű arany tintatartót tünte­tett el. De nem sokára elcsípték a jó madarat, s most szoros­abban őrzik. A tintatartót megtalálták nála, de a pénzt már elköltötte. * GYUL Á b r U h á m­, annak emlékére, hogy Buda városa díszpolgárrá választá, ezer frtot tett le a budai hatóságnál jótékony célokra, és pedig az ár­vaház,polgári ápolda, hivatalnokok­ nyugdíja és a sze­gény­ alap javára egyenként 250 frtot. •A városi árva leányházi bizottmány föl­kéri az árvák barátait, hogy a közeledő karácsonyi ünnepekre bármi adományokkal örvendeztessék meg az árvákat. Az adományokat át lehet adni az intézet helyiségeiben, vagy a bizottmányi tagnőknél, és pe­dig: Ebner Irma, tükör-utca 1. sz. Medetz Mathilda, király utca 27. sz. Strohmayer Katalin , utca 26. sz. Csicsmanczay Anna, nádor-utca 9. sz. R­á­t­h Gabriella, 2 sas-utca 9. sz. G s­c­h­w i­n­dt Emilia, serfőző utca 1. sz. * A szegény-gyermekkor házi egylet f. évi dec. 16-dikán d. e. 11 órakor, az intézet termé­ben (Józsefváros, ősz-utca, 2. sz.) közgyűlést tart, mire a t. c. alapítók és egyleti tagok tisztelettel meg­hivatnak. A gyűlés tárgyai a következők : az utósó közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása, az igazgató választmány jelentése egy évi működéséről, orvosi jelentés, az intézet javára rendezett sorsjáték ered­ményéről való jelentés, s végül netaláni indítvány­ok. Pesten, 1866. november hó 30 án. C 3 a n y u g a Jó­zsef, egyleti titkár. — 1127 — V­idék, ** A Z C S Z t C r g a­ni i gyászünnepély a ke­gyelet és mély részvét közt folyt le nov. 27-én és 28- án. A gyászünnepen részt venni, s annak diszét emel­ni, mindenfelől sokan jelentek meg a városban. Az első nap alkonyati óráiban a basilika összes harang­jai megkondultak, s a nép sűrű tömegekben ment le .

Next