Fővárosi Lapok 1869. május (99-121. szám)

1869-05-01 / 99. szám

igazgatósága Pestre költözik,­­ hogy hivatali személy­zetét elhelyezhesse, két házat jelöltek ki megvételre, a dunaparti Klopfinger-házat (300,000 ft.) s a Burk­­hard féle házat (160,000 ft.) . A Ludoviceumot hír szerint átadják katonai iskolának, s főparancs­nokául Vetter tábornokot nevezik ki. — A lipótmezei tébolydából egy hölgyet,aki már 14 éve szenvedi elmezavarban, meggyógyulva bocsátot­tak haza, s bár az első hir, a­mit hallott, az volt, hogy férje egy hét előtt halt meg, egészsége még sem rendült meg. — A József-szoborról eddig ké­szült fényképek nem igen sikerültek, homályosak. — Az újpesti sziget kezelését a közúti vas­pályatársaság veszi át, s szép mulató helylyé alakítja. V­idék, Kassa, ápril 26. (1.) Örömmel írjuk, hogy az ármánykodás nem vihető ki, a­mire törekedett, s a még a múlt hóban tartott képviselőtestületi közgyűlés a négy pályázó, nevezetesen Szuper Jenő, Aradi Gerő, Hu­bai Gusztáv és Latabár Endre igazgatók közül ismét az utóbbinak ítélte oda egy próba- és há­rom rendes szerződési évre színházunkat. Latabár társulata ápril 26-dikán távozott el kö­rünkből. A közbecsülésnek, melyet művelt és ildo­mos maguk tartásával a tagok nemcsak a színpad deszkáin, hanem társadalmi életünkben is kivivtak maguknak, szép nyilvánulását láttuk ez alkalommal indóházunk pályaudvarában, midőn műveit közönsé­günk jelentékeny része sietett a társulat búcsúüdvöz­lésén jelen lenni. E közbecsülésben kiváló része van az igazgatónak, ki a képesség és munkateher aránya szerint méltányosan és pontosan díjazza tagjait, s így megmenti a távozók emlékét sok oly kellemetlen re­­miniscenciától, mely a tova vándorló vidéki színé­szeknél még most is sok helyen gyakori, a csekély és pontatlan díjazás természetes következményeinél fogva. Minthogy e társulat a tavaszi és félnyári idényre Sopronba, onnét Szombathelyre, a fürdőidényre pe­dig Balaton­ Füredre szerződött, a nevezett helyek színpártolóinak szolgálatot vélünk teljesítenie becses lapok útján, ha e derék társulatot egyes tagjaiban is bemutatjuk. Az igazgató szakértő s többoldalúlag képzett művezető. Mind a saját fordította és vezényelte ré­gibb s legújabb operettek, mind pedig a fővárosi ere­deti és idegen jelenségek gyors szinrehozatalában di­csérendő buzgalmat fejt ki. E tekintetben a vidéki társulatok között mindig az övé az első. A „Trónkere­ső,“ „Bajusz,“ „Drahomira,“ „Miniszterelnök bálja“ sat. csakhamar elő fog adatni mindhárom helyen több újdonsággal együtt. A párisi színkörökkel közvetlen összeköttetésben állván, oly operetteket hoz rövid idő alatt színre, melyek még a főváros előtt is ismeretle­nek , sőt sokszor megelőzte már Bécset is. A „Bois­­syi boszorkányok,“ „Coscoletto vagy a mérgezett makaróni,* „Kékszakállú,“ „Gerolsteini hercegnő,“ „Párisi élet“ stb. már harmadéve s tavaly helyet foglaltak nála a repertorrban. Legújabb jól begya­korolt operettjei: a „Kedélyes hadapródok,“ „Mek­kái basa,“ „Utazás Khinába,“ „Midás király fülei,“ a híres „Thea-virág“ stb. Két kedélyes bohózatban is megkísértették erejüket, ezek voltak: a „Plébános szakácsnéja“ és „Nro 28.“ A­mi pedig a személyzetet illeti, a vidéki viszo­nyokat tekintve, tehetséges és jó tagokban nem szű­kölködik a társulat. Ilyenek a férfiak közül: Bódi G. társalgási és hős szerepekben, jó tag és kitűnően ügyes rendező; az újólag visszaszerződött Bokor, buffo-basso, még­pedig jó, csakhogy igen elvaskoso­­dott; Horváth V. kedélyes apa, nagyon ügyes zsidó és mindenféle; Lászi nevettető kémikus és buffó­­énekes, néha-néha hajadzó; Újházi E. a társaság legtehetségesebb és legkitűnőbb tagja, jellemszereplő és intrikus; első szerelmes Temesvári L. volt, de N.-Váradra szerződött; Zajonyi E. jó tenor. Megem­­lítendők még: Béres O. tenore-buffo, Kovács E. sok­­oldalúlag használható egyén, Kovácsi és Boross meg­lehetős tagok sokféle szerepben. A nők közül: Bő­diné asszony Pifkó L.val a szende és társalgási szerepekben igen kedves színpadi jelenségek, Csa­­bainé az anyaszerepekben igen gyakorlott; Dékány Róza kellemes külsejű b hangú szoprán, Horváthné Loubrette, csinos alak, de nagyon hányja-veti ma­gát ; Latabárné komikai szerepekben jó ; Lásziné a hősnő szakmát színpadi alakja s átgondolt játéká­val elég jól tölti be; Mindszenti Kornélia a személy­zet szép alakú a hangú primadonnája. Ujonan szer­ződött tagok az operettéhez: Déscán Teréz, mint mondják (itt még nem játszott) jó hangja s érdekes alakja van, és Szép János buffó-bariton énekes. Sopron, Sombathely és B. Füred színházi közön­ségének tehát nem kevés élvezetet fog nyújtani e jól szervezett színtársulat. Óhajtjuk is, hogy oly meleg pártolásban részesüljenek mindhárom helyen, mint nálunk. ** Vidéki rövid hírek. -Nagy-Kálló városa gr. Degenfeld Gusztáv szélsőbaloldalit egy­hangúlag választa meg képviselőjének.­­ A ko­lozsvári színpadon megünneplék Fehérvári igaz­gató huszonöt éves színészkedésének évfordulóját; a személyzet ezüst serleget, gyémántos gyűrűt és ko­szorút nyújta át neki Takács Ádám köszöntő beszéde mellett. — Újvidék megszabadult Mileticsétől; polgármesternek Branovácsky jobboldali volt­ képvi­selőt, főbírónak pedig Dimitrievicset választották meg. — 396 - Bécsi hírek. *% Ezfist menyekző. Dingelstädt, az udvari opera színház érdemes igazgatója, múlt héten ülte meg egész csöndben ezüst menyekzőjét. A sok üd­vözlő irat, szerencse kívánat közt, mely közelről-tá­­volról érkezett, van a weimari uralkodó herceg-csa­lád arckép albuma is s a Koburg Ernészt herceg sa­játkezű üdvözlő levele, melyben a herceg „különösen­­ megragadja ez alkalmat, hogy Dingelstädt Jenny asszony dicső művészi múltja kellő méltatásaként, a tudomány s művészet nagy éremét a zöld szalaggal adományozhassa. Feledhetlen lesz előtte, mondja to­vább a herceg, hogy az ünnepelt művésznő éppen az ő (a herceg) egyik operájában vált meg a szipadtól.* *** A n­yo­l­cadik gyalogezrednek most nincs tulajdonosa. Hire jár, hogy az olasz király lesz azzá. *** Patti Cariotta k. a. közelebb Bécsben volt. Nem énekelni jött, hanem társat keresett mű­vészi körútjára. Mióta Ullmanntól elvált, azóta nem sokan látogatják hangversenyeit. Ullmann mindig gondoskodott közreműködő művészekről, míg most egymagában nem tud boldogulni. Hiába a művésznő is nő, támasz kell neki. Patti­k. a. Popperre veté szemét, a jeles gordonkásra, kit Pesten is többször megtapsoltunk. Popper szívesen is ment volna, mert a „kacagó dal“ énekesnője havonkint négyezer fo­rintot ígért neki két hóra, mely alatt Konstantiná­­polyba mentek volna. De a dalszínház igazgatója (Dingelstädt) nem oldotta föl Poppert szeződése alól, s Carlotta k. a.­búsan, társ nélkül távozott. *** Kevés jó énekesnő s nagyon sok kö­zépszerű énekesnő van a világon ! kiáltanak fel a jó bécsiek, valahányszor egy új „csillag“ mutatja be magát színpadukon. Egy kis iskola, egy kis hang, nagy remény s minden kezdő énekesnő primadonna­­ a képzeletben. Hauser Heléna a mannheimi udvari színháztól lépett föl a bécsi udvari színházban először „Fides“ szerepében Mayerbeer „Prófétájá­ban,“ s a „Troubadour“ Azucenájával végezte. Di­csérni lehet az énekesnő puritán modorát az énekben s játékban. Hauser kisasszonynak tagadhatlanul jó mestere lehetett, zeneérzéke is van, értelmes éne­kesnő, hanem hangja a „mélységben“ és „magas­ságban“ csalfán, hűtlenül cserben hagyja, már pedig azt hallottuk egy színdarabban „mit ér a tenger be­csület nélkül!“ úgy elmondhatjuk itt is, „mit ér a jó énekesnő hang nélkül!“ A bécsiek is azt mondják: Külföld. #** Egy emibergy­­lölő király, a bajor fejedelem meg akarta látogatni a stuttgarti udvart. E hírhez rögtön politikai kombinációkat is kapcsoltak, elbeszélték már az egyes pontokat is, melyek fölött a két uralkodó tanácskozni fog. A bajor lapok meg­cáfolni sem tartják érdemesnek e hírt, miután a ki­rályon napról-napra feltűnőbben mutatkoznak ne­veltetésének következményei. Elzárkózott, vissza­­vonult életet élt már régóta, hanem legújabban annyira közönyös lett az emberek iránt, hogy leg­utóbbi betegsége után, mely jó darab ideig tartó fogva szobájában, már többé kikocsizni sem akar, mert szembejöhetne emberekkel , kik köszönte­nék s kiknek köszöntését természetesen fogad­nia kellene. Pedig ez unalmára van. Az emberek látása kellemetlen hatást idéz elő; ha csak lehet, lá­tatlan marad. Szerencséje, hogy Adalbert főherceg, a nagybátya él, ki ünnepélyes alkalmaknál képvisel­heti. És a miniszterek hiában mérgelődnek, a királyt nem lehet megindítani. Legújabban, midőn a hat­­schieri testőrség, melybe csak vén, hadastyán kato­nákat vesznek föl, kik a királyi palotát őrzik, két­száz éves jubileumát ülte, a királyt alázatosan kér­ték, hogy szálljon le udvarába s szerencséltesse je­lenlétével az ünnepélyt. A király elgondolkozott, mintha életét kellett volna föláldoznia, arca elválto­zott, halálszineket játszott s legbelsőbb szobájába zár­kózott, mig Adalbert­hg a gárda tisztjeivel lakmáro­­zott. A királyról sok ily különcködést beszélnek leg­újabb időben, melyek ha ily mértékben haladnak, szó sem lehet, hogy a tervezett bécsi s berlini látogatások megtörténjenek. Valahányszor e tárgyat említik mi­niszterei, mindig azt válaszolja a király: Mi közöm az egész világgal ! Nyilt válasz, melyhez nem kell kommentár, s melyet hiában igyekeznek cáfolgatni az országnagyok. Felelős szerkesztő: Vádnál Károly. Pest, szombat,, május 1-én, 1869. XII-dik olasz operai előadásul: F A U S T. Opera 5 felvonásban. Goethe után írták : Barbier és Carré; fordította Ormay. Zenéjét szerzette Gounod. Az új díszleteket festette Horn Róbert, diszitó. A gépezetek Brandt Károly, darmstadti udv. színházi gépész művei. Fő­zeneigazgató : Erkel Ferenc. Rendező: Böhm Gusztáv. SZEMÉLYEK: Wagner,­, ,,, . . Kaczvinszky. Siebel,­­tanulók . . Helvey Ilka. Mártha..........................Zavi H. k. a. Faust, tudor .... Anastasi úr. Mephistopheles . . . Medini úr. Margaréta .... Pozzoni A. k. a. Valentin, bátyja . . . Pandolfini úr. Tanulók. Parasztok. Parasztnők. Katonák. Zenészek. Rachansok. Rosz szelle­mek. Boszorkányok. Lidércek. ELŐADANDÓ TÁNCOK: A 2-dik felvonásban : „Pórtánc“ betanította C­a­m­pi­ll­i Frigyes, balletmester; előadja az összes táncszemélyzet. Az 5-dik felvonásban : „Bachanal­“ szerzette és betanította Campilli; előadják: Rotter Irma, az összes nötánckar és a nötánciskola növendékei. Kezdete 7, vége le-edfél órakor. Tulajdonos: Tóth Kálmán, kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény­tár.ÚUtjai elött Emich G.) 1869. Hirdetmény. tr . cs. s apostoli kir. Felsége egy államsorsjátéknak rendezését meghagyni s egyszersmind legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy e sorsjáték tiszta jövedelme a magyar korona területén létező szegényebb falusi iskolák­nak taneszközökkeli fölszerelésére, tankönyvekkel és irószerekkeli ellátására fordittassék vallás és nemzetiségi különbség nélkül. E dúsan javadalmazott I-ső m. kir. államsorsjáték 300,000 darab 2 frt áru sorsjegyből áll; 2432 nyereménye összesen 200,000 ftra rúg; az l-ső főnye­reménye összege 100,000 forint. Midőn ezt az alálirt bizottság a tisztelt közönséggel előlegesen tudatja, fölszólítja mindazon intézeteket, vállalatokat, társulatokat és magánszemélye­ket, kik a sorsjegyek elárusításával foglalkozni kívánnak, hogy ez iránti írásbeli ajánlataikat, melyekben a követelt üzérd ij különösen kiemelendő, az alálírt bizottságnál (úgy­nevezett kamarai épületben) mielőbb nyújtsák be, megjegyez­vén, hogy biztosítékul, (mely csak magánszemélyektől követeltetik) vagy állam­papírok vagy ismert kereskedők és iparosoknak, két más kereskedő vagy iparos jótállásával ellátott 3 hónapra szóló váltót fogadtatnak el. Tekintettel a kitűzött közhasznú célra bizton reményű a bizottság, hogy nagyobb számmal találkozandnak oly lelkes hazafiak, kik a sorsjegyeket azér­díj követelése nélkül fogják elárusítani. Azon intézetek és személyek nevei, kik a közhasznú cél iránti kegyelet­ből a sorsjegyek elárusitását üzérdij követelése nélkül vállalnák el, annak ide­jében közhírré fognak tétetni. A magy. kir. államsorsjátéki bizottságtól. 91 Budán 1869. april 26 Motusz Alajos, Trettu­m Lajos, m. k. pénzügyminiszt. osztálytanácsos, m. k. pénzügyi titkár.

Next