Fővárosi Lapok 1869. augusztus (174-198. szám)
1869-08-01 / 174. szám
ogy szerelmi viszonyát szabadon űzhesse. A budai Schwarzer-tébolydában 15 hónapig „rejtegették,“ s aztán 1865 tavaszán az irgalmasokhoz szállták, s ott volt hét hónapig, amig meg nem szökött. — E tényt azonban dr. Schwarczer már is alaptalannak nyilvánítja. Az ő intézetébe — úgymond — senkit sem vesznek föl kellő megvizsgálás nélkül. Az új „Presse“ ellen pedig, mely ily rágalmi nyilatkozatot vett föl egy elmebetegtől, sajtópert fog indítani. Purkyne, a nagy cseh tudós, ki 82 évig tartó életén át az élettan és orvosi tudományok hatalmas terjesztője volt, a szépirodalommal is foglalkozott. Nevezetesen Schiller lyrai költeményeit ő fordítá le cseh nyelvre. Magyarul is kezdett tanulni, s részt vett a természetvizsgálók pozsonyi nagygyűlésében. Sibryk Borbála esete folytán a kormány meg akarja vonni a krakói karmelitanok kolostorától az eddig nyújtott államsegélyt, s egyszersmind nyilatkozatot kér a krakói püspökségtől, hogy az egyház érdeke megkivánja-e a karmelitanok kolostorának fenntartását. Egy lengyel hírlap a krakói esetre nézve ezeket írja: e krakói apáca befalaztatása nem tekinthető egyszerűn gaztettnek, hanem egy oly intézmény természetes következményének, mely a mai kor kívánalmaival homlokegyenest ellenkezik. Főbűnös: a kolostori rendszabály. Ahol csak kolostor létezik, ott mindenütt előfordul ehhez hasonló eset. Ki áll jól értte, hogy míg egy befalazás története az egész világot megbotránkoztatja, addig egy másik helyen nem és most falaznak-e be egy másik szerencsétlent ? A kolostor rendszabályai nemcsak megengedik,de követelik ezt. Akit bűnösnek mondanak ki, bezárják, és hogy a bezáratásnak helyes címe legyen, ezt írják a fülke fölé: „megőrült.“ S a szerencsétlen aztán addig ül elhagyatva rémes gondolataival, mig végre csakugyan megőrül. A kolostorok újjászervezését kell tehát először is megkezdenünk, ha azt akarjuk, hogy ily esetek elő ne forduljanak.“ — Lembergben, ahol ezt írák, egy irat kering legújabban, mely a jezsuiták és „Dames Coeur sacre“ apácák kiutasítását kéri. *** Egy befalazott szerzetes. Galíciából írják egyik bécsi lapnak, hogy a krakói kolostorban elkövetett szörnyű tett csak ismétlése egy másiknak, melyet körülbelül tíz év előtt vittek végbe nyugati Lengyelország egyik kolostorában. Itt egy szerzetest épp úgy, mint Ubryk Borbálát, befalazva találták, csupán pár arasznyi nyilást hagyván meg, hogy a szerencsétlennek ételt adhassanak be rajta. Az akkori rzeszovi kerületi biztos (dr. Jerzabek József megtudta ez esetet, és kivétete a szerencsétlen barátot a sötét fülkéből, mi abban az időben nagy nehézséggel járt, mert ekkor volt a konkordátum a maga hatalmának délpontján. Bármily szörnyű volt tehát e tett, s bármily botránkozást szült, Jerzabeket mégis odautasító az akkori felsőség, hogy engedje át az eset megvizsgálását az egyházi hatóságnak. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a szegény szerzetes három hó múlva ismét eltűnt, s egész mostanig mit sem tudni róla. „Ki tudja miné s talán még borzasztóbb sírboltba került a szerencsétlen?“ — írja dr. Jerzabek, ki ez esetet maga beszélte el a „Debatte“ szerkesztőjének. Jerzabek ígéri, hogy még sokat elmondhat, s felvilágosításokat is fog adni, hogy melyik az a kolostor, ahol ez történt. Külföld. *** A dán koronaherceg házassága Lovisa (Luiza) svéd hercegnővel fényesen ment véghez Stockholmban. A svéd nővilág a menyegző előtt mindenféle nászajándékokkal halmozá el a menyasszonyt. Mondják, hogy a fiatal pár Franciaországba fog utazni. * Koós Ferenc, Bukarest derék ref. lelkésze az izgága Czelder Márton nyomorú fondorlatai miatt folytonos üldözésnek van kitéve. Most a hatóság házi fogságba helyezi addig, míg az anyakönyveket, sőt, ki nem adja. Valószínűleg elhagyja Bukarestet. Jól is teszi. A magyar földön mindenütt szívélyesen fogják üdvözölni őt, kit az elámított bukaresti magyarok nem tudtak eléggé megbecsülni. *** A khinai és Bismarck. Érdekes párbeszédet közöl egyik pekingi újság, melyet mi is érdemesnek találunk leírni. Egy khinai érkezett közelebb Berlinbe s egy angol iratot nyújtatott át Bismarknak, melyben a porosz mindenható kéretik , hogy a „Flying dragon,“ San Franciskóban megjelenő lap khinai levelezőjét fogadná el. A levelező nem utazhatik addig vissza Khinába, míg a hatalmas férfivel, az „Északi szövetség“ teremtőjével nem beszélt. Bismarck a Vilmos-térre rendelte az idegent. „Még a mandarinok leányai is e szövetségről beszélnek s a gyúrás fegyvereket viselik nyakékeiken,“ kezdé beszédét a khinai. „Aztán töltve vagy töltetlen viselik ?“ — kérdé mosolyogva a gróf s leverte szivarhamvát. „Töltetlenül, hisz mindössze egy hüvelyknyi s nem használható a harcban. A tusáján Bismarck neve van.“ „Elég roszul, hamis nevet bigyesztettek rá. Dreysenak kellene rajta lenni,“ szólt a gróf, belevágva a beszédbe. „Mit tesz az, „Dreyse ?“ kérdé a copfos tovább. „A feltaláló neve.“ A khinai rázogató fejét s aztán igy szólott: „Ezt a szót nem lenne szabad nálunk leírni s kimondani, mert mi úgy tudjuk, hogy Bismark találta föl.“ „Akkor, ha ön hazamegy, javítsa ki e hibát.“ „Nem mernék rá vállalkozni, legfölebb a hírlapban, névtelenül, hanem először magamnak is hinnem kellene, mert mi úgy tudjuk, hogy Bismarck a miniszteri asztalnál is mindig találgat valamit. „Úgy ? Már pedig én nem találgatok egyebet a miniszteri asztalnál, mint holmi apró darab trónokat, mikkel firkálgatok, míg a többiek unalmasan beszélnek,“ szólt nevetve a miniszter. A khinai azonban nem jött zavarba, hanem folytonosan Bismarckra szögezvén szemeit, tovább kérdé: „Az sem igaz, hogy ön sokszor hónapokig visszavonul a kormányzattól s tökéletesíti a gyúrűspuskát ?“ „Kedves barátom, az igaz, hogy,én lovagolok, sétálok, úszom, tornázok és —“ „És?“ — szólt hirtelen a khinai.— „És lövöldözök, saját fegyveremmel, de nem amelyeket én találtam föl, mert biz én eddig semmit sem találtam föl. Ezt elmondhatja bölcseinek és császárjának is,“ mondá Bismarck. A khinai levelező megköszönte a felvilágosítást, hanem kérte, hogy látogassa meg egyszer maga a khinai császárt, s mondja el személyesen, amit most neki mondott. A khinai felség szívesen bocsátaná gőzösét rendelkezésére az Adrián, ha szerencséltetné látogatásával. „Higgye el gróf, a khinai mulatságok inkább gyönyörködtetnék önt, mint az unalmas berlini színház. És a khinai fegyverek?“ — „Különben, — jegyzi meg a khinai levelező levele végén, — én még most is úgy hiszem, hogy Dreyse a Bismarck keresztneve. Elmenetelemkor kértem arcképét. Ide is adott valami arcképet (fényképet), hanem azt még itthonn ki kell igazítni, nagyon piszkosan festették. Mióta a németek valami gépfélével festenek, még rosszabbak műveik a régieknél.“ Bérlet NEMZETI folyam. SZÍNHÁZ. Pest, vazárnap, augusztus 1-én, 1869. A TUDÓS NŐK. Vígjáték 5 felvonásban. Irta Moliére. Fordította Arany Szerdahelyi. Chrysale, jó módú polgár — — — — Phylaminte, neje — — — — — Henriette) leánya,k ______ Ariste, Chrysale testvéröcecse — — — — Belise, Chrysale testvérhuga — — — — Clitander, Henrietta szerelmese — — — Crissotin, iró — — — — — — Voduis, tudós — — — — — — Maris, szolgáló — — — — — — Lepine, inas — — — — — — Julien, Voduis inasa — — — — — Egy jegy*» — — —. — — — Színhely : Páris, Chrysale házában. Kezdete 7 órakor, vége 10-kor. László. Rendező Szigeti József. Paulainé. Lendvainé. Boér Emma. Paulai. Szathmári L. né. Nádsy. Szerdahelyi. Benedek. Dulka Sarolta. Gerőfi. Karikás. Szigeti Imre. CSAK IMRE polgári és katonai öltöny-készitő, ajánlja magát a t. ez. magyar kir. honvédtiszt urak figyelmébe, mint a ki számos évek óta a legszebb és legolcsóbb magyar diszöltönyöket késziti s a legújabban kinevezett honvédtiszt urak legnagyobb részének egész öltönyeit elkészíthetni szerencsés volt. — Teljes dísz-egyenruhának három nap, fél díszegyenruhának 6 óra alatti pontos, szilárd, szép és a lehető legjutányosabb árérti elkészítésére mindenkor ajánlkozik, s szíves pártfogásért esedezik. Boltja: Zöldfa-utcza 7. szám, Pesten. 125 Egy páholy a nemzeti színháznál igen jó helyen, folyó augusztus, szeptember és október hónapokra kiadandó. — Értesítést ad a házfelügyelő a kecskeméti utcza 1-ső számú házban. 1—2' E szer hatása a tudomány legújabb vívmányain alapszik. Kb. kir. kizárólag szabad, arcbőr-szépitő-szer PULCHERIN, BAYER J. tudortól. Az arc e kitűnő szer által természetes és egésséges színt nyer s azt folytonos használata mellett megtartja, üdeségét pedig még azon esetben is visszanyeri, ha az már elveszet is. Eltávolít minden bőrtisztátlanságot, u. m.: szeplőt, sárga foltokat, patanásokat sat., úgy az elhanyagolt ápolás következtében, beteges, sárgás szint nyert arc természetes tisztaságát és ifjúi üdeségét visszanyeri. Ara egy eredeti üvegnek 1 frt 50 kr. Egy próbaüvegnek 80 kr. Főraktár : Bécsben, Stadt, Ballgasse 4. Fiókraktár : Nagy-Károlyban a „Szent Háromság“ c. gyógyszertárban. Vidéki megrendelések, az ár beküldése s 20 kr csomagolási díj vagy után vétel mellett, pontosan teljesittetnek. 122 228 Hogy a jótállással egyedül ellátott természeti szépitőszer birtokába juthassunk, mely a bőr minden hibái és hiányaittól megszabadít, s azt rögtön vakító fehérségűvé, puhává, gyöngéddé és hajlékonynyá teszi, a reá hüsítőleg, idítőleg és szépitőleg hat, kérjük Török József gyógyszertárában Pesten, király utca 7. sz. mint a magyarországi főraktárban, úgy szintén minden nevezetesebb gyógyszertárakban, kereskedők és fodrászoknál a világhírű 120 Eau de Lys de Loise szépítő lilion-tejet, mely a világ minden bőrszépitő szereit felülmúlja. Egy előnyös üveg 5 ft. Fél üveg 2 ft 50 kr. — Próba üveg 1 ft 30 kr. .MELANOCEStI | DE IQICQUEMARE Medaille de la société des sciences industrielles de Paris. Semmi ősz haj többé! MELANOGÉNE. Dicquemareaine-től, Rouenből. Gyár: Rouenben, rue Saint-Nicola 39. A haj- és szakállnak pillanatnyi gyors, bármily árnyalata, a bőrre nézve minden kártékony hatás nélküli festésére. Ezen festészet legjobb valamennyi eddig használtak közt. Főraktár: Török J. gyógyszerész úrnál király utca 7. postán 20 krral több. Ára 3 frt 50 kr, J 116 696 Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán, kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény-társulat (ezelőtt Emich G.) 1868.