Fővárosi Lapok 1869. augusztus (174-198. szám)

1869-08-04 / 176. szám

dolgoznék. Ezt teszi ks patrícius. A paraszt heteken át az apró tengeri halakon tengődik, de nem dolgo­zik. Azt is meg kell mondani, hogy utóbbi időben nincs is mit. Mióta Velence Viktor Emanuel kormá­nya alatt van, éhezik; lakosainak száma napról­­napra alább száll, s a magánosok birtokában levő műkincsek egyre vándorolnak az angolok s más nemzetbeliek kezére, és ha ez így tart, az eddig ki­­meríthetlennek tartott velencei kincsbánya rövid időn kiürül. A lakosság elégedetlen kormányával a nagy adók miatt. Az itteni szomorú körülmények fölvilá­­gosítására két esetet hozok föl. Az arsenal, hol egy­kor a köztársaság hajói épültek, világhírű volt, s az osztrák kormány alatt négy-ötezer ember kapott benne naponkint munkát. Ma alig dolgozik benn négy-ötszáz. A márvány paloták ára pedig annyira leszállott, hogy a tulajdonosok, haszon helyett ráfizet­ni kénytelenek. A 48-diki események után egyes családok kezdék palotáikat leromboltatni, s a már­vány­darabokat jó áron eladogatták. Az osztrák kor­mány ezt akkor betiltotta. De e vandalizmus most díjra kezd divatba jönni. A mi „Lucifer“-ünk nagy nehezen belebegett a nagy csatornára, és a kis St-Márk-piaccal szemközt horgonyt vetett. A tömérdek gondola mint méhraj vette körül a hajót, s mégis csaknem másfél órába került, míg partra szálltunk. Megvallom, hogy a gon­dola rám egészen másként hatott, mint vártam. E fekete járművek, melyek itt a fogatokat helyettesí­tik, igen egyszerűek, könnyen hajthatók, de kényel­meseknek nem mondhatók. Néhány perc múlva a „Grand Hotel dhtalie“ előtt állottunk meg, s szál­lásszükség lévén, bizony fedél nélkül maradtam vol­na, ha a hoteliere (egy becsületes bajor,) meg nem ígéri, hogy dél felé majd csak helyet szerít valahol. Szavát meg is tartó, mire a Lidóról, hol igen látoga­tott tengeri fürdő van, visszatértem, csinos szobám volt az első emeleten. De a nap oly forrón kezdé ránk eresztgetni sugarait, hogy a zöld ablaktáblákat egy percre sem lehetett nélkülözni. Az első nap any­­nyira forró volt, hogy szobámból ki sem mozdulhat­­tam. A table d’hote után azonban siettem a Márk­­térre, s ha semmi egyebet nem láttam volna is, mint ezt, kárpótolva volnék az utazás kényelmetlenségei­ért. Ez a tér három oldalról egy stylben épült óriási épületekkel van körülvéve, s számtalan csillogó lám­pa, fényesbnél fényesb kirakatok s a sétálók rop­pant tömege — mily pompás látvány. A királyi kert kivételével, a Márk-tér az egyetlen hely, hol a ve­­lencieket tömegesen láthatni. Este nyolc órától éj­félig, főleg ünnepeken, mint a hangyák úgy jön­­nek-mennek, s élvezik az üde levegőt. A főrangú vi­lág déli hölgyei Flóriánhoz vagy Quadrihoz ép úgy eljönnek —­ és leülnek a faszékekre — fagylaltozni, mint akármely polgári hölgy. Ez a corso. Itt meg­­fordul mindenki, ha csak egy percre is, s ha az ide­gen legalább egy estét nem áldoz a Márk-térnek, akkor nem méltó arra, hogy Velencét lássa. Mielőtt azonban idejönnének, előbb a vagyonosabbak szín­házi teiületeken gondoláznak egyet a Ponte di Ri­­altótól a St. Giorgio Maggiore egyházig. Ez is szép látvány. A „canal-grande“ száz meg száz gondolától hemzseg. Szebbnél szebb szemek eredőleg tekinte­nek a holdra, s Velence hölgyei egész lélekkel élve­zik az annyiszor leírt, és annyiszor megénekelt ve­lencei estét. A gondola a hullám csapkodása, a hal­vány hold, egy elhaló dal a távolban, egyenkint is melancholiára hangolnak, hát még együtt. Engemet is megszállott e betegség, s gondoliereemnek intve, egész éjfélig maradtam a canal-grandén. Mélázá­­somból egyszer csak evező­csapások s közelebb jövő lámpafény ébresztettek föl. Tíz-tizenöt gondola tar­tott felénk, mind egyet látszott követni, melyen egy sötét tömeg volt. Midőn közelebb értek, láttam, hogy ez a fekete tömeg egy koporsó, a csoport pedig egy fiatal leány halotti kísérete volt. Másnap megnéztem a doge palotát, e kolosszális épületet, mely a góth styl legkitűnőbb maradványai­nak egyike. Faladóját szép faragványok­ díszítik Bartholomeus Pantaleone Bon-tól. Földszinti oszlop­­csarnoka félannyi, mint a felső.­Ez oszlopsoron felül van építve a széles fal vörös és fehér márványból, mely fölött voltak az 1797-ben szétrombolt piom­­bi­k, vagyis az ólom­fedelű börtönök. A palota első emeletére nagy lépcső vezet s a mellett két roppant szobor van Mars és Neptun márványból. Ezektől vette a lépcső is nevét. A nyílt folyosón végig halad­va, találjuk az aranylépcsőt, melyen csak ama ve­­lenciek mehettek föl, kiknek nevük az arany könyv­ben ragyogott. Díszítményei Sansovinótól valók. A nagy nyílt folyosón végig menve, jobbra van a nagy tanácsterem; falai, mennyezete a legkitűnőbb mű­vészek mesterműveivel díszítve. A dogé trónja mö­gött, a két főajtó közt, van egy nagybecsű kép Tin­­torettótól: a világszerte ismert „Paradicsom“ , kép­­viselték még itt Paolo Veronese és Palma Vecchio. A képek többnyire Velence viselt dolgait mutatják s azok dicsőítésére szolgálnak. E teremtől jobbra van a szavazó terem, a velencei dogok arcképeivel, s köz­tük egy fekete lepellel leboritva, s a következő fel­írással : „Hic est locus Marini Falieri, decapitati pro eriminibus.“ Ez volt az egyetlen dogé, ki az alkot­mány ellen konspirált, s a respublikás kormányfor­mát a monarchiáival akarta saját javára fölcserélni. Az utósó arckép azon Manin­é, kit I. Napolen el­űzött. E két roppant teremben járták a tanácsgyű­­léseket. 1848-ban is itt volt — Marin Daniel elnök­lete alatt — a köztársaságot szervező nagygyűlés. E diktátor azonban közönséges család fia volt, s az utósó dogó családjával semmi családi összeköttetés­ben nem állott. A szavazó teremnek legnagyobb ne­vezetessége Palma Giovine-nek „utósó ítélet“-e, mely­ben a művész a maga szerencsétlen szerelmét eszmé­­nyiti. Alakjai, különösen ő maga a hűtlen kedves és a száműző angyalok, a megszólamlásig természete­sek. Kompozíciója nagyszerű, színezése páratlan, s méltó mellékdarabja Tintorettó „Paradicsomának“, melylyel együtt a két legnagyobb olajfestmény a vi­lágon. Midőn Radetzky ostromló Velencét, angol mű­­árusok raja szállta meg a várost, abban a hitben, hogy a műkincseket megvásárolhatják. Mesés össze­geket kínáltak minden egyes képért, s midőn Ra­detzky bombái a dogé palota udvarára is behullottak, minden képért annyi aranyat ajánltak, a­hány da­rabbal a kép beborítható. Az archaeologiai kabinetben a sok különféle régiségek közt van Phidiasnak „Ganymed elrabolta­­tását“ ábrázoló szobra, fehér márványból. Az úgy nevezett követek előszobájában a mennyezet üres. Itt volt „Európa elragadása“ Veronesétől, a­míg I. Na­poleon Párisba nem vitette, honnan többé vissza sem került; valamint a „Gigansokkal küzdő Zeus“ sem, (szintén P. Veronesetől,­ melynek másolatát a boldo­­gult Miksa főherceg ajándékozás gyűjteménynek, s a­mely most a régi helyére van illesztve a tizek termé­ben. Egy kitűnő földrajzi művet, Fra Mauro föld­abroszát is láttam itt. A második emeleten levő ter­mek mind teli vannak különféle műkincsekkel. Az úgy nevezett négy ajtós terem freskói a legkitűnőb­bek, s sajnálatraméltó dolog, hogy Tintoretto, Gio­vanni Contarini, Caliari e nembeli kitűnő műveit a hatóság a háztetőn át beszivárgott víz által megron­gálni engedi. Az inquisitorok szobájából, keskeny rejtett lép­cső vezet a Ponte de Sospirihoz. Sem ez, sem pedig a pincében levő hajdan annyira remegett helyiségek nem igen érdemesek arra, hogy hosszabb időt szán­junk rájuk. A néző azt gondolja csak bennök, hogy a velencei köztársaság, mely polgárait ily börtönök­ben engedé sinyleni, sorsát megérdemelte. A doge­­palotából a Sz.­Márk dómba mentem, melyet már annyian leírtak, hogy én fölöslegesnek tartanám a magam gyönge vázlatát. Ez egy gazdag egyházi múzeum, melynek mennyezete üveg mozaikkal van díszítve ; főoltárának egyik nevezetessége az a négy alabástrom-oszlop , melyen a hátsó ki­sebb oltár áll, s ez oltár állítólag Salamon tem­plomából való. Az egyház előcsarnokában fek­szik Manin, a 48-diki köztársaság elnöke. Ve­lence kilencven egyháza közül megnéztem vagy tizet. Ezek közül néhány különösen szép, például a St. Giorgio Maggiore, St. Maria della Salute és a Frari. Ez utóbbiban jobbra van Tizian síremléke fe­hér márványból , melyet V-dik Ferdinánd király költségén Luigi Pietro Zandomeneghi faragott. Ez­zel szemben áll a Canovaé, épp abban a stylben, mint a melyet Canova maga faragott Mária Augusztának, s mely a bécsi augusztinus egyházban látható. Ez azonban nagyobb, mig a bécsi szebb kivitelű, s fino­mabban van dolgozva. E síremléket Canova maga tette papírra, s Tiziannak volt szánva; de terve ki­vitelében meggátolá közbe jött halála, s így átalános adakozás útján Fabris készíté el a mester rajzolatai után. A st. Giovanni e Paolo a velencei dogek temet­kezési helye, melynek a „capella del Rosario“ egyik legszebb része volt, de másfél év előtt tömérdek kin­csével együtt a lángok áldozata lett. Azt mondják: papok gyújtották volna meg. Mind­ez egyházak, sőt Velencének csaknem minden temploma tele van a leghíresb művészek faragványaival és festéseivel. — Nem is úgy járnak bele, mint templomokba, hanem mint a műtárlatok termeibe, imakönyv helyett kata­lógusokkal. — 703 pedig „Reform“ címmel. Kápolnay István hadászati író pedig e hó közepétől kezdve tudomá­nyos katonai heti közlönyt fog kiadni. * Medetz József balesetét általános részvét kiséri mindenütt a fővárosban. A szerencsétlenül járt férfi, köztiszteletben álló polgár s nagykereskedő, mindig példányképe volt az önzetlen áldozatkészség­nek,jótékony kezét sehonnan sem vonván vissza.A teg­nap röviden említett balesethez folytatólag írhatjuk, hogy a szerencsétlenül járt férfiú egy omnibusz lépcsőjéről akart leugrani,hanem egyensúlyt vesztvén, lába a társaskocsi kereke alá került és a társasko­csi, valamint egy utána rohanó kocsi is, keresztül ment a lábán. Dr. Lumniczer, a főváros egyik legje­lesebb műtője, szerencsésen s a legnagyobb ügyesség­gel vitte végbe a kikerülhetlen lábvágást, mely talán még megmentheti a beteget. Az omnibusz-kocsist s konduktort elfogták, hanem maga Medetz kérte, hogy bocsássák szabadon, mert egyedül ő maga oka szeren­csétlenségének. A fájdalom, melyet a derék polgár érez, kétszeres, mert nemcsak őt, hanem családját is sújtja. Neje e hét végével Schwalbachba várt férje helyett legföebb csak a fájdalmas híreket hall­hatja meg. * Hymen: Arky Mihály pestvárosi adó­tiszt­viselő ma fog összekelni a bájos Boldog Korné­­l­­­a kisasszonynyal a ferenciek templomában. — Dr. Zilahy Pál pedig, a „N. F. Lloyd“ belmun­­katársa,vasárnap tarta esküvőjét Eckstein Bertha kis­asszonynyal. * Az új évnegyedet több házi úr ismét jelenté­keny lakbér-emelésekre használta föl. Különösen a kereskedők vannak kitéve nagy zsarolásoknak, mi­után ezek nem hagyhatják el egykönnyen a helyet, a­hová vevőiket szoktaták, így az úri utcában egy vászonkereskedést évi 1800 fttal, egy parcellán-ke­­reskedést 1000 fttal rúgtatták fölebb. Valóban sok házi úr azt a szerencséjét, hogy háza van, arra hasz­nálja, hogy a háztalan lakosokat méltánytalanul sar­­colgassa. S minden ilyen túlcsigázás befoly a már­is kiállhatlan fokot ért városi drágaságra, mert így a bol­tok bérlői is kénytelenek emelni az árucikkek árát. Pest máris Európa egyik legdrágább városa lett, minélfogva számtalan család van, mely megunva a nagy árakat, most utat keres, hogy máshová települ­hessen. S ha e példát sokan követik, akkor majd le­­szállnak a bolt- és lakbérek, hanem a város is visz­­szaesik azon haladási fokról, melyre gyorsan emel­kedett. * A budai népszính­ázat — újabb hír szerint — mégis csak átadnák Kőmives színtársulatának, mely ott már szombaton megkezdené működését. Ez igen méltányos volna. Molnár György úgyis csak őszre szervez társulatot, s ha akkori határait félti a Kő­mives társulatától, úgy igen gyér kilátásai lehetnek. * A budai iparlovagok rég túlszárnyalták a pestieket leleményben és szemtelen merészségben. Közelebb egy ily mákvirágnak a horvát minisztérium egyik Bécsből jövő hivatalnoka esett áldozatul. T. i. nemcsak pénzes tárcáját lopta el, hanem az abban levő szállító levéllel még minden málkáját is kivette az indóháztól. A Laszlovszky majornál pedig egy új divatú lopást hoztak be. A várakozó kocsisokhoz az uraság névjegyével mennek, mondván, hogy a piar­dért vagy őszi kabátért küldték őket, aztán elviszik a piáidét és őszi kabátot, de az uraság nem látja többet. * Rövid h­irek. — Ő Felsége a győrmegyei Zámoly község tűzkárosult lakosainak 300 ftot aján­dékozott magán­pénztárából. — Török Aurél és Máchik Béla tudorok a kolozsvári sebészeti tanintézethez rendes tanároknak neveztettek ki. — K­o­r­­­z­m­i­c­s Antal igazságügyi fogalmazó miniszteri titkárrá lépteték elő. — A Vidacs és társai által alakított ferenc és józsefvárosi takarékpénztári társu­lat elnökévé Vidacs Jánost választák meg. — A pesti ügyvédegylet elhatárza, hogy a heidel­­bergi ügyvédgyűlésen képviseltetni fogja magát. — A „Színházi Lapok,“ melyet e hó elsejére hir­dettek, máig sem jelent meg. — A F­e­r­e­n­c-h­a­l­­m­o­n közelebb nem Peláthy István, hanem Peláthy József ügyvéd halt meg.— Abray Károlytól „Hangok a viharból“ című beszélygyűjteményt ad ki Aigner Lajos. — Hir szerint: a prímás sajtópert inditna a „M. Újság“ azon cikkéért, mely az ő egy­kori győri gyóntatójáról s egy Orsolya-szűz történeté­ről szólt. — Az átalános sorozás (mind a hadse­reghez, mind a honvédséghez) e hó 15-dikén kezdődik. V­idék. ** A debreceni dalegylet a Csokonai V. Mi­hály szobra költségének födözésére a vasút melletti „Népkertben“ igen szép mulatságot rendezett, hová részint a mulatságért, részint a szép célért nagy szá­mú közönség gyűlt össze. A fesztelen mulatságban jó kedvvel folyt a tánc, mit még érdekesebbé tettek a dalárda énekei s a 39. sz. gyalogezred zenedarab­jai. A tánc megkezdése előtt egy allegória volt lát­ható, mely Csokonai képét, műveit és egy kulacsot tüntetett elő; előtte pedig az egylet tagjai énekelték '' % H ■ Fővárosi hírek. * Tompa Mihály összes költeményeit Ráth Mór fogja kiadni, és pedig e jeles költő szelleméhez méltó díszszel. Bárha a „Virágregék“ képekkel jelennének meg, s bárha e képek készítésére Orczy Thekla bá­rónő vállalkoznék, ki valódi becsvágyát találhatná ebben. Kitűnő rajzolási művészete még jobban kitűn­hetnék itt, mint gyönyörű imakönyvének rajzaiban, melyek nálunk valóban páratlanok. — Ugyancsak Ráth Mór fogja kiadni Szemere Bertalan levelezéseit is, mihelyt e nevezetes államférfi érdekes „Napló“-ja egészen megjelent. * Az országgy ülést — hir szerint — a jövő hó elejére hívják össze. Azonban csupán abból a célból, hogy a kormány előterjeszthesse a költségvetést. * Csengery Antal — az „Ellenőr“ híre szerint — október elsején csakugyan megindítja lapját, és

Next