Fővárosi Lapok 1869. augusztus (174-198. szám)
1869-08-04 / 176. szám
dolgoznék. Ezt teszi ks patrícius. A paraszt heteken át az apró tengeri halakon tengődik, de nem dolgozik. Azt is meg kell mondani, hogy utóbbi időben nincs is mit. Mióta Velence Viktor Emanuel kormánya alatt van, éhezik; lakosainak száma naprólnapra alább száll, s a magánosok birtokában levő műkincsek egyre vándorolnak az angolok s más nemzetbeliek kezére, és ha ez így tart, az eddig kimeríthetlennek tartott velencei kincsbánya rövid időn kiürül. A lakosság elégedetlen kormányával a nagy adók miatt. Az itteni szomorú körülmények fölvilágosítására két esetet hozok föl. Az arsenal, hol egykor a köztársaság hajói épültek, világhírű volt, s az osztrák kormány alatt négy-ötezer ember kapott benne naponkint munkát. Ma alig dolgozik benn négy-ötszáz. A márvány paloták ára pedig annyira leszállott, hogy a tulajdonosok, haszon helyett ráfizetni kénytelenek. A 48-diki események után egyes családok kezdék palotáikat leromboltatni, s a márványdarabokat jó áron eladogatták. Az osztrák kormány ezt akkor betiltotta. De e vandalizmus most díjra kezd divatba jönni. A mi „Lucifer“-ünk nagy nehezen belebegett a nagy csatornára, és a kis St-Márk-piaccal szemközt horgonyt vetett. A tömérdek gondola mint méhraj vette körül a hajót, s mégis csaknem másfél órába került, míg partra szálltunk. Megvallom, hogy a gondola rám egészen másként hatott, mint vártam. E fekete járművek, melyek itt a fogatokat helyettesítik, igen egyszerűek, könnyen hajthatók, de kényelmeseknek nem mondhatók. Néhány perc múlva a „Grand Hotel dhtalie“ előtt állottunk meg, s szállásszükség lévén, bizony fedél nélkül maradtam volna, ha a hoteliere (egy becsületes bajor,) meg nem ígéri, hogy dél felé majd csak helyet szerít valahol. Szavát meg is tartó, mire a Lidóról, hol igen látogatott tengeri fürdő van, visszatértem, csinos szobám volt az első emeleten. De a nap oly forrón kezdé ránk eresztgetni sugarait, hogy a zöld ablaktáblákat egy percre sem lehetett nélkülözni. Az első nap anynyira forró volt, hogy szobámból ki sem mozdulhattam. A table d’hote után azonban siettem a Márktérre, s ha semmi egyebet nem láttam volna is, mint ezt, kárpótolva volnék az utazás kényelmetlenségeiért. Ez a tér három oldalról egy stylben épült óriási épületekkel van körülvéve, s számtalan csillogó lámpa, fényesbnél fényesb kirakatok s a sétálók roppant tömege — mily pompás látvány. A királyi kert kivételével, a Márk-tér az egyetlen hely, hol a velencieket tömegesen láthatni. Este nyolc órától éjfélig, főleg ünnepeken, mint a hangyák úgy jönnek-mennek, s élvezik az üde levegőt. A főrangú világ déli hölgyei Flóriánhoz vagy Quadrihoz ép úgy eljönnek — és leülnek a faszékekre — fagylaltozni, mint akármely polgári hölgy. Ez a corso. Itt megfordul mindenki, ha csak egy percre is, s ha az idegen legalább egy estét nem áldoz a Márk-térnek, akkor nem méltó arra, hogy Velencét lássa. Mielőtt azonban idejönnének, előbb a vagyonosabbak színházi teiületeken gondoláznak egyet a Ponte di Rialtótól a St. Giorgio Maggiore egyházig. Ez is szép látvány. A „canal-grande“ száz meg száz gondolától hemzseg. Szebbnél szebb szemek eredőleg tekintenek a holdra, s Velence hölgyei egész lélekkel élvezik az annyiszor leírt, és annyiszor megénekelt velencei estét. A gondola a hullám csapkodása, a halvány hold, egy elhaló dal a távolban, egyenkint is melancholiára hangolnak, hát még együtt. Engemet is megszállott e betegség, s gondoliereemnek intve, egész éjfélig maradtam a canal-grandén. Mélázásomból egyszer csak evezőcsapások s közelebb jövő lámpafény ébresztettek föl. Tíz-tizenöt gondola tartott felénk, mind egyet látszott követni, melyen egy sötét tömeg volt. Midőn közelebb értek, láttam, hogy ez a fekete tömeg egy koporsó, a csoport pedig egy fiatal leány halotti kísérete volt. Másnap megnéztem a doge palotát, e kolosszális épületet, mely a góth styl legkitűnőbb maradványainak egyike. Faladóját szép faragványok díszítik Bartholomeus Pantaleone Bon-tól. Földszinti oszlopcsarnoka félannyi, mint a felső.Ez oszlopsoron felül van építve a széles fal vörös és fehér márványból, mely fölött voltak az 1797-ben szétrombolt piombik, vagyis az ólomfedelű börtönök. A palota első emeletére nagy lépcső vezet s a mellett két roppant szobor van Mars és Neptun márványból. Ezektől vette a lépcső is nevét. A nyílt folyosón végig haladva, találjuk az aranylépcsőt, melyen csak ama velenciek mehettek föl, kiknek nevük az arany könyvben ragyogott. Díszítményei Sansovinótól valók. A nagy nyílt folyosón végig menve, jobbra van a nagy tanácsterem; falai, mennyezete a legkitűnőbb művészek mesterműveivel díszítve. A dogé trónja mögött, a két főajtó közt, van egy nagybecsű kép Tintorettótól: a világszerte ismert „Paradicsom“ , képviselték még itt Paolo Veronese és Palma Vecchio. A képek többnyire Velence viselt dolgait mutatják s azok dicsőítésére szolgálnak. E teremtől jobbra van a szavazó terem, a velencei dogok arcképeivel, s köztük egy fekete lepellel leboritva, s a következő felírással : „Hic est locus Marini Falieri, decapitati pro eriminibus.“ Ez volt az egyetlen dogé, ki az alkotmány ellen konspirált, s a respublikás kormányformát a monarchiáival akarta saját javára fölcserélni. Az utósó arckép azon Maniné, kit I. Napolen elűzött. E két roppant teremben járták a tanácsgyűléseket. 1848-ban is itt volt — Marin Daniel elnöklete alatt — a köztársaságot szervező nagygyűlés. E diktátor azonban közönséges család fia volt, s az utósó dogó családjával semmi családi összeköttetésben nem állott. A szavazó teremnek legnagyobb nevezetessége Palma Giovine-nek „utósó ítélet“-e, melyben a művész a maga szerencsétlen szerelmét eszményiti. Alakjai, különösen ő maga a hűtlen kedves és a száműző angyalok, a megszólamlásig természetesek. Kompozíciója nagyszerű, színezése páratlan, s méltó mellékdarabja Tintorettó „Paradicsomának“, melylyel együtt a két legnagyobb olajfestmény a világon. Midőn Radetzky ostromló Velencét, angol műárusok raja szállta meg a várost, abban a hitben, hogy a műkincseket megvásárolhatják. Mesés összegeket kínáltak minden egyes képért, s midőn Radetzky bombái a dogé palota udvarára is behullottak, minden képért annyi aranyat ajánltak, ahány darabbal a kép beborítható. Az archaeologiai kabinetben a sok különféle régiségek közt van Phidiasnak „Ganymed elraboltatását“ ábrázoló szobra, fehér márványból. Az úgy nevezett követek előszobájában a mennyezet üres. Itt volt „Európa elragadása“ Veronesétől, amíg I. Napoleon Párisba nem vitette, honnan többé vissza sem került; valamint a „Gigansokkal küzdő Zeus“ sem, (szintén P. Veronesetől, melynek másolatát a boldogult Miksa főherceg ajándékozás gyűjteménynek, s amely most a régi helyére van illesztve a tizek termében. Egy kitűnő földrajzi művet, Fra Mauro földabroszát is láttam itt. A második emeleten levő termek mind teli vannak különféle műkincsekkel. Az úgy nevezett négy ajtós terem freskói a legkitűnőbbek, s sajnálatraméltó dolog, hogy Tintoretto, Giovanni Contarini, Caliari e nembeli kitűnő műveit a hatóság a háztetőn át beszivárgott víz által megrongálni engedi. Az inquisitorok szobájából, keskeny rejtett lépcső vezet a Ponte de Sospirihoz. Sem ez, sem pedig a pincében levő hajdan annyira remegett helyiségek nem igen érdemesek arra, hogy hosszabb időt szánjunk rájuk. A néző azt gondolja csak bennök, hogy a velencei köztársaság, mely polgárait ily börtönökben engedé sinyleni, sorsát megérdemelte. A dogepalotából a Sz.Márk dómba mentem, melyet már annyian leírtak, hogy én fölöslegesnek tartanám a magam gyönge vázlatát. Ez egy gazdag egyházi múzeum, melynek mennyezete üveg mozaikkal van díszítve ; főoltárának egyik nevezetessége az a négy alabástrom-oszlop , melyen a hátsó kisebb oltár áll, s ez oltár állítólag Salamon templomából való. Az egyház előcsarnokában fekszik Manin, a 48-diki köztársaság elnöke. Velence kilencven egyháza közül megnéztem vagy tizet. Ezek közül néhány különösen szép, például a St. Giorgio Maggiore, St. Maria della Salute és a Frari. Ez utóbbiban jobbra van Tizian síremléke fehér márványból , melyet V-dik Ferdinánd király költségén Luigi Pietro Zandomeneghi faragott. Ezzel szemben áll a Canovaé, épp abban a stylben, mint a melyet Canova maga faragott Mária Augusztának, s mely a bécsi augusztinus egyházban látható. Ez azonban nagyobb, mig a bécsi szebb kivitelű, s finomabban van dolgozva. E síremléket Canova maga tette papírra, s Tiziannak volt szánva; de terve kivitelében meggátolá közbe jött halála, s így átalános adakozás útján Fabris készíté el a mester rajzolatai után. A st. Giovanni e Paolo a velencei dogek temetkezési helye, melynek a „capella del Rosario“ egyik legszebb része volt, de másfél év előtt tömérdek kincsével együtt a lángok áldozata lett. Azt mondják: papok gyújtották volna meg. Mindez egyházak, sőt Velencének csaknem minden temploma tele van a leghíresb művészek faragványaival és festéseivel. — Nem is úgy járnak bele, mint templomokba, hanem mint a műtárlatok termeibe, imakönyv helyett katalógusokkal. — 703 pedig „Reform“ címmel. Kápolnay István hadászati író pedig e hó közepétől kezdve tudományos katonai heti közlönyt fog kiadni. * Medetz József balesetét általános részvét kiséri mindenütt a fővárosban. A szerencsétlenül járt férfi, köztiszteletben álló polgár s nagykereskedő, mindig példányképe volt az önzetlen áldozatkészségnek,jótékony kezét sehonnan sem vonván vissza.A tegnap röviden említett balesethez folytatólag írhatjuk, hogy a szerencsétlenül járt férfiú egy omnibusz lépcsőjéről akart leugrani,hanem egyensúlyt vesztvén, lába a társaskocsi kereke alá került és a társaskocsi, valamint egy utána rohanó kocsi is, keresztül ment a lábán. Dr. Lumniczer, a főváros egyik legjelesebb műtője, szerencsésen s a legnagyobb ügyességgel vitte végbe a kikerülhetlen lábvágást, mely talán még megmentheti a beteget. Az omnibusz-kocsist s konduktort elfogták, hanem maga Medetz kérte, hogy bocsássák szabadon, mert egyedül ő maga oka szerencsétlenségének. A fájdalom, melyet a derék polgár érez, kétszeres, mert nemcsak őt, hanem családját is sújtja. Neje e hét végével Schwalbachba várt férje helyett legföebb csak a fájdalmas híreket hallhatja meg. * Hymen: Arky Mihály pestvárosi adótisztviselő ma fog összekelni a bájos Boldog Kornéla kisasszonynyal a ferenciek templomában. — Dr. Zilahy Pál pedig, a „N. F. Lloyd“ belmunkatársa,vasárnap tarta esküvőjét Eckstein Bertha kisasszonynyal. * Az új évnegyedet több házi úr ismét jelentékeny lakbér-emelésekre használta föl. Különösen a kereskedők vannak kitéve nagy zsarolásoknak, miután ezek nem hagyhatják el egykönnyen a helyet, ahová vevőiket szoktaták, így az úri utcában egy vászonkereskedést évi 1800 fttal, egy parcellán-kereskedést 1000 fttal rúgtatták fölebb. Valóban sok házi úr azt a szerencséjét, hogy háza van, arra használja, hogy a háztalan lakosokat méltánytalanul sarcolgassa. S minden ilyen túlcsigázás befoly a máris kiállhatlan fokot ért városi drágaságra, mert így a boltok bérlői is kénytelenek emelni az árucikkek árát. Pest máris Európa egyik legdrágább városa lett, minélfogva számtalan család van, mely megunva a nagy árakat, most utat keres, hogy máshová települhessen. S ha e példát sokan követik, akkor majd leszállnak a bolt- és lakbérek, hanem a város is viszszaesik azon haladási fokról, melyre gyorsan emelkedett. * A budai népszínházat — újabb hír szerint — mégis csak átadnák Kőmives színtársulatának, mely ott már szombaton megkezdené működését. Ez igen méltányos volna. Molnár György úgyis csak őszre szervez társulatot, s ha akkori határait félti a Kőmives társulatától, úgy igen gyér kilátásai lehetnek. * A budai iparlovagok rég túlszárnyalták a pestieket leleményben és szemtelen merészségben. Közelebb egy ily mákvirágnak a horvát minisztérium egyik Bécsből jövő hivatalnoka esett áldozatul. T. i. nemcsak pénzes tárcáját lopta el, hanem az abban levő szállító levéllel még minden málkáját is kivette az indóháztól. A Laszlovszky majornál pedig egy új divatú lopást hoztak be. A várakozó kocsisokhoz az uraság névjegyével mennek, mondván, hogy a piardért vagy őszi kabátért küldték őket, aztán elviszik a piáidét és őszi kabátot, de az uraság nem látja többet. * Rövid hirek. — Ő Felsége a győrmegyei Zámoly község tűzkárosult lakosainak 300 ftot ajándékozott magánpénztárából. — Török Aurél és Máchik Béla tudorok a kolozsvári sebészeti tanintézethez rendes tanároknak neveztettek ki. — Korzmics Antal igazságügyi fogalmazó miniszteri titkárrá lépteték elő. — A Vidacs és társai által alakított ferenc és józsefvárosi takarékpénztári társulat elnökévé Vidacs Jánost választák meg. — A pesti ügyvédegylet elhatárza, hogy a heidelbergi ügyvédgyűlésen képviseltetni fogja magát. — A „Színházi Lapok,“ melyet e hó elsejére hirdettek, máig sem jelent meg. — A Ferenc-halmon közelebb nem Peláthy István, hanem Peláthy József ügyvéd halt meg.— Abray Károlytól „Hangok a viharból“ című beszélygyűjteményt ad ki Aigner Lajos. — Hir szerint: a prímás sajtópert inditna a „M. Újság“ azon cikkéért, mely az ő egykori győri gyóntatójáról s egy Orsolya-szűz történetéről szólt. — Az átalános sorozás (mind a hadsereghez, mind a honvédséghez) e hó 15-dikén kezdődik. Vidék. ** A debreceni dalegylet a Csokonai V. Mihály szobra költségének födözésére a vasút melletti „Népkertben“ igen szép mulatságot rendezett, hová részint a mulatságért, részint a szép célért nagy számú közönség gyűlt össze. A fesztelen mulatságban jó kedvvel folyt a tánc, mit még érdekesebbé tettek a dalárda énekei s a 39. sz. gyalogezred zenedarabjai. A tánc megkezdése előtt egy allegória volt látható, mely Csokonai képét, műveit és egy kulacsot tüntetett elő; előtte pedig az egylet tagjai énekelték '' % H ■ Fővárosi hírek. * Tompa Mihály összes költeményeit Ráth Mór fogja kiadni, és pedig e jeles költő szelleméhez méltó díszszel. Bárha a „Virágregék“ képekkel jelennének meg, s bárha e képek készítésére Orczy Thekla bárónő vállalkoznék, ki valódi becsvágyát találhatná ebben. Kitűnő rajzolási művészete még jobban kitűnhetnék itt, mint gyönyörű imakönyvének rajzaiban, melyek nálunk valóban páratlanok. — Ugyancsak Ráth Mór fogja kiadni Szemere Bertalan levelezéseit is, mihelyt e nevezetes államférfi érdekes „Napló“-ja egészen megjelent. * Az országgy ülést — hir szerint — a jövő hó elejére hívják össze. Azonban csupán abból a célból, hogy a kormány előterjeszthesse a költségvetést. * Csengery Antal — az „Ellenőr“ híre szerint — október elsején csakugyan megindítja lapját, és