Fővárosi Lapok 1869. december (275-299. szám)
1869-12-01 / 275. szám
nem akarnak költeni. —Szombaton délután a rudas fürdőn alól egy díszesen öltözött nő ugrott a Dunába, s nem merült föl többé. — A hajós utcában tegnap egy körülbelől négy éves gyermeket találtak, ki sem lakását, sem szüleinek nevét nem tudja megmondani; egyelőre a dunasoron fekvő Nemeshegyiféle ház házmestere vette gondja alá. * Népszínház. Szerdán, dec. 1-sején, Kocsilovszky Borcsa föllépteül: „Sárika , vagy : A falusi egyszerűség,“ vígjáték 4 felvonásban. Y iű é k. ** A „Kecskeméti Lapokéban Hornyik János érdekes értekezést közöl a kecskeméti szentháromság-szoborról, melyet az 1739—40-ben dúlt „fekete halál“ (pestis) alkalmából emeltek, fogadalmi emlékül. Kilenc hó alatt akkor 5970 ember halt meg Kecskeméten. Néha egy nap száz embert temettek. A város piacán álló „Szent Háromság“ szobrát e szörnyű rész után, 1742-ben emelték. Egy pesti kőfaragó készitő négyezer forintért. Most belekerülne 40,000-be. Díszes régi emlék ez, de már düledezik, a városnak kötelessége: megmenteni ez apáiról rámaradt szobrot. ** A vidéki színigazgatók, a mennyire a már megindult „A színpadinak tudomására esett, e most folyó téli idény alatt következő állomásokon tartják előadásaikat: Aradon Follinus János, Baján Völgyi György, Csetneken Gerő Jakab, Debrecenben színi bizottmány vezetése alatt Szabó J., Érsekújvártt Keleti László, Győrött Kocsisovszky Jusztin, Hold- Mező-Vásárhelyen Timár János, Kascán Latabár Endre, Kolosvárt színi bizottmány vezetése alatt Fehérváry Antal, Kecskeméten Kovács Mór, Léván Bekéné és Zádor Zoltán művezető, Miskolcon Egressy Ákos, Nagy-Becskereken színi bizottmány felügyelete alatt Szuper Károly, Pécsett Károlyi Lajos, Siklóson Nagy Ferenc, Szabadkán Hubay Ágoston, Szászvároson Barna Bálint, Szegeden Aradi Gerő, Szegszárdon Budai József, Székes-Fehérvártt Miklósi Gyula. ** A nagykörösi ref. lyceumnak igen érzékeny vesztesége van: Weisz János természettudományi tanár múlt hó 28-án meghalt. Ő 18 év óta kitűnő képzettséggel és sok sikerrel tanított ez intézetben. Előadását öröm volt hallgatni. E mellett a legjobb hazafiak és családapák egyike volt. *** Vidéki rövid hírek. — UngváritTasnádi Nagy Béla kir. tanácsos úr m. hó 23-dikán tartó esküvőjét Markos Irénnel. —A „magyar Herkules“ (Toldi János) most Nagy-Váraradon mutogatja erejét egy cimbalom szelíd zenéje mellett. — Miletz Árpád temesmegyei aljegyző m. hó 27-dikén meghalt, Bágya Ferenc derék erdélyi hazafi pedig 22-dikén, Küküllőváron. — Kőszegen a fölépült gyufagyár után most egy olajgyárat is terveznek. — A Tisza a mostani esőzések miatt több helyen áthágta partjait, s a Körös szintén igen megáradt. — A Rózsa Sándor bandájának utósó tagját, Gyurisits (Kojó) József röszkei lakost is elfogták Belgrádon, hova félév előtt menekült, s honnan most Szegedre szálliták. — Esztergomból Simor prímás két kanonokkal utazott el Rómába. — Lugoson m. hó 25 dikén díszes bált rendeztek (Faur főispánné, szül. Kovács Emilia úrhölgy volt a háziasszony), mely bál a lugosi útonépitett kórházra 170 írtnál többet jövedelmezett. — Polonán (Ungm.) egy hajtóvadászaton öt medvét vertek föl, melyből azonban csak egyet ejtettek el. Külföld. *** A király keletig útja felől még mindig érkeznek érdekes részletek. Ő Felsége Jaffába viharos tengeren érkezett. Innen Ramléhen át Jeruzsálembe lóháton és igen sebesen történt az utazás. A szultáno két hintót is állíttatott ki, de azok nem voltak használhatók, mert a soha be nem fogott lovak csakhamar fölfordították. A nép nagyon megbámulta e járműveket, mert e világrész kocsit századok óta nem látott. A király kísérete lóháton, égető hőségben és porban, nagy fáradalmak között jutott Jeruzsálembe. Ő Felségét útjában mintegy ezer beduin festői karavánja kísérte, tevén, lóháton, fényes fegyverekkel. Núbiából, Felső Egyiptomból arabok, kurdok, aethiopiaiak, zsidók, keresztyének érkeztek, s Ő Felségét az állomásokon fegyvertáncokkal mulattatták. A bevonódás Jeruzsálembe megható volt. Ő Felsége a város előtt leszállott lováról s a földre borult. A Jaffa-kaputól a városba gyalog mentek be, az összes jeruzsálemi klérustól teljes egyházi pompában kisértetve. A szegényes város utcái föl voltak diszitve s az egész lakosság talpon állott. Az út vissza ismét a beduinok ezreinek fedezete alatt történt, kiknek főnökei e szolgálatért két millió piasztert kaptak a szultántól. Visszatérve Jaffába, az idő oly viharos volt, hogy a kiséret tagjai közül néhányat pár csónakon életveszély között szállítottak be a hajókra. 0 Felsége az első csónakon ment, melyet a dühöngő hullámok rögtön elkaptak a szem elől. A megrémült kíséretet, csak a hangos „hurrák!“ nyugtatta meg, mely 0 Felsége hajójáról, a „Greif“-ről jött, így érkeztek 16-kán reggeli Port-Saidbe, kissé bágyadtan és kimerülve. Magáról az ünnepélyről tegnapi érdekes tárcánk szólt; itt csak annyit említünk meg, hogy a jelen voltak között különösen kitűnt még Abdel Kader, fehér burnuszbán, a becsületrend s a medzsidie rendjeivel. Sokatmondó arca egészen át volt szellemülve. A felségek s fenséges urak kezet szoritanak vele, s e hallgatag követé a nem sokára megindult menetet. Elöl ment Király Ő Felsége, jobb karján vezetve Eugenia császárnét,utána jöttek a többiek. Egyiptomi katonák s távolabb magyar és osztrák honpolgárok képeztek sorfalat. A zászlók legnagyobb része nemzeti szinű és fekete-sárga volt. Port-Said egész lakossága megjelent, s a „minashák, sokaszok,d zsiókkal, evivákkal és éljenekkel vegyülve, sajátságos hangzavart képezett. #** Az öreg Kinek holttestét megtalálták. Párisban a múlt hó 25-kén este az a hír terjedt el, hogy az öreg Kinek holttestét Elszászban föllelték. A hir eleintén kevés hívőre talált, de úgy látszik mégis, hogy alapja van. Tropmann néhány nappal azelőtt vallomásokat tett. Bevallá,hogy csakugyan ő ölte meg az öreget Watwiller és Staffelfelden között, a Herrenfluch-vár közelében. Bővebb adatokat szerezve, egy rendőrbiztos indult el, hogy a kijelölt helyén kutatásokat eszközöljön. De mit sem találtak. A pert tovább folytatták, s az okiratokat az államügyészség elé terjesztették. Az említett hivatalnok visszatérése után Tropmann részletesebb utasításokat adott, melyek folyán a holttestre csakugyan rá is találtak. A test már rothadásban volt, de a ruhákban az öreg Kinek öltönyeire ismertek. A „Gaulois“ szerint a test föltalálása nagyon regényes színezetű. A parasztok ugyanis a rendőrbiztos eltávozása után is tovább folytatták kutatásaikat. Egy erdő széléhez érve , hollócsapat kelte föl figyelmüket, mely észrevévén a közeledő embereket, fölrepült. Egy részük azonban sehogy sem akart távozni. A közeli kőrakás között emberlábra bukkantak, s nem sokára az egész test napfényre jött. A per nyilvános tárgyalása, mely december elejére volt kitűzve, e körülmény következtében, hihetőleg későbbre marad. *** „Les étoiles du chant.“ (Az ének csillagai.) E sokat mondó cím alatt Juy de Charnace,Páris egyik ismertebb műstésze, füzetes vállalatot indított meg, mely a mostan élő leghíresebb énekművésznek életrajzait fogja tartalmazni. Az első két füzet Patti Adéllal a Nisson Krisztinával foglalkozik, a harmadik pedig, mely éppen most jelent meg, a német születésű Krauss Gabriellát ismerteti. Az író szemére veti e vázlatban a németeknek, hogy a kitűnő művésznő fejlődése iránt nagyon kevés érdekeltséget tanúsítottak, s Krauss Gabriela csak saját erejének köszönheti, hogy a művészet ama magas polcára jutott, melyen jelenleg áll. *** Hyacinthe atyáról beszélték, hogy kilép a katholikus egyházból. E hitnek nincsen alapja; legalább egy párbeszéd, mely közte és a „World“ reportere közt New-Yorkban folyt, ezt meghazudtolja. Hírlaptudósító : „Akar-e valamelyik , egyházban szónoklatot tartani?“ — Hyacinthe: „Én? oh! én nem szónokolok. Mindent kerülök, mi érintkezésbe hozhatna a nyilvánossággal. Célom csupán: ezt az országot csendben megismerni, a nép és ország társadalmi, politikai és vallásos helyzetét és az angol nyelvet tanulmányozni. Nem szándékozom magamat nyilvános helyeken mutatni.“ — Hirlaptudósító: „Milyen viszonyban áll a római katholikus egyházzal ? szakított az egyházzal ?“ — Hyacinthe atya: „Isten mentsen! én nem az egyházzal, de az oda becsúszott visszaélésekkel szakítottam. Egész életemen át katholikus maradok.“ — Hirlaptudósító: „De ha kirekesztik?“ — Hyacinthe atya: „Ez esetben egyszerűen védelmi állást foglalok el. Mást nem tehetek. De vannak barátaim, kik fölkarolják ügyemet. Katholikus vagyok, és katholikus akarok maradni.“ — Hirlaptudósító: „De szerzetes többé nem óhajt lenni?“ — Hyacinthe atya: „Nem!“ — Hírlaptudósító : „Azt hiszi tehát, hogy mint protestánst, sohasem üdvözölhetjük?“ — Hyacinthe atya: „Nem, uram, nem ! (Mosolyogva.) Egész életemen át katholikus maradok. Nem az egyházzal, de a zsarnoksággal, elnyomatással szemben gyakornak ellenállást. Ez az az álláspont, melyet elfoglalok.“ Hasonló szellemben nyilatkozott egy protestáns lelkészhez írott levelében is. Hyacinthe atya különben kevés rokonszenvre talál a szigorúan orthodox amerikai katolikusoknál. A „Chatte blanche“ (Fehér macska) című operette első száz előadása 649,908 frankot jövedelmezett a párisi Gareté-színháznak. Egy-egy előadásra tehát középszámítással 6490 frank esett. 1108 — Londonból írják, hogy a canterbury-i érsek súlyosan beteg, s az orvosok nem bíznak fölgyógyulásában. A prímást Disraeli nevezte ki, s Gladstonenak nem lesz könnyű dolog helyét méltóan betölteni. *** Egy szt.-pétenári lap a következő történetkét beszéli el: Az orosz főváros egyik elsőrendű hivatalnoka rövid idő előtt arra ébredett, hogy minden ezüstkészletét ellopták. Néhány nappal ezután a rendőrfőnökhöz hívják ebédre, és mit lát? Egész ezüstkészlete az asztalon áll. Az esetet rögtön bejelenti a császári prokuratúrának, mely ismét a város kormányzóját értesíti a dolog felől. Ez udvariasan fölszólítja a rendőrfőnököt az ezüst visszaadására, ami meg is történik. Ezzel a dolog véget ért. Az orosz viszonyok ismerői előtt legcsodálatosabb az, hogy a rendőrfőnök visszaadta az ezüstkészletet. Bérlet 20. se.i JEst -u NEMZETI SZÍNHÁZPest, kedden, december 1-jén, 1869. Vörösmarty Mihály születésnapjának estéjén: AZ ÁLDOZAT. Eredeti szomorujáték 5 felvonásban. Irta Vörösmarty Mihály. A kancsódalt szerzette Egressy Béni. Rendező: Paulai. Szabolcs, Előd vezér fia — — Lendvai Csilár, testvérhuga — — — Lendvainé. Zaránd, alvezér — — — — Feleki. Zenő, Zaránd neje — — — Felekiné. Barang,jós hadúr papja — — Komáromi. Apor, Zaránd hadnagya — — Paulai. Kikinda, Zaránd szolgája — — Szerdahelyi. Kalóz, öreg szolga Zenő mellett — Benkő. Egy bajnok — — — — — Szigeti Imre. Habila fiatal nő , Csillár házának gondviselője — — — — Szabolcs követe — — — — 1- fő üdvözlő — — — — Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. II Megjelent a BORSSZEM JANKÓ naptára 1870-re. Jankó és Klics 150 rajzával. TARTALOM: Fali naptár 1870-re. — Spitzig Iczig és Borsszem Jankó. — Beköszöntő. — A 12 hónap új égi jegyekkel, jelmondatokkal, havi regulákkal és zsidó naptárral. — A keletázsiai expeditió. — Zsidó anya. — Szilárda és Hullámka. — Képviselő választások Nemes-Bagoson és Ober-Hollabrunnban. — Népbmes rugaszkodások. — Cigarophlosis, vagy a szivarok égéséről. — Fiumei vándorgyűlés. — Gőzhajón. — A Lloyd előtt. — Börse és Prostata, vagy a gibraltar-maglódi bank. Regény 6 kötetben. — Egy agglegény naplójából. — Pesti építkezés. — Az első szivar. — Hézagpótló. — Állatkerti séta. — Az utósó táblabiró. — Disznógyűlés Kőbányán. — Fain gondolatok Spiczig Iezigtől. Bolti ára 90 kr. A „B. Jankó“ hum. satyr. 11/* ívnyi képes hetilap előfizetői azonban a naptárt kedvezménykép fele áron, 45 áron kapják! (Csomagolási dij külön 10 kr.) A „Borsszem Jankó“ kiadóhivatala, 197 Dorottya utca 11. sz. 2- ik leány — — - -Egy katona — — — — Rabné — — — — — Hirtling M. - Naday. - Dalka S. Bogdanovits Kr. - Benedek. - Horváth T . 1- ső ) — — — — — -- Udvarhelyi. 2- ik ) , — — — — — Sántha. 3- ik ) sz0 — — — — — Hubenay. 4- ik ) — — — — — — Szalai. Nép. Katonák. Szolgák. Rabnok. Tulajdonos: Tóth Kálmán, kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény-társulat (ezelőtt Emich G. 1869.)