Fővárosi Lapok 1870. június (117-139. szám)
1870-06-01 / 117. szám
Mi volt az eredmény ? Az , hogy a háziurak az öt shillingnyi riskót is megfizettetek lakóikkal, s így — mint hasonló esetekben szokott történni — a törvény éppen ellenkezőjét érte el annak, amit voltaképpen akart. Később, midőn a liverpooli, manchesteri, londoni stb. zavargások komolyabb jelentőséget adtak a munkáskérdésnek, az angol törvényhozás kiterjesztő figyelmét a munkáslakások ügyére is. ]Bősben hozatott meg a Labouring-Hous-Classes-Act, s később a Dwilling-Act, mely kölcsön pénzt ad a munkásoknak házépítésre; e kölcsön után ők évenként 4°/o kamatot fizetnek, s azonkívül minden család évenként a rá eső tőke '/,,,, ■ech'észét, úgy hogy 40 év múlva a lakás, minden további kötelezettség nélkül, a munkásoké marad. Hogy pedig e szándék komoly , elég legyen bebizonyítására azt az adatot hozni föl, miszerint 1868-ban e célra 250,000 font sterling, tehát a mi pénzünk szerint harmadfél millió forint szavaztatott meg a parliament által. A kis Belgium fejlett iparának szintén megvan a maga sötét háttere , s itt is a törvényhozás intézkedik a munkások lakásáról. Elég legyen azonban csak Franciaország példáját hoznám föl. Az 1848-ks forradalom, mely határozottan socialistikus jelleggel bírt, fölkarolta ez eszmét is. A parliament elfogadta a droit au travailt, mely szerint mindenkinek joga van dolgot követelni, s ha a társadalomnak csak egy tagja is éhen hal, az egész társadalom rész. Föl lettek állítva Louis Blanc nagyszerű ateliers nationaux-i, ahol a munkások lettek biztosítva a bérelnyomás ellen, concurrálván, mégpedig minden más versenyt tönkretevőleg, maga az állam. Három millió frankot szavazott meg a nemzetgyűlés ilynemű célokra , ennek köszönhető a Societé Remquet, mely a tantiéme-rendszer alapjait veté meg, s ennek köszönhetők, mi bennünket most közelebbről érdekel, a mülhauseni munkáslakások. Párisban egy egész negyed (Cité Napoleon) épült munkások számára, részben magántársulatok által. E negyedben csupán munkások laknak, aminek aztán természetszerű részkövetkezménye az, miszerint a munkások elszigetelve a társadalom többi részétől, nem tekintik többé magukat annak tagjaiul. Ez a cité ouvrier rendszere. Hanem hát mi nálunk ? Pesten a lakbér az utósó 6 év alatt 100°/okal, a munkabér 50 °/o kal emelkedett. Kétségtelen dolog, hogy drága nálunk a munkáskéz, hanem még drágább a lakás , s éppen azért, mert ez így van, a munkabér vagy fölebb emelkedik, s ez ha lehető volna is , fejlődő iparunkat megölné, vagy a munkás kénytelen rendkívülieszközökhöz folyamodni , vagy végre a társadalom látja szükségét gondoskodni arról, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon, egyszóval munkásházak építéséről. Pest városa még másfél évvel ezelőtt megszavazott e célra 100.000 forintot , az ügy azonban szépen pihen. Az a sok idő kellett korteskedésre meg dikciózásra ; most megint kezd mozogni ez ügy a napi sajtó erélyes fölszólalása folytán; talán lesz is idővel valami sikere. Egy társaság is alakult részvényekre ez ügyben. A részvények elég szerencsével elkeltek, azonban mikor már mindenki hinni kezdett az eszme közel megvalósulásában, beütött az 1869-ki pénz- és hitelválság, s egy szép reggelen a társaság liquidált. Tény, hogy a Pest városa részére országgyűlésileg megszavazott 24 millió forintnyi kölcsön építkezésre fordittatván, a sok boulevard stb. építésére töméntelen munkás fog ide csődülni, másrészről pedig éppen ez építkezések sok épület lerombolását tévén szükségessé, a lakás még kevesebb lesz, mint mennyi most van. A lakbér tehát még magasabb, a munkás lakás szüksége még nagyobb lesz. Helyesen jegyezték meg, hogy Pest sajátságosan nem szétfelé, hanem fölfelé épül , s a fölfelé emelkedésnek meg is van a maga rosz oldala. A levegő mind roszabb lesz, s a közegesség-ügy, mely pedig most is 39 °/o -kal nagyobb halálozási arányt mutat, mint a fákkal sűrűen beültetett London, s 20°/o-kal, mint a széles, egyenes utcájú Páris, még jobban fog sülyedni, ha ugyan van még hova. És ezért, minél tovább emelkedik Pest, annál inkább előtérbe lép a munkáslakók kérdése. Kik építsék e lakókat: a munkások, a vállalkozók, a törvényhatóságok vagy az állam ? a fölött már nem a mi körünkbe esik vitatkozni. Fővárosi hírek. * Az állatkerti evő estély. Nálunk az „első“ mulatságok rendesen nem szoktak sikerülni, mert a szépek többsége szereti bevárni a hirt, hogy kik voltak, hogyan voltak és mennyien voltak? s csak azután, ha jó hirt hall, engedi át magát az örömeknek. Az állatkerti „első“ bál azonban hétfőn este kivétel volt. Két nyáron át soha sem volt ily szép és látogatott táncestély a vendéglő nyitott csarnokában, mint ezúttal. Még a Schrecker „Magyar hölgykoszorú albumának“ néhány szépet is eleven, mosolygó, színgazdag példányban láthattuk e kedélyes körben, mely vígan mulatott a hajnali madarak énekszaváig. Az estély kezdete 8 óra lett volna, de csak 9 után érkeztek a vendégek, midőn egy barna zenészkar ráhúzta a „Rákóczi-indulót,a nemzeti zeneköltészetünk eterkules-saruját, mely egyiránt járja csata és bál, követválasztás és lakodalom előtt. E hangokra — mintha csak hivogatók lettek volna — egyszerre népesülni kezdett a terem. Sok kedves és szép leány jelent meg egymás után: Lukács Róza, a Menyhártnővérek, (mint hallók, az egykori honvédezredes kedves lányai), Szigligeti Aranka és Fanny, Kovács Irma, Spuller Ilka, Somogyi és Gerlóczi kisasszonyok (mind a kettő Kornélia), Mayer és Rudnyánszky kisasszonyok, sat. Annyi kedves táncosnő gyűlt össze, körülvéve vidám fiataloktól s udvarias rendezőktől, a kiknek vállán libegett lobogott a comité piros szangja), hogy a terem egészen megtelt a két nagy négyes colonne-tól. A nők teljes elégültséggel élvezték a kedves éjszakát, mely az arany középszer mérsékletét ölte föl, s nem volt sem hideg, sem meleg. Csak azok a hölgyek, kiknek ruhájuk leszakadt, s gombostűkre szorultak, sóhajtoztak egy kis toiletteszug után, melyet a háttér bokrai közt kelle rögtönözniök. Ez idill ugyan, de nem comfort, s a rendezőknek gondoskodni kellene egy kis elzárt pipere-zugról. A zenészek teljes buzgalommal működtek, de néha a hangszerek teljes függetlenséget tanúsítottak egymástól. A konyha nem érdemel apológiát. Még egyet. Az udvaron igen kis helyet szorítottak azoknak, kik nem a bálra, csak vacsorálni jöttek. Legalább az udvar felét kellene föntartani a bálon kívüli vendégek számára, mert nyáron ilyenek is jönek elegen, s ha nem kapnak alkalmas asztalt, örökre hátat fordítnak e nyári vendéglőnek, ami aztán az állatkert vesztesége lesz. * A távozó közös pénzügyminiszter, Lónyay arra kérte barátait, hogy albumába emléksorokat írjanak. B. Eötvös József ezt írta: „Gondolatok“ című művem egyik helyén ez áll: azt, hogy két nőt lehet-e szeretni, nem tudom, de azt tudom, hogy két hazát szeretni nem lehet. Hogy az első lehetséges, azt bebizonyította Berzenczey, hogy a második sem lehetlen, annak bebizonyítására épp most te vállalkoztál.“ * A történelmi társulatnak holnap d. u. 5 órakor (az akadémiában) érdekes ülése lesz. Ipolyi Arnold fog értekezni az első ősmagyar, vagyis pogánykori lelhelyről , a borsodmegyei Szihalomról, hol egy pogány temetkezési dombból Foltényi, szihalmi lelkész sok régi műtárgyat ásatott ki. Ipolyi be fog mutatni néhányat e régiségekből, melyeket a múzeumban is ki fognak állítani. * A belga királynőnek József főherceg egy piros rózsát szakit a zöld levelestől. „Még egy fehér virág kellene“ — jegyzé meg a királynő. Gr. Vay László őrnagy szakita egy olyat is, s midőn a nemzeti szin együtt volt , a királynő föltűzte keblére. * A csónakegyletek e nyáron többször szándékoznak közös gyakorlatokat tartani a Dunán. A vasárnapi eléggé sikerült, 15 hajó szállt a vízre, köztük az „Unió“ kitűnő „Koh-I-Noor“-ja, s a császárfürdő partjairól igen sokan nézték. A Margitszigetet különféle kanyarulatok közt megkerülő csónakokon vendégek is voltak, köztük több kedves nő. * A „Styx“ Saphiriát, ez elődi német irót, ki személyes rágalmakkal igyekszik magát félelmes emberré tenni s a célbavett polgárokkal fizettetni, tegnap az esküdtszék elítélte. Frohner vendéglős vádolta becsületsértésért. Noha ő 176 frt 50 kv váltságpénzt fizetett ki Saphir Eduárd úr fenyegetésére, mégis a legnagyobb sértéseket írta róla, többi közt, hogy egy barátját ötvenezer frtig csalta meg. Saphir úr azt állíta, hogy e pénzt hirdetésekért kapta volna Frohnertől. Az esküdtek 10 szóval 2 ellenében Saphir urat „vétkes “-nek találták, s a bíróság négy havi fogságra, 261 főt pénzbírságra ítélte. Az egész Pest városa azt fogja ez ítéletre mondani: úgy kell neki! * Balesetek. A „Tabán“-ban hétfőn d. u. hat és hét órakor nagy tűz volt. Három kis ház égett le, s egyikben — fájdalom! — egy bezárt kis gyermek is oda veszett, kinek szülei a szőlőben dolgoztak. A közeli házak lakói nem lévén otthon (mert ott lakik a budai kapás nép, melynek most sok dolga van), a nők és gyermekek kétségbeesve futkostak a vész körül. Húsz perc alatt a pestvárosi tűzoltók megérkeztek s gyorsan és sikeresen működtek. A később érkező budaiaknak már nem is hagytak munkát. Nélkülök sokkal nagyobb lett volna a kár. Vasárnap késő este pedig a Dunán (a „Concordia“ malommal szemközt) egy vizi malom égett le. Megmenteni nem lehetett, s a partról tömérdeken nézték a szörnyű szép látványt: tüzegést a vizen. — Hétfőn d. e. 9 órakor a részvényszálloda mellett épülő Lévay-ház egy állása leszakadt, s öt munkás megsérült. * A nemzeti színház a „P. Lloyd“ szerint azért nem tart Batthyány-gyászünnepélyt, mivel azt poli — 503 e tikai tüntetésnek vehetnék. Megjegyezzük, hogy másképp sem tarthat előadást, miután a személyzet részt vesz a késő estig tartó gyászmenetben. * Borsd hírek.— Király Ő Felsége elfogadta Kecskeméthy Aurél „Háromezer tengeri mértföld“ címü útikönyvét, s a szerzőnek egy értékes melltűt, melyben gyémántokkal körülvett opál van, külde elismerése jeléül. — Kugler P. Ferenc sikerült mellszobrot készite Batthyány Lajosról Rosenzweig pesti kalapgyárnok számára karrarai márványból, s ez után bárkinek is készíthet gyászlenyomatok — Xántus János borneói gyűjteménye megérkezett a nemzeti múzeumhoz. — A budai fiatalság magyar társasköre gr. Karácsonyi Guidót kéri föl e kör védnökéül. — A ferenciek templomának díszítését már tegnap elkezdék a Batthyányünnepre. — A gyászünnep bizottsága rajta van, hogy a megyékből s városokból érkező küldöttségeket elszállásolhassa. — Kerkápoly miniszter a péntek esti vonatról elkésvén, csak vasárnap teheté le az esküt, a mi gr. Andrássyt nem kis zavarba hozta, miután e miatt szombaton az eskületétel elhalasztását kellett kérnie. — Rajner Pál belügyér e napokban jelentékenyen megjavult egésséggel tér vissza hont megyei jószágáról. — Az áramvas út jm. 7-dikétől Pozsonyból és Szegedről, valamint a közben eső állomásokról, fele áron fogja szállitni a Batthyány-ünnepre jövő utasokat. — Gyújtó Lajos pénzügyminiszteri titkár osztálytanácsosi címet kapott. — Két havi fogságra ítélték el Lefkovics Mór aradi utcai háztulajdonost, mivel beteges lovak húsát mérte. — Melttzer István főtörvényszéki elnök kijelenti, hogy ha lemondana hivataláról, azt személyes viszonyai folytán tenné. — S a r d o y „Hazá“-jának főszerepeit a Feleki és Lendvai-párok fogják játszani. — Egervári Ödön kijelenti, hogy az általa kiadandó „Magyar kir. honvéd-törzstisztek albuma“ június közepén készül el. — A r d a y né asszony javára a nemz. szinháznál gyűjtő ivet nyitottak. — Budán egy nőt (M.) fogtak el, ki nyomorában váltót hamisított, s arra 500 frtot vett föl a budai kereskedelmi banknál. —A budai színkörben hétfőre hirdetett „A kék szakál“ operette másodszori előadása Megyaszay Ilka rekedtsége miatt elmaradt, s helyette „A szép Helena“ került színre V.-né Krecsányi Saroltával, kevés számú közönség előtt. — A nápolyi király alkuban áll Biedermann baranyamegyei (üszögi és mocsgói) jószágaira. — Weisz Bernát, Pest városának ez érdemes polgára, tegnapra virradó éjjel elvesztő szeretett nejét, a köztiszteletben álló Ráth Babette asszonyt, kit holnap temetnek el. * Budai szinkör. Szerdán, június 1-sején: „A kék szakál,“ fényes operette 4 felvonásban. Kezdete 7 órakor. — Legközelebbi előadásra kitüzetett: „Bém apó és a piskihidi csata,“ látványos harci színmű. * Az állatkerti nyári új színkörben ma és mindennap esti 6 órakor Cassanova Fanni híres állatszeliditőnő „fényes nagy oroszlánelőadása“ és nyilvános állatetetés. Belépti díj 20 kr. Társaskocsik közlekednek. Vidék. ** A soproni (54-dik) honvédzászlóalj zászlóanyja Mária Valéria főhercegnő leend, kit az ünnepélyen egy udvarhölgy fog képviselni. A lobogót, mely selyemmel és aranynyal gyönyörűn lesz kivarrva, a kis főhercegnő készítteti. — A nagyváradi (10-dik) zászlóalj pedig báró Gerliczy Bódognét szül. Kornis Lujza grófhölgyet kérte föl zászlóanyául. ** A szegedi vár foglyai közt (mint a „P. N.“ írja) van egy művész is, oly családból, melynek tagjai rendesen hűvösön ülnek. Neve Nemes N. Pál. Szőke fiú ez, epedő szemmel, szerény modorral. Írni, olvasni tud, a kenyérbélből meglepő szobrocskákat csinál. A vágott kenyérbelet ujjaival nyomja össze s körmével vési. Fényképekről bámulatosan hasonló arcképeket alakít, továbbá igen szép tintatartót, gyertyatartót s apró csecsebecséket. Mivé lehetett volna ez ifjú, ha tanul és jóba foglalja magát ! Gyakran kér vésüt vagy kést, hogy még szebb szobrokat alakíthasson, de a börtönszabály nem engedi meg kérése teljesítését. Ő rablásért ül fogva. Egy párszor a vasúti vonat postakocsiját kisérte meg kirabolni egy társával, de ez nem sikerült. Később a szegedi kocsipostát rabolta ki 14,000 frtig, a ezen vesztett rajta. ** Vidéki rövid hírek. — A tatai választókerület ellenzéki jelöltjei (az „Ellenőr“ szerint) Konkoly Thege Dénes és ifj. Huszár László. — Szeged izr. községe három tanítót küld a tanítók bécsi közgyűlésére. — Zalából írják, hogy az elhúnyt Radákovitsné Wlassits Szidónia asszony hagyatéka közt van egy 43 éves alma, mely 1827-ből maradt édes anyja után, ki végperceiben almát kért s ezt kezei közt tartá, s az alma nem rothadt el, hanem úgy kiszáradt, hogy még száz évig is eltartható lesz. — Krassó megye elhatárza, hogy a Batthyány-ünnepben nem vesz részt küldöttségileg, mivel óvási