Fővárosi Lapok 1870. szeptember (191-215. szám)
1870-09-21 / 207. szám
magáévá. A lelt tárgyak: egy gyöngyházból domborúan vésett gömbölyű kép a kisded Jézus jászolával s két felől József és Mária álló alakjaival. E képet egy és fél ölnyi mély üregben találták, s mint gyanítják, azok közül való, melyek a keresztes-hadból visszatérő lovagok mellükön hordtak. Négy-öt öt mélységben találtak 4 gyűrűkövet; ezek egyike ovál karniol, homorúan bevésett sisakos Minerva alakkal, bal kezében a koszorús Viktóriát, jobbjában dárdáját tartván. A másik is karniol, alakja szintén tojásdad, homorú vésésben egy caesar-fej A harmadik négyszegletes kék kő, rajta leánygyermek övig, ki balkezével keblébe nyúl. A negyedik zöld kő egy szép fejjel. Találtak azután egy szürke követ domború mellképpel; ez hihetőleg melltűben volt. A múlt tavaszszal Herman és Szent-Király közti, a munkások egy szép, egészen ép, apró golyócskákból összeillesztett aranygyűrűt ástak ki, mely hasonlóan rómainak látszik. Ez is a Baumann Frigyes tulajdona. ** Vidéki rövid hírek. A debreceni lóversenyek okt. 9. és 10-dikén lesznek. — Vasmegye bizottsága 500 frtot adott a Batthyány síremlékre.— A nagykanizsai távirászati tanfolyamot 33 férfi mellett egy nő is hallgatta. — Nagy-Váradon a Kolozsvárról indult vasárnapi két vonatot igen szivélyesen, többi közt a „Sas“-ban lakomával fogadták , s másnap nyiták meg a biharmegyei gazdasági egylet kiállítását. — Jakoby porosz születésű karmestert, ki egykor a népszínháznál, később pedig Debrecenben volt a zenekarnál, haza rendelték, noha harcképtelen. — Meliorisz Dénes sárosi főszolgabíró a kihágást elkövetőket pénzbírságra szokta ítélni, s az összegeket népiskolai célokra adja át. — Gr. Zay Károly bucsányi kastélyában e napokban váltott jegyet hg Odescalchi Arthúr honvédkapitány a bájos gr. Erdődy Valériával. A selmeci városkapitányhoz egy nyugdíjas hajdú vitte be az Orleans Klementina hercegnő ékszerrel teli szekrényét, melyet ő talált meg; e szerint megkerült. Külföld. Versailles-t, hol a franciák történeti képtára, vagyis dicsőségtemploma van, vasárnap szállta meg 400 német dzsidás. Mondják, hogy a főhadiszállás is ott lesz, s nem Fontainebleauban. A poroszok ostromtervéről természetesen nem hallatszik semmi. Párisban azt hiszik, hogy Charentonnál lesz a támadás. Az erődök ostromát Rieff német ezredes fogja vezetni, s ami a franciákra nézve oly szomorú: fővárosuk ellen saját ágyúikat is szögezik, melyeket t. i. Sedanban foglaltak el. A hír, hogy bombázás helyett a várost körülzárolják, tartja magát. A porosz ostromsereget 280,000-re, a párisit pedig legalább is 170,000 re teszi egy tudósító. — A metzi léghajó hírét Párisból hivatalosan megerősítik, s Metzben a franciáknak egyátalán nincs kétségbeesett helyzetük, mint a német lapok hirdetők. — Az angol „Standard“-ban egy francia főtiszt írja, hogy Napoleon Sedannál golyózápor közt állt, s midőn a gránátok hullottak körülte, a csapatok lelkesen mondák: „Ne mondják többé, hogy nem harcol velünk !* — A békehírek igen szállonganak. Favre, a becsületes békét nagyon óhajtja, a porosz főhadiszállásra készül, miután gr. Bismarck hajlandónak nyilatkozott őt elfogadni Ha egy német író igazat mond , Moltke maga is hajlandó a békére, miután a német seregek harckedve láthatólag csökkent. A király azonban óhajtja a Párisba jutást, s fegyvernyugvásra is csak Páris teljes elzárása után lehet kilátás. Granville lordnak pedig azt a biztatását közli egy lap, hogy Vilmos király nem fog semmi oly föltételt szabni, (ha igaz!) mely Franciaországot megalázná. — Párisból írják, hogy az öreg Vaillant tábornagyot, ki Napóleon házi minisztere volt, kompromittáló papírokkal elfogták. Miután római sereg védni fogja az örök várost, valószínű, hogy az olaszok rohammal foglalják el. Újabb hír szerint: a pápa mégis csak futni készül Máltába, vagy Belgiumba, sőt azt is beszélik, hogy a porosz király Strassburgot ajánlaná föl neki, ha ugyan beveheti. A Herceg Fitz-James egy angol lapban azt írja, hogy Bazeilles ben (Sedan táján) a poroszok és bajorok lábbal tipták a becsület és emberiség törvényeit, nem mint katonák, hanem mint vadak viselték magukat, s bemocskolták győzelmüket, midőn a falut fölgyúrták, nőket és gyermekeket is bekergettek a lángok közé, s 2000 lakosból csak 300 maradt — azért mert a nép védte faluját. A tegnap délutáni táviratok szerint: Favre tegnap vagy ma volt a meauxi főhadiszállásra menendő, hogy Bismarckal találkozék. Berlinből is írják, hogy a békekilátások nőnek. Magánhírek pedig már arról is beszéltek tegnap, hogy a fegyverszünetet megköték. De egyúttal kelet felől aggasztó híreket kapunk : Oroszország magatartása gyanús, Törökország pedig ugyancsak fegyverkezik. Eugénia császárné utazása már elvesztette polgárias színezetét. A bérkocsik és bérlovak helyét fényes fogatok és paripák foglalták el, sőt Havreból pár nap előtt a cselédség is megérkezett. Most már a hastingsi kicsiny vendéglő aligha lesz alkalmas Eugénia császárné és kísérete számára. Beszélik, hogy Torquay-ban bérelnek villát számára, melyben az egész őszön és télen át lakni fog. E hely azokra nézve is igen alkalmas leend, kik a császárnét kívánják meglátogatni, mivel oda Cherbourgból könnyen eljuthatni. *** Gróf Palikao fia szintén a sedani foglyok között van. A 4. huszárezred alezredese volt, s a császár Sedannál a 3-dik lovas vadászezred ezredesévé nevezte ki. Jelenleg Weselben van, s anyja pár nap előtt utazott el látogatására. A „Gaulois“-ban Páris jelenlegi arculatának következő leírását olvassuk: „Ideges izgatottsággal s az aggály bizonyos nemével várjuk a viharos ég első mennydörgését. Reszketünk tőle, de mégis megkönnyebbülést kell okoznia nekünk. Mikor lesz az: holnap, holnapután ? És a napok tovább folynak, számítjuk a menetórákat, s dohogó szívvel tekintünk kelet felé. Páris egész az utóbbi napokig nem is gondolt az ostromra. Eleven, szellemileg élénk arculata volt. A néptömeg vidáman hullámzott az utcákon s gyönyört talált önmagában. A boltok nyitva, a kávéházak tömve voltak, s az emberek, miként egykor a görögök Athén piacán, kíváncsian kérdezék: „Mi újság van ?“ Kéjkirándulásokat csináltak s gyönyörködtek az erődítési munkálatokban. Párisnak tegnap még vasárnapias kinézése volt; a tömeg vidám hangulatban hullámzott a La Galette malom s a Montmartre felé, hogy Nadar léghajóját megnézze, s bámulja az ágyúkat, melyek bronznyakukkal a messze erődítésekre tekintenek, melyeket védelmezniük kell. Valóságos népünnepélyek voltak Páris körül, s még a rombolás félelmes művei sem bírták komoly hangulatba hozni megjavíthatlan lakosságunkat. És ime, huszonnégy óra múlva mily változás ! Páris egyszerre óriási táborrá változott! Nincsenek nők, gyermekek többé az utcákon, mindenütt csak katonákat láthatni, kiknek szuronyai a napfényban tündökölnek. A nyilvános kertek hadi készletekkel telvek, mindenütt dobpergés, trombitaszó, az ezredek szabályos lépése, itt egy mozgó ezred egyszerű kék blouse-ban hazafias dalokat énekelve, amott egy század nemzetőrség komoly ráncokba szedve homlokát. Az árucsarnokok be vannak zárva, s üres helyiségeik oly búlkomolyak, hogy szótlanul haladunk el előttük. A házakon, az utcákon, az arcokon mindenütt fölfedezhető a háború befolyása. És Páris mégis szép, szomorúan szép, telve erővel és elhatározással.“ #** Paul de Cassagnac, az ismert párisi hírlapíró, szintén azon hadifoglyok között van, kiket közelebb Berlinbe szállítottak. Ő is belépett az ezredbe, s hírlapíró-társával Mitchel-lel együtt Sedannál fogták el. *** Fachmann, a porosz sereg híres szállítója, néhány nap előtt meghalt. Örökösei folytatják üzletét, melynek nagyságát már ama körülmény is mutatja, hogy benne csak a hivatalnokok száma ezerre megy. A metzi táborban nagy, részvétet keltett Pemberton angol ezredes halála, ő, mint a „Times“ tudósítója, a 2. hadsereg főparancsnokságánál tartózkodott, s utójára a szász trónörökös vezénylete alatt álló csapathoz társult, mely tudvalevőleg szintén részt vett a sedani ütközetben. Ott szeptember elsején a csatamezőre lovagolt, de ellenséges előőrsök közelébe jutott, s lelőtték. Pemberton még legfölebb 32 éves, volt s szerény, szeretetreméltó magaviseletével mindazok vonzalmát kinyerte, kikkel a német hadseregnél érintkezésbe lépett. A német északi sark-expeditió egyik hajójának, a „Hanza“-nak viszontagságairól bámulatos erélyre és kitartásra mutató dolgokat olvasunk a hajó kapitányának, Hegemann Pálnak előterjesztéséből. Az északi sark expeditiót, mintegy két év előtt, fölfedezési célokból önkénytes adakozások hozták létre; 70,000 tallér gyűlt be s két hajót, a „Germaniá“-t és „Nanza“-t szerelték föl, mely utóbbi kísérőül és kőszénszállitóul szolgált. A „Germania“ nehány nap előtt becses gyűjteményekkel érkezett vissza, mig a „Hanza“ a jéghegyek közötti maradt s a rajta volt tudósoknak és legénységnek menekvése a férfias bátorság és kitartás tiszteletreméltó példáját nyújtja. A „Hanza“ utójára 1869 juhi 20 kán érintkezett a főhajóval, azután észak felé evezett. Aug. 24-dikén huszonnégy mértföldnyire voltak a parttól, és szept. 19-dikén a hajó teljesen befagyott egy vastag jégtáblába, s így maradt több hétig. Okt. 14 kén a jég torlódni kezdett, a hajó nyílt vízre ereszkedett vissza, de egy a víz alatt levő jégtáblán megülepedett. Ekkor a hajó belsejében már 11 ujjnyi magasságban állott a víz, de a hajó csak okt. 23 kán sülyedt el, 127 napi menet után. A legénység, szám szerint 14, a kevés megmentett cikkel egy óriási jégsikon állott, távol minden emberi segélytől. De nem estek kétségbe, arra számítottak, hogy a jég dél felé fog úszni s körülbelül 9 hó alatt oly tájra vetendi őket, hol a menekvés lehetséges lesz. Berendezkedtek tehát a 7 mérföld területű jégtáblán, és kőszénből meglehetős tágas kunyhót építettek, melyben 87 napot töltöttek. Ruha és élelmiszer bőven volt, a főző kályhát megmentették s a hajóról leszedett árboc és más fák szolgáltak tűzanyagul; a tudományosműszerek, gyűjtemények, rajzok azonban a hajóval elvesztek. E kunyhóban ünnepelték meg a karácsonyi ünnepet, egész kedélyességgel. A legénység karácsonyfát csinált faágakból, földiszite színes papírral, viaszgyertyákkal és frissen sütött pogácsával, a kapitánynak pedig egy kis revolver-táskát készítettek. Az újév veszedelmekkel köszöntött be; a jégtábla mintegy 200 lépésnyire össze volt törve. Jan 14 kén már a kunyhót is el kelle hagyniok, s az éjt 5 napig sajkákban töltötték, míg jan. 19-kén új, a réginél kisebb kunyhót készítettek, melyben 108 napig, máj. 7 dikéig éltek. Az eleintén 7 mérföldnyi jégmező ekkor már csak 200 lépésnyi tábla volt. Máj. 7-dikén sajkákra szálltak, hogy a már közeliévő Grönland déli része felé evezzenek. Három tengeri mérföldnyir© jutottak a parthoz, de itt áthatolhatlan jégtorlaszok állták el az utat.A jégen kellett végighúzni a sajkákat. E munka máj. 10-től jun. 4-ig tartott. E napon jutottak szárazföldre, a puszta Idluitlik-szigetre. Itt megpihentek s megülték a pünkösdi ünnepet, de eleségük ekkor már fogytán volt. A sziget partjain hét napig eveztek ezer veszély közt, míg végre házakat, embereket láttak, s a friedrichsthali missionáriusok fogadták a már kimerült hajósokat. Itt megtudták a hajósok, hogy a „Constance“ dán kereskedelmi hajón könnyen eljuthatnak hazájukba, s a kapitány szívesen is fogadta őket. E hó elsején értek Kopenhágába, honnan a bámulatos erélylyel kiállott viszontagságok és nélkülözések után, csak néhány napot vett igénybe a hazautazás. Egy metzi landwehr neje, kinek éppen leánya született, gróf Wrangelt kérte föl keresztapául. A tábornagy meg is jelent a keresztelőháznál, s miután az anyát megajándékozta, azt kérdé: mi nevet szándékoznak adni a csecsemőnek? Midőn egész csomó nevet fölsoroltak előtte, így szólott: „Eh! a mi vitéz német hadseregünk most csak egy kiáltást ismer: „Viktória!“ A német katona leányát csak e névre lehet keresztelni.“ S úgy történt. A darmstadti nagyherceg e hó 11 -én táviratot kapott az orosz cártól, melyben ez a nagyhercegnek tudomására juttatja, hogy a nagyhercegi csapatok vitézségéért Lajos herceget a harmadosztályú sz. György-renddel disziti föl. A cár nem tudja a herceg jelenlegi tartózkodási helyét, s a nagyherceget szólitá föl annak tudatására, ki e kitüntetést a csapatoknak rögtön tudomására juttatá. Ház helyett pezsgő. Mikor a 11-dik porosz huszárezred e hó 4-kén bevonult Rheimsba , a Jacquier kávéházából valaki lelőtt egy huszárt. Rögtön megrohanták e házat, megfogták s agyonlövök a tettest, s Tümpling tánok parancsot adott a ház lerombolására. A tulajdonos azonban, ki pezsgőgyárnok, a királyhoz fordult, ki parancsot adott, hogy a ház maradjon meg, hanem a tulajdonos kétszáz üveg pezsgőt szolgáltasson ki a meglőtt huszár százada részére. 898 — Szerkesztői üzenetek K. S. úrnak Ko rra. Az ígért k —i közleményeket igen szívesen fogjuk fogadni. A most küldött levél tárgyai azonban már részletesen le voltak írva lapunkban. S. I. „Emlékezés“ stb. Elején meg van az elégiás hang, de aztán némi „alkalmias“ szárazság vesz az egészen erőt. A gondolatokban semmi új sincs. Bérlet NEMZETI 102. szám. SZÍNHÁZ, Pest, szerdán, szeptember 21-kén, 1870. GRITTI. Eredeti szomorújáték 5 felv. Irta Szigligeti, Gritti Lajos, Magyarország kormányzója és nádor, Zápolya részén —' Molnár Gy. intal. ) — — — Nagy Imre. kidre,hai · — — Náday. moldvai vajda — — — Egressy. libák Imre. erdélyi vajda — — Szigeti Imre. lertrud, húga — — — Paulainé. Margit, leánya — — — Szigligeti A. Józsi, Margit barátnéja — — Rákosi Sz. Sztándiné — — — — Hirtling M. Sthinai — — — — Benkő. lajláth István — — — Újházi.óczi, ) — Komáromy, Orbán, ) Gritti kíséretében — Tamási, szerecsen,) — Morvai. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos : Tóth Kálmán, nyomatja és kiadja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat.