Fővárosi Lapok 1870. szeptember (191-215. szám)
1870-09-21 / 207. szám
vezetőnek tetőpontján áll, bizonyos, hogy a rendőr ott terem, sőt elkergeti, és mint valami boszantó sötét alak áll ott közte és a látvány között, mely annyi gyönyört nyújtott neki. Különösen boszantó ez tüzeset alkalmával, mután a fiúk mindig kiváló érdekkel viseltetnek a tűz iránt. Olyanformán nézik azt, mintha csak az ő különös mulattatásukra rendeznék, s valóban valamennyi közönséges szerencsétlenség közt egy sem ad nekik oly teljes kielégítést, mint ez. A legroszabb esetben is, a vagyon elpusztulását lehet szemlélni, ami mindig gyönyörűséges. S ha esetleg lakház ég, a gyönyörhöz még a lakosok rémülete s talán egyik-másiknak félig égve történt kihurcoltatása is sokkal járul. A gyönyörnek e paradicsomából a fiút a rendőr kezének fölemelése kikergeti, s oly messze, hogy csak a fecskendők zörejét és az emberek kiabálását hallja, s a legnagyszerűbb pillanatban, midőn a háztető leszakad, csupán képzelő tehetségére van hagyva, hogy az okozott romlásról magának képet szerezzen. Éppen azért alig van oly kedves látvány a fiú előtt, mintha a rendőr jut valami zavarba, s a rendőri állomások közül nagyon is szeretnek tanyázni, hogy élvezzék azt a gyönyört, mikor valami veszekedést vagy kihágást kell a rendőrnek lecsillapítani, és olykor maga is kikapja a részét. A rendőrön kívül még egy más lény az, aki ellen a fiúnak kiváló ellenszenve van, s ez a gyöngédebb természetű asszony,amely annyival érthetőbb, mert az ellenszenv kölcsönös. Az anya és fiú egymás iránti szeretetét — természetesen — nem számítva, amely tisztán az ösztön dolga, soha egyetlen asszony sem szerette a fiúkat. Természetes antagonismus van köztük. Az asszonyok kedélyüknél fogva konzervatívok, a fiúk természet szerint forradalmárok. Az asszonyok szeretik a rendet, ellenben az, amit a fiú szeret, nem más, mint a rendetlenség, akármely formájában. Mindazon érzelmek, melyek legerősebbek az asszonyokban, tisztelet, szánakozás, gyöngédség, rokonszenv a szenvedő iránt, a fiúban hiányzik, így természetesen egyik sem pazarol sok szeretetet a másikra. Az állatoknál a nemek közti különbség a korai években csekély, de az embernél nagyon szembeötlő. Hogy ezt egy utcáról vett példával bizonyítsuk, nem mehetünk London vagy más akármely nagyváros külvárosi utcájába, hogy ott egy werklist ne találnánk erős munkában a „Trovatore“ vagy valamely friss nóta kínzásával, s körülötte egy csoport kis lánykát, táncolva, gyakran kecsesen, de mindig csinosan és boldogan. De soha senki sem látta még, hogy a fiúk csatlakoztak volna ez ártatlan mulatsághoz, bár azt gyakran megteszik, hogy a szegény kóborló idegen zenészt megdobálják, vagy érthetetlen idegen szavakkal csúfolják, amelyekről maguk is csak annyit tudnak, hogy azok idegen szavak, és hogy bizonyosan boszantani fogják azt, akinek szánva voltak. A fiúnak megvan az a rendkívüli előnye is, hogy amint ő senkit sem respektál, úgy maga is teljesen menti az öntekintet gyöngeségétől, és nem tudja, mit tesz az: magát megvetendőnek vagy nevetségesnek érzeni. S így amikor valakit boszant, e munkájában soha sem fékezi a lealázadás bárminő érzete. Kész volna besározni magát tetőtől talpig egy hüvelyknyi vastagon, ha kilátása lehetne rá, hogy egy jól öltözött felebarátjának nekiszaladhat és ütleg nélkül megmenekülhet. Ez, párosulva különös elmésséggel a boszantás módjainak kitalálásában, majdnem oly tökéletes kínzóvá teszik őt, mint a minő társa, a vörös indus. Emlékszünk rá, hogy egyszer egy egész város kocsin járó közönségét rémületbe és zavarba hozta két fiú gonosz tréfája. Egyike volt ama ködös, sötét decemberi estéknek, mikor a lámpák fénye csak úgy világít, mint felhő alól a hold; nem lát az ember két lépésnél tovább, s a kövezet oly sikos, hogy az ember támaszkodva is alig mehet. A két fiú előkeresett egy öltözet ócska gúnyát és egy csomó szalmát, s abból csináltak egy alakot, mely a kétes világosságban eléggé hasonlított az emberhez. Ezt közrefogván kétfelől, mintha szerető gyermekek vezették volna haza a jó, de kissé berúgott apát, hirtelen ott termettek egy jövő omnibusz vagy fogat előtt, s akkor, mint akik elvesztették lélekjelenlétüket, az öreget leejtve, otthagyták a lovak lábai előtt A jelenetet képzelni lehet. A kocsiban ülők ijedelme, a kocsis rémülete, a lovak elesése, amint őket hirtelen félrefordíták, átalános izgatottságot szült, amely aztán tetőpontját érte el, midőn utójára egy a szokottnál jobban megterhelt omnibusz keresztül vágtatott a testen. Sokféle variánsa van a fiú fajnak. Ilyen az, amelyik kiváló előszeretettel viseltetik valamely mesterség vagy tudományág iránt, s ennek gyakorlatában elpusztít a háznál mindent; vagy az a mesterségesen képzett példány, mely különös gondot fordít hajára és csizmáira, ékesen öltözködik, s nők társaságába jár, ami az egyszerű és természetesebb fiú előtt épp oly alakban tűnik föl, mint a városi indus, akinek összes műveltsége a nadrágviselésben és a pálinka-ivásban áll, az erdők vad fia előtt. Fővárosi hírek. * A Kisfaludy-Társaságnál Győry Vilmos ismert munkatársunk ajánlkozott Shakespeare „Ha a vég jó, minden jó“ (All’s well that ends well) című vígjátékának lefordítására. E szerint már az utósóra is van, mégpedig jeles műfordító. A jövő hó elején lapunk egy eredeti beszélyt fog közleni Győry Vilmostól: „A mi gyógyulást szerzett Clarissenak“ címmel. * A jogászgyűlés elnökének, mint halljuk, Horváth Boldizsár igazságügyért szándékoznak megválasztani. E gyűlésre Bécsből is több jogtudós érkezését várják. * Szász Károlynak „Franciaországhoz“ írt költeményét, mely mai lapunk homlokán olvasható, a „Vas Újság“ vasárnapi számából vettük át. Közöljük, mint oly művet, mely tömérdek ember érzületét fejezi ki. * A „Szépirodalmi Közlöny“ utóbbi száma egy rövid, de igen csinos szerelmi költeményt közölt Csepreghy Ferenctel, aki egy fővárosi fiatal iparos, s pár év előtt érkezett haza Párisból. Ottan magánszorgalomból tette sajátjává a külföldi nyelveket, s nem csupán az asztalos-üzletben képezte ki magát, de önmivelésére is sok gondot fordított, s üres óráit a múzsáknak szentelte. Irt több csinos költeményt, sőt közelebb a drámaírásban is megkísérte erejét, s egy „Noé“ című vígjátékot fejezett be versekben. Akik e művét olvasták, a fiatal iparosban nem mindennapi tehetséget fedeztek föl, s különösen meglepőnek állítják a drámai nyelv szabatos kezelését. Irodalmunk csak örülhetne annak, ha Csepreghyben egy magyar Reboul támadna, aki — tudvalevőleg — amiensi pék volt. * Liszt Ferenc vokál miséjét, melyet a budai zene és ének-akadémia 40 férfi tagja jövő vasárnap Szekszárdon fog előadni, pénteken d. u. 4 órakor a budavári főtemplomban a pestiek is meghallhatják. Akkor lesz a főpróba. A magán főrészeket Bogisich Mihály és Schmidt Ferenc éneklik. Zenészeti körökben most átalános az óhajtás : vajha Liszt állandóan hazánkban maradhatna. S ez nem csoda, mert ő végtelen sokat tehetne a hazai zeneművészet emelésére, nem csak azért, mert nagy lángelme, hanem mert igazi jólelkű mester, ki (ellenkezőleg Wagnerrel, ki épp oly nagy egoista, mint költő,) soha sem magának élt, roppant jövedelmeiből mit sem tartott meg, s a fiatal tehetségeket mindig a legnemesebben pártolta anyagilag és szellemileg. Miután a politikai viszonyok miatt nem lenne kellemes neki sem Weimarba, sem Rómába térni vissza, lehet kilátás is arra, hogy végkép honn maradna,ha tevékenységi tért nyerne. Neki való állást azonban bajos találni, miután ő nagy művész, kinek magas polc kell, e mellett pap, s — a mi szintén akadály — nem tud magyarul. Visszatérünk ama pár év előtti indítványunkra, hogy a kath. főpapságnak kellene őt az egyházi zene terén valami nagyszabású megbízással kötnie. * Xántus kelet-ázsiai gyűjteményeiből , — mint már hónapok előtt írtuk — külön kiállítást rendeznek a múzeumban. E célra ötezer írt áll rendelkezésül, de mivel e gazdag gyűjtemény gyors elrendezéséhez nincs elegendő avatott kéz, a kiállítás idejét bajos meghatározni. E gyűjteményben az állatokon kívül igen érdekes néprajzi osztály van: keleti öltözetek, fegyverek, parcellán, elefántcsont faragványok, legyező-festmények, mozaik művek, szövetek, zeneszerek, könyvek (egy fahéjra irva), melyeknek legritkább példányai bővebben is le voltak írva ama levelekben, melyeket Xániustól sok ízben volt alkalmunk közleni Ázsia különféle, messze fekvő pontjairól. * Kossuth Lajostól a „Hon“ egy magánlevelet közölt, mely szerint addig nem jő haza, míg Magyarország „siámi ikerségben“ van az osztrák birodalommal. A „Magyar II.“ azonban e levél dacára is azt hiszi, hogy ha nem is jő haza, az ó-kanizsai képviselőségről nem fog lemondani. Az „Ellenőr“ pedig azt az észrevételt teszi e választásra, mint amelynél Kossuth „elvhűségét“ sem vették figyelembe, „hogy szűnjenek meg már egyszer a Kossuth iránti hűség affektációjából a Kossuth nevét folyton kompromittálni.“ * Zászlószentelés lesz vasárnap reggel a belvárosi főtemplomban. A targoncások s bútorszállítók segélyegylete szentelteti föl zászlóját, s keresztanya Prokits Katalin, pesti háztulajdonosnő lesz. — Jövő kedden pedig a pesti szláv dalegylet a redout-sörházban tart hangversenyt, cseh, szerb, tót dalokkal és szavalatokkal. Atyagyilkossági kisérlet miatt egy elvetemült fiút állítottak a fenyítő-törvényszék elé. Neve: Smuthy József, 27 éves, elbocsátott katona, ki anyai örökét elköltve, folyvást zaklatta atyját. E napokban újra elment annak szabóműhelyébe (a papnöveldeutcában), s mondá, hogy ő beteg, s a kórházba külön szobát akar: adjon tehát rá pénzt. Az apa vonakodott, s ebből szóváltás támadt, mígnem a fiú kétcsövű pisztolyt szögezett atyjának, de egyik cső sem sülvén el, rárohant e szavakkal: „Ha nem tudtalak agyonlőni, hát agyonütlek!“ S agyba-főbe verte a pisztolylyal, mignem az apának sikerült kifutni s az ajtót ez elvetemültre zárni. Még a rendőröknek is azt mondá: „Sajnálom, hogy agyon nem lőhettem!“ Négy év előtt is már egy súlyos vasalóval akarta agyon dobni. A legszigorúbb büntetést érdemli. Atyja súlyos beteg nagy agyrázkódása miatt. * Rövid hírek. Fábry István legfőbb törvényszéki elnök a titkos tanácsosi méltósággal dijmentesen hibáztatott föl. — A pesti főreáliskolában a tanulók beiratása e hó 29-től okt. 4-ig d. e. 9—12 órakor történik. — A Karagyorgyevics-per tárgyalása e hó 29-én kezdődik. — A közmunkatanács Petz Árminnal és a bécsi Sieberrel terveket készíttet a városliget szépítésére, noha erre ötven év óta készen vannak a leggeniálisabbak: a Nebien Ottóéi, melyeket József nádor készíttetett. — Minden honvédzászlóaljtól ugyen egyéneket rendeltek Pestre, hogy a tölténycsinálást megtanulva, abból zászlóaljaiknál oktatást adhassanak.— Ney Ferenc igazgató emlékbeszéde néhai Szilágyi István pesti polgár fölött, ki a pesti főreáltanodában több ösztöndíjat alapita, külön csinos füzetben is megjelent. —• Hegyessy Kálmán „Kalauz a pesti állatkertben“ című 10 kros füzetet adott ki, s abban 180 emlős, 415 szárnyas és 60 hüllő van fölsorolva.— A bástya- és zöldfa utcák sarkán álló gr. Vay féle házat, melynek ára néhány év előtt 18.000 ft volt, Rakovszky zólyomi földbirtokos 60,000 frtért vette meg. — A redout termeket okt. 18-án fogják az újabb időfolyamra bérbe adni. — Özv. Fischerné szül. Birly Luiza asszony e napokban váltott jegyet Osztoich Miklós budai háztulajdonossal és képviselővel. — B. Eötvös és Kerkápoly miniszterek visszaérkeztek fővárosunkba. — Tegnap d. u. fél kettőkor a lipót utcai 38. sz. emeletes háztetőn dolgozó Fuchs József, 20 éves, cserepező legény, megcsúszván, az utcakövezetre esett, s jobb karját eltörte és homlokát bezúzta; a kórházba szállító kocsiba azonban minden segítség nélkül maga ült, és így valószínűleg fölépül. * Budai szilikor. Szerdán, szept. 21-kén, Aradi Gerő igazgatása alatt, Rappo művész-társulatának harmadik föllépte, új programmal. — Kezdete fél 7 órakor. — 897 — Itt csupán egy pontra akarjuk irányozni a figyelmet, melyre nézve a közönség nagy része — úgy hisszük — rész úton jár. Mind közönségesebbé válik az a nézet, mely embertelennek tekinti a fiúknálazt az üdvös testi büntetést, mely eddig a tanítónak nem csak joga, hanem kötelessége is volt, s némelyek éppen hajlandók az ezt gyakorlóra büntetést is szabni. Kérdezzük: okos dolog-e, ama tényekkel szemben, melyeket említettünk, és még más számtalanokkal, gondatlanul eldobni azt a féket és szabályozó eszközt, melyet apáink bölcsesége a veszedelmes ösztönök korlátozására és a társadalom védelmére fölállított ? Vidék, Kalocsa, szept. 19. (I. 1.) Pár napja városunkban oly vendégek vannak, kiket a főváros is méltán irigyelhetne tőlünk , ugyanis szombaton megérkezett Szegszárdról a híres zongorakirály, Liszt Ferenc, egész művészkiséretével, köztük a kedves zongoraművésznő Mentes, Zsófia k.a., Reményi, Janina lengyel művésznő stb Tegnap az érsek szívességéből, — kinek vendégei e nevezett művészek, — ritka élvezetben részesült e város közönsége, miután d. u. 5 órától 7-ig gyönyörködhettünk most Liszt magasztos zongorajátékában, majd Reményit hegedüművészetében, a gyönyörű „Ave Maria“-t szerzője Reményi hegedükiséretében adta elő. Mint Liszt ismerősei állítják, a híres abbé rég nem érintette a zongora billentyűit oly kedvvel, mint tegnap az érsek termében, hol a város közönsége egész ámulattal hallgatta. Menter Zsófia k. a. nem játszhatott gyengélkedése matt. Itt volt még b. Augiuz is, nejével és kedves leányaival. ** Máramaros Szigetről írják, hogy az ottani tanfelügyelő jelentése nagyon szomorú adatokat nyújt a népnevelés állapotáról Ugyanis: 16,863 tanköteles gyermek közül (az izraelitákon kívül) az 1869/70 dik tanévben csak 5851 járt iskolába, s így 11,102 gyermek maradt benn. Az előbbi év jelentéséhez képest, az igaz, hogy gyarapodást jelez (akkor csak 4681 gyermek járt iskolába), de azért mégis csak szomorú adatok ezek! E mellett örvendetesen említhetjük föl b. Schönberg Emil ama nemes tettét, hogy a berezniki tagosítás bevégeztével 100 hold földet ajánlott föl az ottani iskolának. — A szigeti lövölde zászlószentelési és királylövészeti ünnepélye október 2-dikán fog megtartatni a „malomkertben.“ Zászlóanya a lelkes Várady Gáborné úrhölgy lesz. — Az aug. 20-kan a nőnövelde javára rendezett táncvigalom 411 frt 42 krt jövedelmezett. ** Szombathelyen kutatás alkalmával nevezetes régiségek kerültek napvilágra, melyeket Baumann József, a numismatika szenvedélyes barátja, tett *