Fővárosi Lapok 1877. február (25-47. szám)

1877-02-25 / 45. szám

teni. A nyári meleg ellen egésségesb az ablakvedő, mint a függöny, melyet mindig káros az ablakon be­lől helyezni el. Sok ily jó tanács volt a dr. Fodor elő­adásában, melyet a jövő pénteken is fog még folytatni. * „Petaud király udvara/* Delibes finom­­zenéjű, ügyes szövegű operetteje tegnapelőtt került szinre a népszínházban nagyszámú közönség előtt, mely mindvégig jól mulatott előadásán. Ez az ope­rette nem újdonság a fővárosi közönség előtt, mert a budai színkörben már két év előtt gyakran adták, hanem a rendezés ügyessége, a fordítás szabatossága s az egész ízléses kiállítás mégis az újság ingerével hathatott. A darab szövege sikerült paródiája a nagyra törő hadi terveknek, fonák kormányzásnak, udvaronckodásnak s az udvarok többféle kinövésének. Petaud király, a gyámoltalan uralkodó, ki minden neszre úgy reszket, mint a nyárfalevél; Alexibus a hősködő ellenséges fejedelem, ki mint vihar tör elő s adóexekucióval fenyegetőzik, de majd szégyenteljesen meghátrál; Girandola, a naivságban nevelt leányka, ki tizenhétéves korában is bábukkal játszik ; a fiatal Alexius Leo herceg, a szerelemért lángoló ifjú, ki Girandolát pásztor-öltözetben is fölkeresi, hogy lángra gyulaszsza szívét s végre Volteface, dicsőségért, kitüntetésért szomjazó, a hatalom változásai szerint jobbra-balra forduló udvaronc, mind mulatságos alakok. Delibes zenéje a legkellemesebb operette­­zenék közé tartozik; mindig finom, jellemző, nincs benne semmi utánzás, semmi mesterkéltség; válasz­tékosságára nézve különbözik az Offenbach, Lecocq vagy Genée és Suppé itt-ott triviális, felületes, néhol igen­is kapellmaiszteres szerzeményeitől. A második felvonásban Leo és Girandola kettőse, az éji őrök kara s a harmadik felvonás éji zenéje, midőn Leó pásztorfiú alakjában dalol a szerelemről oly édesen, fénypontjai az operettének. Petaud királyt Együd ábrázolta, mindvégig mulatságosan. Alexius herceg király szerepét Szabó Bandi játszta, énekében keve­sebb sikerrel, mint a játékban. Solymosi Voktefaceot mindvégig kedélylyel, apró vonásokra is kiterjedő figyelemmel mutatta be. Leo herceg szerepében Szabó Karolina kisasszonynak — ki már megjelenésével, fényes öltözékeivel is hatott — szerencsés estéje volt, sok tapsot kapott; szabatos énekével és játékával felül is múlta eddigi működését. Girandolát Vidmár Erzsi kisasszony minden ízében eltalálta; már gyer­mekes megjelenése is oly természetes volt, hogy a közönség azonnal megtapsolta; kedvvel játszott és énekelt. Karok és zenekar összevágóan működtek közre. A szövegből, különösen midőn Girandolát a szerelemre oktatják, egy pár erősebb »deskripciót« bátran elhagyhatnának. A »komoly kettős,« melyet Genée és Ács Antónia kisasszony sejtettek, tetszésben részesült. Hihető, hogy a kellemes zenéjű operette nem egyhamar fog kiesni a közönség gráciájából. * Hymen: Dancz Nina k. a., a népszínház te­hetséges színésznője, a jövő csütörtökön lép föl utó­­ször a népszínházban, a »Pünkösdi királynő«-ben. Aztán végkép visszavonul a színpadtól. Hymen ra­gadja el a múzsától. Március 3-dikán d. u. négy óra­kor lesz esküvője a helybeli ref. templomban, Her­­czeg Bertalan hontmegyei szolgabiróval. Násznagyok Rákosi Jenő és Soldos Sándor lesznek, nyoszolyó­­asszony pedig Soldosné asszony. * A nőipar-egylet március 3-án tartandó batyu­bálján Rácz Pali zenekara fog működni. Né­hány jegy még kapható Halász Dezsőné úrhölgynél, (kertész-utca, 168/7. sz. a.) és Banovics Kajetánné úrnőnél (vas-utca, 17. sz. a.) A bál alkalmával belépti jegyek egyátalán nem szerezhetők. * Milton: »Többen« aláírással levelet kaptunk, melyben az az óhajtás foglaltatik, hogy a nemzeti színház igazgatósága adassa ismét elő Jókai »Mil­­ton«-ját, melyet sokan szeretnének újra látni. * A Dunaparton ma látvány lesz: Zubovics Fedor próba-usztatása a szabadalmazott úszó-tömlő­­vel. Félegykor indul lovával a budai oldalról, az ördög-árok torkolatától s azt hiszi, hogy a vámháznál juthat ki a pesti partra. Külön gőzösről is fogják nézni e mutatványt, melyhez — a téli hús vízben — ugyancsak erős testalkat kell. Napok óta tesz ő ily próbákat, s közelebb — mint mondják — veszedelem fenyegette a Margit-hídnál, hol a főoszlopnál képződő örvény sodrába jutott. A forgó viz Zubovicsot le is kapta a lóról, de megfogódzott a ló lábába, majd kengyelébe s az alásodró viz ellenében fölvetette ma­gát s a mentő kötelet is megragadva, a bajból szeren­csésen kimenekült. * A lövöldéből, mely a városliget elején áll, meglehet, cirkus lesz. Legalább Renz alkudozik rá s ha megveszi, állandó cirkust fog oda építtetni. A lövész-egylet pedig, melynek a városon kívülre kell helyeznie lövöldéjét, a külső váci­ uton alkuszik egy telekre, mely a rajta levő épülettel nyolcezer forintért megvehető. * Török nyelvtan. Dr. Erődi Béla megrende­lési felhívást tesz közzé »Gyakorlati török ny­elvtan«-ra, mely biztos vezérfinalal ígérkezik a török társalgó nyelvnek harminchat leckében tanító­­segélye nélkül való megtanulására. Erődi, ki teljesen járatos a török nyelvben, Törökországban is lakott s mint török tolmács a Balkán félsziget egy részét be­utazta, Aha rendszerét követte művében. Arab betűk helyett a magyar átírást használta, mert e nyelvtan szerkesztésével csak gyakorlati cél lebeg előtte. Vé­gül a műhöz egy táblázatban az arab betűk is mellé­kelve lesznek. A munka nyolc nyomott ív lesz s már­cius közepéig elkészül. Előfizetési ára 80 kr, mely összeg Tettey Nándor és társa könyvkereskedésébe küldendő. A nyelvtan két részből áll s az első rész már a jövő hó elején kapható. * Életmentések. Egy nyug­­hajós hivatalnok neje (B. Julia,) csütörtökön egy csavargőzösről beug­rott a Dunába, de szerencsésen kimentették.­­ A soroksári út egyik házában pedig Mohn Mari varrónő észrevette, hogy egy kőfaragó-legény (Wunder Antal) felkötötte magát s berohant a lakásába, elvágta a kö­telet s a szerencsétlent visszaadta az életnek. * Népkonyha-ügy. A népkonyhai igazgatóság elhatározta, hogy a terézvárosi népkonyhát március végéig tartja nyitva. A ferencvárosi népkonyha ered­ményességéért az annak élén álló Ruprechtné Demi­­doff Kornélia urhölgynek köszönetet szavaztak. A vízivárosi népkonyhát részvéthiány miatt megszüntet­ték. A Valeria-egyletnek, mely cseléd­menhelyében népkonyhát is tart fen, száz forint segélyt szavaz­tak meg. Egyszermind elhatározták, hogy a fővárosi szeretetháznak őszig kölcsönképen átengedik a nép­konyhái kívánt fölszerelvényeket. * A budai protestáns elemi iskola javára e hó 8-án, a vízivárosi »Fácán« termében tartott bál tiszta jövedelme 338 frt 21 krra ment. Felülfizettek: a háziasszony Rupp Zsigmondné 46 frtot, a pesti első hazai takarékpénztár 10 frtot, Tisza Kálmán, Wal­pole, dr. Andaházy, Weissenbacher Endre egyenkint 3 frtot, Hunfalvy János és egy ismeretlen egyenkint 2 frtot, Lux Ede és Szentgyörgyi Ottó egyenkint egy frtot, Frischgesell Frigyes Ágost, a »Fácán« tulaj­donosa, a báli termeket, a budapesti légszesztársulat pedig a világítást adták ingyen. A nemeskeblű jóte­vőknek nyilvános köszönetet mond a rendezőség. * Rövid hírek. A budapesti tornaegylet március 6-kán eli­e­bált rendez a »Fácán«-terem­­ben. — A belügyminisztérium, hir szerint, Si­­monyi Sü gödi lakos bérajánlatát erősíté meg a császárfürdőre, tiz esztendőre. — Csengery Antal jeles emlékbeszéde Deákról már megjelent Lip­csében, dr. Heinrich Gusztáv fordításában, ki e német kiadáshoz előszót és magyarázó jegyzeteket is csatolt. — Nadányi Albertné urhölgy kétszáz forint­tal az irói segély­egylet alapítói közé belépni jelent­kezett. — A gazdasszonyok egyletében levő kis árva Kasselek-leány zongorataníttatását Kasselek Fe­­rencné asszony magára vállalni szíveskedett. — A közoktatási miniszter nyilvános köszönetet mond báró Jeszenákné Forgách Alojzia grófnőnek, ki a a férfiágon kihalt Jeszenák-család nagybecsű levél­tárát letéteménykép a nemzeti múzeumnak adomá­nyozta. — Alter Jakab örökösei a Rókus-kórházra és szegény-alapra hagyott összegeket (külön-külön 1200 frtot) e napokban fizették le a városházán. — Táborszky és Parschnál megjelent: »Murmennde Quelle« polka-mazur, Fahrbach Fülöptől, ára 50 kr. — A fővárosi építkezésekről szóló statisztikai köz­lés szerint: Pesten 1871-ben tizenkét milliót, 1875- ben pedig már csak 5. 432.550 forintot adtak ki építésekre; 1875 végén Pesten 95,000 Budán pe­dig vagy 26,000 szoba volt.­­ Az állatkert igazga­tósága fölkéri az erdővel, faiskolával biró hazai bir­tokosokat, hogy ajándékozzanak az állatkertnek e tavaszszal nemesi fajú parkfákat, bokrokat, főleg fe­nyőt , gyümölcsfát az állatkertben nem használhat­nak.— Lampel Róbertnál megjelentek: »Szavaló, köszöntő és levelező az ifjúság számára,« ára 12 kr. »Törvények és rendeletek gyűjteménye,« rendezte K. ügyvéd, I. füzet, ára egy forint. — A Schunda-féle javított hangfogás cimba­lom és „iskolájáénak második kiadása. A cimbalom pár év óta egyre több hódítást tesz magán- és nyilvános zenei életünkben. Már nem­csak egyesek különösségből, de számosak tanulják passzióval e nemzeti hangszerünket. Szerepel továbbá az az újabban írt népszínmű-zenék csaknem mind­egyikében. Eddig »Bánk bán« volt az egyedüli dalmű, melyben — bár szerényebben, inkább háttért képezve — alkalmazták, most már egy idegen zeneszerző is (Grossmann) kísérletet tett vele. Egy angol pláne több különbözőn hangolt cimbalom együttesét tervezi, s e hangszereket meg is rendelte Schund a hangszergyáros­nál. Eddig a cimbalmot kizárólag népzenészeink ke­zelték, gyakran elismerésre méltó kézügyességgel, de álláspontjukhoz képest mindig egyoldalúan. Jelenleg már képzett zenészek is érdeklődnek iránta, csak a múlt napokban jelent meg a Schunda által kiadott »cimbalom-iskola« második kiadása, Állaga Géza átdolgozása szerint. Ez alkalommal nem lesz tán érdektelen e hangszert és az említett tankönyvet kö­zelebbről szemügyre venni. Hogy mily kezdetle­ges állapotban tengett a cimbalom addig, míg na­turalista muzsikusaink kizárólagos birtokában volt, eléggé jellemzi az a körülmény, hogy még a hangolási rendszert illetőleg sem tudtak megállapodásra jutni, s hogy még mai nap sem tud gyakran egyik a másiknak hangszerén játszani, többé-kevésbbé különbözvén azon a hangok beosztása az általa megszokottól. Két lénye­gesen eltérő mód van köztük (számos apróbb var­­riánssal) használatban s ezek egyike lett elfogadva — telhetőleg rendszeresítve, — az iskola alapjául. E rendszer szerint a mostani cimbalomnak négy egész nyolcadnyi khromatikus hangterjedelme van, a nagy E-től a háromszor vonalzott E-ig, melyek mindegyike biztosan hangoztatható, és kielégítően egyenletes. Ed­dig hiányzottak egyes félhangok s voltak idétlenek és nehezen érinthetők. Cigányaink az össze nem illő han­gok zűrzavarát, a­hol már ők is megsokalták, könyök­kel igyekeztek elhallgattatni, mennyivel célszerűbben végzi ezt a most alkalmazott tompító (pedál) s mily tarthatatlan állítás az, hogy »a pedál­ nélküli cimba­lom jobb az ilyennel bírónál!« Ezt egy lábmozdulat­tal lehet —­ a tompítót fölemelve — a másikhoz mindenben hasonlóvá tenni, míg ellenkezőleg amaz addig zúg, míg neki — s nem a játszónak — tetszik. E tagadhatatlan javításon kívül sikerült Schundának, sok költséges kísérlet után, a régi cimbalom egy má­sik gyöngéjén is lényegesen segítni. Hangszerei ugyan­is úgy alkotják, hogy a hangolást, az előbbieknél sok­kal jobban és tovább tartják. Túlzás volna állítani, hogy a cimbalom már elérte javíthatásának netovább­ját , de elismerés illeti Schundát, hogy pár év alatt annyira tökéletesbíté e hangszerünket, hogy az méltán kelt egyre nagyobb figyelmet maga iránt. Ugyanő vál­lalkozott jelentékeny áldozatokkal a cimbalom-isko­la kiadására is. A mostani második kiadás a kezdet­leges elsőnél sokkal sikerültebb és tartalmasabb. Ál­laga sok gonddal egészen újjá alakította azt. A fo­kozatosan összeállított előkészítő gyakorlatok vala­mennyi hanglejtő s a főbb tört akkordok után van e tankönyvben nyolc nagyobb etűde, melyeket zenei tar­talom tekintetében bármely más rég kultivált hangsze­reivel bátran párhuzamba lehet tenni. Ezeket számos népdal, operarész s egyebek átirata követi. E trans­­scriptiókon meglátszik a szakértő kéz nyoma, mind­egyik, habár kis keretben is, de egészet nyújt, itt-ott egyszerűbb, de mindig tiszta öszhangosítással, kerülve a túlságos cifrázatokat, e tekintetben is előnyösen el­térve az eddigi naturlisztikus cifraságoktól.­­ Bárki meggyőződhetett ugyanis már számtalanszor, hogy cigány cimbalmosaink, ha például egy népdalt játsza­nak, különösen ha egyedül, azt úgy agyonkacskarin­­gózzák mindenféle oda nem illő cikornyákkal, hogy ugyancsak fül legyen, mely ez össze-vissza kuszált hangtömegből az egészen háttérbe szorult fődolgot, magát a dalt kiismerje; az eközben használt öszhan­­gok alaphangjait (a dallam mellett a főszólamot min­den zenében) egyedül a véletlen határozza meg; a­mely hang ugyanis épen kézügyekbe esik, az lesz a bassus. Sokszor már magában hiú vállalatuk kiindulási pont­ja is hibás. Nem bizonyos-e már előre, hogy ha valaki egy nagy zenekari művet, például a »Teil« nyitányt két szál verővel akarja végesvégig kalapálni egy cim­balmon, hogy csak karrikatúrát nyújthat ? Mit lehet aztán ily »műviz«-ek (egyik híres cimbalmosunk sa­ját szerény aláírásának betűszerinti másolata) taní­tásától várni ? A­mit ők tanítás alatt értenek, nem egyéb szajkózásnál. A mellékelt magyarázat is egé­szen méltó e rendszerhez, nincs ugyan se füle se farka, de minden harmadik szó »technika« moduláció sat., melyeknek értelmét maguk sem sejtik; megtanítják a tanulót a »gramatikus skálára,« — közbe sűrűn és »állítólagosan állítják,« hogy őket Páris és Londonban jártukkor fölkérték, hogy »zenéljenek egy közreműkö­dést,« mit is negyvenezer ember előtt, szívesen meg is tettek, sőt. E szédelgések érintése után visszatérve az iskolára, ajánljuk azt mindazoknak figyelmébe, kiket az imént jellemzett »tanmód« nem elégít ki. Végszá­mos e tankönyvben még egy klasszikus mű is föl van véve: Beethoven Cis­moll szonátájának adagi­ója, mely minden kihagyás nélkül játszható a cimbalmon. Ajánlja ez iskolát még az a körülmény is, hogy annak időnkint kedvelt zenerészek átiratait és eredeti cim­balom-szerzeményeket tartalmazó folytatása is lesz s igy a nyomán haladóknak nem lesz hiánya játszandó darabokban. 226 Vidék. ** Aradról. A korcsolya-egylet, mely az idén jég nélkül maradt, igen sikerült álarcos­ bállal végezte be a farsangot a színházban, s még nagyobb szellemi sikerrel nyitotta meg ugyanott Remmert Mártha k. a. a böjtöt. Liszt e kiváló tehetségű tanítványa két hangversenyt rendezett telt házban szép közönség előtt, s fényes technikája s egy férfi erejével vetél­kedő erőteljes játékával igazolta nálunk is jó hírnevét. A jövő héten Menter Zsófia és férje Popper látogatá­sát várjuk. A színháznak jelenleg Molnár György a vendége. Kedden lépett föl először »Lear király «-ban, gyér, de lelkesülő közönség előtt. Csütörtökön volt a második vendégjátéka »III. Richárd«-ban telt ház előtt, s a vendég sok kitüntetésben részesült. Még két­szer játszik. Szombatra (tegnap) a Dóczi Lajos »Utósó prófétá«-ra volt kitűzve s a jövő héten a »Misantrop«

Next