Fővárosi Lapok 1878. május (100-125. szám)
1878-05-02 / 101. szám
det a „Fővárosi Lapok“ 101-dik számához. természet a nőnemet oly eszközökkel láttaéi ivek hódítására, melyek ellen ezeknek jegysincs. Midőn egy részét megáldotta a szépvarázsával, mely meleg hódolatra készti a t, oly bájos mosolylyal, mely a leghidegebb megigézi, elaltatja eszét s megbűvöli érzésruházza a másikat az észnek amaz élével, annal kitalálja gyöngéinket s azokat előnyére ja fel; színészi tehetséggel, mely kellő időben nevetni, ájulni és görcsöket kapni tud, s állsággal, melyet kitűzött terveit folytatja, ahogy az útjába gördített akadályoktól visszae. E fegyverekkel meghódítja a legkonokabb megszelidíti a legvadabb embert is; s ha mint, Herkules a szép Omphale kedvéért buzogóoroszlánbőrét a guzsalylyal cserélte föl, ha az naldot megigézték Armida bájai, sőt maga az is Kythere békáiban epedett , alig jelképezi helyesebben a női szépség hatalmát, mint az, melynek hátán a szerelemistenke nyargal. S női szépség, észszel és ildommal párosulva, az mivel; s ha oly hatalmas két szövetségese lyen a férfiak önhittsége s elhizottsága, mely imítja el őket, hogy a nők csupán az ő kedvannak teremtve s uraságuknak alávetve, biztos mre számíthat. S e győzelem — elég ragyogó mutat erre minden nemzet története — mégsem marad el, ha a nőnem életében aman fallapot áll be, a mikor a csatát már nem e szépsége dönti el egyedül, hanem ütközetbe viszi az női taktika azt a bizonyos tartaléksereget is, ők magvát hízelgő szavak, lágy szemrehányásnnyű görcsrohamok s ájuldozások képezik, s legkeményebb férfisziveken is mindig fényejt ki a győzelmet. Minthogy tehát az okos nő e fegyvereket csak óráján adja ki kezéből, senki sem fogja ennél ibieknél fogva kétségbe vonni, hogy a papucs török időkre biztosítva van ! Frankenburg Adolf: A történelem forgó kereke, szegény török unokák, amely büntetést a mi atyáink szenvedtek saját bűneikért negyedév előtt az ő török atyáiktól, most ugyanazt a ést ők szenvedik az orosztól saját és atyáikat. Valamint a mohácsi vész után a német csetélkedett, viszálkodott Magyarország birtoka most az angol és muszka néznek egymásra mtinápoly alatt farkasszemmel. És amint négykor a Szapolyai-párt a Ferdinand-párt ellen garral régóta ellenséges töröknél keresett párt: most a töröknél is megoszlott a párt az orosz gól védelem között, sőt az orosz kényszerítni , a törököt az angol elleni szövetkezésre. Nálunk jen a török, elűzvén Buda ostromától a németet, új kezére kerítette Buda várát, s rövid időn ketik, hogy az orosz csapatok is kíváncsiság alatt mind többen vonulván be Konstantinál, mikor már százezeren bent lesznek; a muszka irtja: »Konstantinápoly a miénk! lássa az angol, n ver ki bennünket innen!« A török egykori évek során sok százezer magyart hajtott el ,a rabságra; most meg muszkák és bolgárok a törököt százezeréves százados lakóikból. Nagyok és sokak valának a mi atyáink bűneikkel a mohácsi vészt s utána a másfélszázados szolgaságot büntetésül kapták: a közerkölcsi fég yelem megbomlása, a törvény és király iránti ez meglazulása, az ország dolgait intéző főurak is közti dulakodása, a szegény pórnépnek kivált a 14-diki lázadás utáni elnyomása, a közügy ésdelem annyira elhanyagolása,hogy még 1456-ban a fölkelő nép vissza bírta verni Nándorfehérvár II. Mohamedet, Konstantinápoly megostromló 1526-ban már az ország birtokára s védelmére tett nemesség csak huszonkétezernyi csekély serege az ellenséget nem lévén képes föltárni, az ország fővárosát, Budát s majd az ország megyédét elveszítette. De valljuk be őszintén, nem kevésbbé nagyok voltak, nem a derék török - vitéz katonaság, hanem a török uraknak, vidékinek, pasáknak, főleg pedig a náluk mindenható annak bűnei is az emberiség és modern társadaelon. Ezek idézték elő a jó török nemzet romjást idén Árpád a kilencedik század végén a közép-i mellékén a maga népével tanyát ütött: országát egy vagy több rendszeres állam földúlt romjain, a meghódolt népek közreműködésével építő dédunokája pedig száz év múlva elfogadván a sztséget, az európai keresztyén testvérnépek tárjába lépett. Az ozmán török a századokon át fönt s általa földúlt görög- bolgár-szerb-bosnyák-albán elemségek romjain alapító fegyvere hatalmával a szultánainak önkényuralmát. Maga az izlam ez óta mint ellenség állván a keresztyénséggel ben, a hódító török és morlem kettős kiváltságával nyomta a keresztyén szolganépet. A nikápolyitól a zentai csatáig háromszáz éven át bírta magát a török és izlám a nyugati keresztyénség ellenében diadalmasan föntartani, de már a múlt században hanyatló szerencsével harcolt a muszka ellen, ki egyúttal a keleti hitű keresztyénekből álló nagyszámú török alattvalók hitvédőjéül lépett föl. A francia forradalom nagyszerű eszméi: az ember egyéni szabadsága, a születési, vallási és rangi kasztok falainak lebontása lassankint áthatották Európa népeit s előbbutóbb küzdelmesen érvényre jutának. Csak az izlám kiváltságos népét nem hatották meg az eszmék. Az 1815-diki bécsi kongressszus fölhívta II. Mahmud szultánt: vegyen részt Európa állami s némileg társadalmi átalakításának nagy munkájában. A szultán visszautassa e fölhívást. A korszellem mindazáltal oda is behatott: a hellének és szerbek a szultán hatalma alól fölszabadíták magukat; a muszka pedig a drinápolyi békében magának a török alattas keleti keresztyének védelmét kikötötte. II. Mahmud belátta a reformok szükségét s azt hadainak európai lábra állításával meg is kezdte; de már későn , saját vazallja, Mehmed Ali ellen csak az európai hatalmak közvetítésével bírta magát föntartani, valamint fiai is : Abdul Medsid és Aziz. A jó Midhat alkotmánya tán idővel hasznos gyümölcsöket fogott volna hozni az ozmán birodalomnak, de ültetőjét a belviszály, magát a birodalmat pedig a muszka fagy tönkre tette. Az orosz-török harc nem egyszer juttathatja eszünkbe a kétezer év előtt élt Phaedrus egyik-másik meséjét. Például »a farkas és bárány« történetét. Láttuk, hogy a bolgár-szerb-montenegrói-oláh társaságában a török vadat leterítvén az orosz, mint követelte magának az egész martalékot. Meg azt a mesét, mikor a muszkafarkasnak a Plevna-csont torkán akad s az oláh gólyát nagy jutalommal biztatá, ha kisegíti, hogy aztán kisegítő, azt mondja neki: köszönd, hogy mikor a torkomba nyúltál, el nem haraptam az orrodat. Azt is Phaedrus mondta, hogy amit az ármány és erőszak ostromol, annak buknia kell. Ezt azonban még be kell várnunk: nem reked-e oda a muszka a saját csapdájában? Bármennyire gyűlöljük is az oroszt s rokonszenvezzünk a törökkel, ha komolyan gondolkozunk a kérdésen, arra jutunk, hogy az izlám a maga többnejűségével, rabszolgáival, kiváltságos vallásával, padisabjának mindenhatóságával nem állhat fenn többé a keresztyén Európában, legalább nem az eddigi formában. Tavaly, midőn a török urak Klapka előtt földicsekvének a munkában levő sok reformmal, ez röviden azt válaszolta: »Semmi reformtoknak sem lesz eredménye, míg asszonyaitokat európai módra nem reformáljátok.« Az asszonyreformmal pedig az izlám alapjai rendülnek meg. De ki lép a török örökébe? Az oroszt nem engedi sem az angol, sem pedig — remélhetőleg — a mi monarchiánk. A többi keresztyén nép pedig képtelen rá. A muszka tervezte új Bulgária ugyanaz lenne, amelyet I. Murad Drinápoly fővárossal alkotott, honnan csak egy rövid hadi sétába került Konstantinápoly elfoglalása. A muszka csak egy pár évet kér Európa elnézésétől Bulgária szervezésére. De erre is mondott Phaedrus mesét. Egy kutya a másiktól csak addig kért szállást, míg ott fiait fölnevelhetné; ez megtörténvén, a gazda ki akarja utasítni vendégét a szállásról. »Ha engem és kilenc legényfiamat ki bírsz innen verni, ám próbáld meg,« — felelte a befogadott. Mikor egyszer Zsigmond királyunk a maga bolgár várait I. Bajazettől, a »Villám«-tól visszakövetelte, e szultán azt válaszolta a magyar követeknek, a sátora oldalain függő sok fegyverre mutatva: »Mondjátok meg uratoknak, hogy Bulgáriához való jogom e fegyverekben áll.« A muszka most, négyszáz év múlva, ugyanő válaszszal áll elő, rámutatva a Balkánon innen és túl álló seregére. Nekünk meg, csak hagyjuk meg őt Besszarábia és Bulgária birtokában, kínálva kínálja Boszniát és Hercegovinát, melyek a törökkori négyszázéves uralom előtt egyébként is a magyar korona vazall tartományai voltak. Három év óta, anélkül hogy egy katonánk belépett volna Boszniába, az onnan a mi határainkra áttóduló sok valódi menekülő, de még több naplopó már is hét millió forintunkba került, hátha még magunkra vennék e Dejanira ingét, e kedves de egyébként ideiglenes muszka ajándékot, melyet a kegyes adományozó utóbb tőlünk követelne vissza. De folyvást forog a történelem kereke s ha ma a muszka a Bosporus partján énekli Suvaroff büszke dalát: »Az orosz nem tanult retirálni,« rövid időn az angolok hatalmas dala zendülhet meg ott: »Rule Britania.« Kívánjuk, hogy Anglia rövid időn tanítsa meg a muszka urakat retirálni. Hőke Lajos: Fővárosi hírek. * Margit-sziget. Enyhe, verőfényes reggel kedvezett a sziget tegnapi ünnepélyes megnyitásának, szép közönség jelenlétében és a tizennégy tagból álló nagykanizsai cigányzenekar erőteljes, magyaros zamatú játéka mellett; délután pedig az alsó vendéglőt nyitották meg katonai zenével. A felső vendéglő új cigány zenéje nagy előnyére fog válni a szigetnek. Kovács Gábor prímás, ki már az 1875-diki idényből ismeretes a fővárosi közönség előtt, eredeti képességű cigány, gyújtó magyar nótákkal beszél a szívhez, előadása cikornyátlan, bandáját kitűnően vezeti, a fősúlyt a jobbnál jobb magyar nótákra fektetvén. Határozottan jobb zenekar ez, mint volt a múlt évekbeli pápai álmos zenekar. Mind a két étkezőhelyiség konyháját Kaps vendéglős vette át, kit eddig is eléggé pártolt a közönség, illő lesz tehát, hogy a vendéglői monopólium ne váljék kétélű késsé kezében, melylyel nemcsak a közönség erszényén, de a saját üzletén is sebet ejthet. A nyert tőkéért jóízű ételekkel és olcsóbb étlappal szolgálja meg a közönség pártfogását. Jövő szombattól kezdve a pesti oldalon közlekedő és Újpestre járó minden fél-, a budai oldalon járók pedig minden órában érintik a sziget kikötőjét. Ez új menetrend ily korai életbeléptetése Medgyaszay igazgató úr előzékenységének tulajdonítható. Megemlítjük még, hogy József főherceg családja számára a régi kastélyépületet rendezik be az eddigi megállapodás szerint június elsejére. * Május elsején a katonai zenekarok harsogó riadója nem »rózsaujjú«, hanem szürke esőköpenyes hajnalt köszöntött. Mintha csak szántszándékkal ijeszteni akarta volna az időjárás folyását intéző hatalom a zöldben mulatókat s levonni a nőképző egyesület majálisa jó kedvéből. A költözködés prózája is belevegyült a tavasz ünnepébe; az utcákon egész nap vonultak a málhás szekerek, megrakott targoncák. Szerkesztőségünknek is kijutott ez örömből; mától fogva irodánk Lipót utca 43-dik szám alatt, a Csávossy-féle házban, (ugyanabban, ahol két év előtt volt,) a kapu alatt balra. * A képviselőház tegnapi ülésén a belügyi és honvédelmi minisztériumok budgetjét intézték el. Az utóbbi költségvetés tárgyalása alkalmával tetszést gerjesztett a honvédelmi miniszter ama nyilatkozata, hogy a magyar honvédség szükségleteit egészen a hazai ipar fedezi. Az előbbi budgetnél szóba jött a belügyminiszter, Tisza Kálmán rendelete a Szent István-nap megülésére vonatkozólag. Tisza Kálmán kijelente, hogy ő csak a nagy nemzeti ünnep nimbusát akarta óvni, de a felekezetekkel szemközt semmi kényszerítésekkel nem élt. Az ülés végén interpelláció alakjában is fölmerült ez az ügy, Molnár Aladár nyújtotta be. Szilágyi Dezső is nyújtott be interpellációt a boszniai ügyekben. * A nemezeti színház drámabiráló bizottsága Bulyovszky Gyulától szótöbbséggel eredeti vígjátékot fogadott el, melynek címe még nincs megállapítva. Három felvonásra terjed, a jelenkor társadalmi életéből van merítve s cselekvényének mozgató elemei: szerelem és politika. * Nagyné Benza Ida asszony ez idényben tegnapelőtt lépett föl utójára, a »Sába királynőjé«-ben, mint Sulamith. Nagyszámú közönség hallgatta, sokszor megtapsolva drámai erőteljű énekét s gyakran kihíva a kitűnő művésznőt, ki egész lélekkel énekelt és ábrázolt s nem egyszer melegíti föl a közönséget. Szeptemberig pihenni fog, hogy aztán megint nyult erővel folytassa működését operánknál, melynek fődíszét képezi, mint a női szív szenvedélyeinek művészi tolmácsolója énekben, játékban egyaránt. A tapsok, melyekkel a közönség egy időre búcsút vett tőle, ennek meleg elismerését fejezték ki. Meg kell említenünk, hogy ez este a nézőtéren Anglia érdekesen volt képviselve. Ott volt Mr. Wolff, parlamenti tag (az angol kormányelnök bizalmas embere és küldötte,aki délelőtt Pulszky Ferenc vezetése mellett látogatta meg a képviselőházat; este pedig gr. Apponyi Alberttel és Pulszky Ágosttal volt a nemzeti színházban, nézni azt a dalművet, melyet Angliában azért nem szabad szinte hozni, mivel szövege a szentírásból van véve. Ott volt továbbá egy páholyban Chiomi Emilia k. a. is, egy lenszőke, kondorhajú, egésséges arcszínű angol lány, ki négyszer fog színpadunkon föllépni, ezúttal nagy érdekeltséggel hallgatta az előadást s nézte a nagy kiállítást. * Gerster Etelka asszony közelebb pár napot a fővárosban töltött rokonainál, mielőtt külföldre ment volna. Szülővárosából, Kassáról jött, hol szentpétervári és berlini dicsőteljes vendégszereplésének fáradalmait kívánta volna kipihenni a szülei házban. Ott időzését azonban kénytelen volt félbeszakítani oly eset miatt, melyről »van mit beszélni a városnak.« A kassai nőegylet ugyanis a városi szegények javára hangversenyt akarván rendezni, őt küldöttségileg kérte föl a közreműködésre. Pihenni jővén haza, a művésznő vonakodott ígéretet adni s midőn egy hölgy megjegyezte, hogy szülővárosának nyomorát enyhíteni mégis csak tartoznék, a megsértődött művésznő azt felelte, hogy Kassa sem tett , érette semmit. Ennek hamar híre jutott, a lapok megrovólag beszéltek róla, s szóba jött, hogy ha a művésznő színházba megy, vagy ha elutazik, tüntetés lesz ellene. A művésznő nem óhajtott ily emlékkel távozni el szülővárosából s kocsin utazott a legelső állomásra, Csányra s ott ült vasútra. Valószínű, hogy nem is egyhamar megy Kassára — pihenni. Egyébaránt lehet, hogy a fiatal mű* 493