Fővárosi Lapok 1879. augusztus (176-200. szám)

1879-08-01 / 176. szám

hagyom az ősök elporlott csontjait, de megbámulom az élő húst az unokákon. Nemde, szíves olvasóm, te teljesen megegyezel velem. Ha nem vágyakozol az archaeologia porlepett határaira, te sem fogod Mehádiát fölkeresni a dicsőségért, mely csak volt, az életért, mely már elenyészett. De ha egyszer eszedbe jutna, hogy hazádnak is vannak rendkívüli természeti szépségei, melyekkel fáradság nélkül megismerkedhetel, okosabbat sem tehetsz, használd fel a vasúti összeköttetést és röpíttesd magadat a Cserna-völgynek torkolatához. De ne légy vakmerő! Ne utazzál oda július hónapban, ha biztosított előjogot nem szereztél egy fedélek védelméhez és egy ágynak kényelméhez. Ah, milyen kegyetlen sors a touristáé , ha úgy elképzeled, kedves olvasóm, mikép érkezik meg az esti vonaton repeső szívvel, mámoros hangulatban, de már halálra kimerülten az útnak fáradalmaitól, gyalog kirándulásoktól és álmatlanul eltöltött éjszakáktól. Azután a fürdőgondnokság irodájában a hivatalosan komoly uraktól égre-földre kér bármi nyomorult lyukat, csakhogy másnap igazi költői kedvvel élvezhesse a kék eget, a pompás hegyeket, a színes pázsitot, a sűrű erdőket. Elkapatott képzelme mindezt természetes királyságának véli, ő csak saját örökölt birodalmát jött meglátogatni. A hivatalos urak pedig a legteljesebb udvariassággal vállukat vonják. Hiába, ők a regényes természet örökös souverainjének a legnyomorultabb lyukat sem bocsáthatják rendelkezésére és talán úgy találják, hogy a költői képzeletnek elég, ha a színes pázsitra keveredik le és azt a szép csillagos eget választja ágytakaróul! De melyik költői képzelet bírja ezt meg a tizenkilencedik században! Egy szoba, egy ágy, derékalj és párna hiányában az örökölt királyságnak minden fényes álma szétfoszlik. Bizony kétségbeesett helyzet volt ez rám nézve, mennyivel kétségbeesettebb volna még rád nézve, kedves olvasóm! Mert el akarom neked árulni, hogy én a gondviselésnek különös választottja vagyok. Sok bizonyítékot szereztem már róla minden utamon. Mehádián is újra tapasztaltam. Nem hallottad-e még hírét Gott Pál úrnak? Ő az egyedüli magánház tulajdonosa Mehádián, hol fürdővendégek szállást nyerhetnek. Milyen szánakozó arccal nézett rám, mikor az utolsó remény szikrájával szememben, és a fürdőgondnokság írásbeli ajánlatával az ő kis pékboltjába léptem, hogy egész mehádiai királyságomat felajánljam egyetlen jó ágyért! Szánakozott, nem is az én kétségbeesett helyzetemen, de amaz eszeveszett reménykedésen, hogy az ő túltömött házában egy zugot is találhatnék, hol fejemet lehajthassam. Mégis ő volt a gondviselés küldöttje, kinek meg kell mentenie egy magyar írót és földönfutó királyt. Minden eredménytelen kísérlet után, késő éjjel a még nyitott kávéházba, a modern Lear királyok ez általános bűvhelyébe vonultam, feltétlenül kiszolgáltatva magamat a pincérek kegyelmének és szivemben a száműzetés keserű gondolatával, hogy a legközelebbi trainnel már okvetlenül el is utazom. Hirtelen előttem termett, mint egy fényes Gábriel arkangyal, Gott Pál ur, kegyesen megveregette vállamat, házába vezetett és saját ágyát engedte át nekem. Gott ur, Gott ur, ön valóban az ég küldöttje volt, ön szó és betű szerint igazolta a német szót: Wo die Noth am höchsten, ist »Gott« am nächsten. Meg voltam mentve. Másnap a m. k. fürdőorvosnak dr. Csapatárs urnak baráti vendégszeretete teljesen visszahelyezett királyságom birtokába, a magyar irodalom nevében elfoglalhattam az erdőket és hegyeket, az egész áldott területet, ameddig csak az elbűvölt szem láthatára terjed. Láthatod, olvasóm, én valóban a gondviselés különös oltalma alatt állok. Az ily égi intervenciókra te nem számolhatsz, mi lesz tehát sorsod, ha július derekán biztosan készen tartott lakás nélkül a Herkules-fürdő paradicsomába merészkedel. Napról napra láttam fájdalmas processzióját azoknak, kik a kincstári derub lángoló kardja elől visszatérni kényszerültek. Az elkárhozottak! De ha lakáshoz jutottál, te is el fogod mondhatni, hogy igazi paradicsomban élsz és boldognak fogod vallani magadat. Kivált, ha a »Rezsőudvar«-nak park felőli oldalán az összefüggő erkélyre nyíló ablakok egyikéből tekintesz szét a lent hömpölygő életre, a szomszédépületek díszes sorára, a közeli és távolabbi hegyek koszorújára. Egy fönséges páholy az, melyből együtt élvezhetni, amit a természet és az emberi kéz művészete a szemnek szépet és kedveset nyújthatnak. A Rezső-udvar, a gyógyterem, a Ferenc-József-udvar és a szomszédos fürdőépületek, ragyogó félkörben egységes terv szerint emelt paloták, colonnadeokkal egybekapcsolva, úgyhogy a fürdőnek bármely részébe a széltől és naptól védetten el lehet jutni. Építőjük, Doderer Vilmos bécsi tanár, valóban értette, hogyan lehet a természetnek vad báját és titkos varázsát a művészetnek csínjával és fényével összeolvasztani. Az égbenyúló, buján zöldelő hegyek oly szeretetteljesen és bizalmasan ölelik körül minden oldalról a fürdőtelepet, mintha egyenest szoros védőövel volnának odarendelve; a láthatárnak minden oldalán egyformán lehajló, azurszinű mennyboltozatról lehetetlen nem hinnünk, hogy épen e tájkép fölé van fönséges kupa Fővárosi hirek. * Az első adakozó, József főherceget nem hiába környezi annyi tisztelet és szeretet, akárhol megjelen. Említettük, hogy midőn Tisza Lajos szegedi kir. biztos fákat és csemetéket kért az elpusztult város növényzetének pótlására, József főherceg volt az első, ki valóban nagyszerű adományt jelentett be. Ő fensége sajátkezűleg irt levélben tudatta, hogy nem kevesebb mint 34.800 csemetét ajándékoz Szegednek. A levél, melyhez a csemeték részletes jegyzéke volt mellékelve, így végződik : »Ha később nemesebb csemeték díszítési célokra kellenek, azokat is a legnagyobb örömmel kiszolgáltatandom.« A lelkes főherceg példája, hiszszük, követésre fog találni országszerte. * A magyar írók segélyegylete pénztárába Schuszterics Ignác nagykárolyi ügyvéd 137 forintot küldött, mint a Gabányi-Pellet-féle százforintos hagyatékot több évi kamatjával együtt, mely az említett ügyvéd úr buzgó közvetítése következtében folyt be az egylet részére. * Petőfi halálának harmincadik évforduló napján a fővárosi sajtó kegyelettel emlékezett meg a lánglelkű költőről, kinek emlékszobra remélhetőleg már nemsokára díszíteni fogja fővárosunkat. Most mintegy alkalmilag jelent meg Petőfi ifjúkori arcképe, melyről minap már megemlékeztünk s mely a dr. Beliczay Imre birtokában levő, most már kiigazított eredeti után fényképezve kapható. Dr. Lengyel József, ki mint ezredorvos részt vett a csatában s utolsó volt, a ki Petőfit látta, térképét közli a csatának, megjelölve a helyet, hol Petőfinek elesni kellett s hol 134 bajtársával el van temetve. E sír, tudvalevőleg, a fehéregyházi határban van s az arra járó székelyek sohasem feledik egy-egy kődarabot vetni rá, úgy hogy már óriási halommá növekedett volna, ha évenkint ki nem egyengetik. * Báró Wenckheim Béla emlékének a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium emelte az első kegyeletes emléket. A »Vadász- és Versenylap« jelentése szerint, a kisbéri alladalmi ménes parancsnokságához rendeletet intézett, mely szép szavakban emlékezik meg a veszteségről, mely a báró halálával a hazai közügyeknek majd minden ágát érte. De főleg a lótenyésztés, s különösen a telivér-tenyésztés ügyét, melyet elsősorban ő juttatott felvirágozásra. Méltó tehát, hogy Kisbér, a hazai telivér-tenyésztés székhelye, megóvja emlékét. Ennélfogva elrendeli a minisztérium , »hogy a kisbéri parkban levő, még a múlt századból származó pavilonnal koronázott halom, egész környezetével, az eddigi »hegyi padlock«-kal, s a körülötte elterülő telivérkertekkel együtt ezentúl hivatalosan »Wenckheim halma« elnevezés alatt szerepeljen.« A minisztérium azzal is megbízta a parancsnokságot, hogy a halomra, a hivatalos címmel egyszerű, de ízléses emléktáblát állíttasson. * A Margitszigeten holnap este lesz az annyira kedvelt táncvigalmak negyedike, a felső vendéglő termében. A főváros e kies üdülőhelyének kedvességéről tanúskodik a legújabb statisztikai adat, mely szerint ez idényben, a rendkívül mostoha időjárás dacára, a fürdővendégeken kívül már több mint hatvanezer ember fordult meg a szigeten. A sziget nagy napja azonban előreláthatólag aug. 20-dika, az »Arrogante« javára rendezendő ünnepély napja lesz. Az ünnepély programmja most már körülbelől végleg meg van állapítva s főjellege a zene lesz még pedig francia zene. A főhercegi kastély előtt négy katonai zenekar fog játszani részleteket »Faust«-ból, »Coppéliá«-ból, továbbá Borlioz Rákóczi-indulóját; a rendes hajókon kívül két külön hajó szállítja a vendégeket a sziget alsó- és felső végére; a kikötő hidakat fellobogózzák. Este hét órakor kezdődik a felső vendéglőben a hangverseny, melynek végeztével következik a Sziget közepén a Vendome-oszlop villanyos kivilágítása, azután pedig a katonai zenekarok nagy takarodóval vonulnak végig a szigeten, melynek fasorai magyar és francia nemzeti színű lampionokkal lesznek kivilágítva. Végül tánc lesz mindkét vendéglőben s a résztvevőket éjjel külön hajó szállítja haza. József főherceg, szokott nagylelkűségével, ingyen engedi át a szigetet s a dunagőzhajózási társaság is ingyen adja a két külön hajót. Kedvező idő esetén tehát nem lehet kétség, hogy az anyagi eredmény is igen jelentékeny lesz. * Személyi hirek. Tisza Kálmán miniszterelnök augusztus hó első napjaiban hosszabb időre szabadságot vesz és tengeri fürdőbe utazik. — Praknói Vilmos kanonok Pannonhalmáról, hol a szegszárdi apátság történetéhez sok érdekest talált, Budapestre visszaérkezett. — Gróf Zichy-Ferraris Viktor volt belügyi államtitkár szerdán Budapestről Bécsbe utazott. — Márkus István orsz. képviselőt emlegetik több oldalról jelöltkép a belügyi államtitkárságra. — Klempa Simon apát és terézvárosi lelkész tegnap tartotta áldozárságának 25 évi jubileumát. — Lepora Anasztáz fővárosi házbirtokos jul. 29-én 71 éves korában meghalt. * Új könyvek. Az Athenaeum-társaság kiadásában újabban több érdekes mű jelent meg. Madách Imre örökké szép drámai költeménye »Az ember tragédiája« immár ötödik kiadást ért, a mi nem mindennapi esemény irodalmunkban. Ara 1ft 50 kr. — Jókai Mórtól megjelent legújabb történelmi regénye: »Szabadság a hó alatt« vagy »A zöld könyv,« mely az ötven év előtti orosz forradalmi kísérlet idejében játszik. A négy kötet ára 5 ft. — Egy orosz regényt is találunk az uj könyvek közt Lermontovtól, »Korunk hőse« címmel, melyet az orosz eredetiből Ruby M. és Timkó I. fordítottak magyarra. Végre nemes Mokány Bertalan is megjelent a »placcon« egy kötet adomával ily cím alatt: »Gyöpre Magyar,« válogatott java kortes-adomák és dalok, vasvellával összehányta Duhaj Marci kiérd, kortes, elejébe csördít nemes Mokány Berci. Araft. * Kiknek vagyunk adósai. Olyan állam, melynek adóssága ne volna, nincs többé Európában. De az államok mégis két osztályba sorozhatók; a boldogabbak azok, melyek saját polgáraiknak tartoznak s minden kölcsönüket otthon szerzik be, mint pl. Anglia, Franciaország, Németország; a másik osztályba tartozók a külföld adósai s ilyenek Oroszország, Olaszország, Ausztria- és sajnos, Magyarország is, mert nálunk is kevés még a megtakarított tőke. Kik a mi főhitelezőink, az kiderül abból, mely országba mily összeget kell félévenkint küldeni, hogy az ott megbízott bankházak a kötvénybirtokosoknak kifizessék a kamatot. A legnagyobb adósságból, az aranyjáradékból például, Francia-, Angol- és Németországban egyenként 130 millió ft van, Ausztriában 80 millió, a többi kisebb államban 20 millió. Magyarországban e kötvényekből mindössze csak 20 millió van és igy a kamatokból csak kevés marad itthon. * Gróf Zichy Henrik kamarás és belső titkos tanácsos, a király engedélyével, mosony- és pozsonymegyei birtokaiból elsőszülöttségi hitbizományt alakított. Rövid idő óta ez már talán az ötödik ilyen eset, az Andrássyak, Csekonicsok, Károlyiak, Czirákyak számára is engedélyezvén ő felsége hitbizományokat. A modern nemzetgazdasági tudomány, elméletileg talán egészen helyesen, elítéli a nagybirtokok ilyetén lekötését, de a gyakorlati élet, mint sokszor, ebben sem egyez az elmélettel. A régi nagy családok elpusztulása kétségkívül egyik tényezője a magyarság gyöngülésének, mert az új nagybirtokosok vajmi ritka esetben magyarok is egyszersmind. Csak aztán a kiváltságok élvezői le is rótják tartozásukat a nemzet iránt! * Nagy „magyar bazár“ Budapesten. Egyik buzgó főúr vezetése mellett fővárosunkban, hír szerint, bizalmas értekezletek folynak az iránt, mikép lehetne a magyar iparnak nagyobb lendületet adni. Ez értekezletek folyamán abban történt megállapodás, hogy Budapesten egy nagyszabású bazárt létesítenek, melyben a magyar ipar összes termékei kaphatók legyenek s mely egyúttal mindenkor képét nyújtsa a magyar ipar állásának. A terv egyelőre még csak általános vonásaiban van megállapítva s a részletek megállapítása végett még újabb bizalmas értekezleteket fognak tartani. * Türr tábornokról azt újságolta egy fővárosi német lap, hogy a legközelebbi napokban búcsúzni jó Budapestre, mert lakását állandóan Párába helyezi át. E hírt megcáfolják, sőt hozzáteszik, hogy Türr tábornok épen a közeljövőben újabb csatornavállalatokat tervez Magyarországon, melyek érdekében az év egy részét ezentúl is nálunk fogja tölteni. A panamai csatorna ügye miatt azonban a közelebbi években többet kell majd Párisban időznie, hol most már komoly készületeket tesznek ez óriási terv megvalósítására. * A fővárosi temetők kérdésében a temetőbizottság elfogadta azt az indítványt, hogy a kerepesi úttól jobbra eső, úgynevezett »Nagy-Szugló« területén alakítsanak új sírkertet. E mellett a régi temető, melyben harminc év óta temetkezik a főváros, fenmaradna s megszüntetésére egyhamar gondolni sem lehet, mert a családi sírboltok fentartása szerződésileg biztosítva van. De hiszszük, más okokból sem gondolhatni arra, hogy egyhamar »felszántsák,« hiszen ott áll a Batthyány-mauzóleum, Deák Ferenc mauzóleumát pedig csak most építik, kivűlök pedig még annyi jelesünk nyugszik ott. A terv szerint az uj temető egyelőre csak a gyermekek örök nyughelyéül lett szánva s azt hiszik, ily módon a kérdést hosszú időre megoldhatják. * Rövid hirek. Király ő felsége kétszáz forintot adott magánpénztárából a jánosházai izraelita hitközségnek iskolaépítésre. — Zobel Lipót budapesti postaigazgatónak, hosszú és buzgó szolgálatainak elismeréséül, a királyi tanácsosi címet adta az uralkodó, 851 fával emelve, s a hegyek szélein van az égnek is vége. Az egész völgy úgy tűnik fel, mint egy jól bezárt ékszerszekrény. Embergyűlölőnek sem juthat eszébe, hogy az elválasztó vonalat keresse a természet szépségei és az emberek alkotásai között. Itt minden csak új színné, új árnyalattá válik a természetnek gazdag pompájában , amit emberek alkotnak, mintha csak fokozná és virágzóbbá tenné, még természetesebbé varázsolná a természetet.