Fővárosi Lapok 1879. október (225-251. szám)

1879-10-19 / 241. szám

* A cimbalom hódít külföldön is. Nem­régiben a walesi herceg hangverseny­mestere rendelt meg pedál- cimbalmot Schunda üdv. hangszergyárosnál. Újabban pedig Mr. George Newbery Londonból tudakozódott nála a cimbalom kezeléséről. Newbery ugyanis a párisi világtárlat végén rendezett nagy sorsjátékon nyerte Schundának ott kiállított szép cimbalmát. Kérdezősködő levelét hibátlan magyar címezéssel küldte el Schundának, ki azonnal útnak indítá számára Állaga Géza cimbalom-iskoláját, cimbalom-verőkkel együtt. * Az angol társalgó körben közelebb tréfás férfiestélyt tartanak, angol dalokkal és előadásokkal. Egy hölgyestély alkalmával a »Cox és Box«-ot ké­szülnek előadni. Tél folytán Vámbéry Ármin is fog egy angol előadást tartani e körben. * „Illem és tánctan“: Müller Lajos, a fő­város előkelőbb köreiben jól ismert tánctanár, ki az udvarnál is tanít, ily című könyvet szándékozik ki­adni magyar nyelven. Ilyenfajta mű magyarul még eddig nem jelent meg. Müller könyvében alapos ok­tatást akar adni a fiatalságnak az illemben s különö­sen a táncban, melynek tanítására új és nagy siker­rel alkalmazott módszert talált föl. * A redoute-ban Machofsky tanár, a müncheni képzőművészeti akadémia tagja, érdekes fényképe­ket mutogat, »így a földet, különböző képződési sza­kaiban, az ember megjelenéséig«, »a csillagos ég cso­dái «-t, továbbá »Bosnia megszállásá«-t tizennégy képletben, a végső győzelemig, a »bécsi díszmenet« csoportjait s »az osztrák-magyar északsarki expedí­ció «-t tizenkét képletben. * „Athletikai Gyakorlatok“ címmel Molnár Lajostól jókora kötet jelent meg, melyet a testedző sport barátai örömmel fognak üdvözölni s melynek lapozását ajánlhatni mindazoknak, kik a testi erő és egésség fejlesztésében föl akarják használni az e téren haladottabb nemzetek tapasztalatait és szoká­sait. A szerző, fölhasználva gróf Esterházy Miksa (Viator) cikkeit és a legjobb küldi szakműveket, vi­lágos, vonzó modorban tárgyalja az athletikai gya­korlatok minden egyes ágát s műve becsét jelentéke­nyen emeli a másfél száz csinos ábra is, mely tisztán szemlélhetővé teszi mindazt, a­mit a szöveg magya­ráz. Az első fejezet az ökölvívást adja elő, a második a birkózás mesterségével ismertet meg, ábrákban mu­tatva be a fontosabb állásokat. A harmadik fejezet a gyaloglásról szól, bemutatva a híres gyalogosok: Weston, Gale, O’Leary arcképeit s elmondva a neve­zetesebb versenygyaloglások eredményét is; ehhez csatlakoznak a futásról, ugrásról, tehermérésről szóló szabályok. A negyedik fejezet a segédeszközökkel való gyakorlatokat tárgyalja, a. m. a buzogánynyal, tornagolyóval, rúddal, továbbá a súlyvetést, gerely­dobást, parittyázást sat. Érdekes az ötödik fejezet, mely az idomitásról és az életrendről szól, a­mint hosszas tapasztalat és alapos orvosi vélemény megha­tározták ; ennek olvasása nem-athleták számára is ajánlható. Külön fejezet van szentelve a gimnasztikai gyakorlatoknak, úgyszintén a vívásnak, úszásnak, kor­csolyázásnak, evezésnek, labdázásnak, ez utóbbi feje­zetben ismertetvén a cricket, football (rugdaló) s más, nálunk még kevéssé ismert játékokat is. Végül kü­lönféle játékokat ad elő, melyekben egész társaságok mulatva gyakorolhatják magukat a test erősítésében. — E valóban érdemes munka ára 2 ft 50 kr.; a tiszta jövedelmet a szerző a székely­ egylet alaptőkéje javára ajánlotta föl. * Harminc éve, hogy Petőfi eltűnt, közbeszéd, mely azonban nálunk nincs még törvénybe foglalva, hogy valamely író művei, annak halála után har­minc évvel, közkincscsé válnak, vagyis kiadhatja azokat mindenki. A magyar magánjogban az elévü­lés ideje 32 év. Aigner Lajos kiadó a harminc évhez tartja magát s előfizetést hirdet Petőfi összes műveire. Költeményein kivűl a fordított drámák, elbeszélések, naplója, levelei s úti rajzai is benne lesznek a 35—40 füzetben. Minden füzetben lesz fametszet s egy füzet ára 30 kv. Az előfizetési fel­hívás pathetikus felkiáltásokkal jelent meg. Kár, mert a magyar közönség előtt a »Petőfi« név maga sokkal többet jelent, semhogy szükség volna ugyan­csak körülsallangozni. Igen valószínű különben, hogy e vállalkozás elé akadály fog gördülni. Miután Pe­tőfi összes költeményeit Emich Gusztávnak »örök áron« adta el, ettől pedig az »Athenaeum« vette meg, e költemények épen nem gazdátlan jószág, s a tulajdonjog megóvása végett intézkedés történhetik. * A „vörös kereszt“ nőegylet tagjainak száma 1928-ra megy s a pénztári egyenleg szept. 30-án 231 forint. Fiókegyletek alakultak: Monoron, elnöke Hrá­­ner Dávidné ; Szoboszlón, elnöke Fogthay Sámuelné ; Ér-Mihályfalván, elnöke Mátray Istvánné. Továbbá Duna-Földvártt Széllő Zsigmond 44 tagot gyűjte, kik 161, ftot fizettek; az iglói nőegyletnél 58, Puffier Já­­nosnál pedig Királyházán 26 tag iratkozott be. Az alapító tagok száma is újabban tizenkettővel szapo­rodott. * „Kortörténelmi rajzok“. Neményi Amb­rus összegyűjtött essayi ily cím alatt vannak sajtó alatt. A vaskos kötet tartalmát részint a politikai és irodalmi világból vett arcképek, (Littré, Rénan, Grévy, XIII Leó, Ignatieff tábornokné, Kemal bej sat.,) részint pedig irodalmi társadalmi s politikai kérdésekről szóló, könnyed modorban írt tanulmányok képezik. A díszesen kiállított mű Aigner Lajos kia­dásában jelenik meg november elején. * A „Természettudományi Közlöny“ októberi füzete megjelent. Nagyobb cikkei ezek: »A hibás szín­látásról« dr. Imre Józseftől, »Tellur-ezüst Erdély­ből« dr. Krenner Józseftől, »Apró madaraink érde­kében« (három ábrával) ifj. Lovassy Sándortól, s »Az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései Hermann Ottótól. Ez utóbbi cikk szerzője azt in­dítványozza, hogy dr. Szabó József a karácsonyi és húsvéti szünetre hívjon össze a fővárosba természet­vizsgálókat értekezletre, mely a vándorgyűlések szervezetét kidolgozza és foganatosítsa. Szily Kálmán szerkesztő is ezt tartja az egyedül célravezető útnak. De mind a ketten feledik, hogy a létező egyesület fő­leg »orv­osok­é«, kiknek tudománya szintén ter­­mészetvizsgáláson alapul ugyan, de a kik első­sor­ban még­is csak orvosok, míg indítványozó urak csu­pán természetvizsgálókról beszélnek. — A »Föld és népei« című füzetes vállalatból, melyet Helwald és más szerzők nyomán dr. Toldy László i­ s Mehner Frigyes ad ki igen csinosan, a 9-dik, 10. és 11-dik füzetek megjelentek,szépen metszett képekkel; egy-egy füzet ára 30 kr. — A »Magyar Lexicon«-ból is (melyet Somogyi Ede szerkeszt,) megjelent két új füzet, a 38. és 39-dik, a »Braballahed« szótól »Bücke­burg «-ig; mellékletei: a szabadságharc érdekes szin­­kronisztikai térképe Rakssányi Gyula mérnök rajza szerint s a philloxera alakjának és pusztításainak áb­rázolása több ábrában. * Tankönyvek. Aigner Lajos kiadásában újab­ban a következő tankönyvek jelentek meg: »Világ­történelem«, polgári iskolák és tanítóképző intézetek valamint leányiskolák számára írta Freeman E. A., angolból átdolgozta dr. Marczali Henrik tanár, má­sodik kiadás, ára 1 ft. 60 kr. — »Magyar olvasó­könyv« a középiskolák első és második osztálya szá­mára, szerkesztették Bodnár Zsigmond és Iványi István tanárok; hetedik kiadás, ára 1 ft 20 kr. —• »Olvasókönyv« a felnőttek oktatására, ismétlő és iparoskolák, népkönyvtárak számára, kiadja a bu­dapesti népoktatási kör­­ára fűzve 50 kr., kötve 60 kr.— »Magyar nyelv gyakorló- és olvasókönyv«, német és magyar-német népiskola számára írta Kakulay Ká­roly temesvári községi iskolai igazgató; három füzet, még pedig az első évfolyam ára 20 kr., a másodiké 30 kr., a harmadiké 50 kr. — »Magyar nyelvtan«, népiskolai használatra irta Záray Ödön ; ára 30 kr. — »Nauka na madzarscija jazic« vagyis magyar nyelvtan Magyarország bolgárajkú népiskolái szá­mára, írta Kossilkov Lipót vingai községi tanitó; első évfolyam, ára 20 kr. — Debrecenben ifj. Csáthy Károly kiadásában megjelent: »Természettan,« nép­iskolai használatra összeállította B. P. debreceni ref tanitó. Ara 26 kr. * Rövid hírek. A közoktatási miniszter köszönetet nyilvánít Montenuovo Alfréd hercegnek, ki a felső-nyéki kath. népiskolának négyszáz forintot adott. — A redoute első sétahangversenye ma d. u. öt órakor lesz, Berkes Lajos, Bunkó Feri és Kálózdi János egyesült népzenekaraival; belépti 50 kr.— Lenhossék tanár ma­ esti fáklyás zenéjén az ifjú­ság szónoka Sándor József negyedéves orvosnöven­dék lesz. — Az angol társalgó körben Kosztovics S. arról az angol vidéki városi velocipéd-klubr­ól olva­sott, melynek egykor ő maga volt az elnöke. — A budai kör megnyitó estélye tegnap volt. — A gyön­gyösi kávét, az »Egyetértés« szerint, szakférfiak vizs­gálat alá vették s megállapíták, hogy az egy »lupidus« nevű ismeretes növény kesernyés izű magva. — A polgárdii ezüst triposzt, melyet a muzeum hétszáz forintért vett meg, a régészek mint unikumot, har­minc-harmincötezer frankra becsülik. — A honvéd-fő­hadnagyot, ki megtébolyult s magát Bécsben király­nak adta ki, a budai Schwarzer-féle intézetbe szál­­líták; neve Culmann Rezső. — A páncél­gombát evett hét személy közül egy 60 éves nő s egy négy­éves fiú másnap meghaltak; hárman meggyógyultak a kórházban, kettőt pedig még ápolnak. — Az orsz. magyar kereskedelmi egyesület előkészitő­ bizott­­sága kibocsátotta fölhívását az ország kereskedői­hez, hogy lépjenek az uj egyletbe; a fővárosiak tag­díja 12 ft., a vidékieké 4 ft. — Szelestey Lajos ügyvéd egy uj, írást sokszorosító eszközt talált föl, mely állítólag jobb a hektographnál, s más újabb efféle eszközöknél. — A várszínházban tegnap a ki­tűzött »Gauthier Margit«-ot, Prielle Kornélia asszony megbetegedése miatt, nem lehetett előadni s e helyett a »Fenn az ernyő«-t vették elő. — Szö­­nyi Pál sírjára, halottak napjára, díszes márvány obeliszket állítanak fel, mely a Gerenday-féle műte­remben készült. — A „Hórihorgas Kázmér“-ről azt írja a »Gyorsfutár«, hogy tán nem is adják elő, mivel aligha lesz kasza­darab. — Egy ifjú építé­szeti rajzoló, a 20 éves Mölker Lajos, mivel kedve­sével (Újpesten lakó kézi munkásnővel) összeveszett, 1158 boldogtalan felindulásában mérget vett be egy öz­vegy ügyvédnő nagynénjénél, honnan gyógyítás végett a kórházba szállíták. -f- Az Athenaeum megbízottai Kossuthnál. Az Athenaeum-társaság meghatalmazottai : Véres József vezérigazgató és Ujváry Lajos igazgatótanácsos, mint említettük, Baracconeba utaztak, hogy Kossuth La­jossal értekezzenek iratai kiadása felöl. Velük ment Helfy Ignác orsz. képviselő is és a Baracconeben tett látogatást U. L. a »Pesti Napló« tegnapi számában hosszabban leírja; ebből közlünk néhány érdekes­ részletet. Október 13-án délután rándultak ki az Athenaeum megbízottai Baracconeba, Ihász ezredes, Kossuth hű lakó­társa, kit a külföldön átélt harminc év sem vetkeztetett ki magyar táblabírói jellegéből, magyaros szívességgel fogadta őket a pályaudvarban, Baracconeba érve pedig, az ifjú Kossuth Lajos, ki most Turmnbau olasz vasúti főmérnök, lépett eléjök. Ifj. Kossuth Lajos magas termetű, elegáns fiatal ember s a magyar nyelvet oly teljesen birja, mintha mindig az alföldön lakott volna. Ő vezette be a vendégeket Kossuth dolgozószobájába. Kossuthról, ki már hetvennyolc éves, az utóbbi időkben az hirlett, hogy beteges és a láto­gatók azt várták, hogy megtört aggastyánt fognak látni; annál nagyobb volt örömök, midőn tapasztalták, hogy Kossuth még teljesen birja testi és lelki ruganyosságát, hangjában a régi érc cseng s csak teljesen ősz haja és kissé meggörnyedt termete mutatják az évek súlyát. Olda­lán volt idősb fia, Ferenc is, ki a romagnai angol kénbánya­­társulat igazgatója. Rövid társalgás után a látogatók áttértek tulajdon­képi céljukra, Kossuth iratainak ügyére. Kossuth ismétlé, hogy 1848/9-ből semmi írásbeli jegyzetei sincsenek. »De a mint most emigracionális irataimat rendezem, — folytatá, — eszembe jut nem egy mozzanat s azokat leirom, íme, nézzék meg.« S kibontott egy hatalmas papircsomagot, teleirva az ő rendkívül apró írásával. Néhány töredéket föl is olvasott, aztán bemutatta az iratok tartalomjegyzé­két, terjedelmét. Kossuth előszava fogja ezt megismertetni­ a magyar közönséggel. Hiteles és részletes története lesz ez mindama törekvéseknek, melyeket Kossuth és a magyar­emigráció külföldön Magyarország önállóságának érdeké­ben kifejtett: Kossuth saját levelei, a hozzá intézett leve­lek, számos okmány, emlékirat és jegyzőkönyv van ez iratok közt, melyek szoros kapcsolatban állanak két évti­zed mozgalmaival s a fejdelmek, államférfiak, tábornokok, kik ez idő alatt szerepeltek, mind elénk lépnek, jórészt saját leveleikkel és nyilatkozataikkal. A magyar emigráció minden kiválóbb tagja szintén teljes egyéniségében fog ki­domborodni s a mű nemcsak magyar, hanem valóban nem­zetközi jelentőségű lesz; egy része, mely a keleti kérdésre vonatkozik, aktuális érdekkel is bír. A tárgyalás több órát vett igénybe s befejeztével a vendégek a kertben sétáltak, majd Kossuth asztalánál ebé­deltek. Ebéd alatt Kossuth gyermekkoráról és az 1848-as napokról szólt. Szeme csillogott, mikor Bemről folyt a be­széd. »Nagy hadseregeket nem tudott volna vezetni, vala­mint Garibaldi sem tudna, de kisebbekkel nagyszerű ered­ményeket ért el.A mondá­ aztán elbeszélte, hogy midőn egyszer az oroszok nagyon szorongatták Bemet , Gaál ez­redes segítségére sietett, Bem a csata közepett odavágta­tott Gaálhoz és csak annyit kérdezett, hány ágyúja és mennyi lőszere van. Megkapván a választ, igy szólt: »Wir werden siegen.« És megverte az ellenséget. Kossuth nagyon apróra ismeri viszonyainkat és a szereplő egyéneket, tüzetesen kérdezősködött Andrássy visszalépése okairól, a lapokat nagy figyelemmel olvassa és politikai irodalmunkat teljesen ismeri. Szeged sorsa kü­lönösen érdekli, fájlalta, hogy Szeged érdekében írt leve­lét nem vették figyelembe, Helfy azonban biztosító, hogy Tisza Lajos kir. biztos igen tüzetesen tanulmányoztatta a levelet és a mi tanácsaiból megvalósítható, azt figyelembe is veszik. Késő éjjel volt, mikor a látogatók Baracconeból visz­­szatértek Turin­ba. Vidék. ** Orosházán Terézia napján Schossberger Nándor, Omaszta Gyula és Eördögh Lajos urak dí­szes bált rendeztek, melyben a környékből is számo­san vettek részt. A bál­terem csinos növény- és vi­rágpiramisokkal volt díszítve. A házi asszony Mikolay Istvánné urhölgynek, ki tisztét előzékeny szeretetre­­méltósággal vitte, a rendezőség olyan szép bokrétát nyújta át, minőt orosházi bálban aligha láttak még. A résztvevő urhölgyek közt voltak: Mikolay Fe­­rencné a fővárosból, Torkos Jolán és Berta, Lavaska Béláné s Hajnal Terézia Puszta-Szenttornyáról,End­­rey Ildikó Hódmezővásárhelyről, Péchy Berta Ko­lozsvárról, a Mokry nővérek Gerendásról, Rácz Etelka Csorvásról, Dervay nővérek Kondorosról, a hely­beliek közt: Schrőderné Jósa Ilka, Medvetzky Hen­­rikné, Gottstag Istvánné Kubinszky Vilma, Székács Vilma és Irénke, Jósa Lotti, Sulyok Gizela és Ida, Rapcsák Irma, Simay Irma, sat. A jókedvű táncmu­latság reggeli ötig tartott. ** A deési kiállítást báró Bánffy Dezső főis­pán tegnap ,reggel kilenc órakor ékes beszéddel nyi­totta meg. Üdvözölte a számos vendéget s kiemelte.

Next