Fővárosi Lapok 1880. augusztus (175-199. szám)
1880-08-07 / 180. szám
gel áthajóztunk Gibraltárba, hogy szénkészletünket kiegészítsük. E kis út a legérdekesebbek közé tartozik, rövidsége, másrészt pedig a híres és szép partvidékek miatt. De már egyszer beszéltem Gibraltárról, nem ismétlem szavaimat. Július tizennegyedikén elhagytuk a sziklavárat és folytonos szélcsendben, tikkasztó bőségben áteveztünk a középtengeren. Ez utunk a lehető legkellemetlenebb volt. A messzinai szoros előtt az olasz páncélos hajórajra akadtunk; köszöntést váltva, a szoroson áthaladtunk s két nap múlva az Adriában voltunk. A »Saida« úgy futott hazafelé, mint le az istállóba és kilenc nap múlva Pólában horgonyoztunk. Itthon vagyunk. A »Saida« tökéletesen épnek bizonyult a nagy út után s valószínűleg tovább fog szolgálni javítások nélkül is. Nekünk pedig a Custozza vagy más páncélos hajóra való áthelyezés áll kilátásban, hogy a görög-török zavaroknál őrködjünk monarchiánk érdekei fölött. Greguss György: Fővárosi hírek. * A király születésnapjának ötvenedik évforduló napját az egész országban ünnepélyesen meg fogják ülni. Mindenfelől érkeznek a készületekről szóló jelentések s számos törvényhatóság maradandóan megörökíti e nap emlékét jótékony vagy hazafias alapítványok által. Fővárosunk természetesen legfényesebben üli meg e napot. A budai helyőrségi templomban Schlauch Lőrinc szatmári püspök, esetleg Haynald bibornok mond nagy misét, melynél a pest-belvárosi egyházi zenekar fog közreműködni. A kormány tagjai nagyobb részt visszatérnek e napra Budapestre s délután Tisza Kálmán miniszterelnöknél díszebéd lesz, melyre a minisztereken kivűl a képviselőháznak és főrendi háznak itt időző tagjai, a tábornoki kar, a főváros polgármesterei, Pest megye főtisztviselői, az egyetemi rektorok és dékánok sat., hivatalosak. A katonaság a vérmezőn tábori misét hallgat, a tiszti kaszinóban pedig bankettet rendeznek. A fővároson kívűl különösen Szeged készül e nap fényes megünneplésére, hogy kifejezést adjon hálájának a koronás király iránt, kinek atyai gondoskodása alatt gyors megvalósulásnak indul, amit ő felsége tavaly a romok fölött mondott: »Szeged szebb lesz, mint volt.« * A nemzeti színháznak az új idényben, alkalmasint még ez őszön, eredeti drámai újdonsága is lesz. Bercsényi Béla, a nemzeti színház jeles tagja, e napokban új színművet fejezett be s már benyújtotta a drámai igazgatónak, kinek tetszését a darab, mint olvassuk, nagyon megnyerte. Elfogadása e szerint valószínű s így az újdonság nemsokára színre kerülhet. * A képzőművészeti társaság múltkori felhívásának, habár nem a kívánt mértékben, de mégis van hatása. Legújabban a felvidék két derék városa, Selmecbánya és Bélabánya követték a főváros példáját, beléptek a képzőművészeti társaság rendes fizetéses tagjai közé s ezenfelül képzőművészeti bizottságot alakítanak, mely a képzőművészeti célokra évenként megszavazandó összegek hováfordításáról intézkedjék. Várjuk, hogy a felvidék derék kis városainak példáját mikor fogják követni az alföld nagy és gazdag városai, melyeknek már rég ott kellene lenni a főváros követői sorában. * Személyi hírek. Lipót főherceg csütörtökön fővárosunkon át Bécsbe utazott. — Tisza Kálmán miniszterelnök, Szende Béla honvédelmi miniszter, továbbá Gosling Andrey angol főkonzul s ennek sógora Gyldenstorp F. gróf Bpestre érkeztek. — Erkel Ferenc ősz zeneköltőnk falura költözött, hol a nyár hátralevő részét tölti.—Gorove István állapota legújabban örvendetesen javult, annyira, hogy a köztiszteletben álló férfiú maga ir leveleket barátainak, értesítve őket egéssége javulásáról. — Aggházy Gyula derék genrefestőnk Somogy megyébe utazott, hogy újabb festményeihez vázlatokat készítsen. — Boross Mihály népies írónk egy kis füzeteit adott ki, mely »Gyászlapok a magyar szabadságharc történetéből« címmel népies nyelven elmondja az abszolút kormány által börtönbe vetett hazafiak sorsát. — Márkus István, a hónapok óta súlyos betegen fekvő tehetséges fiatal orsz. képviselőről azt a kedvező hirt jelentik, hogy állapota némileg javult, mert most legalább eszméletét visszanyerte. — Gróf Bismarck Vilmos, a német kancellár fia, fővárosunkon keresztül Mehádiába utazott. — Szabados Antal kalocsai papneveldei igazgatót, Schweiger József ottani aligazgatót és Rónay István priglevica-szentiváni plébánost a király a kalocsai főszékesegyház tiszteletbeli kanonokjaivá nevezte ki. — Gróf Batthyány Gézát nevezi ki a kormány a Rábaszabályzó-társulathoz kormánybiztossá. — Richter János, a bécsi opera zeneigazgatója, nejével Budapesten időz. — Dr. Fabricius József kajovai orvos engedélyt kapott, hogy a román fejedelmi csillagrend tiszti keresztjét, neje pedig a romániai Erzsébet-keresztet elfogadhassák. — Türnböck János budavárosi nyugalmazott volt tanácsnok, e hó 4-én meghalt 83 éves korában. — Kriegs-Au Antal lovag, a budapesti helyőrség őrnagy-hadbirája, Lembergbe helyeztetetett át s helyét Langer Manó őrnagy-hadbiró foglalta el. * Érdekes keresztelés ment végbe tegnapelőtt a terézvárosi templomban. Lőwy Laura urhölgy, egy alföldi előkelő s teljesen magyar izraelita család tagja tért át a keresztyén hitre s a szertartást maga Klempa apát plébános végezte. A kikeresztelkedett hölgy, ki egyik hírlapírónk arája, Erzsébet nevet vett fel s az ünnepélyes szertartásnál jelen voltak a keresztanyán, Jerney Miklósné úrnőn kivűl, a megkereszteltnek anyja, rokonai, kik meghatottan nézték végig a szertartást. * Nevezetes évforduló napra hívja fel a magyar nemzet figyelmét báró Gudenus Hugó kamarás a »Magyar Korona« tegnapi számában. Esztendőre, 1881. május 4-én, lesz nyolcszázados évfordulója annak, hogy VII. Gergely pápa a római egyházi zsinaton 1081-ben az első magyar királyt, Istvánt, ünnepélyesen a szentek sorába avatta. A cikkíró melegen szólal fel, hogy e nevezes évfordulót a nemzet méltón ünnepelje meg, úgy, miként a magyar királyság megalapítójának nagy emlékéhez illik. Más nemzetek sokkal csekélyebb jelentőségű alkalmakról megemlékeztek s a felszólalás kellő figyelemben fog részesülni. * Az uj parlamenti palota építése, legalább elvben, el van fogadva s mint olvassuk, a minisztertanács abban is megállapodott már, hogy az ország méltóságához méltó díszszel emelendő palota a felső Duna-parton, az úgynevezett tömőtéren épüljön. A közmunkatanács kezdettől fogva ide tervezte, de sokféle ellenkező áramlattal kellett küzdeni, míg most végre el van döntve a kérdés, mégpedig véglegesen. A hely előnyeiként felhozzák mindenelőtt, hogy a telek az államé, tehát ez nem kerül költségbe; a parlamenti palota kiépülése maga után fogja vonni az egész Duna-sor kiépülését a Margithídig s fővárosunk dísze ismét növekedni fog ; a parlamenti palota mellett fognak emelkedni a miniszteri paloták, a szépen épült, de élettelen Lipótváros megélénkül s gyorsabban fog magyarosodni is. A tervek szerint oly tág utcákat hagynak az új állami épületek körül, hogy azok inkább terek lesznek, befásítva, sétahelylyé alakítva. Az új parlamenti palotában lesz a főrendek ülésterme is és az mindenesetre kívánatos volna, hogy a főrendek mielőbb elhagyhassák mostani kényelmetlen helyiségüket a múzeumban, már csak azért is, mert a termekre a múzeumnak magának nagy szüksége volna, hogy túltömött gyűjteményeit valahára rendezhesse. * A férfi-négyes kar, mely a nemzeti színház tagjaiból alakult s Ney Dávid jeles énekesünk vezetése alatt vidéki körútra indult, visszatért a fővárosba. Szomorú tapasztalatokkal érzékeny veszteséggel tért haza, csak drámai jeles művészeinknek hozva meg azt a vigasztalást, hogy nem csupán a drámai művészet nem kell többé a vidéki városok közönségének, nem kell ott az énekművészet sem. A kis művésztársaság a legtöbb helyen veszteséggel tartotta előadásait, sok helyen pedig egyáltalában meg sem tarthatta. Ellenben tapasztalta, hogy a »röpülő« misszandák s egyéb spektákulumok művészei mindenütt nagy közönség előtt szerepelnek, szomorú tanuságául az Ízlés hanyatlásának. * A magyar kivándorlókhoz intő szózatot küld Északamerikából ott lakó hazánkfia, dr. Löw Vilmos. Most is naponkint olvashatni híreket hazánk különböző tájairól kivándorlási készületekről; jó volna, ha e szerencsétlenek idején értesülnének, mi vár ott rájuk. A kivándorló, ha sok költséggel New Yorkba megérkezett, ott a »Castle Garden« című óriási fogadóba száll, ez a kivándorlók hivatalos telepe. Ha vitt magával elég pénzt, még akkor is nehezen boldogul az idegen nép, idegen viszonyok közt; ha nincs pénze, kegyelemkenyéren él addig, míg valaki izmos munkást nem kér , és föl nem fogadja. Nem igaz az, hogy Amerikában könnyebb becsületesen megélni, mint itthon. Sőt ellenkezőleg, ha az Amerikába vándorolt magyarok otthon úgy és annyit dolgoznának és annyival beérnék, mint amaz idegen földön, ha annyi türelmet és önmegtagadást fejtenének ki, ugyancsak felvirágoztatnák az országot és saját családjaikat. Ha mesterséget tud is valaki, nem sokat ér, mert Amerikában mindent máskép végeznek s félévig kell mint inasnak, inasi fizetés mellett dolgoznia és azután is csak úgy élhet meg, ha nagyon szorgalmas, nagyon türelmes és nagyon takarékos. De ezzel otthon is boldogult volna! Akinek mestersége nincs, csak tengődik, míg megtörötten ismét visszavándorol a hazai földre. A szegény elbolondított parasztot pedig kizsákmányolják, fölfogadják a szó szoros értelmében fehér rabszolgának. Csalódás és nyomor, — ez az, mi a legtöbb kivándorlóra vár ott túl a tengeren. * A régi közmondás, hogy egy bolond százat csinál, nem veszti érvényét. Mióta az amerikai »nagy koplaló«, Tanner viselt dolgai hírlapok útján világszerte hírre kapnak, a koplalási járvány kezdi megzavarni az emberek fejét. Budapesten két gimnazista diák vállalkozott a nagy koplaló követésére. Kohn Izidor és Klein Samu a két hős neve. A Klein anyja e napokban észrevette, hogy fia feltűnően sápadt s csodálatos étvágyhiányban szenved, hozzá sem nyúl az ételekhez; ugyanezt tapasztalják a Kohn szülei. Aggodalmukban orvosért küldtek, az orvos pedig csakhamar kideríté a valót, a fiúk megváltották, hogy olvasták a Tanner hősi tettét és követni akarták. Egyelőre aztán nem volt szükség az orvosra, kigyógyította a bajt a nádpálca is. * Kellemes meglepetés várta a fővárosi közraktári bizottság tagjait legutolsó ülésüknél. A sokat vitatott elevátorok építésének részletes terveit kellett megállapítani. Az eredeti tervek szerint a költség másfél millióra volt számítva s most az építésvezető előadta, hogy épen egy kerek milliócskával több, harmadfél millió forint szükséges, de még az sem bizonyos, nem lesz-e három millió belőle. A bizottság úgy megzavarodott ennek hallatára, hogy nem határozott semmit, hanem újra szakértő bizottságot küldött ki a tervek megvizsgálására. * Rövid hírek. Király ő felsége Alsó-Loók község katholikus temploma javára száz forintot ajándékozott. — A budai dalárda augusztus 19-kén a »Fácán«-nál (a Vízivárosban) hangversenyt rendez. — A középiskolai tanárképzés ügyében a közoktatásügyi miniszter szabályzatot adott ki, mely addig is, mig a tanszervezet végleg megállapíttatnék, szabályozza a tanárképzés rendjét. A Császárfürdőről közölt újdonságunkra illetékes kézből azt a helyreigazítást kaptuk, hogy a kimutatott 55.000 frt nem félévi, hanem egész évi eredmény, amennyiben a zárlati év múlt évi július 31-én kezdődött. — Görögország számára néhány nap óta lovakat vásárolnak Budapesten ; eddig négyszázat válogattak össze s még ezerhatszázra van szükség. — A sugárút elején javában rombolják az ócska, rozzant házakat és bódékat ; egy év múlva itt már egész sora fog állani a szép palotáknak. —A bibornok-hercegprimás a nap- és templom-utca sarkán levő gyermekóvó-intézettel kapcsolatban hatosztályú népiskolát alapít. — Kossuth Lajos nevenapjára kedden, aug. 24-én, a Sturm-féle helyiségben bankett lesz; ünnepélyt is rendeznek, melynek élén Krivácsy József ezredes áll. — A nemzeti muzeum könyvtárát julius hóban 213-an, a képtárt 14,563-an s a természeti osztályt 10,749, összesen 25,525 személy látogatta. — A városligeti fürdő tárgyában a főváros tanácsa már megállapíta az árlejtési föltételeket; közelebb kihirdeti a pályázatot. —Egy fiatal szép lány (apja Mailänder reáliskolai házfelügyelő) beleszeretett egy nálánál még fiatalabb ifjúba s mert nem lehetett neje, a Dunába ölte magát. — A fővárosban julius 25-től julius 31-ig született 251 gyermek s elhalt 277 személy ; a népesedés tehát tizenhat lélekkel csökkent. — Bosnyák küldöttség érkezett a fővárosba, melynek tagjai Abdullah effendi derventi polgármester és Ruszlán bég földbirtokos; kihallgatást kérnek a királynál egy templom feletti vita ügyében. — A Károlyi-Zichy párbaj egyik segédjét, Chorinszky grófot rendőrileg kutatja a pestvidéki törvényszék. — Sérülés tört ki Leitner Mór tekintélyes kereskedőn, s a rendőrök el is mentek értte s a Lipót-mezőre vitték. — A gyapjú utcai szinházat Müller Róbert igazgató további három évre bérbe vette s az őszi saisont, minden hazafias tiltakozások dacára, szeptember hóban kezdi meg. — A budai színkör egy helyiségében tegnapelőtt a nagy szél alatt két fiú tüzet rakott s ha a házmester még jókor közbe nem lép, az egész épület lángba borúl. 897 X »Az utszéli grófkisasszony.“ A népszínházban tegnap került színre a Hervé operetteje, »Az útszéli grófkisasszony«, nagy közönség előtt, mérsékelt sikerrel. Szövege (Staudintól) és a Hervé zenéje egyaránt csak igen szerény várakozásoknak felelnek meg s legjobban tetszett egy közbejött keringő — Strausstól. Az operette meséje nagyon vézna. De la Palude gróf (Újvári) keresi elhunyt bátyjának elveszett leányát, kire nagy örökség vár. A leányt szeretné a gróf saját fiához, Herculehez (Kápolnai) nőül adni, hogy így a vagyont megszerezze, Hercule azonban egy másik unokahugát, Albinát (Komáromi Mariska) szereti s viszontszerettetik. Az elveszett leányt az »utszéli gróf,« t. i. egy vándor énekes (Solymossi) vissza is hozza Miretta (Erdősi Eugenia) személyében ; de az öreg gróf önző terve füstbe megy, mert Miretta még szegény ismeretlen leány korában megszerette Patricet (Sziklai Emilia), ki mint a svájci ezred flótája kerül Párisba. Miretta megszökteti a szerelmes Albinát és Herculet s végül De la Palude kénytelen beleegyezni, hogy fia Albinát vegye nőül, Miretta pedig Patrícenak nyújtja kezét. E csekélyke mese minden lelemény és bonyodalom nélkül van három felvonásra nyújtva s a részletekkel sem kárpótol, mert azok meglehetősen ízetlenek. A zene nem sokkal emelkedik a szöveg színvonala fölé s csak itt-ott nyújtott alkalmat a hálás kedvű közönségnek tapsokra. Az első felvonásban Miretta és Patrice kettőse, a másodikban Albina néhány csinos dala hatottak s ezeket ismételni is kellett. A többi meglehetősen banális és eszmeszegény. *