Fővárosi Lapok 1880. augusztus (175-199. szám)

1880-08-07 / 180. szám

gel áthajóztunk Gibraltárba, hogy szénkészletünket kiegészítsük. E kis út a legérdekesebbek közé tarto­zik, rövidsége, másrészt pedig a híres és szép partvi­dékek miatt. De már egyszer beszéltem Gibraltárról, nem ismétlem szavaimat. Július tizennegyedikén elhagytuk a sziklavárat és folytonos szélcsendben, tikkasztó bőségben átevez­tünk a középtengeren. Ez utunk a lehető legkellemetle­nebb volt. A messzinai szoros előtt az olasz páncélos hajórajra akadtunk; köszöntést váltva, a szoroson át­haladtunk s két nap múlva az Adriában voltunk. A »Saida« úgy futott hazafelé, mint le az istállóba és kilenc nap múlva Pólában horgonyoztunk. Itthon vagyunk. A »Saida« tökéletesen épnek bizonyult a nagy út után s valószínűleg tovább fog szolgálni javítások nélkül is. Nekünk pedig a Custozza vagy más páncé­los hajóra való áthelyezés áll kilátásban, hogy a gö­rög-török zavaroknál őrködjünk monarchiánk érdekei fölött. Greguss György: Fővárosi hírek. * A király születésnapjának ötvenedik évfor­duló napját az egész országban ünnepélyesen meg fogják ülni. Mindenfelől érkeznek a készületekről szóló jelentések s számos törvényhatóság maradan­dóan megörökíti e nap emlékét jótékony vagy hazafias alapítványok által. Fővárosunk természetesen leg­fényesebben üli meg e napot. A budai helyőrségi templomban Schlauch Lőrinc szatmári püspök, eset­leg Haynald bibornok mond nagy misét, melynél a pest-belvárosi egyházi zenekar fog közreműködni. A kormány tagjai nagyobb részt visszatérnek e napra Budapestre s délután Tisza Kálmán miniszterelnök­nél díszebéd lesz, melyre a minisztereken kivűl a képviselőháznak és főrendi háznak itt időző tagjai, a tábornoki kar, a főváros polgármesterei, Pest megye főtisztviselői, az egyetemi rektorok és dékánok sat., hivatalosak. A katonaság a vérmezőn tábori misét hallgat, a tiszti kaszinóban pedig bankettet rendez­nek.­­ A fővároson kívűl különösen Szeged készül e nap fényes megünneplésére, hogy kifejezést adjon hálájának a koronás király iránt, kinek atyai gondos­kodása alatt gyors megvalósulásnak indul, a­mit ő felsége tavaly a romok fölött mondott: »Szeged szebb lesz, mint volt.« * A nemzeti színháznak az új idényben, alkal­masint még ez őszön, eredeti drámai újdonsága is lesz. Bercsényi Béla, a nemzeti színház jeles tagja, e napokban új színművet fejezett be s már benyújtotta a drámai igazgatónak, kinek tetszését a darab, mint olvassuk, nagyon megnyerte. Elfogadása e szerint valószínű s így az újdonság nemsokára színre kerülhet. * A képzőművészeti társaság múltkori felhí­vásának, habár nem a kívánt mértékben, de mégis van hatása. Legújabban a felvidék két derék városa, Selmecbánya és Bélabánya követték a főváros példá­ját, beléptek a képzőművészeti társaság rendes fize­téses tagjai közé s ezenfelül képzőművészeti bizottsá­got alakítanak, mely a képzőművészeti célokra éven­­ként megszavazandó összegek hováfordításáról intéz­kedjék. Várjuk, hogy a felvidék derék kis városainak példáját mikor fogják követni az alföld nagy és gaz­dag városai, melyeknek már rég ott kellene lenni a főváros követői sorában. * Személyi h­írek. Lipót főherceg csü­törtökön fővárosunkon át Bécsbe utazott. — Tisza Kálmán miniszterelnök, Szende Béla honvédelmi miniszter, továbbá Gosling Andrey angol főkonzul s ennek sógora Gyldenstorp F. gróf Bpestre érkeztek. — Erkel Ferenc ősz zeneköltőnk falura költözött, hol a nyár hátralevő részét tölti.—G­orove István álla­pota legújabban örvendetesen javult, annyira, hogy a köztiszteletben álló férfiú maga ir leveleket barátai­nak, értesítve őket egéssége javulásáról. — A­g­g­­házy Gyula derék genrefestőnk Somogy megyébe utazott, hogy újabb festményeihez vázlatokat készít­sen. — Boross Mihály népies írónk egy kis füzeteit adott ki, mely »Gyászlapok a magyar szabad­ságharc történetéből« címmel népies nyelven elmondja az abszolút kormány által börtönbe vetett hazafiak sorsát. — Márkus István, a hónapok óta súlyos betegen fekvő tehetséges fiatal orsz. képviselőről azt a kedvező hirt jelentik, hogy állapota némileg javult, mert most legalább eszméletét visszanyerte. — Gróf Bismarck Vilmos, a német kancellár fia, fővá­rosunkon keresztül Mehádiába utazott. — Szaba­dos Antal kalocsai papneveldei igazgatót, Schwei­ger József ottani aligazgatót és Rónay István prigle­­vica-szentiváni plébánost a király a kalocsai főszékes­egyház tiszteletbeli kanonokjaivá nevezte ki. — Gróf Batthyány Gézát nevezi ki a kormány a Rába­­szabályzó-társulathoz kormánybiztossá. — Richter János, a bécsi opera zeneigazgatója, nejével Budapesten időz. — Dr. Fabricius József k­ajovai orvos engedélyt kapott, hogy a ro­mán fejedelmi csillagrend tiszti keresztjét, neje pedig a romániai Erzsébet-keresztet elfogadhassák. — Türnböck János budavárosi nyugalmazott volt­ tanácsnok, e hó 4-én meghalt 83 éves korában. — Kriegs-Au Antal lovag, a budapesti hely­őrség őrnagy-hadbirája, Lembergbe helyeztetetett át s helyét Langer Manó őrnagy-hadbiró­ foglalta el. * Érdekes keresztelés ment végbe tegnapelőtt a terézvárosi templomban. Lőwy Laura urhölgy, egy alföldi előkelő s teljesen magyar izraelita család tagja tért át a keresztyén hitre s a szertartást maga Klempa apát plébános végezte. A kikeresztelkedett hölgy, ki egyik hírlapírónk arája, Erzsébet nevet vett fel s az ünnepély­es szertartásnál jelen voltak a kereszt­anyán, Jerney Miklósné úrnőn kivűl, a megkeresztelt­nek anyja, rokonai, kik meghatottan nézték végig a szertartást. * Nevezetes évforduló napra hívja fel a ma­gyar nemzet figyelmét báró Gudenus Hugó kamarás a »Magyar Korona« tegnapi számában. Esztendőre, 1881. május 4-én, lesz nyolcszázados évfordulója an­nak, hogy VII. Gergely pápa a római egyházi zsina­ton 1081-ben az első magyar királyt, Istvánt, ünne­pélyesen a szentek sorába avatta. A cikkíró melegen szólal fel, hogy e nevezes évfordulót a nemzet méltón ünnepelje meg, úgy, miként a magyar királyság meg­alapítójának nagy emlékéhez illik. Más nemzetek sokkal csekélyebb jelentőségű alkalmakról megemlé­keztek s a felszólalás kellő figyelemben fog részesülni. * Az uj parlamenti palota építése, legalább elvben, el van fogadva s mint olvassuk, a miniszter­­tanács abban is megállapodott már, hogy az ország méltóságához méltó díszszel emelendő palota a felső Duna-parton, az úgynevezett tömőtéren épüljön. A közmunkatanács kezdettől fogva ide tervezte, de sok­féle ellenkező áramlattal kellett küzdeni, míg most végre el van döntve a kérdés, még­pedig véglegesen. A hely előnyeiként felhozzák mindenelőtt, hogy a telek az államé, tehát ez nem kerül költségbe; a par­lamenti palota kiépülése maga után fogja vonni az egész Duna-sor kiépülését a Margithídig s fővárosunk dísze ismét növekedni fog ; a parlamenti palota mellett fognak emelkedni a miniszteri paloták, a szépen épült, de élettelen Lipótváros megélénkül s gyorsabban fog magyarosodni is. A tervek szerint oly tág utcákat hagynak az új állami épületek körül, hogy azok inkább terek lesznek, befásítva, sétahelylyé alakítva. Az új parlamenti palotában lesz a főrendek ülésterme is és az mindenesetre kívánatos volna, hogy a főrendek mielőbb elhagyhassák mostani kényelmetlen helyisé­güket a múzeumban, már csak azért is, mert a ter­mekre a múzeumnak magának nagy szüksége volna, hogy túltömött gyűjteményeit valahára rendezhesse. * A férfi-négyes kar, mely a nemzeti színház tagjaiból alakult s Ney Dávid jeles énekesünk veze­tése alatt vidéki körútra indult, visszatért a fővárosba. Szomorú tapasztalatokkal érzékeny veszteséggel tért haza, csak drámai jeles­ művészeinknek hozva meg azt a vigasztalást, hogy nem csupán a drámai művé­szet nem kell többé a vidéki városok közönségének, nem kell ott az énekművészet sem. A kis művésztár­saság a legtöbb helyen veszteséggel tartotta előadá­sait, sok helyen pedig egyáltalában meg sem tart­hatta. Ellenben tapasztalta, hogy a »röpülő« miss­zandák s egyéb spektákulumok művészei mindenütt nagy közönség előtt szerepelnek, szomorú tanuságául az Ízlés hanyatlásának. * A magyar kivándorlókhoz intő szózatot küld Északamerikából ott lakó hazánkfia, dr. Löw Vilmos. Most is naponkint olvashatni híreket hazánk különböző tájairól kivándorlási készületekről; jó volna, ha e szerencsétlenek idején értesülnének, mi vár ott rájuk. A kivándorló, ha sok költséggel New­ Yorkba megérkezett, ott a »Castle Garden« című óriási fogadóba száll, ez a kivándorlók hivatalos te­lepe. Ha vitt magával elég pénzt, még akkor is nehe­zen boldogul az idegen nép, idegen viszonyok közt; ha nincs pénze, kegyelemkenyéren él addig, míg va­laki izmos munkást nem kér , és föl nem fogadja. Nem igaz az, hogy Amerikában könnyebb becsülete­sen megélni, mint itthon. Sőt ellenkezőleg, ha az Amerikába vándorolt magyarok otthon úgy és annyit dolgoznának és annyival beérnék, mint amaz idegen földön, ha annyi türelmet és önmegtagadást fejtené­nek ki, ugyancsak felvirágoztatnák az országot és sa­ját családjaikat. Ha mesterséget tud is valaki, nem sokat ér, mert Amerikában mindent máskép végez­nek s félévig kell mint inasnak, inasi fizetés mellett dolgoznia és azután is csak úgy élhet meg, ha nagyon szorgalmas, nagyon türelmes és nagyon takarékos. De ezzel otthon is boldogult volna! A­kinek mester­sége nincs, csak tengődik, míg megtörötten ismét visszavándorol a hazai földre. A szegény elbolondí­­tott parasztot pedig kizsákmányolják, fölfogadják a szó szoros értelmében fehér rabszolgának. Csalódás és nyomor, — ez az, mi a legtöbb kivándorlóra vár ott túl a tengeren. * A régi közmondás, hogy egy bolond százat csinál, nem veszti érvényét. Mióta az amerikai »nagy koplaló«, Tanner viselt dolgai hírlapok útján világ­szerte hírre kapnak, a koplalási járvány kezdi meg­zavarni az emberek fejét. Budapesten két gimnazista diák vállalkozott a nagy koplaló követésére. Kohn Izidor és Klein Samu a két hős neve. A Klein anyja e napokban észrevette, hogy fia feltűnően sá­padt s csodálatos étvágyhiányban szenved, hozzá sem nyúl az ételekhez; ugyanezt tapasztalják a Kohn szülei. Aggodalmukban orvosért küldtek, az orvos pedig csakhamar kideríté a valót, a fiúk megváltot­ták, hogy olvasták a Tanner hősi tettét és követni akarták. Egyelőre aztán nem volt szükség az orvosra, kigyógyította a bajt a nádpálca is. * Kellemes meglepetés várta a fővárosi köz­raktári bizottság tagjait legutolsó ülésüknél. A sokat vitatott elevátorok építésének részletes terveit kellett megállapítani. Az eredeti tervek szerint a költség másfél millióra volt számítva s most az építésvezető előadta, hogy épen egy kerek milliócskával több, harmadfél millió forint szükséges, de még az sem bizonyos, nem lesz-e három millió belőle. A bizott­ság úgy meg­zavarodott ennek hallatára, hogy nem határozott semmit, hanem újra szakértő bizottságot küldött ki a tervek megvizsgálására. * Rövid hírek. Király ő felsége Alsó-Loók község katholikus temploma javára száz forintot aján­dékozott. — A budai dalárda augusztus 19-kén a »Fácán«-nál (a Vízivárosban) hangversenyt rendez. — A középiskolai tanárképzés ügyében a közokta­tásügyi miniszter szabályzatot adott ki, mely addig is, mig a tanszervezet végleg megállapíttatnék, sza­bályozza a tanárképzés rendjét.­­ A Császárfürdő­­ről közölt újdonságunkra illetékes kézből azt a helyreigazítást kaptuk, hogy a kimutatott 55.000 frt nem félévi, hanem egész évi eredmény, amennyiben a zárlati év múlt évi július 31-én kezdődött. — Görög­ország számára néhány nap óta lovakat vásárolnak Budapesten ; eddig négyszázat válogattak össze s még ezerhatszázra van szükség. — A sugárút elején javában rombolják az ócska, rozzant házakat és bódékat ; egy év múlva itt már egész sora fog állani a szép palotáknak. —A bibornok-herceg­­primás a nap- és templom-utca sarkán levő gyermek­­óvó-intézettel kapcsolatban hatosztályú népiskolát alapít. — Kossuth Lajos nevenapjára kedden, aug. 24-én, a Sturm-féle helyiségben bankett lesz; ünne­pélyt is rendeznek, melynek élén Krivácsy József ezredes áll. — A nemzeti muzeum könyvtárát julius hóban 213-an, a képtárt 14,563-an s a természeti osztályt 10,749, összesen 25,525 személy látogatta. — A városligeti fürdő tárgyában a főváros tanácsa már megállapíta az árlejtési föltételeket; közelebb kihirdeti a pályázatot. —Egy fiatal szép lány (apja Mailänder reáliskolai házfelügyelő) beleszeretett egy nálánál még fiatalabb ifjúba s mert nem lehetett neje, a Dunába ölte magát. — A fővárosban julius 25-től julius 31-ig született 251 gyermek s elhalt 277 sze­mély ; a népesedés tehát tizenhat lélekkel csökkent. — Bosnyák küldöttség érkezett a fővárosba, mely­nek tagjai Abdullah effendi derventi polgármester és Ruszlán bég földbirtokos; kihallgatást kérnek a királynál egy templom feletti vita ügyében. — A Károlyi-Zichy párbaj egyik segédjét, Chorinszky grófot rendőrileg kutatja a pestvidéki törvényszék. — Sérülés tört ki Leitner Mór tekintélyes kereske­dőn, s a rendőrök el is mentek értte s a Lipót-mezőre vitték. — A gyapjú utcai szinh­ázat Müller Ró­bert igazgató további három évre bérbe vette s az őszi saisont, minden hazafias tiltakozások dacára, szeptember hóban kezdi meg. — A budai színkör egy helyiségében tegnapelőtt a nagy szél alatt két fiú tüzet rakott s ha a házmester még jókor közbe nem lép, az egész épület lángba borúl. 897 X »Az utszéli grófkisasszony.“ A népszínházban tegnap került színre a Hervé ope­­retteje, »Az útszéli grófkisasszony«, nagy közönség előtt, mérsékelt sikerrel. Szövege (St­audintól) és a Hervé zenéje egyaránt csak igen szerény várakozásoknak felelnek meg s legjobban tetszett egy közbejött keringő — Strausstól. Az operette meséje nagyon vézna. De la Palude gróf (Újvári) keresi elhunyt bátyjának elveszett leányát, kire nagy örökség vár. A leányt szeretné a gróf saját fiához, Herculehez (Kápolnai) nőül adni, hogy így a vagyont meg­szerezze, Hercule azonban egy másik unokahugát, Albinát (Komáromi Mariska) szereti s viszontszerettetik. Az elve­szett leányt az »utszéli gróf,« t. i. egy vándor énekes (Solymossi) vissza is hozza Miretta (Erdősi Euge­nia) sze­mélyében ; de az öreg gróf önző terve füstbe megy, mert Miretta még szegény ismeretlen leány korában megszerette Patricet (Sziklai Emilia), ki mint a svájci ezred flótája ke­rül Párisba. Miretta megszökteti a szerelmes Albinát és Herculet s végül De la Palude kénytelen beleegyezni, hogy fia Albinát vegye nőül, Miretta pedig Patrícenak nyújtja kezét. E csekélyke mese minden lelemény és bonyodalom nélkül van három felvonásra nyújtva s a részletekkel sem kárpótol, mert azok meglehetősen ízetlenek. A zene nem sokkal emelkedik a szöveg színvonala fölé s csak itt-ott nyújtott alkalmat a hálás kedvű közön­ségnek tapsokra. Az első felvonásban Miretta és Patrice kettőse, a másodikban Albina néhány csinos dala hatottak s ezeket ismételni is kellett. A többi meglehetősen banális és eszmeszegény. *

Next