Fővárosi Lapok 1882. április (75-99. szám)
1882-04-01 / 75. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 75. számához, nők valamely tárgyban a kormány nézetét előterjesztő és egy követ így szólalt föl: »Én is a személynök által most elmondott nézeten voltam eddig, de mert a kormány is ezt pártolja, szavazatomat visszavonom; mert mihelyt a kormány valamit pártol, a nemesi szabadság ellen veszélyest rejthet magában.« A királyi személynök tekintélyétől, s a tanácskozás tapintatos vezetésétől sok függött. Az 1832—6ki országgyűlés kezdetén Mérei személynök, tapintatlan modora által, mind a kormány, mind a Rendek bizalmát hamar elvesztvén, Somsich Pongrác által váltatott föl. Az országgyűlésnek 1832. december 16-dikán történt megnyitására Ferenc atya és Ferdinánd fiukirály midőn Bécsből az ország határához közelednék. Mérei a határon üdvözlésökre a Rendek részéről küldöttséget nevezett ki, ily kifejezéssel: »hogy ő fölségeik lábaihoz boruljanak.« Mire az egyik kiküldött, a tavaly elhalt báró Majthényi László barsi követ azonnal, követtársai tetszése közt viszonzá: »mi, a törvényhozás egyik tényezője, a másik előtt térdet nem hajtunk.« A királyi táblának és vele a királyi fiskusnak az országgyűlésen jelenléte szükségesnek tartatott, ha netán széksértés, vagy bűnfenyitő eset fordult volna elő. 1729-ben Zsemberi Samu és Katona Pál protestáns követek, mert a Boldogságos Szűzre esküdni nem akartak, némely főrendi tagok sürgetésére pörbe fogattak, mely alól huzamos vita után a királyi kegyelem menté föl őket. 1833 elején, midőn Beöthy Ödön, Biharnak lánglelkű követe, a protestánsok sérelmeit, különösen a hatheti cenzúrának a katholikus papok által évekig való kuzatását, s megyéjéből erre több esetet terjesztene elő: Tágén nagyváradi prépost, s egyik káptalani követ, e hivatalos előadást kereken tagadná, mindenfelől szállott felé: akció! akció! Tágén az akciót, az országgyűlésről önkénytes távozással kerülte ki. 1844-ben Orosz Nungi követet, a megye által melléje rendelt saját hajdúja ölte meg egy másik gyilkos társaságában. Mindkét gyilkos, a királyi tábla által azonnal elítéltetett és pallos által kivégezteték. Az országos ülésben elfogadott üzenetet, vagy feliratot, a személynök néhány követ által küldétt a főrendekhez. A küldöttség szónoka, rendesen egy káptalani tag, mutatá be azt, ajánlván magokat és küldőiket ő főhercegsége kegyeibe és a magas főrendek szives hajlamába. A főrendek házában csak egy hosszú asztal volt, zöld posztóval bevonva, két oldalán 25-25 ülőhelylyel, legfölül az elnök nádor vörös bársonynyal bevont asztalkájával. Az elnök jobbján ültek az érsekek és püspökök, emezek kineveztetések kora szerint. A borotvált arcú római kath. főpapok közt föltűnt a körösi görög kath. püspök nagyszakállas alakja. Baloldalt ültek: az országbíró, tárnok, horvát bán s a többi zászlós urak, főispánok, kinevezési elsőbbségek során. A főpapok mögött ültek két három sorsával a liberális mágnások, a zászlós, urak mögött a konzervativok. Nevezetes! vitákban másfélszáz s több főrendi tag is vett részt. A szerb főpapok, az elnök balján külön ültek. Mindkét terem karzatán férfi és női vegyes közönség, a mágnások és követek ülése mögött csupán férfi, legtöbbnyire az országgyűlési ifjúság foglalt állóhelyet, s mint a közvélemény orgánumai, tetszésüket »éljen«-ekben, nem tetszésöket »vivat«-okban nyilvánítván. Az öreg József nádort negyven év alatt tíz országgyűlésen azon egy fekete mentikében és nadrágban látták s egyszerűségével, különösen neve napján kirítt, a kath. főpapok bíbor palástjai, a szerb főpapok vörös selyem tógái, s a világi főrendek fényes öltözékei közt. Már István főherceg nádor minden ülésen mindig újabb és újabb díszruhában jelent meg. Az alsóház tagjai a kerületi ülésekre többnyire kabátban, de az országosakra attilában s kardosan, a világi főrendek mindig magyar díszben, legalább attilásan jelentek meg. A főrendeknek, a kir. itélőmesterek által szerkesztett viszont-üzenetét, egy küldöttség, püspöki szónoklat mellett vitte át az alsóház országos ülésébe. Az 1832/6. és folytatólag a 1839/40-ki országgyűlésen, a két ház közt, a vallás ügyében huszonnégy, a szólásszabadságéban harminchat üzenet változott. A felső és alsóházat a nádor a harmincas és negyvenes években közös gyűlésre nem hívta össze. Ilyen csakis az országgyűlés legvégén a király által már szentesített törvényeknek egy itélőmester által a főrendek házában való kihirdetése alkalmával, csekély számú hallgatóság jelenlétében tartatott. Az országgyűlés vége felé a királyi kancellár a két ház küldöttségével a törvénynek irályba és formába szabályozását megvitatta, ez volt az úgynevezett koncertadó. A nemes vármegyék mindegyik követ mellé szolgálatra egy-egy hajdút, és két-hat fiatal, többnyire jogvégzett kancellistát adtak. Emezeknek, ha tanulni akartak, az országgyűlés a legjobb iskolául szolgált. A kerületi jegyző fogalmazta iratot kancellistája délután az országházban a többi követek soros kancellistáinak illető principálisaik számára lediktálta. Akadtak oly tuskók, kik a diktálás után szó és betű szerint leírták: felkiáltó jel; kommá, pont sat. Ha valamely ritkább izó, a maga ívlapját teleirta, felkiáltott: fordítok! azután majdnem soronként egyik a másik után fölkiáltott: ordítok! fordítok! A lapfordítás alatt a többieknek mindannyiszor szünetelni kellett. Az 1839/40-ki országgyűlésen már nyolc hónap óta folyt a vita, és a két ház közti üzengetés a szólásszabadsági kérdésben, midőn gróf Ráday Gledeont, Pestmegye választott követét, mint a királyi fiskus által a királyi fölségével egyjelentésű kormánysértés miatt perbe fogottat, a kormány, az országgyűlésen való megjelenéstől eltiltá. Az országgyűlést megnyitó királyi leiratnak, melyben a magyar hadsereg kiegészítésére 38.000 újoncot kívánt, tárgyalásába az alsóház, a szólásszabadsági sérelem orvoslásáig bocsátkozni nem akart. 1840. február közepén Zsedényi Ede Szepes követe, az udvari kancelláriának, tehát a kormánynak is egyik tagja, bátran bele nyúlt a darázsfészekbe s fölhívta követtársait, hogy bár fölirati javaslatuk, a főrendek ellenzése miatt, mindeddig föl nem terjesztethetők, s bár tudja, hogy a rendeknek még sok ellődözni való puskaporuk van , illő, hogy valahára a kir. előadás tárgyalásába is bocsátkozzanak. A váratlan indítványra kitört a vihar: »nem adunk egy szál katonát se, valamit a sérelmek orvosolva nincsenek !« A bizonyosra várt zajos jelenetnek tanúja volt négy fiatal konzervatív mágnás. Szentiványi Károly, utóbb az 1870-ks alsóház elnöke, megjegyzé: »valamint a tengerészek a vészmadarak megjelenésében a közelgő zivatar előjeleit látják, én is a karzaton négy kormánypárti mágnás megjelenéséből mindjárt sejtem, hogy kitör a förgeteg.« Midőn a négy mágnás, a karzaton másnap ismét megjelent, Deák Ferenc e szélvészmadarakat néma játékkal úgy fogadó ülőhelyéről, hogy karjait, mint szárnyakat kiterjesztve lebegtetés közben nagyokat fújdogált. Az eddigi egyöntetű nézetek megzavarására, megindítá a kormány a maga fogásait. Kocsi Horvát, Veszprém egyik követe, többek közt a kerületi ülésben, a maga utasításából azt magyarázta ki, hogy a királyi előadást figyelembe kell venni. Hunkár Antal, a másik követ, az országos ülésben követtársa szavazatát ellensúlyozandó, az 1809-ki inturrekcióban viselt kapitányi díszruhájában s köpenyében jelent meg, s az ifjúság zajos éljenei közt semmisité meg Veszprém megye szavazatát. Az előbbi sziklakemény megyei utasítások már kezdtek puhulni. A többség kivitte, hogy a sérelmekkel együtt a királyi előadás válasza is fölterjesztessék. A főrendek többsége, mint a kormány visszhangja ebbe sem egyezett bele. E közben folytak a sérelmi tárgyalások. Szentkirályi Móric egyik kerületi jegyző, ki a legtöbb üzenetet s fölirati javaslatot fogalmazta, Bars megye sérelmi föliratában e szókkal élt: »a megyei közönség által választott négy tisztviselőt a kormány fölfüggesztette.« A becsületi ülésben Bars egyik követe felszólalt: »kérem, odatenni: »hivatalától.« Lett nagy nevetés.Mindjárt rá kézről-kézre járt egy torz kép , egy akasztófa, rajta függő négy emberi alakkal s ez aláírással: »Barsi sérelem !« Mikor aztán az újoncok megadására került a sor s néhány követ sürgetné, hogy a magyar hadsereg kommandója magyar legyen, Nagy Pál, Sopronymegye hires követe, ki már ekkor a kormány felé hajolt s ki az 1809-ki inturrekcióban a költő Kisfaludy Sándorral együtt József nádor hadsegéde volt, megjegyzé : »nem nyelvvel, de jó fegyverrel, ebben való folytonos gyakorlattal, fegyelemmel és jó vezénylettel verjük meg az ellenséget. Győr alatt a nemes fölkelő hadsereg kommandója magyar volt, az ellenségnél pedig francia, német, spanyol, olasz nyelven kommandiroztak; mégis hátat fordítottunk!« A kir. kegyelem 1840. május 20-kán a szólásszabadsági sérelemnek véget vetett. A középkori feudális jogoknak, az általános emberi jogokkal, az első francia forradalom által megindított kiegyenlítése szükségét, nálunk az eltőbeliek épen nem érték meg, a következő nemzedék is oly nagy mesterek, mint Nagy Pál, gr. Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos sat. hathatós szavai után fogta föl. Az urbérnek és a vallásszabadságnak olyan, a milyen rendezése 1791-ben, II. József hagyatéka, nem a Rendek kezdeménye volt. Midőn az 1807-ki országgyűlésen sopronyi Nagy Pál fölszólalt: »fogadjuk be az alkotmány sáncaiba az egész népet, erősbitsük vele nemzetiségünket, mert alkotmányt huszonnégy óra alatt újat teremthetni, de az elvesztett nemzetiség soha vissza nem szerezhető,« azt mondták rá: »bolond vagy te, Pál.« (Ama szavait ismételni s azon reményét kifejezni, hogy ennek előbb utóbb be kell következni, 1840-ben egy kerületi ülésen magától hallottam.) Gróf Széchenyi István, 1830-ban, a »Hitel«, majd »Világ« és »Stadium« című könyveiben kijelölte a nemzeti reform útját. Az országgyűlés alsóháza, az urbér tárgyalása alkalmával 1834-ben, egy népes és erős szabad földbirtokos osztály keletkezése reményében, az úrbéri telek megválthatását elvül kimondó. A kormány és a feudál felső ház az eszmét perhorreskálta. Deák Ferencnek ez ügyben a higgadt ész logikájával mondott szavait a minap kiadott beszédei közt a jelen nemzedék olvashatja. A lángnyelvű Nagy Pál, keble villanyát egyebek közt ily szókban dörögte ki: »Azt hiszik a főrendek, hogy a korszellemet rohamos útjában megakaszthatják. Ez oly szándék, mintha egy gyermek a vihart egy iv papírral, egy másik gyermek a földrengést a földbe ütött bottal akarná föltartóztatni. A korszellem elsöpri azt, a ki vele nem halad, de útjában áll.« A felső házban gróf Széchenyi István kemény szavakkal rótta meg a feudál arisztokrácia és hierarchia megátalkodottságát. A nádor elnök viszont igy dorgálta meg őt, mint egy öreg úrtól hallam: »Ha őseinek érdemeit nem tekinteném, szigorúabban kellene önt fognom; most csak azt mondom, mérsékelje magát és okuljon — sapjat — ez nyersebben azt tenné: ezután eszén járjon.« A megyékbe is átvitt telekváltsági kérdésből sarjadzott ki s hat évig dúlt a szólászabadsági sérelem. 1848-ban, az úrbéri telkeknek országos megváltása és az országos terhek közös viselése, ezzel az eddigi kiváltságok megszüntetése törvényileg kimondatván, a tekintetes Karok és Rendeknek, mint az addig kiváltságos nemesség követeinek háza, önmagát megszünteté, hogy mint népképviselet, nagyobb tevékenységgel, uj alakban uj életet folytasson. Hőke Lajos, 479 Fővárosi hírek. * A drámabiráló bizottság tegnap délután ülést tartott s három eredeti színművet fogadott el avégett, hogy a nemzeti színház igazgatóságának előadásra ajánlja. Egyhangúlag elfogadta Csiky Gergely »Anna« című egyfelvonásos színművét s a névtelenül beadott »Az első évfordulón« című kis vígjátékot, melynek kézirata Kecskemétről érkezett a színházhoz; továbbá szótöbbséggel ajánlják előadásra ifj. Ábrányi Kornélnak »A csalhatatlan« című, versekben írt, háromfelvonásos vígjátékát. * A budai zeneakadémia tegnap este a fővárosi redoute kis termében Haydn József 150-ik születésnapjának évfordulóján Szautner Zsigmond egyleti zeneigazgató vezetése alatt »Az évszakok« című nagy oratóriumot adta elő Haydn Józseftől. A redoute kis terme ez alkalommal zsúfolásig megtelt szép és díszes számú közönséggel. Ott voltak Pauler miniszter, Haynald bibornok érsek, Liszt, ki az egész oratórium előadását egy vezérkönyvből kisérte figyelemmel, Volkmann, Télfy egyetemi és Machik műegyetemi tanár stb. — Az egész műnek a karban fekszik főereje, melyet a tagok szabatosan adtak elő. Különösen tetszett az »Ősz« részletben a »vadászkar« és a »Tél« évszakban a nagy finále. A zenekar ez alkalommal erősbítést nyert a nemzeti színház zenekarának több tagja által s a legszebb zenei részleteket kitűnően emelték érvényre. A magánrészekben Gukrauer Katalin úrnőé a főérdem, ki »Janka« soprán solojában gyönyörűen iskolázott hangjáért és szép előadásáért kapott zajos tapsokat; Schmidt Ferenc mint »Simon« szép bariton hangjával hatással énekelt. Adler Adolf tenorsoloja azonban gyengének bizonyult be s már kezdetben volt előadásán bágyadtság észrevehető a mi zavarólag hatott az összelőadásra. Az egész mű bemutatásáért Szantner igazgató és Nagy Ágoston buzgó és tevékeny elnök nagy hálára kötelezték a fővárosi zenekedvelő közönséget. * Országgyűlés. A képviselőház folytatta tegnap ama törvényjavaslat tárgyalását, mely az 1881-re megállapított határvám elmaradása következtében Magyarország által fedezendő közösügyi kiadásokról szól. Ellene nyilatkoztak Madarász József és Orbán Balázs, az utóbbi kijelentvén, hogy ő a javaslatnak még címével sincs megelégedve, nem hogy annak tartalmát elfogadná. Miután még Láng Lajos előadó szakszerű beszédben világító meg a kérdés pénzügyi részét, a ház a javaslatot elfogadta. A napirend második tárgya a filloxéra-egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslat volt; ezt minden vita nélkül fogadták el. Ezután dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter felelt a Bódogh Albert interpellációjára a dohánytermelési engedélyek kiadása tárgyában. Kijelente, hogy azoktól, kik már a megelőző évben termeltek dohányt az engedély csak két esetben vonatik meg: ha az illetők elkésve folyamodnak, vagy ha csempészetet követtek el. A szóban forgó esetben az interpelláló hosszú ideig magánál tartotta a termelők kérvényét, későn adta be s nem lehetett rajta segíteni, s az interpelláló most az interpellációval akar rajta segíteni. (Derültség.) A ház e választ tudomásul vette. Az ülés végén Bartha Miklós interpellálta a belügyminisztert a kolozsvári országos Karolina-kórház ügyében, mely a tavalyi évet 8170 frt deficittel zárta le s most a hiány fedezésére a tápdíjak fölemelését tervezik, mivel azonban ki van derítve, hogy a kórházigazgatóság visszaéléseket követett el s a szükségleteket átlag hét százlolival drágábban fizette, mint ahogy a kolozsvári kereskedők árjegyzékei szerint kaphatók lettek volna, tehát kérdi az interpelláló, szándékozik-e a miniszter vizsgálatot indítani, a bűnösöket lakoltatni és a visszaéléseket megszüntetvén, a tápdíjak fölemelését megtiltani ? Az interpellációt kiadják a miniszternek. A főrendiház tegnap szintén tartott ülést, melyen Majláth György elnök meleg szavakban emlékezett meg gróf Győry Lászlóról, kinek elhunyta fölött a ház jegyzőkönyvileg fejezte ki fájdalmát. Péchy Jenő képviselőházi jegyző áthozván a képviselőházban legutóbb elfogadott törvényjavasla-