Fővárosi Lapok 1883. június (126-151. szám)

1883-06-07 / 131. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 131. számához, sziklacsoportozatokat idéztek fel. E­gész kristályos szövetű tömzsökkel váltakozik, mint Favorinától Tokar­­náig, melyben tekintélyes vasfekhelyek találhatók. Az éjszaki nyulvánok a szepesi Magura és a Zakopanétól éjszakra­, fekvő dombvonulatok, úgyszintén a szepesi fensík és a felső Liptó kárpáti homokkőből alakul, melynek helyenként az elszigetelt mészsziklák külö­nösen festői szépséget kölcsönöznek. Ércekben a közp. Kárpátok nagyon szegények. Korábban a Krivánon aranyat bányásztak s a kis tarpataki tófalnál a vízeséstől közvetlenül balra nyi­tott aranytárnát még a 40-es évek elején is mivelték, a lomnici csúcs éjszaki lejtőjén pedig Rézpatak­ (Elő és Hátsó Rézaknák) név alatt fordul elő egy réztelep, míg a koscieliskoi völgy déli részén a Lipót tárna e század elején ezüstöt szolgáltatott még. Nagyobb jelentőségre egyedül a galíciai oldalon fekvő Zakopa­néi és javirinka-pataki vasbányák jutottak. Ásvány­forrásokban sem mondható e hegység gazdagnak. Tátra­­füreden kivűl a nagyszalóki, ó­ lesznai, rokulyi és lan­­doki savanyu források említhetők s éjszakán két gyen­ge kénes forrás buzog fel Poroninnál és Zakopané­ban. Annál jobban bővelkedik barlangokban, melyek eddigi hírnevét bizonyára jelentékenyen emelni fog­ják. Csak közelebbről emliték fel a lapok a bélai nagy cseppkőbarlangot; dr. Róth Samu lőcsei főreáliskolai tanár, több évi fáradozásai pedig egy egész sorozat szép barlangot derítettek fel, melyeknek leírásai az akadémia kiadásán kívűl a Kárpát-egylet múlt évi év­könyvében is napvilágot láttak. Éghajlati tekintetben is kedvezők a hegységben idáig tett észleletek. Új-Tátrafüred dr. Szontagh szak­értő berendezése alatt jóhírű klimatológiai­ gyógy­­helylyé nőtt. A mű további folyamában a Tátrafüredről a csorbai állomásról, Liptó-Uj­várról (Hradek), Koscie­­liskóról, a Zakopanéi vasgyárról, Favorináról (galíciai oldal), Késmárkról vagy Tátraházáról tehető kirán­dulások rövid leírását találjuk, a szükséges tudni­valókkal együtt. A címkép a Magas Tátrához vezető vasúti vonalakat tünteti föl. Ezen kívül jól sikerült látképet ad Poprádról, végül a hegység térképét közli s a szöveg között Tátra-Füred környéke, ösvényei, Tátra-Füred, a Róza-menház a lomnici csúcscsal, a tarpataki óriási zuhatag, a Jégvölgyi csúcs és az öt­tó, a Lengyel-nyereg, a Csorba tó, Halastó, a Fekete tó, Szklava zuhatag, a Jeges tó a Lengyel-nyereg alatt, a Zöld-tó s a dobsinai jégbarlang nagy terme fény­képnyomatai találhatók. A díszes kiállítású könyvecskét hasznos útitár­­sul ajánlhatjuk minden touristának. Téglás Gábor: Fővárosi h­írek. * A magyar kormány ajándéka. A közokta­tásügyi miniszter e napokban kilenc díszes kötetet küldött a berlini egésség- és mentésügyi kiállításra. E kötetek a magyar állami tanintézetek, nevezetesen a budapesti és kolozsvári egyetemi épületek leírását,­ tervezetét, beosztását sat. tartalmazzák s külön ez al­kalomra készültek. A kilenc példány közül három kü­lönösen díszesen van bekötve s a magyar kormány megbízottja egy-egy példányt Augusta német császár­nénak, Vilmos német trónörökösnek és Rudolf trón­örökösnek, mint a magyar osztály védnökének fog átnyújtani. Az illető példányokon ezüst oxydból A., illetőleg W és R. betűk láthatók, fölül koronával. A többi hat példány egyes kiváló férfiaknak van szánva. * A műcsarnok nagytermét, mely céljának oly rosszul felel meg, a képzőművészeti társaság választ­mánya át akarja alakíttatni. A terem sem méreteire, sem világítási szerkezetére nézve nem felel meg az igényeknek; nagyobb festmények, mint a Matejko »Grunewaldi csatá«-ja s Verescsagintől »A walesi her­ceg bevonulása Kalkuttába«, a terem alacsonysága miatt nem voltak kiállíthatók s most Munkácsy legújabb festménye, mely a keresztrefeszítést ábrázolja, nem volna első­sorban nálunk kiállítható, ha a termet át nem alakítják. Munkácsy Mihály, mikor »Krisztus Pilátus előtt« című remeke volt itt kiállítva, meg­ígérte, hogy egy párisi építészszel kidolgoztatja a te­rem átalakításának tervét, be is váltotta ígéretét, megküldte a tervet s ennek alapján Hauszmann Ala­jos és Pártos Gyula műépítészeink elkészítették a ki­vitelre alkalmas részletes terveket. A választmány legutóbbi ülésében élénk eszmecsere folyt ez ügyről s elhatározták, hogy a kérdés eldöntése végett e hó 24-re rendkívüli közgyűlést hívnak össze. Ugyanez ülésben a választmány Benke Gyulát választotta meg pénztárnoknak s Groetschl Imrét, az országos taka­rékpénztár vezérigazgatóját, az újjászervezendő könyv­vitel és pénzkezelés ellenőréül kérte fel. * Egy érdemes hivatalnok hült tetemeit kísé­rik ma Budán örök nyugalomra. Zworin Nándor királyi tanácsos, a belügyminisztérium segédhivatali igazgatója, kedden este élete 61-dik évében, negyven­két évi közszolgálat után meghalt. Mintaképe volt a kötelességérző, lelkiismeretes tisztviselőnek s fontos hivatalos állásában az eddigi összes belügyminiszterek teljes bizalmát, a tisztikarnak osztatlan becsülését bírta. Nagyváradon született, katonai nevelésben ré­szesült s tiz évig katonáskodott is, majd a polgári hi­vatali pályára lépett. Ritka buzgalma elismeréséül a király a koronás arany érdemkereszttel, majd a Ferenc József-renddel és végre királyi tanácsosi ranggal tün­tette ki. Ma délután öt órakor temetik a belügyminisz­térium épületéből. Ravatalára tiszttársai több díszes koszorút helyeztek. Özvegye és egy örökbe fogadott leánykája gyászolják. * A technológiai múzeumot Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter személyesen fogja megnyitni, e hó 24-én. A gyűjteményekről most készítenek kata­lógust, ennek elkészülését azonban nagyon hátráltatja az, hogy egyes gépek és eszközök még nem érkeztek meg. A technológiai múzeumban helyezték el az új városház lépcső­házának f­agy vasmintáját is, mely eddig a nemzeti múzeumban volt elhelyezve. Hogy be­­vihessék, egyik ajtófélfát is ki kellett emelni. * Halmi Ferenc családja igen kedvezőtlen anyagi viszonyok közt maradt hátra. A nemzeti szín­ház csak igen kevés nyugdíjat adhat az özvegynek s mint a »P. N.« írja, legközelebb erre illetékes egyé­nek felhívást fognak intézni a közönséghez, járuljon hozzá ama jeles művész családjának fölsegéléséhez, kinek játékában annyit nyönyörködött. A felhívás, hiszszük, nem is lesz sikertelen. * Személyi hírek. Rudolf trónörökös az idei nagy hadgyakorlatok idején, hír szerint, meg­látogatja hazánkat és Kassa környékén jelen lesz a hadműveleteknél. Tisza Kálmán kormányelnök Bécsből fővárosunkba visszaérkezett.­­ Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter szombaton uta­zik Szatmárra, hol fogadására nagy készületek tör­ténnek s fáklyás menetet, kivilágítást rendeznek; a közintézetek megtekintése után a miniszter onnan Mármaros-Szigetre utazik tovább. — Jelentsik Vince honvédezredes valóságos dandárparancs­nokká neveztetett ki. — Gróf Trauttmanns­­d­o­r­f­f, az osztrák urak házának elnöke, fővárosunk­ban időz. — Herceg Batthán­y-S­trattmann és neje Budapestre érkeztek. — Újházi Ede e na­pokban Kolozsvárra rándul, hol ötször fog fellépni. — Ligeti jeles képírónk fekvő beteg, de állapota nem aggasztó. — Ráth Károly főpolgármester tegnap reggel Szegedre utazott. — Neumann Ár­­m­i­n egyetemi magántanár és székesfehérvári ismert ügyvéd Budapestre költözött s az elhunyt dr. Brode Lipót irodáját veszi át. * »Visszaemlékezések« címmel folytatja Kos­suth Lajos »Irataim« című művének negyedik köte­tét, a »Pesti Napló« tegnapi számában. Mindenek­előtt gyermekkoráról és ifjúságáról fog szólani, mert bár, úgy­mond, az autobiográfiák iránt határozott el­lenszenvvel viseltetik, ki kell igazítania a róla elter­jedt sok hibás adatot. A külföldi Kossuth-biográfiák minden lehető és lehetetlen nyelven a legbadarabb adatokat terjesztik, de itthon is merőben téves adatok vannak elterjedve. »Pedig nem szeretném, ha saját hazámban oly hibás értesülés terjedne el gyermekko­rom és neveltetésem módja felől, a mely összeütközik a hálás kegyelet érzelmeivel, melylyel jó szüleim em­lékének tartozom,« mond Kossuth. Bevezető cikkében a külföldi sajtó eljárását jellemző kis történetet is el­beszél , a »Frankfurter Zeitung«-ra hivatkozva, be­járta a lapokat egy hír, hogy e lap riportere fölke­reste Kossuthot, ki Turinban egy piszkos utca pisz­kos házának ötödik emeletén szűk padlásszobában la­kott, hol két szalmaszék és egy ágy meg asztal az összes bútor, az asztalon fekete kenyér volt s Kossuth elpanaszolta, hogy egymaga maradt családjából, elha­gyatva, negyven krajcáros nyelvleckékből él, sat. E siralmas tudósítás alapján Amerikában még egyházi prédikációkat is tartottak Kossuth fölött az emberi dolgok múlandóságáról s százanként kapta a részvét­­levelet. A »Frankfurter Zeitung« felszólittatván, hogy ne közöljön ilyen badarságokat, azt felelte, hogy nem is tette és végre kisült, hogy Észak-Amerikában is van egy Frankfurt város és ott egy német lap, az rö­pítette ki ezt a szenzációs kacsát, Kossuth nevét használva reklámul, hogy egy pár ezer példányt el­adhasson. Elbeszél Kossuth egy mulatságosabb rek­lámot is, melyet nevével űztek. Midőn Washington­ban járt s a nép ünnepeltje volt, óriási plakátok borí­tották el az utcák sarkát, legfelül roppant betűkkel a Kossuth neve volt olvasható, aztán néhány magasz­taló sor, hogy milyen nagy ember, milyen sokat tud, ez után pedig e sorok,­­de egyet mégsem tud ez a Kossuth : nem tud inget varrni. Azt én, N. N. tudok. Boltom ilyen utca, ilyen szám, az árak, sat.« A Kos­suth neve megállított minden embert s mindenki el­olvasta a reklámot. * Hymen. Szabó László belügyminiszté­riumi fogalmazó jegyet váltott Balázsovics Gi­­z­e­­­a kisasszonynyal, Balázsovics Zsigmond királyi táblai bíró kedves leányával. — Sziklay József, a magyar államvasutak hivatalnoka, kedden délután vezette a terézvárosi templomban oltárhoz Hofer Lujza kisasszonyt. * Koronázási emlékünnepély lesz holnap, jú­nius 8-án, a belvárosi főreáliskolában. Az ünnepély, melynek megtartását egy fennálló szabály is kívánja, délelőtt tíz órakor kezdődik a második emeleti rajzte­remben. Ney Ferenc igazgató mond megnyitó beszé­det, az ifjúsági dalkör a »Szózat«-ot és Mendelssohn­nak egy kardalát adja elő, közben pedig egy növendék költeményt szaval Vörösmartytól s Ney Ferenc a »Nemzeti zászló« című ifjúsági színművet olvassa fel. * A Balaton-egylet titkársága kéri a kirándu­lásban részt vevőket, hogy szombaton délután már négy órakor jelenjenek meg a budai pályaudvaron, a vasúti jegyek kioszthatása végett. A vonat öt órakor indul. Siófokon a kirándulók ünnepélyes fogadására készülnek s az ottani fürdőtársulat meg is hívta a ki­rándulókat, rendelkezésükre bocsátván a csinosan be­rendezett fürdőt. A rendezőség azonban, a programm igen szorosan lévén megszabva, a szíves ajánlatot nem fogadhatta el. * Negyedtől mázsás pör érkezett tegnapelőtt a királyi táblához. A borsod-miskolci kiházasitó egy­let bűnpöre ez, mely hosszú esztendők múltával most kerül a másodfokú bíróság elé. Az iratok nagy ládát töltenek meg s erre rá van írva a súly: »száznyolcvan kilogramm«. Séllyey királyi táblai bíróra vár az a nem éppen kedves feladat, hogy a negyedfél mázsa perira­­tot áttanulmányozza s aztán referáljon. * Két nyilatkozatot is kaptunk ama megjegy­zésekre, melyet a nemzeti színház operai férfikaráról Halmi temetése alkalmából tettünk. Mind akettő csak magyarázgatás, még­pedig ki nem elégítő, a­mi az elvitathatatlan tényekkel szemben persze nem is lehet. Az egyiket, a »nemzeti színház énekkarának nevében« Pongrácz és Körösi tagok küldték be, el­mondva, hogy nem boszuból nem énekeltek, hanem mert Kovalcsik kartanító olyanformán szólította fel a kart, hogy ez sértve érezhette magát, a kartanitó pa­rancshangon mondván, hogy a ki akar énekelni a te­metésnél, maradjon, a ki nem akar, távozzék a terem­ből. Heten mégis maradtak s ezek a józsefvárosi kán­tor által fizetésért fogadott három énekessel együtt énekelhettek volna quartettet, mert több nagy teme­tés volt már, melynél nyolcan, sőt csak hatan éne­keltek. A temetésnél pedig e kar testületileg jelen volt.­­ A másik nyilatkozatot Sándori, Rácz, Gonda, Németh, Marosi és Vincze kardalosok küldték be, kije­lentve, hogy a vád nem érheti általánosságban az egész kart, mert ők hajlandók voltak a temetésnél énekelni. E nyilatkozat szerint, midőn Kovalcsik fel­szólította a kart, hogy néhány gyászdalt énekeljen, határozott feleletet senki sem adott, csak tompa mo­raj hallatszott. Erre egyik kardalos felszólította tár­sait, hogy miután e zúgásból semmit sem lehet ér­teni, az, a­ki nem akar énekelni, hagyja el a szobát; e felszólítást Kovalcsik tanár ismétlő s a legtöbben — eltávoztak. Az a néhány tag, ki ott maradt, nem éne­kelhetett kardalt, de a temetésnél jelen volt. — Ez egymást kiegészítő két nyilatkozat tökéletesen bebizo­nyítja, mennyire alaposak voltak megjegyzéseink, me­lyeket kénytelenek vagyunk egész teljességükben fen­­tartani. Ama kevesen, kik zúgás és távozás helyett készek lettek volna leróni a kegyelet tartozását, csak kivételt, bár dicséretes kivételt képeztek. * Titokzatos eset. A múlt hó közepén egy tisztességesen öltözött fiatal nő vett lakást a »Nem­zeti szállodá«-ban. Lisztné nevet irt be a vendég­könyvbe s azt állította, hogy férje hivatalnok, ki most Fipsen betegen fekszik. A fiatal asszony visszavonul­tan élt szobájában s többször kapott nevére levelet. Ilyenkor rendesen kis időre eltávozott, hogy mint a szálloda személyzete gondolta, a választ vigye a pos­tára. A múlt héten magához hivatta a szobaleányt s kérte, ha valaki keresné, mondja meg, hogy nem so­kára visszajő. Azonban több nap elmúlt s az asszony nem tért vissza, hanem helyette egy levél érkezett, melyben tudatja a szálloda tulajdonosával, hogy meg­szűnt élni. A tulajdonos azonnal jelentést tett az eset­ről a rendőrségnek.­­ Bocsánatkéréssel végződött tegnap egy es­küdtszéki tárgyalás. Tudni­illik az Újvidéken megje­lenő szerb politikai lap, a »Sibszki Narod« 1881. évi február 12-ik számában Jevrics György temesvári belvárosi székesegyházi diakónus ellen több rendbeli becsületsértő és rágalmazó kifejezéseket tartalmazó cikk jelent meg. Többek közt azt mondta a cikk, hogy Jevrics Györgynek a diakonusi szent hiva­talt nem szabad viselni, mert papnövendék ko­rában fel akarta magát akasztani, s »akasztófára való ember nem lehet lelkész«. Azután »veszé­lyes, embertelen egyén«-nek mondja a cikk Jevricset, a ki már családokat tönkre tett«, »ügyes gazember« s »egyházi kiküldetések alkalmával zsarolásokat köve­tett el« sat. E cikk miatt Jevrics György kérésére a kir. ügyészség sajtópert indított a »Srbszki Narod« ellen. Mint vádlott Joannovics György zombori szüle­tésű, 60 éves árvaszéki írnok szerepelt, ki a bepana­szolt cikket írta. A tárgyaláson megjelent Jevrics György panaszos is. A vádlevél felolvasása után Joan­­novics védője, Králik ügyvéd, feje nevében beismerte, hogy a cikkben foglalt állítások a valóságnak meg nem felelnek. Joannovics meggondolatlanul, rábeszélésre * 851

Next