Fővárosi Lapok 1884. december (283-307. szám)

1884-12-02 / 283. szám

Melléklet a „Fővárosi lapok“ 283. számához. Zajos éljenzés hangzott e felolvasás után. Tet­szett akadémikusoknak,hölgyeknek, ifjaknak egyaránt. A­mint képzelhető, jól is volt felolvasva, s noha a be­fejezés valamivel rövidebb lehetne, így hallva, senki sem talált benne fölösleget. A vidámság, kedélyesség verőfénye teljességgel nem rítt ki az akadémiai keretből, mert a vígjátéknak komoly, poetikus, rokonszenves magva van. Utána megritkultak a széksorok, kivált a hölgyek csapatosan távoztak, pedig érdekes volt a tárgysor má­sodik része is. Messze járt fiatal nyelvtudós, dr .Halász Ignác (még vendég) tett jelentést a svéd­ lappok közt e nyáron nyelvészeti célból tett útjáról. (A »Fővárosi Lapok« olvasói is kaptak néhány hét előtt , tőle egy igen érdekes részletet ez útról, »Lappok közt« cím­mel.) Az ifjú nyelvbúvárló megköszönte az akadémiá­nak, hogy ez újra segíté, s elmondá, mint ment Orosz- és Finnországon át Stockholmba, s onnan Svédország északi csúcsára, hol hóborított hegyek közt, nagy te­rületen, de szétszórva és nem egészen nyolcszáz lapp, nomád életet folytatva, rénszarvasokat tartva, minden bútor né­küli sátrakban tanyázva. Nyelvjárásuk nem csak a máshol lakó lappokétól, de még az egymá­séitól is eltér. Nehéz tőlük nyelvanyagot szerezni, mert nem szeretik a kérdezősködést, régi meséiket, dalaikat feledik s sátraikban is bibliai zsoltárokat énekelnek. A kezükön forgó könyvekből utazónk ho­zott tizenhetet is, (több nincs is tán), hozott továbbá nyelvészeti följegyzéseket, elbeszéléseket (köztük állat­meséket) és verseket. Szóval nem járt hiába s az anyag­nak, melyet hozott, jó hasznát veheti az összehason­lító nyelvészet. Megéljenezték az ifjú buvárlót, alkalmasint az egyetlenegy élő magyar embert, ki a svéd­ lappok közt megfordult. Érdemet szerzett rá, hogy maholnap ne csak vendég legyen az akadémiában. Fővárosi hírek. * A hírlapkönyvtár már közel áll a megvaló­suláshoz. A nemzeti múzeumba a fővárosi nyilvá­nos könyvtárak hírlap­anyaga már mind össze van hordva, sőt a magyar nyelvű hírlapokat rendezték is és jelenleg a nem magyar nyelvű hazai hírlapok ren­dezésén dolgoznak. A hírlapokat számonként nézik át, hogy a hiányzó és megrongált példányokat meg­állapítsák. E munka befejezése után a vidéki könyv­tárak kerülnek sorra, melyekből inkább csak a hiányokat fogják pótolni. A nagy­közönséghez is in­téznek felhívást, hogy a könyvtárból még hiányzó számokat engedje át megvételre. Trefort miniszter a hírlapkönyvtár ügyét még e téren az országgyűlés elé terjeszti. Az óriási anyag átnézése és kiegészítése ta­vaszig fog tartani s akkor a könyvtárt megnyitják, becses forrást nyitva benne írók, tudósok, politikusok számára. * Az országos haláregyesület szervezetét az igazgató választmány gyökeresen át akarja alakítani. Ez ügyben a választmány vasárnap, Bartay Ede el­nöklete alatt, ülést tartott s az új alapszabályok ter­vezetét meg is állapította. A reform fölött rendkívüli közgyűlés fog dönteni, melyet január 6-dikára tűz­tek ki. * A budai ref. egyházközség megalakítását a vasárnap tartott gyűlésen egyhangúlag kimondták. Borosnyay Oszkár, az ideiglenes szervező bizottság elnöke, kiemelte megnyitó beszédében, hogy a budai oldalon harmadfélezer református lakik és sajnosan nélkülözi a vallásos vigaszt, gyermekeik hitoktatás­ban csak fogyatékosan, konfirmacionális oktatásban éppen nem részesülhetnek, szükséges tehát Budán templomot, lelkészi állást és majd iskolát is terem­teni ; az esperesség örömmel üdvözli a mozgalmat, Szász Károly püspök 500 irtot ajándékozott a temp­lomra és további támogatását ígérte, legfőbb bizto­sítéka azonban az egyházközség megalapításának a hívők buzgalma s erről már az eddigi adományok is tanúskodnak. A szólő végül az alapítandó iskola ja­vára fölajánlotta saját könyvtárát. Az éljenzéssel fo­gadott beszéd után a gyűlés egyhangúlag kimondta, hogy az 1686-ig fennállott budai ev. ref. egyházat újra felállítja; a nyilatkozatot mintegy ötvenen írták alá, aztán megalakították a szervező bizottságot, melynek elnöke Tanárky Gedeon államtitkár lett, alelnöke Borosnyay Oszkár. Gyűlés után a jelenvol­tak mintegy hatszáz forintot adtak össze az új egyház céljaira. * A lipótvárosi bazilika déli tornyának le­bontását a napokban megkezdték. Kora tavaszszal hozzá fognak az új építkezéshez, melyet Ybl Miklós műépítészünk még a jövő nyárig be akar fejezni, hogy az országos kiállításkor legalább a szentély díszes homlokzata készen legyen. A főváros által előirányzott 20 ezer frt s a templombazár 18 ezer frtnyi jövedelme nem elég e terv kivitelére s ezért a vallás- és közok­tatásügyi minisztériumot is újra föl fogja kérni a hozzájárulásra. * A földtani társulat holnap, szerdán, délután öt órakor az akadémia földszinti termében felolvasó ülést tart. Tárgyai: »Emlékbeszéd Göppert fölött«, dr. Staub Mórtól; »Geológiai felvételek ismertetése«, Lóczy Lajostól; »Ásvány és kőzettani közlemények«, dr. Wartha Vincétől. A felolvasásokat választmányi ülés követi. * Személyi hírek. Rudolf trónörökös, ha Stefánia főhercegasszony egésségi állapota engedi, e hó 10-én Budapestre jön, hol mint az országos ki­állítás védnöke és mint az osztrák magyar monarchi­áról kiadandó nagy mű pártfogójának vannak teendői. — József főherceg vasárnap reggel néhány napra Kis­ Jenőre utazott. — Szabó Miklós kirá­lyi táblai elnök a kúria másodelnökévé, Mihaj­lo­vi­c­s Miklós kúriai alelnök pedig a királyi ítélő tábla elnökévé neveztetett ki. — Gromon Dezső honvédelmi államtitkárt tegnap egyhangúlag megvá­lasztották országos képviselőnek a tovarisovai kerü­letben, melynek eddig is képviselője volt. — Gróf Gyürky Ábrahám nógrádmegyei főispán, hir sze­rint, a beteg gr. Berchtold László helyére Nyitramegye főispánjává is ki fog neveztetni s mind a két megye ügyeit vezetni fogja.— Gr. Zichy Ágost fiumei kormányzó fővárosunkba érkezett. — Vastagh György festőművészünk jelenleg Csengery An­tal arcképén dolgozik, a főváros tanácsterme számára. — Mayer Adolf, a dunagőzhajózási társulat nyu­galmazott kapitánya hosszas szenvedés után élete 45- dik évében meghalt s tegnap délután temették.­­ Gyenge László képviselő temetése tegnap délután nagy részvét közt ment végbe. A képviselő­ház, a magyar államvasuti tisztikar s a mérnök és építész egyesület számos tagja jelent meg a végtisztes­ség megadására. A gyászszertartást a belvárosi plé­bánia segédlelkésze végezte s a szertartás után Petényi Ottó mérnök, az elhunyt régi barátja, mondott a ra­vatalnál beszédet, megemlítve egyebek közt, hogy a magyar államvasutak első vonalát, a losonci vonal budapest-hatvani részét, Gyenge László építette s ő tette az első kapavágást a mai nagy kiterjedésű ma­gyar államvasutak hálózatához. A szerencsétlen véget ért férfiú holttestét a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. * A nemzeti színházban vasárnap, Vörösmarty Mihály születésnapjának évfordulója alkalmából »Az áldozat«, Vörösmarty ötfelvonásos szomorújátéka ke­rült színre. A nézőtéren nagy közönség élvezte Vörös­marty erőteljes, zengzetes nyelvét s a mű költői szép­ségeit. A szereplők közül főkép Jászai Mari asszony (Zene) aratott nagy sikert nemcsak szép szavalatával, hanem művészi ábrázolásával is, főkép az őrülési jele­netben, melyet túlzás nélkül, meghatóan játszott. P. Márkus Emilia asszony Csillár gyöngéd, költői szere­pében aratott méltó tapsot. Nagy Imre hévvel ábrá­zolta Szabolcs vezért s Szacsvaynak (Zaránd) is igen sikerült jelenete volt az, mikor neje könyörgésére meglágyulni látszik. A szereplőket s kivált Jászai Mari asszonyt a közönség ismételten kitapsolta.­­ A várszínházban tegnap Labiche­ és Duru egy bohózatát, »A mi szombatjaink« címűt adták elő. Meséje a körül forog, hogy a szerelmesek meny­nyire kiábrándulnak fellengző idealizmusukból, ha már egybekeltek. Férj és feleség végre is kénytelenek megnyugodni a változhatatlanban. E komoly tanul­ság bohó ötletek egész seregéből vonható le, melyek közt a pikantériák kedvelői is találhatnak elég ingekre valót. Az előadók közt Makónak és Kecskeméti Irma kisasszonynak volt leghálásabb szerepek Az előbbi egy nyárspolgárias apát ábrázolt jóízű humorral, mí­g az utóbbinak egy nagy étvágyú falusi lányka alakjában volt alkalma megnevettetni a karzatot. A szerelmesek szerepét Lubinszkyné asszony és Szirmai játszották. Mind­ketten kissé kedvetlenül. Volt új szereplő is : Lenkei, egy csapodár ifjút igyekezett mulatságo­san személyesíteni. Az előadás félig telt ház előtt folyt. Egyúttal megemlítjük, hogy a várszínház igazgatója állandó drámabíráló bizottságot szervezett, melynek tagjai: dr. Váradi Antal, Berényi László, Beödi Gá­bor és Rónaszéky Gusztáv. A tél folyamán pedig díszelőadással fogják megünnepelni a várszínház szá­zados fennállását. Alkalmi prológ írására dr. Váradi Antal vállalkozott. * Eljegyzés: Block Lajos, az amerikai Fairbanks gép- és mérleggyár fiatal mérnöke, vasár­nap jegyet váltott Balassa Katica kisasszony­nyal, özvegy Balassa Istvánná úrnő leányával. * Rokonszenves levelet irt Kraszevszky József, a veterán lengyel költő, két magyar nőhöz, Lő­vei Klára és Takáts Mária úrnőkhöz. Kraszevszky, aki most politikai vétség miatt Magdeburgban van fogva a két hölgy kérelmére, készséggel megengedte, hogy művei közül bármelyiket lefordítsák magyarra, csak ne változtassanak rajta. Hozzáteszi, hogy művei min­den európai nyelvre le vannak fordítva csak magyarra nem, a­min különben nem csodálkozik, mert a magya­roknak olyan mesterök van, mint Jókai, a kit ő csodál s kitől sokat olvasott. Az ősz lengyel író azonban téved, ha azt hiszi, hogy müvei a magyar közönség előtt is­meretlenek. Már számos müve van lefordítva s lapunk hasábjain is nem egy látott már napvilágot. Levele végén Kraszevszky meleg szavakkal fejezi ki a lengye­lek rokonszenvét Magyarország iránt. * Helyes szigor. Oktatásügyünk egyik legma­kacsabb baját a zugiskolák és zugtanítók képezik. Pest megye e téren dicséretes szigort kezd kifejteni s Trefort miniszter ebben támogatja. A megye köze­lebb több község zsidó zugiskoláit tiltotta be s a tulaj­donosokra pénzbírságot rótt; az illetők Trefort mi­niszterhez folyamodtak, ki azonban elutasította őket. Félegyháza városát is megintette a megye az ottani botrányos iskolai állapotok miatt, de az elöljáróság annak dacára olyan tanítót választott, ki nem rég volt büntetve zugiskola tartása miatt s ki ellen ma­guk a szülők panaszt emelnek. Most a tanfelügyelő oda utazott, hogy maga csináljon rendet. * A bortermelők országos szövetkezete tegnap délelőtt tartotta meg közgyűlését Gróf Károlyi Ti­bor elnökölt s gróf Keglevich István terjesztette elő az igazgatósági jelentést, mely kedvezőtlen képet nyújt az egyleti életről. Száznyolcvan tag közül csak hu­szonhárman küldtek az egyleti pincébe összesen 2300 hektoliter bort. Az első tizenhat hónapnak, mely augusztus végével járt le, 85,184 frt 64 kr. veszteség az eredménye. A helyzet azonban azóta tetemesen ja­vult. A közgyűlés megadta az igazgatóságnak s fel­ügyelő bizottságnak a fölmentvényt, de kimondta, hogy rendkívüli közgyűlés van hivatva eldönteni, ne oszoljék-e a szövetkezet föl ? * Az iparos körben vasárnap szini előadással egybekötött családi estélyt rendeztek. Az »Elveszem nőmet« című egyfelvonású vígjátékot adták elő s a közreműködők: Sopronyi Gedeonna asszony, Ági Ma­rietta k. a , Lenkey Attila és Bárczy Elemér jó alakítá­sukkal és gondos összjátékukkal került hangulatra, sokszoros tapsra ragadták a szép számmal egybegyűlt közönséget. Az előadást kedélyes társas vacsora, ezt pedig tánc követte, melynek az éjfél vetett véget. Jövő vasárnap hangversenyt rendeznek. * A kenyér áráról kért a szajna megyei profet felvilágosítást Budapest fővárosától. Kérdései arra vonatkoznak, mi itt az ára két kilogramm kenyérnek, van-e hivatalos árszabás és léteznek-e oly társulatok, melyek a kenyeret nagyobb mennyiségben készítik és olcsóbban árulják, mint a többi sütők ? A főváros erre azt feleli, hogy Budapesten most két kilogramm ke­nyérnek az ára 26 kr., de hivatalos árszabás nincs, mert a kenyérsütés szabad ipar, olcsóbb kenyeret áruló társulatok vagy intézetek nincsenek. * Füzetek. A »Földrajzi Közlemények­­­ből, a földrajzi társaság jól szerkesztett folyóiratából megjelent a novemberi füzet. Első cikke amaz emlék­beszéd, melyet a társaság ülésén Berecz Antal tartott Hochstetter Nándor, a társaság tiszteleti tagja fölött, ki az ötvenes években a novarai expedícióban is ki­váló részt vett. Nagyobb dolgozatokat írtak még a füzetbe: Hanusz István»A hazai földrajz múltjá«-ból, György Aladár a »Német gyarmatokról Afrika nyu­gati partjain« és Berecz Antal »Greeley északsarki expedíciójá«-ról. Társasági ügyek, könyvészet expedí­ciók ismertetése és vegyesek bő rovata egészítik ki a tartalmas füzetet. — A »Ludovika Akadé­mia Közlönyé«-nek novemberi száma szintén vaskos füzetté nőtte ki magát. Jelentsik Vince hon­védtábornok a Tápió-Szentmárton vidékén ez év­ben tartott honvéd-gyakorlatokat ismerteti benne. Részletes leírásához fontos térkép is van mellé­keve. Kápolnai P. I. honvéd-alezredes »Az isaszeghi csatát megelőző hadműködések«-ről értekezik s a füzet­hez külön lenyomatként van mellékelve az első három iv rónai Horváth Jenő főhadnagy terjedelmes értekezé­séből, melyet az ez évi »Morvamelléki hadgyakorla­­tok«-ról irt. A kis munkát egy térkép és nyolc rajz­melléklet fogják magyarázni. Ismertetve vannak még a német és francia hadgyakorlatok. — »A birtok­­minimum, mint agrárreform Magyaror­szágon« cím alatt dr. Bosnyák Zoltán száztíz lapra terjedő füzetet adott ki. Öt fejezetben, folyékony nyelven tárgyalja a fölvett kérdést s közgazdasági bajaink orvoslását a takarékosságban és munkásság­ban véli föltalálhatónak. A füzet ára harminc krajcár, Thirring Gusztáv pedig hazánk égalji viszonyainak ismeretéhez kíván adalékokkal járulni. Szakavatott­­sággal, gondosan megírta e végett Sopron és környékének hőmérsékleti viszonyai«-t. A füzetben tizenhét ábra van és szerzőnél (vas-utca 9. sz.) ötven krajcárért kapható. Bolgár Ferenc fő­hadnagy második kiadásban közli »A pár­baj sza­bály­a­i«-t. A kis füzet ára nyolcra krajcár. —A »Földtani Közlöny« szeptember-novemberi fü­zete dr. Staub Mórtól közöl meleg hangú életrajz­ot, Heer Oszvaldról, továbbá szakszerű cikkeket Szabó József Roth Samu és Krenner József tollából. * Értesítés. Az akadémia könyvkiadó vállalata mint említettük, most küldi szét az aláíróknak az idei illetményből három becses kötetet. Mint a könyv­kiadó bizottság tudatja, az első és második sorozat aláírói ezzel évi illetményüknek csak felét kapják meg s ehhez képest az évi díjnak is csak felét fizetik, még pedig az első sorozatért 2 frt 40 krt, a másodikért 1 frt 90 krt. A bizottság, mint már aláírási felhívá­sában jelente, kettős célt kíván azzal elérni, hogy a könyveket két küldeményben juttatja kézhez: egy­részt az előfizetőkkel folytonosabb összeköttetést akar 1825

Next