Fővárosi Lapok 1887. szeptember (239-268. szám)
1887-09-17 / 255. szám
Aztán tiszttársai felé fordult: — Nézzék önök szakásénak a metszését. Fogadni mernék, hogy ez a fickó gyalogvadász. — Uraim, — szólalt meg az őrnagy, — holnap reggel utazik át itt az ezredes , ő majd kimondja rá az ítéletet. Mi van ebben a toronyépületben ? A két katona megvizsgálta a kastély négy szöglettornyának egyikét. — Egy szoba van abban, mely a lőrésen át nyer világot. — Nincs abban átjáró ajtó ? — Nincs. Csak a külső bejáró ajtó, melyet lakattal is el lehet zárni. — Jól van, oda kell őt bezárni. Vezessék oda a foglyot, oldják el a kötelékeit, aztán adjanak neki egy zsúp szalmát, hadd aludjék. A torony bejárata elé pedig őrt kell állítani. A fogoly a toronyban tűnt el. Én nagyon sápadt voltam. — Rokona önnek e fiatal ember ? — kérdezte Teréz. — Miért nem követeli ön őt a tisztektől ? — Mert az által csak halálos ítéletét írnám alá. A helységben mindenki tudja, hogy Péter a háború elején beállt katonának a gyalogvadászok közé. Ő már egyenruhában is volt nálam, egy napot töltve házamban. Ahelyett hogy a jogot tanulta volna Párisban, három év alatt elköltötte kétszázezer franknyi vagyonát. A háború épen jókor jött rá nézve, megmentve neki háromezer frank évi jövedelmet, melyet már nem volt ideje elpocsékolni. Minden kalandos természete mellett is, derék becsületes fiatal ember ő. Minthogy ő már altiszt, valamely veszélyes megbízatást kellett elvállalnia. — Várjon mit tesznek most azzal a szegény fiatal emberrel ? — Kérdezte a leányka egészen elérzékenyülve. — Én istenem!...Hát agyonlövik! A hadi törvény igy kívánja ezt. Szeretnék az ő helyén lenni! — szólt a gróf. — De hiszen ez szörnyűség! Meg kell őt mentenünk .. . Önök itt ketten vannak! Segítsenek nekem valamely mód kitalálásában.. .Atyám,én úgy emlékszem, ön egy ízben beszélt nekem arról, hogy e toronyba titkos ajtó vezet. — Igaz, a kastély terraszáról be lehet jutni a tornyokba, hol a boltozaton egy csapó ajtó van. Teréz nem szólt többet. Este, vacsora után visszatértem a kastélyba. Tíz óra tájban a gróf és én, a terraszon át a toronyba lopózkodtunk s fölemeltük a csapóajtót. A szoba üres volt. Szörnyű aggodalomban voltunk ! Nem tudtuk nem változtatták-e meg a fiatalember börtönét ? Midőn az első emeletre fölmentünk, Teréznek a szobaleánya egy levelet adott át a grófnak, melynek tartalma igy hangzott: »Kedves atyám! Ne nyugtalankodjék, ha holnap éjig távol leszek. Kikölcsönöztem a lelkész úr egyik öltözetét a Brissac úr számára, kinek leborotváltattam a szakálát. Kocsiba fogattam Jánossal a kis lovászfiúval. Magammal viszem a szerencsétlen foglyot, az az erdőn át, a dajkámhoz, ki öt mértfölnyire innen, egy majorságban lakik. A sötétséget választom a visszatérésre. Ne is várjon tehát holnapig. Férfinak a távozása feltűnt volna, míg egy fiatal leányét, ki nem mutogatta magát, észre sem fogják venni. Isten őrködjék fölöttünk! Teréz.«* Korán reggel erős ágyudörgést hallottunk; az egész század lóra ült s gyorsan elvágtatott, megfeledkezve a fogolyról. A gróf egy negyed órával később útra kelt velem, hogy leányát fölkeresse. Mikor a majorságba érkeztünk, Teréz tudatta velünk, hogy Péter alig vetette le a papi öltözetet, rögtön búcsút vett. — Mit mondott önnek ? — Hogy neki rendeletet kell vinnie egy francia hadtesthez, mely négy mértföldnyire táboroz innen. Én ekkor azt kérdeztem tőle: »Hát sürgönyt visz ön ? Hová rejtette el?« Ő pedig igy válaszolt: »Betanultam annak a tartalmát s megsemisitettem az iratot.« A szegény fiatal ember, noha egész nap mit sem evett, nem akart egyebet elfogadni, mint egy darabka kenyeret, meg egy pohár bort. Aztán sietve távozott.^ Én mosolyogtam. — Annyiból állt az egész ? — Nem. Én azt mondtam neki, hogy tiszta szivemből imádkozom istenhez, őrködjék ő fölötte. — S aztán ? — Akkor azt felelte nekem, — szólt a leányka elpirulva s lesütve a szemét: — »Köszönöm! Imádkozzék is, mert meghalni, a nélkül hogy kegyedet viszontláthatnám, rám nézve kétszeres halál lenne!« A gróf egy pillantást vetett felém. — Akar-e ön fogadni, — kérdeztem tőle halkan, mikor hazatérve megváltam tőle, — hogy a jó isten már csak a második helyet foglalja el e leányka szivében, mert az elsőt abban Péter foglalta el ? — Alkalmasint igaza van önnek! * — És én valóban igazat mondtam! — kiáltott föl az orvos, befejezve történetét. — Ma reggel találkoztak önök az öreg Brassey gróffal, ki három kis unokájával az erdőben lovagolt. Az a három fiúcska Teréznek, meg Brissac Péter századparancsnoknak, az én keresztfiamnak a gyermekeivénél fekvő Budarásza községtől felvonuló meredek keskeny kigyódzó után támadnak s nem kevésbbé akadályokba is ütköznek. Szeretem az akadályt, mert erőfeszítésre buzdít s trainingül is szolgál. De nem a turista sport örömeiben valók gátolva, hanem idegen voltam saját hazámban, mert bármerre fordultam, s bárkihez, mindenre azt mondták, hogy »Nustyn.« Eszembe jutott tavalyi külföldi utam, midőn egy vasúti kocsiban három nemzetiségűvel ültem szemben, s mégsem keletkezett köztünk bábeli zűrzavar. Teljes bizalommal indultam tehát Bihar- Füredre. Megérkezve Budarászára, két kis hegyi lovat fogtak szekerünkbe s megindultunk a rendkívül meredek és meglehetős félelmes négy órai útnak. Ott csak idevaló járművel lehet közlekedni. Legcélszerűbb lóháton menni, de akkor a hölgyek is öltsenek férfiruhát, mert Budarászán nem lehet kapni női nyerget. Mi szükséges számú lovakat nem kapván, szerencsések voltunk Vassili Napta által hajtott fogaton mehetni. Ami volt a svájci alpoknak Balmat, az Vassili Napta a bihari havasoknak. Ismeri ez a hegyiút minden titkát és veszélyét, pontosan figyelmeztet a tájék kies pontjaira, gesztikulál, magyaráz s busán, szívhez szólólag énekli a »Beata Nanát,« fütyül, viszhangot utánoz, köveket gördít a mélységbe, mindenkit per te hiv s bókol a hölgyeknek. Valóságos civilizált móc, kit az utasok meglehetősen elkapattak. Gyönyörű est volt, midőn a magas fensikon fekvő Mihály pihenőhöz értünk. A hold lassan emelkedett fölfelé a láthatárt szegélyző hegyek gerince mögül, s a sötét fenyvesek, mint hívogató árnyak, tünedeztek föl. Lent a völgyben a pakulárok busán szóló furulya hangja andalítóan hangzott s a pásztortüzek mint kis tüzes golyók lobogtak. Meglepetve szemléltük e tájat, de merengésünkből Vassili Napta szavai rezzentettek fel: »Nini farkas!« Társaságunk egyik férfi tagja kilőtte fegyverét s az ordas elkullogott. Bihar-Füred, melyet a legújabb időkig Stina de Vale-nak azaz karámvölgyének neveztek a magyarok is, 1064 lábnyi magasságban fekszik a tenger színe fölött, s olyan mintha a Tátra-vidék egy ide vetődött gyönyörű részlete volna. A fenyő itt 13,501 holdat borit. A fürdőnek tizenkét-tizennégy forrása van s köztük a legnagyobbat már századokkal ezelőtt ismerték a pásztorok, s Erdélyből a havasokon keresztül átvonuló mócok valóságos bucsujárással keresték föl, mert csodatevő varázst tulajdonítottak neki; ha ebből ittak vagy testüket belementék, meggyógyultak. A nép most is hisz benne. Sőt kezdek hinni én is, mert ott megnedvesítve fejgörcstől gyötrött fejemet, fájdalmam mintegy varázsütésre elmúlt. Olyan hely ez tehát, hol a kimerült test visszanyeri üdeségét. Olyan hatást tesz, mit a magas tátrai és a svájci léggyógyhelyek. Jövőre pedig vízgyógyintézet is lesz itt berendezve, s így az idegbajosok is gyógyulást nyerhetnek Öt évvel ezelőtt itt még nem volt egyéb, mint amit a természet pazar bőkezűségei alkotott. Dr. Lukács, a megye volt főorvosa fedezte fel a művelt világ részére ezt a rejtett gyöngyöt, s az áldozatkész tulajdonos, Pável Mihály nagyváradi görög katholikus püspök, sok anyagi áldozattal kész volt rá, hogy az emberiség üdülésére mihamarább léggyógyhelylyé válhassék. A nemesen gondolkozó főpap nem kímél sem időt, sem fáradságot, sem pénzt, s egymásután építette a vonzó stílben épült villákat. Ma már tizenkilenc épülettel bír a fürdő, közülök a Rezidencia, Árkádia, Szibéria, Jeruzsálem, Akadémia, s a nyolc tourista épület szolgálnak a fürdővendégek befogadására. Bennek tiszták és olcsók a lakások. A fürdőtelepnek csaknem középpontján épül most a közmulató ház, szintén fából, mint a többi. Vele szemben áll a szállóház. A Jeduc patak jobb partján, mely a fürdőt kétfelé osztja, a hegyoldalba van építve a Boldogasszony kápolnája. A természet mindent megadott itt, miáltal a kies völgy első rangú klimatikus fürdővé lehet. Az idei saisonban már több mint háromszáz fürdő vendég látogatta, köztük voltak és részben ott vannnak még most is: Szél Farkas családjával és Tarczy Sándor családjával Budapestről, Czárán Gyula földbirtokos Seprősről, Tamásy Géza B.-Újfaluból, báró Dőry főispán, Markovitcs, Gyurkovitcs, Darvassy családok Nagy-Váradról, Waunermannt Ferenc Nyíregyházáról, Dessewffy Aurél Ábrányból, Közepessy Erzsiké, Gyula és Elemér, Dusesdről, sat. De nem csak maga a kies fürdő, hanem kirándulási helyei is csalogathatják ide az idegent. Az 5124 lábnyi magas Pojána hegycsúcsról, a még magasabb Bocsászáról és Kormumuntilorról nagyszerű kilátás nyílik a bihari havasokra. Igen érdekes a Drágán völgye is, melyen a Drágán patak csörtetalá s sziklás medrében pisztrángokra lehet halászni. Megtekintésre méltók: a magurai barlang, a Vaskohi gyárak, Belényes, hol tarka marzsel (gyöngy), parasztedémyt, míg Szent-Mártonban és Budarászán igen szép tarka szinü szőtteseket lehet vásárolni. Bihar-Füreden azonban ma még a kiszolgálát és ellátás nem kielégítő. Az idén bizonyos művészi hanyagság volt észlelhető, amit nem lehet épen csodálni, midőn a fürdő bérlője egy ismert komikai színész : Solymosy Elek. Midőn megpillantam, mint vendéglőst, mindjárt Misóra gondoltam a »Tót leány«ban. Denique, vállalkozó szellem. Egyszer egyetemi magántanár akart lenni a színpadi foglalkozás mellett, most télen színész, nyáron fürdői vendéglős. Szóval vállalkozó szellem. Mint vendéglős, még újonc a pályán s ha több routint szerez, alkalmasint csak úgy kielégíti közönségét, a fürdői ebédlőben is, mint a színházban. S ha télen a csalfa deszkákon csalódás érné valahol: nyáron itt elfeledteti vele a természet szépsége. Keresztszeghy Etta: Hazai irodalom, művészet. * A trónörökös könyve. »Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben« című néprajzi műből a bevezető kötet 18-ik füzete jelent már meg. A monarchia alakulásának történetéből a múlt század végén s a jelenleginek elején történt események vázolják. Zeissberg Henrik rövid, de kidomborodó jellemzést ad II. Lipótról, miniszteréről Thugutról, kiknek idejébe esik Lengyelország két utolsó feldarabolása. A diplomáciai tárgyalások, a monarchia újabb alakulása élénk képekben állítják szemünk elé, mert az iró ki tudta választani az anyagból a legérdekesebbet. Ez idők nincsenek Magyarországon kedves emlékben, de a bécsi iró dicséretes tárgyilagossággal ad elő mindent. Lehet különben, hogy a fordító Acsády Ignác tolla is simított egyet-mást. Ferenc császár uralkodása, az osztrák császári cím keletkezése, a francia háborúk, hg. Metternich (a »lepke«-miniszter,) gr. Stadion működése, a lipcsei csata s a bécsi kongresszus képezik a füzet második felének anyagát, mely még érdekesebb. A tárgy érdekességével természetesen az előadás is bővebb lett. A szövegbe nyomott képek, egykorú rajzok, metszetek után az uralkodók s az említett szereplők arcképeit, a lipcsei csata végjelenetét sat. ábrázolják. Kár, hogy a francia háborúk leírásához nem mellékeltek képet a magyar fölkelő nemességről. * Zichy Mihály, a geniális képíró, néhány napra körünkbe érkezett. Úgy halljuk, hogy holnap, vasárnap, este nyolckor a »Hungária« termében vacsorát rendeznek tiszteletére, hogy itt levő barátai, tisztelői közül számosan együtt üdvözölhessék őt, ki a külföldön oly nagy díszére válik a magyar művészeti géniusznak. * „Költők világa.“ Ily címen bocsátott közre Endrődi Sándor egy kötet irodalomtörténeti rajzot. Apróbb cikkeit gyűjté össze bennük, melyek elszórva jelentek meg a lapok hasábjain. Nem a szakembereknek, a nagy közönségnek írvák, ezért könynyebb a formájuk, stíljük, mint amelyekkel könnyebben is érheti el a szerző célját. Inkább körvonalakban, silhouettekben tünteti fel egy-egy költő alakját, mintsem kidomborodó rajzban; inkább rokonszenve melegével kíséri működésük egészét, mintsem az elemzés bonckésével nyúlna hozzájuk; inkább ismertetni kívánja őket, mintsem bírálni. És mert ily céllal készült a könyv, annak ajánlá, akinek szánta: Nagyvárad közönségének. Az egyes rajzok címei: »Byron és a jelen kor«, » A szerelem Heine dalaiban,« »Seribe és iskolája,« »Ányos Pál,« »Csokonai és Lillája,« »Berzsenyi Dániel,« »Petőfiről,« »Vajda János,« »Kisfaludy Atala,« »Irodalom és közönség.« Tárgyaik változata