Fővárosi Lapok, 1890. december (27. évfolyam, 330-358. szám)
1890-12-25 / 353. szám
Ami engem illet: én a szerepemet már lejátszottam. Nem minden öröm nélkül gondoltam a jövőre, midőn majd a tavasszal hárman hosszú sétákat teszünk a virágzásnak induló berkekben, ligetekben. Máris előttem lebegett az én jövőbeli rokonom, ki katonai mezéből kivetkőzve, boldogan eregeti pipája füstjét ég felé, polgári öltözetében ; láttam a nénikét széles peremű szalmakalapjában, világos színű ruhájában, vörös napernyővel a szőlőtőkék közt s láttam a mainet-loirei jó barátokat is, minő arcot öltenek, ha majd értesülnek a házassági hir felől; hallani véltem a helyeslő vagy nem helyeslő megjegyzéseket s az álmélkodókat, kiket eme különös történet meglep; de főképen hallottam ama távoli hangot, mely nekem egykor dalolta: »Mamám, mamám, oh, mikor térsz vissza ?« És ez a gyönge, alig hallható hang úgy szállt felém, mint egy másvilágnak a viszhangja, szenderitőleg hatott rám s kevésbbé tetszett most vigasztalannak egyhangú dallama. A nénike virrasztóit s várt. Elbeszéltem neki a lefolyt eseményeket, ügyvédi sikeremet, nem feledve el a parancsnok célzását sem, ama boldogságra nézve, melyet ő még mindig remél. Hosszú, finom ujjait végig vonta a nénike a halántékain, mint a hogy ezt néha tenni szokta s a mi ő nála mély gondolkozásnak a jele volt. Beszédem folyamában több ízben vonult az ajka mosolyra, mikor én megvallottam kételyeimet a parancsnok gazdasszonya iránt mutatott méltatlanságának őszintesége fölött s midőn ama véleményemet fejeztem ki, hogy az ő szerelmi epekedése beléjátszott eme törvényszéki kalandba, hogy a nénikének unokaöcscsét lekötelezze maga iránt s ürügyet találjon arra, hogy Amphionban ebédelhessen. Hivatkoztam az allingesi kirándulás alkalmával elkövetett ártatlan csínyére is, midőn a zászlóaljat fárasztó gyakorlatra vezényelte, csak azért, hogy annak az örvével alkalma nyílhassák a vitéz parancsnoknak a nénike előtt hódolatát ismételve bemutatni. A nénike türelmes mosolylyal hallgatta eme beszédemet, melyet végre igy zártam be: — Mi most a találgatásoknak, számitgatásoknak s a diplomáciai fogásoknak a vége felé közeledünk. Holnap alkalmasint meglátogat engem az én szeretett kliensem, hogy lerójja tartozását ügyvédje iránt. Nos, ha kérdezni fog, mit válaszoljak neki ? Lert, mit latinul irt alapitó levelében ki is fejezett: »pius in aviam filius.« Különben is hitben türelmes, szabad kőmives vala. Elhatározta tehát, hogy birtokán ref. középiskolát hoz létre. Először Alsókra gondolt, de a melynek egy részét akkor még Niczky gróf bírta. Csurgóra esett tehát választása, melynek egészen ő volt a földes ura. Az akkor még földmives faluból egyszersmind népes mezővárost kívánt csinálni, egyesítve a félórányira fekvő Alsókkal. A két község közt eső vadas kertjét tehát kiirtatta, s az »uj város«-t benépesitő cseh-német kézmivesekkel és horvát zsellérekkel, kiknek sarjai, az öreg asszonyok kivételével, ma már mind magyarok. A jelenleg ó- és uj város majdnem egy órányi hosszúra nyúlik. Az uj gimnáziumban 1792-ben kezdték a tanítást harminc kis tanulóval. Az emeletes épület északi oldalán épült a ref. imaház, mely 1796-ban készült el s a hitközség akkor szűnt meg az alsokinak filiája lenni. Azóta van nagyobb ref. templom is, mely 1869-ben nyílt meg. A régi imaházhoz telket s építési anyagot a földesúr adott, a kézi munka és fölszerelés költségét pedig a belső somogyi ref. egyházmegye viselte. A tanár fizetésére gr. Kestetich György hatezer forint tőkét tett le s vizsgálatokon a jobb tanulókat ezüst huszas és tallér jutalmával buzditá. Múlt nyáron Hévizen az agg Csépán, Somogynak sok időn át tisztelt alispánja, megszókta tréfásan e lap szerkesztőjét: »Öcsém-uram csak nem lehetett az a Vadnay Károly, ki nekem gimnazista koromban a Festetich gróf húszasait jutalmul átadta!« »Nem, az az én hasonló nevű nagyapám volt, a dicső emlékű gróf teljhatalmazottja.« A gróf szeretett maga is jelen lenni a vizgálatokon. Csurgói iskolájában 1798-ban Csokonai Vitéz Mihály a költő is tanított mint segéd. A gróf jó példájára Czindery Pál alispán Nagy- Atádon, herceg Esterházy pedig Kaposvárit ajánlottak föl telkeket kath. középiskolára. Kaposvárit, a közbejött francia háború miatt, csak 1812-ben jött létre egy négyosztályú gimnázium, mely azóta nagyra nőtt. Ugyanaz évben kezdte meg gimnáziumát a ref. A nénike imigy szólt: — Teljesüljön istennek az akarata! Sem az én szivemben, sem az övében nincs semmi aljasság vagy kétszínűség s mind a ketten szivünknek ösztönét követtük. Én elfogadom a parancsnokot, a mikor neki tetszik. Maradjunk itt még egy ideig, hogy egymást még jobban ismerni tanuljuk s ha a távozás pillanatában a bővebb ismeretség sem változtatja meg érzelmeinket, az, a mi ott fenn az égben el van határozva, teljesülni fog. * A parancsnok másnap csakugyan eljött. Az egész napot együtt töltöttük. Este, midőn távozott, elkísértük a kocsijáig. A parancsnok karját nyújtotta a nénikének, s úgy vezette végig a park fasorai közt. Gabriella néni egy kört akart csinálni vele a parkban, hol — hála a menyhal-halásznak — csak most beszélhetett huzamosabban vele a parancsnok s mi lekönyököltünk a tó vaskorlátjára. A tóról kellemes szellő szállt felénk. A csöndes, méltóságos és üde éjben, emez őszi éjben a tó örökös moraját és az északkeleti szél suhogását hallottuk a lombjaikat hullató fák közt, mi azt juttatta eszünkbe, hogy a szép napok elmúltak a tél közeledésével. Mi sem maradt többé a nyár ragyogó pompájából, csak az a vigasztaló gondolat, hogy az majd ismét visszatér régi fényében. Az újraifjodás reménye elég volt arra, hogy ne szomoritson el minket a gyorsan vénülő természet. Az újra föltámadás eszméje magasztos gondolatokat ébresztett bennem s megható volt rám nézve ennek a két öreg szerelmesnek a gyöngéd vonzalma, kik fehér hajukkal ujraébredtek, újra megifjodtak az élet alkonyán. 2633 Hazai irodalom, művészet. * Az akadémia almanachja megjelent az 1891-dik évre. Bő magyarázatokkal ellátott csillagászati és polgári naptár, jövő évi égi tünemények táblája nyitja meg a sort a közleményekben. A naptári rész magában foglalja a róm. kath., protestáns, gör. kel., zsidó és török naptárt, továbbá az órákat a valódi délben. Tizenhat lapon következnek nap és hold, meg a bolygók naplói. A bevezetés tájékoztat a naptári jegyek és rövidítések, az ünnepi és időszámítás, a csillagászati évszakok, Merkur pályája, a nap- és holdfogyatkozások, a szürkület sat. felől. A naptári részt a hivatalos névkönyv váltja föl. Elsősorban az akadémiai tagok névkönyve s az állandó bizottságok névsora következnek. A tagok munkálatai az 1890-dik évben az utolsó cikkig kimutatvák. Az akadémia halottjairól az 1830—1890 években közölt kimutatás szerint, eddig 511 akadémikus hunyt el. Az élő akadémiai tagok száma 299. Az igazgató tanácsban van 12 alapító és 11 akadémiai tag. A nyelv- és széptudományi osztály tagjainak száma 81, köztük 12 rendes, 36 levelező és 27 kültag. A második osztály tagjainak száma a legnagyobb, 109-en vannak (filozófusok, historikusok, jog- és államtudósok), a mathematikai és természettudományi osztályban 108-an. Mind a három osztályban van együtt 22 tiszteleti, 52 rendes, 139 levelező és 86 külföldi tag. A magyar akadémikusok közül 146 lakik Budapesten, 67 a vidéken. A külföldi tagok közt 13 osztrák, 19 németországi, 10 olasz, 19 francia, 9 angol, 4 keletindiai, 3 orosz, két-két svájci, svéd és finn, egy-egy hollandi, portugál, szerb és amerikai tudós. Üresedés van egy igazgató, 2 tiszteleti, 8 rendes és 17 levelező tagságra. * Az operaház igazgatósága a »Parasztbecsület« pénteki első előadásán, melyre (minthogy az első Olaszországon kívül) számos külföldi vendég, színházvezető, laptudósító jelentkezett, az opera után a hirdetett »Babatündér« helyett a »Csárdás« című balletet adatja, hogy az idegeneket egyúttal e nemzeti művel is megismertesse. Szombaton a »Parasztbecsület« a »Babatündér«-rel kerül színre. Mascagni új művének főpróbája tegnap volt meghívott közönség előtt, mely érdekkel hallgatta az érdekfeszítő falusi tragédiát és a bájos, jellemzetes zenét. A próbát Mahler Gusztáv igazgató vezette. Az öt szerep Szilágyi Arabella k. a. (Santazza), Ábrányiné asszony (Lola), Henszler Helén asszony (Lucia anyó), Szirovatka (Turiddu) és Veres (Alfio) kezében van. * A téli kiállítás sikere a bécsi szakkörök figyelmét is magára vonta s a napokban a »Neue Freue Presse,« az »Alig. Zeitung« és a »Wiener Tagblatt« bécsi műbirálói a műcsarnokban jártak s behatóan tanulmányozták a kiállított műveket. Az említett lapokban és újabban a »Kunst-Chronik« című szaklapban kimerítő bírálatok jelentek meg a képzőművészeti társulat téli kiállításáról, melyek teljes elismeréssel nyilatkoznak a magyar művészetnek nagy haladásáról. — A társulat, tagjai javára, a már említett műveken kívül a karácsony-újévi kiállításból újabban kisebb képeket vásárolt. E képek moz s a fiaira, mikor zárlat alá került, tizenegymillió forint adósságot hagyott. Hóbortja volt mindent halomszámra venni. Egyszer száz uj hintót küldött Bécsből Keszthelyre s halálakor ostort, koppantót és sok egyéb haszontalanságot ezer meg ezer számra találtak nála. Csak azt az egyet tette jól, hogy minden faluját, majorját ellátta tűzfecskendővel. Keszthelyen uj palotát épített s mikor már-már készen volt, újra lebontotta, hogy helyébe mást emeltessen. Fiai: György gróf, ki 1870-ben a király melletti miniszter volt, s Tassziló gróf, ki mint vitéz lovas tábornok csonkult meg a harcmezőn, alig győzték fizetni az apai adósságot. Letörlesztettek igen sokat, de arról, hogy a nagy vagyon ez idő szerint tisztában állna, aligha van szó. Különben a zalai főispán és a nagykanizsai törvényszék ügyelnek a hitbizományi uradalmak épségére. A csurgói ref. iskola, ha nem is bir az alapító gróf halála óta pártfogót a család sarjaiban, van éber támogatója: az állam. Ez a tanintézet, mely nem csupán a belső-somogyi ref. egyházmegye veteményes kertje, hanem szélesebb kör számára is gyarapítja az értelmiséget, nemzetiségünk egyik fontos végháza. így tartotta azt báró Eötvös József miniszter is, ki a néhai Belovári Mihály viszlói ref. lelkésznek néptanítókat képző intézet létesítésére hagyott tízezer forintját 1869-ben itt használta föl, négy osztályú állami tanítóképző intézetet alapítva. Az addig hat osztályú gimnáziumot is 1882-ben nyolc osztályúra emelte a kormány. Tavaly pedig oly szerződés jött létre, hogy ez az iskola évenként nyolcezer forint állami segélyt kap. Nincs ugyan még a szerződés véglegesítve, de az összeget negyedévi részletekben pontosan utalványozzák. Mikor a segélyt először kérték, voltak ellenzői, kik zajosan mondogatták: »Nem kell államsegély, maradjunk inkább a magunk koldusai!« de ezek az urak nem hogy forintokkal, hanem fillérekkel sem gyarapították az iskola alapját. Az ellenzés főleg onnan eredt, mert az itteni választókerület többsége a függetlenségi párttal tart s mit * Nemzeti színház Az év három utolsó napján szinte kerülendő görög tárgyú tragédiák, bár először adatnak a nemzeti színházban, nem számíttatnak a premiere-bérlet előadásai közé. Együttesen külön ciklust képeznek, melyre a tanuló ifjúság kedvezményei mind a három estén érvényesek. A színház legközelebbi újdonsága Rákosi Jenőnek »Királynék harca« című történeti színműve lesz, melyet nyomon követ Jókai Mórnak »Aradi hősnők« című történeti vígjátéka. A »Királynék harcá«ban az egész férfi-személyzet el van foglalva, a nők közül: Jászai Mari, P. Márkus Emilia, Csillag Teréz, Rákosi Szidi, Szacsvayné és Tolnainé asszonyok vesznek részt, egyházmegye is Gyönkön, melynek német lakosaihoz egykor sok magyar fiút adtak német szóra. Szóval, a »Hármas kis Tükör« gúnyos sora elavúlt. Somogyban a tudományban is lehetett már e század elején részt venni. Kivált a »Georgicon«-ban. A gróf uradalmainak igazgatója , Nagyváthi János maga is jeles, tudós gazdasági iró volt. Egyszersmind a becsületesség példánya. Annyi jószágot kezelt, hogy könnyen meggazdagodhatott volna, s csurgói sírkövén mégis ez áll írva latinul: »Mortuus in decora paupertate.« (meghalt tisztes szegénységben,urával egy évben 1819-ben.) Nagyváthival Kazinczy Ferenc is levelezett s e levelek érdekes részét Beöthy Zsolt tavaly, midőn mint az érettségi vizsgálatokra küldött miniszteri biztos itt járt, kiválogatta s magával vitte. Nagyváthi javakönyveit pedig, köztök Katona történelmének kritikáját (35 kötet) közelebb az unokája ajándékozta a csurgói iskolának. Mi okozta, hogy a kitűnő ember szegénységben halt meg, nem tudjuk. Akkor még az olyan dúsgazdag főúr is, mint gr. Festetich György, ki a Csáktornyai uradalmat, a tizenhat négyszög mértföldnyi Muraközt, gróf Althantól két millió forintért vette meg, szűken fizethette főtisztjét. A legtöbb úr ez időben sajátszerű felfogással birt e tekintetben. Gróf Forgách Miklóst, ama néhány fölhevült magyar mágnás egyikét, kik az alkotmányt félredobó II. József helyett a porosz III. Frigyesnek ajánlják föl a magyar koronát, ha az alkotmányt visszaállítja, egyszer egyik tiszttartója arra kérte, hogy javítná meg a fizetését, mert abból a csekélységből népes családjával nem élhet meg. »Eb javítja, — mondta a gróf, — ott van előtted, lopj !« A ki aztán lopni nem akart, meghalt »tisztes szegénység«-ben. A vagyonszerző, nemes ügyekre áldozatkész, de életmódjában takarékos Festetich György grófra teljességgel nem ütött a fia, László gróf. Ez már fiatal korában olyan veszélyesen, hóbortosan pazar volt, hogy atyja nem egyszer panaszkodott: »Az én fiam nem jó hazafi, nem jó keresztény, nem jó családapa, mert pazarló.« Nem is épített iskolát, templom ! ♦