Fővárosi Lapok, 1891. szeptember (28. évfolyam, 239-268. szám)
1891-09-01 / 239. szám
A bérkocsi megállt a francia szállása előtt s kiszállt. Mielőtt megváltak volna, Werstoff igy szólt: — Nem sokára látjuk egymást, hogy Nina felől beszélgethessünk, a csorbái után a Veszter-telep, a Nagy-ági kolyiba, arrább Szepes-Szombat, Lomnic, Felka, a poprádi Husz-park mindig látnak idegeneket, de sokan nyaralnak ott állandóan is. A levegő mindenütt portól menti, éltető, víz pedig bőviben van még a hegycsúcsokon is. Hogy holmi ausztriai és stájer falucska helyett miért nem inkább ide járnak a szerényebb módú családok, szinte megfoghatatlan. De ne húzzuk meg a vészharangot. Van itt mindenütt elég magyar vendég is, de a túlnyomó többség mégis idegen, mit a mindenhol található vendégkönyvek eléggé kimutatnak. A magyar közönség sűrűbb megjelenése a kiszolgálat magyarosodására is jelentékeny befolyást gyakorol, s még a legrejtettebb menedékházban is magyar szó fogad. Persze a kocsisok, vezetők, lovászgyerekek, szepesi németek s alig egy-kettő érti a magyar nyelvet. A kis mezítlábas lovászfiu, ki Madárházáig vezette lovas karavánunkat, csak azt tudta, hogy »Geld«, magyarul »pénz.« Kérdeztem, jár-e iskolába? Hogyne. Tanul-e magyarul? Ugyan kitől, mikor a tanító sem tud magyarul. Pedig mennyi borravalótól esett el, tette hozzá boszosan, hogy a magyar vendégekkel nem beszélhetett. A borravaló kérése és furfangos kicsikarása, meg a saját fogatának tolakodó ajánlása s a másé legyalázása dolgában a cipszerek túltesznek olasz és török kollegáikon. De annyiban különböznek a budapesti fiákeresektől, hogy nem igyekeznek a taksát túllépni. Tátrafüreden és Csorbán a fürdőigazgatóság tartja őket rendben, de másutt sem nyerészkednek az utason, így aztán Poprádról senki el nem mulasztja a kirándulást Dobsinára kocsin, vagy a gánóci fürdőbe, vagy a »Virágvölgy«-be hajtat; a vasút elröpiti Késmárkra, a fatemplom, Tököly-vár, szövőgyár megtekintésére. Jövő évre e vonal kiépül Szepes Béláig s akkor a cseppkő-barlang is épp oly keresett és jól hozzáférhető pont lesz,mint most a dobsinai jégbarlang. Ami pedig legfőbb a touristáknak, a jó út és alkalmas pihenő, az van már mindenfelé a Kárpátokban s ahol még nincs, lesz rövid időn, mert a Kárpátegylet valóban elismerésre méltólag buzog ebben a tekintetben. Aránylag nem sok anyagi eszközzel rendelkezik, de igen sokat tett. Tourista és utas a Tátrában annyi szépet lát, oly jó ellátást, pihenőt vagy fedelet talál mindenfelé, hogy önkéntelen hálával adóz azoknak, kik e szép helyeket kikutatták, hozzáférhetővé, kényelmesebbé tették, s gondoskodtak minden kigondolható igényekről. A szepesi nép meg olyan barátságos, hogy ahol a Kárpát-egylet vezető fonala cserbe hagy, ott szívesen igazít útba bárki. Aki nem tudná magát elhatározni, mit nézzen meg a Tátrában, látogasson el a poprádi Kárpát-múzeumba, a Kárpátok állatvilága, növényei, kövei, tájai, népe, ipara, irodalma ez ügyes és tetszős csoportosításába, majd kedvet kap a közelebbi ismerkedésre. Aki pedig csak szórakozni akar, az, telepedjék meg akár a poprádi Husz-parkban, akár Ó-Tátrafüreden, akár itt a csorbai tónál és látni fogja a tourista-világ élénk ide-oda hullámzását. Ha pedig részt akar venni maga is e hullámzásban, világíias bevezetőket fog találni az orvosokban, a három Tátrafüreden dr. Papp Samu, dr. Jármay László és dr. Szontágh Miklós, itt a csorbai tónál pedig dr. Gámán József társaságában. Szinte nehezére fog esni a válás. Most meleg napok, nyárias verőfény és balzsamos illat fogadja az érkezőt és kiséri a nehéz szívvel bucsuzót. A kit elfoglaltsága vagy kötelessége nem köt le, nem bánja meg, ha most idejön. A ki látta már e vidéket, gyönyörködhetik abban, hogyan igyekszik most a meleg ősz feledtetni a hideg nyarat. Aki pedig először látja, el fog telni a környék szépségeivel, akár Tátrafüreden állapodik meg, akár itt a csorbás tónál. Csak nagy közönséget ne várjon már most sehol. Pedig épp szeptemberben legszebb a Tátra-vidék. 1769 — Kísértés. Werstoff, pezsgőtől áthevült agygyal, reggeli három óra tájban csöngetett az F . . . hercegné palotájának a kapujánál, mindaddig, mig végre a kapus, kényelmével szakítva, a kaput megnyitotta. Látva, hogy a ház rendes vendégével van ügye, szó nélkül engedte Werstoffot a lépcsőkön fölmenni eme szokatlan órában is s visszatért ágyába, átkozva magában minden alkalmatlan reggeli látogatót. Werstoff egy citrom-, gránát- és narancs fákkal diszitett széles tornácon haladva végig, a pompás fehérmárvány lépcsőkön a második emeletre sietett föl, hol egy gyöngyszürke bőrrel bevont ajtó előtt állt meg. Hallgatózott, hogy meggyőződjék, teljes csönd uralkodik-e már a kastélyban, de noha már tökéletesen világos nappal volt, valamennyi cseléd aludt még. Megnyitotta tehát az ajtót segy másik, gazdagon aranyozott cifrázatu ajtó előtt állt. Várjon viaszlenyomatot vett-e ez az ember valamelyik estély alkalmával ennek az ajtónak a zárjáról, anélkül, hogy valaki észrevette volna? Nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy kivett a zsebéből egy kis kulcsot s megnyitotta az ajtót. Az első terem egyszerűen van bútorozva, főleg az első emeleti pompás elfogadó termekkel összehasonlítva. Számos családi arckép függ a falakon. Némelyik I. Péter, Anna Iwanowna, Erzsébet, avagy Katalin, Pál, Sándor és Miklós korabeli öltözetben. A képek kereteit és vásznait por fedi; meglátszik rajtuk, hogy senki előtt sem képezik ezek emlékezetnek és kegyeletnek a tárgyait. Eme képek közül különösen kettő vonta magára a reggeli látogató figyelmét. Ezek a legújabbak voltak. Mindeniket Steuben festette; az egyik főtiszti egyenruhát viselt a Sándor cár karától; a másik egyszerűen öltözött nő, mint ahogy ezt a cárnak méltó társa óhajtotta. Werstoff egy ideig nézegette ezeket a képeket. Könyek gyűltek a szemébe, aztán elővett egy széket, mely a női arckép közelében volt s fölállva erre, zsebkendőjével letörölte a port a kedves, mosolygó arcról, melyet aztán több ízben a tisztelet és gyöngédség kifejezésével csókolt meg. Ugyanez a jelenet ismétlődött a tiszt arcképénél is. Csakhamar aztán a jobb felé eső ajtó felé indult Werstoff. A szobában az első tárgy, mely a szemébe ötlött, egy pompás diszágy, mely nem volt fölvetve. Ennek az ágynak a végében, egy divánon, mely csupán finom batiszt lepedővel volt betakarva, egy nő aludt, kinek pompás fekete haja kibontva, karjára és keblére omlott. Werstoff leült egy székre, mely a díván közelében állt. Szive erősen dobogott, szenvedélylyel szemlélte az alvó bájos fejét. Több ízben lehajlott oly szándékkal, hogy a finom takaró alól kinyúlt lábacskákat megcsókolja, de mindannyiszor ismét fölemelkedett s szomorúan tekintett a díván fölött függő velencei tükörbe. Körülbelől egy óra telhetett el eme látogatás közben, midőn Alika, mert ő volt, megnyitotta a szemét s megpillantotta a szemközt ülő férfit, ki átfúró szürke szemét mereven szögezte rá. A szép asszony, kit Werstoff álmában lepett meg, szégyenében kissé elpirult. — Ily korán ? — kiáltott föl Alika. — Ön nem fecsérli bezzeg az időt. — Soha sincs korán, hercegné, ha parancsának kell engedelmeskednem. — De, miképen hatolt ön ide be. — Az ajtókon át. — Ki tudatta önnel az én szobámat ? — Ismerem én, ennek a palotának minden zegét-zugát. A hercegné és vendége sokáig néztek egymásra szótlanul, míg végre Werstoff szólalt meg : — A nagyon könnyen megmagyarázható türelmetlenség, hercegné, midőn önt kellett meglátogatnom, feledtette velem a társadalmi illemet, mert ily órában csak egy férj léphet át egy nőnek a küszöbén. Most pedig, várom a parancsait. — Mivelhogy kértem Önt s különben sem jelöltem ki az időt, a melyben meglátogathat, megbocsátom önnek ezt a meglepetést, a nélkül hogy kiváncsi volnék tudni, nem törte-e föl ajtómnak a zárját. — Köszönöm a kegyességét, hercegné. Valóban méltatlan vagyok erre, — viszontá Werstoff meghajtva magát; — én a világért sem törtem föl ajtajának a zárját, mely tökéletesen abban az állapotban van, melyben beléptem előtt volt. (Folyt, köv.) A Missek Hunyadban. A szép Maros partját is fölkeresték az angol művésznők s Hunyadmegyében kellemes hetet töltöttek ifjabb báró Jósika Lajos és női erényekben gazdagon diszlő bájos neje, Esterházy Ágnes grófnő branyicskai házánál, hol most a háziúr édesatyja, id. Jósika Lajos báró és a grófnő édesanyja, gróf Esterházy Kálmánné is időznek, ez utóbbi a leányával, a kitűnő Hazai irodalom, művészet. * »Magyar Szalon.« A Fekete József és Hevesy József szerkesztésében megjelenő havi folyóiratból a szeptemberi füzet fekszik előttünk. Ebben mint aktuális tárgyról, a szabadságharci emlékek kiállításáról van szó. Váli Béla mutatja be a tárlatot, melyből öt képet is látunk a cikk mellett. Endrődi Sándor »Lázadás« című komor hangú költeményt írt a füzetbe. Bartók Lajos »Dal« címmel négy versszakot közöl az »Erzsébet királyné« című drámából. Beszélyt, rajzot Kabos Edétől és Abonyi Árpádtól olvasunk. Ifj. Váncza Mihály befejezi a »Föld alatt és föld felett« című regényét, gróf Keglevich István műiparunkról és a lakberendezések tárlatáról cikkez, dr. Wirtzfeld Béla Amerika első felfedezőiről szól. Egy közlemény a hámori nyaralóteleppel foglalkozik (négy kép bemutatásával), egy másik »rajzokat« nyújt a belgrádi társaságból. Több csinos kép élénkíti a füzetet. * Alkalmi előadás. A gr. Esterházy Miklós tatai színházában vasárnap, a lófuttatás alkalmával, jótékony célú előadás volt. Rothauser Miksa »Szerelem politikája« című vígjátékát mutatták be s utána az »Imre király« című magyar opera második felvonását. Ezt a dalművet a tatai színház karmestere, Reimann Dezső írta, a szöveg pedig Grosz Károly és Rothauser Miksa tollából eredt. A közönségnek, melynek soraiban számos főrangú vendég volt, tetszett mind a kettő. * A népszínházban most az újonnan szerződtetett tagok egymásután mutatják be magukat. Tegnap V. Margó Célia asszonyt a »Suhanc« címszerepében láttuk viszont s felléptét határozott siker koronázta. Hangja megerősödött s kellemes csengését szívesen fogjuk hallgatni; játéka eleven. A szép számmal megjelent közönség barátságosan fogadta és sokat tapsolt, mikor két bokrétát nyújtottak neki a zenekarból. Mészáros Kornélia kisasszony, mint vendég Eliz szerepét játszta, szerződtetési célból s tegnapi föllépte után ítélve, a színház hasznavehető tagot nyerne benne. Szép s jól iskolázott mezzosoprán hangja van, tisztán énekel s a szöveget érthetően ejti ki. Játéka még elárulja a kezdőt. Polgár Károly, jelenleg a városligeti színkör bonvivant színésze, a berekedt Solymosi helyett eljátszta Morlin ezredes szerepét, de az ilyen vállalkozás nem neki való. Különben az előadás egyike volt a jobbaknak s Csatai Zsófi asszony, Kassai, Hunyadi is osztoztak a sikerben. * A »Természettudományi Közlöny« augusztusi füzetében mutatványt olvasunk Herman Ottónak »Petényi J. S., a magyar tudományos madártan megalapítója« című művéből. A munkát tudvalevőleg a második nemzetközi ornithologiai kongresszus emlékére adták ki. Ruzitska Béla a ptomainokról vagy állati alkaloidákról ír. A következő cikk a pygmaeusok regéjével foglalkozik. Rémiveltségű Esterházy Anna grófnővel, kik mind hozzájárultak az érdekes Missek mulattatásához. Gróf Esterházy Kálmán, ki erdélyi útjok programment összeállította, már előre figyelmeztette őket Hunyadmegye szépségére és nevezetes történelmi emlékeire, melyek nagyban meg is nyerték a Missek tetszését. Ismételve fejezték ki örömüket, hogy Erdélynek ezt a kis részét is láthatták. Már érkezésük első napján várt rájuk megtekinteni és lerajzolni való tárgy: a Bomoz helységéből előzékenyen berendelt nő és férfi díszes népviseletükben. Mindjárt délután le is rajzolták őket, feltűnő gyorsasággal és mégis bőven az utolsó szalagig és kendőredőzetig. Bámulatosan tudnak bánni azzal a kis trónnal, melylyel más legfeljebb apró jegyzeteket irogat, mig ők gyönyörű alakokat, festői tájakat varázsolnak vele a papírra, mely egészen megelevenedik kezök alatt. Másnap a kitűnő archeolog, történetbúvár gróf Kuun Géza és magas műveltségű neje, Kemény Vilma bárónő kastélyába Németibe rándultak a művésznők, báró Jósikáék és gróf Esterházyék társaságában. Ebédnél a házi úr francia nyelven mondott rájuk ékes pohárköszöntőt, kifejezve örömét, hogy olyan messze földről ide is ellátogattak, érdeklődve hazánkért. Délután Dévára kocsiztak, hová báró Jósika Lajos is, mint kitűnő történész, átrándult, hogy fontos magyarázatokkal elégítse ki a fiatal angol művésznők tudásvágyát. Előbb a már is gazdag múzeumot tekintették meg, Kun Róbert tanár vezetése alatt; azután a vár romjaihoz siettek, honnan a pompás kilátás annyira elragadta őket, hogy csak nehezen tudtak megválni e nagyszerű természeti kép nézésétől. Következő nap Nagy-Ágra, az aranybányák megtekintésére rándultak, hol a bányatanácsos igen szívesen kalauzolta és meg is vendégelte őket. A negyedik napra Fel-Pestesre voltak hiva, a Makray László szépen berendezett villájába. Ott ebédeltek. A háziúr neje, ki szintén Esterházy grófnő, nagyon szeretetreméltón fogadta őket s a házi úr pedig angol nyelven mondott felköszöntőt, anyanyelven üdvözölve a Misseket. Oda Erdőházáról jött egy est*