Fővárosi Lapok, 1891. december (28. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-23 / 352. szám

embert, mikor ez a virágkereskedésbe lépett, hogy az Olaszországból érkezett rózsákból egyet vásároljon. Diák volt ez tősgyökeres német jelenség, igazi germán jelleggel, magas, karcsú, nyílt arcú, bal ké­pén forradással, mely különben nagyon illett neki. A sűrű, fodrozott szőke haj fölött hetyke kis, vörös diák­­sapkát viselt, mely alul barna szeme kedélyesen mo­solygott s a csinos szőke bajuszka alatt üde piros ajk s pár sor vakító fehér fog tűnt ki. Lenke nem tudta, honnan van az, hogy ő oly különösen érzi magát. Ama pillanatban, midőn elő­ször látta a fiatal embert, csodálatos elfogadást ér­zett a keblében s a virágot is remegő kézzel nyújtotta neki át. Miután az ismeretlen ifjú eltávozott, Lenke egész nap maga előtt látta őt, oly tisztán, oly bámu­latosan tisztán, mintha most is ott állna egész nagy­ságában, mosolygó arccal s ugyanakkor újra érezte keblében azt sajátságos nyomást. Nem fájt ez volta­­képen és ő nem tudta elképzelni, mi lehet ennek az oka. Alkalmasint a szerelem ez, — gondolta magá­ban a fiatal leány. Mert ő már hallotta, hogy a sze­relem egészen váratlanul érkezik s a szív táján fész­keli be magát. Neki pedig szívdobogása volt. Úgy vélekedett, hogy jó lesz erre nézve kissé kérdezősködni a mamától, de óvatosan, nehogy vala­mit sejtsen. * Mikor este Lenke haza­tért, Friedelné asszony, mint rendesen, ott ült, kézi munkájával foglalkozva, szegényes de csinos tiszta szobájában. A kerevet fölött férjének az arcképe függött, mely télizöldből font koszorúval volt körülvéve. Lenke leült az asztal mellé s állát a tenyerébe helyezve, atyjának az arcképét szemlélte. — No, a papát sem igen lehetett szépnek tar­tani, — szólalt meg a lányka némi hallgatás után. — Igaz,­hogy nem volt szép, de jó, derék em­ber volt s ez a fődolog, — válaszolta az anya. — Mondd csak, mama, tulajdonképen hogy lettél belé szerelmes ? — Oh, én őszintén szólva nem is voltam soha belé szerelmes. — Hát nem ő volt első szerelmed ? — Oh, gyermekem, a leányok rendesen nem az első szerelmük tárgyához mennek nőül. — ügy?. . nem?... De hát neked is volt első szerelmed, ugy­e mama ? — Minden fiatal leánynak volt valaha életében ábrándja. tor sok szerencsés vonással magyarázza a lelkiisme­ret kínos mardosásaitól annyit szenvedő földesurat, csakhogy a szenvtelen, mondhatni lágy emberben nehezen ismerhetjük fel a szenvedélynek egykori ál­dozatát. Természetes, hogy a bűn terhe alatt az egész ember megváltozott, de egy-két vonással még­is föl­kellett volna tüntetni a régi szenvedélynek legalább nyomait, maradványait, mert ez a gyilkosságra való elvetemülést némileg magyarázta volna. Jól jellem­zett alak Barnabás, az ő lelkének zordságával, modo­rának bárdolatlanságával, buta önhittségével, ki csak magára gondol, kiben a szeretetnek nyoma sincs. S végül említsük meg az öreg színészt, ki tehetségé­nek romjaival egy vidéki trupphoz kerül, s midőn ott Hamletet kell játszania, az ihlet megszállja, még­­egyszer összeszedi minden erejét, s művészettel ala­kit, »talán utolszól életében.« E színész alakját írónk szeretettel, sőt az igazi humor bizonyos nemével áb­rázolja. A jellemzésére kiemelt vonásokban annyi az igazság, finomság és gond, hogy az egész Torbágy­­familiát régen elfeledjük már, midőn a vén színész alakja még mindig előttünk fog állani. Képzőművészeti társulat. — A pályadíjak odaítélése. — A téli kiállításra kitűzött díjak és érmek felett a pályabíróságok tegnap határoztak. Első­sorban az arany­érmek felett folyt a titkos szavazás, gróf And­­rássy Tivadar elnöklete alatt. Jelen voltak: Badits Ottó, Benczúr Gyula, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Róna József, Boskovics Ignác művésztagok, Ra­­kovszky István, mint műpártoló tag. Az eredmény az volt, hogy a magyar művészek javára kitűzött arany­érem iránt a pályabíróság egyhangúlag annak ki nem adására szavazott. Úgy, hogy jövőre két érem helyett három volna kitűzendő. A külföldi művészek javára szóló érem felett a pályabíróság 6 szavazattal Israeli Joseph »Egyedül« címü képének kitüntetésében állapodott meg, egy sza­vazat Breton Jules »Kerghoati búcsú« és egy szava­zat Jimenez Louis »A látogatás órája a kórházban« című képére esett. A társulati 1000 fotos díj felett ugyanez a jury határozott. Az eredmény az volt, hogy Csók Ist­vánnak »Az árvák« című festményére 6 szavazat, Eisenhut Ferenc »Egy álom« című képére egy és dr. Mednyánszky László »Munkács vidékéről« című ké­pére egy szavazat esett. Az elnök ehhez képest kije­lentette, hogy a társulat által adott legnagyobb ki­tüntetés, az 1000 frtos társulati díj Csók Istvánnak »Az árvák« című képéért ítéltetett meg. Az 1000 frtos Rökk Szilárd-jutalom pályabiró­­sága szintén gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt tartotta ezután ülését. Jelen voltak: Benczúr Gyula, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Keleti Gusztáv, Strobl Alajos pályabírósági tagok. Harkányi Frigyes beteg­sége miatt maradt távol. A megejtett titkos szava­zásnak csak másodízben volt a feltételekben meg­kívánt eredménye. Először ugyanis Ujváry Ignácra 3, Zemplényi Tivadarra 2 és Eisenhut Ferencre egy szavazat esett. A második szavazásnál Ujváry Ig­­nácnak » Templomba menet«, című képére 4 és Zem­plényi Tivadarnak »Templomban« című képére 2 szavazat esett, a dijat e szerint Ujváry Ignác nyerte el. A következő juryben maga a 300 frtos Ráth­­dijnak alapítója, Ráth György nyug. kir. táblai ta­nácselnök vezette a bírálat megejtését. Jelen voltak: Ebner Lajos, Keleti Gusztáv, báró Lipthay Béla, Lotz Károly, Pártos Gyula, Zichy Antal. A titkos szavazásnak egyhangú eredménye az volt, hogy a díj, mely ez évben történeti, élet- vagy arckép javára szólt, Jendrassik Jenőnek »Az özvegy« című képére esett.­­ A társulati műlapnak sokszorosításra szánt kép kitüntetésére szolgáló díj felett ismét gróf And­rássy Tivadar elnöklete alatt tartott ülést a pálya­biróság, melynek a következő tagjai­­voltak jelen: Benczúr Gyula, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Hausz­­mann Alajos, Jendrassik­­Jenő, Stetka Gyula, Töl­­gyessy Artur, Zala György, Lehner Lajos és Wágner Géza. A titkos szavazás eredményéhez képest, mely szerint Vágó Pál »Birkózó bikák« című képére 6, Skuteczky Döme »Modern Páris« című képére 3 és Pap Henrik »Melyik a Lizi kisasszony ?« című ké­pére 2 szavazat esett, az elnök kijelentette, hogy a díjat a pályabíróság Vágó Pál »Birkózó bikák« című képének ítélte. Végül a »Műbarátok köre« által magán hozzá­járulással alapított »1500 frtos Műbarátok ösztön­díja« felett folyt a szavazás. Gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt jelen voltak: Bihari Sándor, Feszty Árpád, báró Lipthay Béla, Lotz Károly, Stetka Gyula és Zala György. Az első titkos szavazásnál László Fülöp és Zemplényi Tivadar festőkre egyen­­ként 3 — 3, Jankovich Gyula szobrászra pedig egy sza­vazat esett. A szűkebb szavazásnál László Fülöp »Re­gélő asszony« című képére 4, Zemplényi Tivadar »Templomban« című képére pedig 3 szavazat esett, s ehhez képest lászló Fülöp fog e szép ösztöndíjban részesülni, oly kötelezettséggel, hogy legalább még egy éven át tanulmányait a külföldön kell folytatnia. A jury-ülések reggeli 9 órától 1 óráig tartot­tak. Gróf Andrássy Tivadar, a társulat elnöke külön e célból jött Budapestre s még az este visszautazott Terebesre. Az aranyérmekre vonatkozólag a pálya­biróság jegyzőkönyvét ma fogják a közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni, mert a jury megállapodása tudvalevőleg csak javaslat, az érmeket annak alapján a miniszter adományozza. 2645 — Oh, mama, beszélj nekem valamit ifjúságod álmai felől. Beszélj, mamácskám! — Ugyan miért érdekelhet az téged? Talán szerelmes vagy, gyermekem ? — Nem én , ugyan hogy is képzelhetsz ilyes­mit? S kibe lehetnék én szerelmes ? Azonban mégis jó az efféléről előre tudomást szerezni, arra az esetre ha az netalán valamikor jelenkeznék. Ugy­e, mama, olyankor olyan különös érzés lepi meg a lelkünket ? — Nem tudom én ; nálam fogfájással mutatko­zott a szerelem. — Fogfájással ? — Azzal bizony, mert lásd, az én első szerel­mem tárgya fogorvos volt, — szólt Fridelné asszony mosolyogva, miközben szemét a kézimunkájáról föl­vetette. (Folyt. köv.) Tudomány és irodalom. * Három verskötet. A költői termés bő az idén. Minden hét meghozza a maga újdonságait. Most három újabb verskötet fekszik előttünk. Első­sorban említjük Czóbel Minka » Újabb költemény­ei«-t, nem azért, mert a gyűjtemény nőtől származik, hanem mert értékben is felülmúlja a másik két kötetet. Ta­lán még egy éve sincs, hogy Czóbel Minka első vers­kötete megjelent és meglepte a közönséget azzal a szokatlan erővel és tárgyhőséggel, mely darabjaiban nyilvánult. »Újabb költeményei«-ben az elbeszélő köl­tészet termékei vannak túlnyomó számban s ezek a kompozició és kifejezés dolgában is haladást mutat­nak az előzőkhöz képest. Van erő ezekben a rövid költői elbeszélésekben, e régi magyar történetekben, melyek a régi világ harcait, női furfangjait, bús mon­dákat mondják el érdekesen, színgazdagon. Ez nem­csak a történet anyagára, hanem a kidolgozásra is illik. Nem is várnánk annyi változatosságot egy nő­től, ki a »Sötét képek« és a »Magányból« pesszimisz­­tikus világnézetét épp oly jól fejezi ki, mint a »Föld« népe életfelfogását. Románcok is akadnak a könyv­ben »Békésből«, míg »Éjszakról« címen egész kép­sorozatot találunk. Szépek a kisebb darabok. »A kő­asszony« hosszabb költői elbeszélés s a »Horváth Klárá«-val együtt a legsikerültebb darab. Mutat­ványt nem közlünk a kötetből, mert a legjobb dara­bok az epikai költészet termékei közt vannak, egy kiszakított részlet pedig nem adhatna teljes fogalmat róluk. A kötet 2 írton kapható Singer és Wolfner kiadásában. A tartalmasabb költészet kedvelőinek való. — Más hangú, más felfogású, de szűkebb körű a másik kötet. Dura Máté fiatal költő, a­ki örvend életének, de még jobban kedves feleségének és víg kedvű dallal, múló kesergéssel, egy­ pár dühös ki­­fakadással könnyít magán. Kötetének címe » Új élet« és már »újabb« költeményeknek van jelezve. Érdemes elolvasni, mert nem a beteges líla terméke. A költő nem tartozik az eget ostromló titánok közé, de az életkedv, mely szinte kicsattan verseiből, vonzó. Sze­rényen lép fel, nem követel sokat, a maga bajait, keserveit egyszerűen dalolja el. Nem affektál semmit. Sem Nirvána, sem Sansara nem bolygatják fel nyugal­mát ; szíve, ha csalódik, egy ideig kesereg, de aztán új szerelemben, boldogságban lel vigaszt. És milyen örömmel búcsúzik az agglegényi élettől: »Nem hazudom tovább a szerelmet, Elvetem a bókot, színlelést. Nem is élek száz szép hittelennek . Vágyam aztán szépen haza kerget, őt, az egyet megimádni készt. Szerető férj leszek, mint a többi. Munkás, okos, kedves és szelid. Édes otthon tévében kötök ki... « A kötet­­ írton kapható Révai testvérek könyvkeres­kedésében. — Kevesebb szóval végezhetünk Sárosi Árpád verskötetéről, melyet Kassáról küldtek be »Ifjú évek« címmel. Tucat­ poézis, elvétve egy-egy ötlet (»Víg románc«, »Szép molnárné«, »Egy darab regény«), nem nagyon döcögős verselés, jó és rossz rím tarkán váltakozva, de egyébként semmi olyas,­mi megragadná figyelmünket. Egy-két furcsaság meg­marad talán emlékezetünkben egy darabig, de a jövő héten bizonyára már azt is feledtük, hogy a kötetet el­olvastuk. Nem is mulasztottunk volna semmit. * Az »Archaeologiai Értesítő« évzáró füzetében dr. Szendrei János gazdagon illusztrált dolgozatot közöl a magyar viseletképekről címeres leveleinkben. A honfoglalás idejében őseink valószínűleg skytha viseletet hordtak; hogy ez azonban milyen volt, fenn­maradt emlékek díjában biztosan nem tudhatjuk s innen van, hogy Munkácsy Mihálynak az uj ország­házba festendő freskójához, mely éppen a honfogla­lást fogja ábrázolni, maga az akadémia sem tudott egyetlen számbavehető adattal sem szolgálni. A kora középkori fegyveres viselet, a páncélzat nem válik nemzetivé, hanem a későbbi viselet folyamán a kun viselet van hatással a magyarokra. Ez a viselet szűk nadrágból, hegyes cipőkből, dolmányból, görbe kard­ból és a jellemző hegyes tetejű, felhajtott karimájú kun süvegből állott. A 15-dik században némi csekély né­met és egyéb befolyás mellett főkép az olasz viselet van hatással nemzeti viseletünkre, mely végre a 16-ik században keleti és főleg török befolyás alatt igazi nemzeti, sajátos viseletté alakult át, úgy a mint az a legújabb korig kifejlődött és fenmaradt. Szendrei mintegy ötven címeres levélből mutat be magyar vi­seletképeket. Az »Emlékek és leletek« rovatában Mihalik József eddig ismert ugocsamegyei őskori le­letekről, Frölich Róbert Dácia nyugati határáról és a római sáncokról, dr. Réthy László kiadatlan magyar érmekről, Wosinszky Mór és Radisics Jenő más ré­giségekről szólnak. * A múzeum ajándéka. A nemzetközi ornithológiai kongresszus alkalmával Charpe angol természettudós föl­kérte a nemzeti múzeum igazgatóságát, hogy egy, a magyar­­országi madárvilágból összeállított gyűjteményt engedjen át a »British muzeum« számára. Viszontszolgáltatáskép onnan egy ritka állatgyüjteményt küldenek Budapestre. A múzeum természetrajzi osztálya a napokban készült el a 476 mada­rat tartalmazó gyűjtemény összeállításával. Tegnap kezdték meg a csomagolását s ma indítják a küldeményt útnak.

Next