Fővárosi Lapok, 1891. december (28. évfolyam, 330-359. szám)
1891-12-23 / 352. szám
embert, mikor ez a virágkereskedésbe lépett, hogy az Olaszországból érkezett rózsákból egyet vásároljon. Diák volt ez tősgyökeres német jelenség, igazi germán jelleggel, magas, karcsú, nyílt arcú, bal képén forradással, mely különben nagyon illett neki. A sűrű, fodrozott szőke haj fölött hetyke kis, vörös diáksapkát viselt, mely alul barna szeme kedélyesen mosolygott s a csinos szőke bajuszka alatt üde piros ajk s pár sor vakító fehér fog tűnt ki. Lenke nem tudta, honnan van az, hogy ő oly különösen érzi magát. Ama pillanatban, midőn először látta a fiatal embert, csodálatos elfogadást érzett a keblében s a virágot is remegő kézzel nyújtotta neki át. Miután az ismeretlen ifjú eltávozott, Lenke egész nap maga előtt látta őt, oly tisztán, oly bámulatosan tisztán, mintha most is ott állna egész nagyságában, mosolygó arccal s ugyanakkor újra érezte keblében azt sajátságos nyomást. Nem fájt ez voltaképen és ő nem tudta elképzelni, mi lehet ennek az oka. Alkalmasint a szerelem ez, — gondolta magában a fiatal leány. Mert ő már hallotta, hogy a szerelem egészen váratlanul érkezik s a szív táján fészkeli be magát. Neki pedig szívdobogása volt. Úgy vélekedett, hogy jó lesz erre nézve kissé kérdezősködni a mamától, de óvatosan, nehogy valamit sejtsen. * Mikor este Lenke hazatért, Friedelné asszony, mint rendesen, ott ült, kézi munkájával foglalkozva, szegényes de csinos tiszta szobájában. A kerevet fölött férjének az arcképe függött, mely télizöldből font koszorúval volt körülvéve. Lenke leült az asztal mellé s állát a tenyerébe helyezve, atyjának az arcképét szemlélte. — No, a papát sem igen lehetett szépnek tartani, — szólalt meg a lányka némi hallgatás után. — Igaz,hogy nem volt szép, de jó, derék ember volt s ez a fődolog, — válaszolta az anya. — Mondd csak, mama, tulajdonképen hogy lettél belé szerelmes ? — Oh, én őszintén szólva nem is voltam soha belé szerelmes. — Hát nem ő volt első szerelmed ? — Oh, gyermekem, a leányok rendesen nem az első szerelmük tárgyához mennek nőül. — ügy?. . nem?... De hát neked is volt első szerelmed, ugye mama ? — Minden fiatal leánynak volt valaha életében ábrándja. tor sok szerencsés vonással magyarázza a lelkiismeret kínos mardosásaitól annyit szenvedő földesurat, csakhogy a szenvtelen, mondhatni lágy emberben nehezen ismerhetjük fel a szenvedélynek egykori áldozatát. Természetes, hogy a bűn terhe alatt az egész ember megváltozott, de egy-két vonással mégis fölkellett volna tüntetni a régi szenvedélynek legalább nyomait, maradványait, mert ez a gyilkosságra való elvetemülést némileg magyarázta volna. Jól jellemzett alak Barnabás, az ő lelkének zordságával, modorának bárdolatlanságával, buta önhittségével, ki csak magára gondol, kiben a szeretetnek nyoma sincs. S végül említsük meg az öreg színészt, ki tehetségének romjaival egy vidéki trupphoz kerül, s midőn ott Hamletet kell játszania, az ihlet megszállja, mégegyszer összeszedi minden erejét, s művészettel alakit, »talán utolszól életében.« E színész alakját írónk szeretettel, sőt az igazi humor bizonyos nemével ábrázolja. A jellemzésére kiemelt vonásokban annyi az igazság, finomság és gond, hogy az egész Torbágyfamiliát régen elfeledjük már, midőn a vén színész alakja még mindig előttünk fog állani. Képzőművészeti társulat. — A pályadíjak odaítélése. — A téli kiállításra kitűzött díjak és érmek felett a pályabíróságok tegnap határoztak. Elsősorban az aranyérmek felett folyt a titkos szavazás, gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt. Jelen voltak: Badits Ottó, Benczúr Gyula, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Róna József, Boskovics Ignác művésztagok, Rakovszky István, mint műpártoló tag. Az eredmény az volt, hogy a magyar művészek javára kitűzött aranyérem iránt a pályabíróság egyhangúlag annak ki nem adására szavazott. Úgy, hogy jövőre két érem helyett három volna kitűzendő. A külföldi művészek javára szóló érem felett a pályabíróság 6 szavazattal Israeli Joseph »Egyedül« címü képének kitüntetésében állapodott meg, egy szavazat Breton Jules »Kerghoati búcsú« és egy szavazat Jimenez Louis »A látogatás órája a kórházban« című képére esett. A társulati 1000 fotos díj felett ugyanez a jury határozott. Az eredmény az volt, hogy Csók Istvánnak »Az árvák« című festményére 6 szavazat, Eisenhut Ferenc »Egy álom« című képére egy és dr. Mednyánszky László »Munkács vidékéről« című képére egy szavazat esett. Az elnök ehhez képest kijelentette, hogy a társulat által adott legnagyobb kitüntetés, az 1000 frtos társulati díj Csók Istvánnak »Az árvák« című képéért ítéltetett meg. Az 1000 frtos Rökk Szilárd-jutalom pályabirósága szintén gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt tartotta ezután ülését. Jelen voltak: Benczúr Gyula, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Keleti Gusztáv, Strobl Alajos pályabírósági tagok. Harkányi Frigyes betegsége miatt maradt távol. A megejtett titkos szavazásnak csak másodízben volt a feltételekben megkívánt eredménye. Először ugyanis Ujváry Ignácra 3, Zemplényi Tivadarra 2 és Eisenhut Ferencre egy szavazat esett. A második szavazásnál Ujváry Ignácnak » Templomba menet«, című képére 4 és Zemplényi Tivadarnak »Templomban« című képére 2 szavazat esett, a dijat e szerint Ujváry Ignác nyerte el. A következő juryben maga a 300 frtos Ráthdijnak alapítója, Ráth György nyug. kir. táblai tanácselnök vezette a bírálat megejtését. Jelen voltak: Ebner Lajos, Keleti Gusztáv, báró Lipthay Béla, Lotz Károly, Pártos Gyula, Zichy Antal. A titkos szavazásnak egyhangú eredménye az volt, hogy a díj, mely ez évben történeti, élet- vagy arckép javára szólt, Jendrassik Jenőnek »Az özvegy« című képére esett. A társulati műlapnak sokszorosításra szánt kép kitüntetésére szolgáló díj felett ismét gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt tartott ülést a pályabiróság, melynek a következő tagjaivoltak jelen: Benczúr Gyula, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Hauszmann Alajos, JendrassikJenő, Stetka Gyula, Tölgyessy Artur, Zala György, Lehner Lajos és Wágner Géza. A titkos szavazás eredményéhez képest, mely szerint Vágó Pál »Birkózó bikák« című képére 6, Skuteczky Döme »Modern Páris« című képére 3 és Pap Henrik »Melyik a Lizi kisasszony ?« című képére 2 szavazat esett, az elnök kijelentette, hogy a díjat a pályabíróság Vágó Pál »Birkózó bikák« című képének ítélte. Végül a »Műbarátok köre« által magán hozzájárulással alapított »1500 frtos Műbarátok ösztöndíja« felett folyt a szavazás. Gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt jelen voltak: Bihari Sándor, Feszty Árpád, báró Lipthay Béla, Lotz Károly, Stetka Gyula és Zala György. Az első titkos szavazásnál László Fülöp és Zemplényi Tivadar festőkre egyenként 3 — 3, Jankovich Gyula szobrászra pedig egy szavazat esett. A szűkebb szavazásnál László Fülöp »Regélő asszony« című képére 4, Zemplényi Tivadar »Templomban« című képére pedig 3 szavazat esett, s ehhez képest lászló Fülöp fog e szép ösztöndíjban részesülni, oly kötelezettséggel, hogy legalább még egy éven át tanulmányait a külföldön kell folytatnia. A jury-ülések reggeli 9 órától 1 óráig tartottak. Gróf Andrássy Tivadar, a társulat elnöke külön e célból jött Budapestre s még az este visszautazott Terebesre. Az aranyérmekre vonatkozólag a pályabiróság jegyzőkönyvét ma fogják a közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni, mert a jury megállapodása tudvalevőleg csak javaslat, az érmeket annak alapján a miniszter adományozza. 2645 — Oh, mama, beszélj nekem valamit ifjúságod álmai felől. Beszélj, mamácskám! — Ugyan miért érdekelhet az téged? Talán szerelmes vagy, gyermekem ? — Nem én , ugyan hogy is képzelhetsz ilyesmit? S kibe lehetnék én szerelmes ? Azonban mégis jó az efféléről előre tudomást szerezni, arra az esetre ha az netalán valamikor jelenkeznék. Ugye, mama, olyankor olyan különös érzés lepi meg a lelkünket ? — Nem tudom én ; nálam fogfájással mutatkozott a szerelem. — Fogfájással ? — Azzal bizony, mert lásd, az én első szerelmem tárgya fogorvos volt, — szólt Fridelné asszony mosolyogva, miközben szemét a kézimunkájáról fölvetette. (Folyt. köv.) Tudomány és irodalom. * Három verskötet. A költői termés bő az idén. Minden hét meghozza a maga újdonságait. Most három újabb verskötet fekszik előttünk. Elsősorban említjük Czóbel Minka » Újabb költeményei«-t, nem azért, mert a gyűjtemény nőtől származik, hanem mert értékben is felülmúlja a másik két kötetet. Talán még egy éve sincs, hogy Czóbel Minka első verskötete megjelent és meglepte a közönséget azzal a szokatlan erővel és tárgyhőséggel, mely darabjaiban nyilvánult. »Újabb költeményei«-ben az elbeszélő költészet termékei vannak túlnyomó számban s ezek a kompozició és kifejezés dolgában is haladást mutatnak az előzőkhöz képest. Van erő ezekben a rövid költői elbeszélésekben, e régi magyar történetekben, melyek a régi világ harcait, női furfangjait, bús mondákat mondják el érdekesen, színgazdagon. Ez nemcsak a történet anyagára, hanem a kidolgozásra is illik. Nem is várnánk annyi változatosságot egy nőtől, ki a »Sötét képek« és a »Magányból« pesszimisztikus világnézetét épp oly jól fejezi ki, mint a »Föld« népe életfelfogását. Románcok is akadnak a könyvben »Békésből«, míg »Éjszakról« címen egész képsorozatot találunk. Szépek a kisebb darabok. »A kőasszony« hosszabb költői elbeszélés s a »Horváth Klárá«-val együtt a legsikerültebb darab. Mutatványt nem közlünk a kötetből, mert a legjobb darabok az epikai költészet termékei közt vannak, egy kiszakított részlet pedig nem adhatna teljes fogalmat róluk. A kötet 2 írton kapható Singer és Wolfner kiadásában. A tartalmasabb költészet kedvelőinek való. — Más hangú, más felfogású, de szűkebb körű a másik kötet. Dura Máté fiatal költő, aki örvend életének, de még jobban kedves feleségének és víg kedvű dallal, múló kesergéssel, egy pár dühös kifakadással könnyít magán. Kötetének címe » Új élet« és már »újabb« költeményeknek van jelezve. Érdemes elolvasni, mert nem a beteges líla terméke. A költő nem tartozik az eget ostromló titánok közé, de az életkedv, mely szinte kicsattan verseiből, vonzó. Szerényen lép fel, nem követel sokat, a maga bajait, keserveit egyszerűen dalolja el. Nem affektál semmit. Sem Nirvána, sem Sansara nem bolygatják fel nyugalmát ; szíve, ha csalódik, egy ideig kesereg, de aztán új szerelemben, boldogságban lel vigaszt. És milyen örömmel búcsúzik az agglegényi élettől: »Nem hazudom tovább a szerelmet, Elvetem a bókot, színlelést. Nem is élek száz szép hittelennek . Vágyam aztán szépen haza kerget, őt, az egyet megimádni készt. Szerető férj leszek, mint a többi. Munkás, okos, kedves és szelid. Édes otthon tévében kötök ki... « A kötet írton kapható Révai testvérek könyvkereskedésében. — Kevesebb szóval végezhetünk Sárosi Árpád verskötetéről, melyet Kassáról küldtek be »Ifjú évek« címmel. Tucat poézis, elvétve egy-egy ötlet (»Víg románc«, »Szép molnárné«, »Egy darab regény«), nem nagyon döcögős verselés, jó és rossz rím tarkán váltakozva, de egyébként semmi olyas,mi megragadná figyelmünket. Egy-két furcsaság megmarad talán emlékezetünkben egy darabig, de a jövő héten bizonyára már azt is feledtük, hogy a kötetet elolvastuk. Nem is mulasztottunk volna semmit. * Az »Archaeologiai Értesítő« évzáró füzetében dr. Szendrei János gazdagon illusztrált dolgozatot közöl a magyar viseletképekről címeres leveleinkben. A honfoglalás idejében őseink valószínűleg skytha viseletet hordtak; hogy ez azonban milyen volt, fennmaradt emlékek díjában biztosan nem tudhatjuk s innen van, hogy Munkácsy Mihálynak az uj országházba festendő freskójához, mely éppen a honfoglalást fogja ábrázolni, maga az akadémia sem tudott egyetlen számbavehető adattal sem szolgálni. A kora középkori fegyveres viselet, a páncélzat nem válik nemzetivé, hanem a későbbi viselet folyamán a kun viselet van hatással a magyarokra. Ez a viselet szűk nadrágból, hegyes cipőkből, dolmányból, görbe kardból és a jellemző hegyes tetejű, felhajtott karimájú kun süvegből állott. A 15-dik században némi csekély német és egyéb befolyás mellett főkép az olasz viselet van hatással nemzeti viseletünkre, mely végre a 16-ik században keleti és főleg török befolyás alatt igazi nemzeti, sajátos viseletté alakult át, úgy a mint az a legújabb korig kifejlődött és fenmaradt. Szendrei mintegy ötven címeres levélből mutat be magyar viseletképeket. Az »Emlékek és leletek« rovatában Mihalik József eddig ismert ugocsamegyei őskori leletekről, Frölich Róbert Dácia nyugati határáról és a római sáncokról, dr. Réthy László kiadatlan magyar érmekről, Wosinszky Mór és Radisics Jenő más régiségekről szólnak. * A múzeum ajándéka. A nemzetközi ornithológiai kongresszus alkalmával Charpe angol természettudós fölkérte a nemzeti múzeum igazgatóságát, hogy egy, a magyarországi madárvilágból összeállított gyűjteményt engedjen át a »British muzeum« számára. Viszontszolgáltatáskép onnan egy ritka állatgyüjteményt küldenek Budapestre. A múzeum természetrajzi osztálya a napokban készült el a 476 madarat tartalmazó gyűjtemény összeállításával. Tegnap kezdték meg a csomagolását s ma indítják a küldeményt útnak.