Fővárosi Lapok, 1891. december (28. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-01 / 330. szám

tört a júniusi forradalom. Alfréd a fölkelők közé ve­gyült , de a­mig ezek a torlaszokon harcoltak, addig Alfréd az odahagyott lakások kirablásával foglalko­zott. Eközben tetten kapták s rögtön, az utcasarkon agyon lőtték. Cinizmusa az utolsó pillanatban sem hagyta el, mert midőn látta, hogy a fegyvereket rá szögezik, még volt ideje ennyit mondani: — Ügyetlenek !, valamikép át ne lyukgassátok a mellényemet! Most nem marad egyéb hátra, mint arról adni számot olvasóink előtt, mi lett Allietteből. Mikor elitéltetése után Alliettet a Conciergerie­­ből Saint-Lazareba szállították, éppen kocsira ült több elítélt nővel, egy sápadt, sovány arcú férfi haladt el mellette. Ez, a szegény Mókus volt. — Várni fogok! — mondta a szegény szerel­mes, könybe lábbadt szemmel. Alliette, fogságában a jó magaviselet minta­képe volt. A hónapok lassan teltek tőle. Olykor, eszébe jutva az, a kinek a szerelme őt jobbá tette volna, kétségbeesés szállta meg. Ilyenkor Alliette kenyérgolyócskákat gyúrt s ezektől kérdezte meg a sorsát. Mindenik golyócskába piciny beirt papir­­szeletet rejtett s aztán valamennyit egy pohár vízbe dobta. A sors a választ ama golyó által adta meg, a melyik a nedvességtől leghamarább szétvált. — Sokáig élek-e ? — Börtönben kell-e meghalnom! — Elengednek-e valamit a bünhődési időmből? Ez volt a három kérdés, melyet Alliette a sors­á­hoz intézett, mely a kenyérgolyócskákkal felelt. S eközben három év folyt el. A derék rendőr­kém szerelmi regényével megismerkedtek a főnökei is; érdeklődtek emez értelmes és tevékeny férfi iránt s miután Alliettenek a magaviselete megbánásra mu­tatott, egy szép reggel a Mókust magához hivatta a főnöke. Nem mondott ez neki pár szónál többet, de ez is elég volt, hogy a szerelmes rendőrkém nagyot ugorjék örömében. Egy óra múlva beadta leköszönését a Mókus s miután meggazdálkodott keresményén kívül éppen egy kis örökségben is részesült, gondtalanul tekin­tett a jövő elé. Ott várta a fogház kapuja előtt Alliet­tenek a kiszabadulását, kinek a királyi kegyelem elengedte a még hátra levő időt. szállóházban tiszteletére tartott lakomán nem jelent meg s Réthy László­ utján, ki meghívta, azt üzené: ne vegyék rossz néven távolmaradásomat, de nem érzem jól magamat. így tehát jelenléte nélkül kívántak neki szívből még hosszú életet. De az a becses élet már csak egy napig terjedt. A »Hunfalvy-album«-ot, melyet most szerkesztenek, már ő nem fogja látni. Hosszú, nemes élet után könnyű halál jutott osztályrészéül. Magától tudjuk, hogy nyugodtan hajta fejét az örök pihenésre, mert hagyott maga után munkás utódokat, kiknek törek­véseiben az ő szelleme is tovább fog élni. Hálás kegyelettel óvjuk meg mindnyájan a dicsőültnek emlékezetét! Az akadémia tegnapi összes ülése különben is elég szomorú lett volna, ha közbe nem nyúl a halál kemény keze, hogy a kitűzött tárgysort letörülje. Az volt kitűzve, hogy Heller Ágost tartson emlékbeszédet Schenzl Guidó rendes tag fölött és hogy Gyulai Pál olvassa föl az 1891-dik évi Kóczán-pályázat jelenté­sét, melyet még Csiky Gergely irt, a ki — fájdalom — már szintén halott. De a nap reggelén elhunyt váratlanul az akadémiának negyven év óta legna­gyobb munkaereje. Hunfalvy Pál s a nagy számmal összegyűlt akadémikusok ezen a napon nem foglal­kozhattak egyébbel, mint a legújabb gyászesettel. Az összes ülés elmaradt a jövő hétfőre s e he­lyett most értekezletet tartottak. Báró Eötvös Lóránt elnök a meghatottságtól reszkető hangon mondá: »Redes heti ülésre gyűltünk össze, folytatni a mun­kát s halottas házhoz jöttünk, melyben szünetel a munka s csak egy szó van helyen, a fájdalom szívből eredő csöndes szava: »Hunfalvy Pál itt e palotában ravatalon fekszik.« Megemlité az elnök, hogy az el­hunyt két nappal előbb ugyanez emelvényen fogadta az ethnográfiai társaság üdvözletét s aztán szivének egész melegével mondotta fel, mily nagy hálával tartozik ő az akadémiának, mert a sikert, me­lyet kötelességeinek teljesítése közben elért, az akadémia buzdításainak és segítségének köszön­heti. »Mondjunk hálát mi is halottunknak, — folytatta az elnök, — hiszen ő életének egész munkaerejét akadémiánknak szentelte. Nagy fel­adatok egész embert kívánnak. Ilyen nagy, aka­démiánkra nézve legnagyobb feladat a magyar nyelvtudomány megalapítása és kiművelése. Hunfalvy egész életében, egész erejével, e föladaton dolgozott; milyen sikerrel, azt tudjuk mi itthon és tudja a kül­föld. Minden gondolatában tudós, minden érzésében magyar volt. Tudományáért és magyarságáért mun­kára mindig kész, kérkedésre soha. Egész ember volt életében, egész még halálában is, mert gondoskodott arról, hogy a munkásság, melyet megkezdett, ne sza­kadjon meg az ő élete fonalával; iskolát teremtett s ez a Hunfalvy-iskola folytatni fogja mesterének mun­káját. A nagy fájdalomban, melyet elhunyta fölött érezünk, ez legyen némi vigasztalásunk!« Az elnök javaslatára elhatározták, hogy a ko­porsónál Gyulai Pál mond búcsúbeszédet, koszorút helyeznek a ravatalra, részvétnyilatkozatot küldenek az özvegynek, az osztályt felhívják emlékbeszéd tar­tására s a nagygyűlés elé indítványt terjesztenek, hogy Hunfalvy Pál arcképét festessék meg a képes terem számára. Ezzel a szomorú értekezlet véget ért. * A Kisfaludy- Társaság a Tóth Lőrinc jubileumát holnapról elhalasztotta a jövő hét szerdájára, decem­ber 9-dikére. Másod ízben volt kénytelen ezt tenni, múltkor a Csiky Gergely, most a Hunfalvy Pál el­hunyta miatt.* A családi gyászjelentés következőleg hangzik: »Hunfalvy Pálné szül. Rock Karolina, mint hitestárs és Hunfalvy Géza, mint unokaöcs, saját és az összes rokonság nevében mély fájdalomtól sújtott szívvel jelentik, hogy szeretett felejthetlen jó férje, illetőleg nagybátyja, méltóságos dr. Hunfalvy Pál királyi ta­nácsos, a magyar főrendiház tagja, a magyar tudomá­nyos akadémia igazgató­tanácsának tagja, nyelv- és széptudományi osztályának elnöke, a Kisfaludy-Tár­­saság rendes és sok külföldi tudós társaság tagja sat., sat., e hó 30-dikán hajnali 1/24 órakor, élte 82-dik, boldog házasságának 44-dik évében, igen rövid szen­vedés után az Urban jobblétre szenderült. A boldo­gult hült tetemei december hó 2-dikán délutáni 3 óra­kor fognak a magyar tudományos akadémia palotá­jának oszlopcsarnokában és az ágostai evangélikus hitvallás szerint megáldatni, és a kerepesi-uti teme­tőbe örök nyugalomra kisértetni. Áldás és béke poraira.«* Az akadémia gyászjelentése a következő: »A magyar tudományos akadémia a legmélyebb fájda­lommal jelenti Hanfalvy Pál osztályelnök, igazgató és rendes tag, akadémiai főkönyvtárnok, 1891-dik november 30-dikán bekövetkezett halálát. A dicsőült nagy tudós teteme az akadémia oszlopcsarnokában létetik ravatalra. Az ünnepélyes gyászszertartás de­cember 2-dikán délután 3 órakor megy végbe, melyre az akadémia minden rendes tagját meghivja. Az 1­891. november 30-dikán tartott rendkívüli ülésből. Áldás emlékére!«* A temetés rendezésével akadémiánk az »Entre­prise des pompes funebres« intézetet bízta meg, mely már tegnap megkezdte az oszlopcsarnok gyászkárpi­tozását. Reggelre teljesen elkészül vele, úgy hogy a közönség már ma d. e. tíz órától kezdve megnézheti a ravatalt. A halott tegnap este még lakásán feküdt érc koporsóban, fekete díszruhába öltöztetve, ideig­lenes ravatalon. Ma kora reggelre tűzték ki átszállí­tását az oszlopcsarnokba. * Az akadémia igazgató­tanácsa, a nagy tudós elhunyta miatt, ma délben tart ülést. A Kisfaludy Társaság tagjait is összehívják intézkedésre. Az 2465 Alliette még mindig szép volt. A­mint a Mó­kust megpillantotta, elsápadt. A szerelmes férfi közeledett hozzá s felindulás­tól remegő hangon így szólt: — Te még csak huszonhét éves vagy, Alliette, ily korban még újra lehet kezdeni a életet. Akarsz-e követni egy becsületes embert, a­ki soha sem jut­tatja eszedbe a múltat? Alliette mélyebben elérzékenyült, semhogy felelni tudott volna, de kis kezét a Mókus karjára helyezte. Még aznap este oda hagyták Párist, hogy soha ne is lássák többé. Tudomány és irodalom. * »Hunkária« (Magyarország) címmel január elsején érdekes irodalmi vállalat indul meg Szamos­­újvártt. Szongott Kristóf, az »Armenia« szakavatott szerkesztője örmény nyelven folyóiratot indít meg, melynek célja lesz a keleti örményekkel megismer­tetni a magyar viszonyokat, az itt élő örménység álla­potait, s ezzel mintegy szellemi kapcsot teremteni a szétszakadt örmények közt. A folyóirat, mely egyelőre két­havonként fog megjelenni, távol tartja magát minden politikai irányzattól s kizárólag a jelzett cé­lok érdekében óhajt működni. Az előfizetési felhívás örmény nyelven már szétment a világ minden részébe azon helyekre, hol örmények élnek. Az előfizetők kö­zött jelentkezett Lusignan herceg is, az utolsó örmény királynak, VI. Leónak Párisban élő ivadéka. A buzgó vállalkozót remélhetőleg ebben a törekvésében is oly eredmény fogja jutalmazni, min­t a hazában »Arme­­nia«-jával ért el. A magyar érdekek szempontjából örvendetes, ha a Kelet ilyen elfogulatlan és tiszta forrásokból szerez tudomást az itteni viszonyokról. * A történelmi társulat dec. 3-án csütörtökön délután 4 órakor az akadémia első emeleti termében választmányi ülést tart. Tárgyai: Tag-ajánlások, pénztári havi kimutatás, a gazdasági bizottság jelen­tése a »Történeti Életrajzok« ügyében, az 1892. évi költségvetési javaslat előterjesztése s ezzel kapcso­latban a titkár indítványa a »Századok« külföldi történet-irodalmi rovatának kibővítése tárgyában. Je­lentés a társulati kiadványok példány­készletének elárusításáról, egyéb jelentések, számvizsgáló bizott­ság választása. Bartalus István felolvasása »A ma­gyar palotás zene eredetéről« vasárnap dec. 6-án délelőtt 10 órakor lesz az akadémia dísztermében, melyen vendégeket is szívesen látnak. * Höke Lajos hátrahagyott műve. »Magyaror­szág ujabbkori történelme (1820-tól 1886-ig) Hőke Lajostól, veterán írónknak halála által nem marad kiadatlan. A boldogult szerző munkáját jóval halála előtt átdolgozta. Az érdekes kort tárgyaló munka 21 évre fog terjedni, előfizetési ára csak 1 frt 50 kr., a tanító­jelölteknek és az »Iskolai Szemle« előfizetői­nek 1 frt 20 kr; tehát oly csekély, hogy bárki is meg­rendelheti, ki hazánk történelme iránt csak egy kissé is érdeklődik. Előfizetéseket és megrendelése­ket még mindig elfogad az »Iskolai Szemle« kiadó­­hivatala Csurgón (Somogyvármegye). A magunk ré­széről is ajánljuk e munkát olvasóink figyelmébe. Re­mélhetőleg hazánkban nemcsak a többnyire selejtes füzetes vállalat, hanem a komoly munka is talál még pártolókra és olvasókra. * »1848—49 diki Történelmi Lapok« cím alatt két­­hetenkint megjelenő ké­pes folyóirat indul meg újévkor Ko­lozsvárit. Hivatalos lapja lesz az 1848—49-diki ereklye­­múzeumnak s a honvédegyleteknek. A lapnak feladata lesz egybegyüjteni a nagy napok eseményeire vonatkozó részlete­ket s a még élő honvédek nyilatkozatai alapján kiegészíteni a már megjelent munkákban a hézagokat, tisztázni a téve­déseket sat. A lap minden számának első cikke az esemé­nyek egy-egy nagyobb alakját, színhelyét, vagy műemlékét mutatja be írásban és képben. További rovatai lesznek : az okmánytár, az érdekesebb történeti okmányok egybegyűjté­sére vagy ismertetésére, a 48—49-diki események részletei­nek eredeti leírásai, megjelent munkák ismertetése, mélta­tása, tárca az önvédelmi harc eseményeivel kapcsolatos dol­gokról, levelezések sat. Hivatalos részében az ereklye-muzeum történelmi irat- és ereklye-gyűjteményét s az 1848/9-diki honvédegyletek és honvédek érdekeit fogja szolgálni. A lapot Ruszkó István, a kolozsvári ereklye-muzeum őre ál­lítja össze, előfizetési ára évnegyedre t írt. * Könyvek fiatal leányoknak. Ifjúsági irodal­munkban a serdülő leányoknak való könyvek meglehe­tős gyérek. A Légrády testvérek könyvkiadó-hivatala most egyszerre hármat is adott ki. Mind a három for­dítás angolból, kár hogy egy kis fáradsággal nem magyarították a cselekvényt, a színhelyt és a sze­mélyeket ; a mi leányvilágunknak kicsit nehéz lesz angol nevekhez és viszonyokhoz szokni. A­mi külön­ben a választást illeti, az igen szerencsésnek mond­ható, mert Tytler Ann Frater művei a leány kedély­világához kitűnően alkalmazkodnak s a szívképzés mellett a fantáziának is elég tápot nyújtanak. Sokkal jobbak a vizenyős német munkáknál. A három kötet címe : »Leila otthon«, »Leila Angliában« és »Leila a szigeten«, fordítójuk Tisza Etelka. A színes borí­­tékú, kemény kötésű kötetek ára egyenként egy fo­rint. A szöveget több fametszet díszíti, de a nyomás és általán a kötetek belső kiállítása csinosabb is le­hetne. * Új ipar- és kereskedelmi címtár. Hasznos könyv kiadására hirdet előfizetést az orsz. magyar kir. statisztikái hivatal, mely erre s a népszámlálási adatok felhasználására a kereskedelmi minisztertől nyert megbízást. A munka címe : »Magyarország iparosainak és kereskedőinek cím- és lakjegy­zéke.« A hazai iparnak és kereskedelemnek kétségkívül egyik nélkülözhetetlen segédeszköze lesz e kézikönyv, a­mely hite­les adatok alapján az ország összes ipar- és kereskedelmi vállalatait, nevek, szakok és lakhelyük szerint feltüntetve, magában foglalja, így a gyárosoknak, kereskedőknek és ipa­rosoknak megrendeléseik s áruminta- és egyéb küldemé­nyeik alkalmából, valamint ama hatóságoknak és testületek­nek is, a­melyek a nevezett osztályok érdekeit képviselik és

Next