Fővárosi Lapok 1893. február (32-59. szám)
1893-02-01 / 32. szám
Be fog tehát következni az a természetellenes állapot, ami sehol a világon nincs, hogy az áramlás a fővárosból a vidék felé veszi irányát, nem pedig megfordítva. Be fog következni az, hogy az ország összes tanárai azt a keserű tapasztalatot élik meg, hogy állásukat, viszonyaikat nem ismerik, igazságos és méltányos kérelmüket pedig nem értették meg. Dokumentálva lesz az, hogy Magyarországban a tudomány művelőinek, tanítóinak s majdnem kizárólagos továbbvivőinek munkássága nem a lelkesedésnek, hanem a bárónak munkássága lesz. Tág tér nyílik végre a protekciónak is. A t. képviselő urakhoz fordulunk tehát pártkülönbség nélkül, gyermekeik nevelői és tanítói nevében, méltassák figyelemre a középiskolai tanároknak a sajtó s a közönség által is támogatott azon kívánságát, hogy a tanárok ne rangosztályoztassanak s közöttük rangkülönbséget ne teremtsenek.« FŐVÁROSI LAP( )K. 1893. február hó 1-jével uj előfizetést nyitunk a Fővárosi Lapokra. Előfizetési ár: 1 hóra....................................1.40 Negyedévre.....................4.— Félévre..........................8.— Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük január hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamációhoz, lakóhelyváltozás bejelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalásokhoz egy-egy cimszalagot mellékelni szíveskedjenek. Újdonságok. Budapest, január 31-én. * Napirend: 1893. február 1-én. A belügyminiszter fogad délután 4 órakor. — A horvát-szlavon miniszter fogad i. e. 10—1-ig. — A Kisfaludy-társaság közgyűlése délután 5-kor az akadémiában. — A királyi orvosegyesület közgyűlése esti 6 órakor saját helyiségében. — A magyarhoni földtani társulat közgyűlése délután 5-kor az akadémia kis termében. — A katholikus kör felolvasó estélye saját helyiségében. — Természettudományi estély az ásványtani intézetben esti 6 órakor. — A magyar Tattersall-egylet választmányi ülése esti 10-kor a nemzeti kaszinóban. — Nemzeti muzeum , képtár, nyitva d. e. 9—1-ig Többi tárai megtekinthetők 50 kv. belépti dij mellett. — Országos képtár az akadémiában, d. e. 9—1-ig. — A magyar földrajzi társaság könyvtára esti 5—7-ig az egyetem épületében. * Személyi hírek. Albrecht főherceg, mint Bécsből jelentik, néhány nap óta torokgyulladásban megbetegedett és ágyban kell feküdnie. Lukács Béla kereskedelmi és Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszterek ez évben ismét 1400 frtot utalványoztak a keleti akadémiának, hogy a tavasz folyamán a jelesebb hallgatókat a Keletre tanulmányútra küldhessék. Konfliktus. A székesfőváros tanácsa és a rendőrség között óriási papírpazarlással folyik a jegyzékváltás a fölött, hogy a Duna jegére szabad e hordani a havat vagy sem ? A part mentén kijelölt hólerakodó helyekre már nem fér a kihordott hó, és így a havat a Duna jegére hordatja a köztisztasági hivatal — a rendőrség pedig ezt be akarja tiltani, mert félni lehet tőle, hogy a jég beszakad — s a dolgozó munkásokat baj éri. A jegyzékváltások bevégződéséig azonban a köztisztasági hivatal egyre horhatja oda a havat — úgy gondolkozván, hogy mire azokból a jegyzékváltásokból határozat kerül ki, akkorra a Duna vize már zajlani fog, s a székesfőváros fölött enyhe tavaszi nap fog ragyogni. * Női Harpagon. Ily című minapi hírünk kiegészítésekép írja pozsonyi levelezőnk, hogy az elhunyt özv. Schifbeckc Károlyné egy időben késznek nyilatkozott Trefort Ágost miniszternek 300.000 frtot kölcsönözni a tervezett pozsonyi egyetem fölépítésére. A herceg Esterházy-féle palotán és 40,000 négyszögölnyi parkon kívül, melyet férje számára Ludwig János 50,000 frtért vásárolt meg a csődtömegtől, a szükséges készpénzt oly föltétel alatt akarta a miniszternek rendelkezésére bocsátani, hogy az összeg évenként kisebb összegekben törlesztessék. De mint Trefort Ágost sok terve ez sem valósulhatott. A rossz nyelvek által fukarság hírébe jutott asszony különben már korábban is, míg a kéregetők nem rohanták meg, nem egy jótékony alapítványt tett. A virágvölgyi uj templom számára kamatostul mintegy 25,000 frtot adott, ugyan a városrész temetőjébe díszes kápolnát épitetett, a temetőt 2,000 frtért bekerítette s a sz. Vince-egyletnek és iskolának 300 forintot adott. Férje is, ki nem disznóhajcsár, hanem mészáros volt, 4000 frtos alapítványt tett a polgári kórház javára s itt arcképe is függ. Abból az 50.000 írtból, melyet az özvegy milliomos nő Pozsony városának hagyott Ludwig János, a végrendelet végrehajtója, népkonyhát és menedékházat létesít. * A fővárosi szentszék, mint előre látható volt csakhamar el lesz árasztva a váló felek pőréivel. Az első hónapban, január 1-től a mai napig, 25 fél indította meg váló perét a fővárosi szentszék előtt, úgy, hogy a szentszék tagjai máris elég munkával vannak ellátva. A szentszék első összes ülésén határozatba ment, hogy a váló feleket, a főváros nagy kiterjedésére való tekintetből, első kihallgatásra saját plébániáikra s nem a szentszék elé idézik. A szentszék tagjai négy kisebb tanácsra oszlottak, hogy a beérkező pörök ezek közt kioszthatók legyenek s ilyen módon könnyebb és gyorsabb folyamatot nyerjenek. A már Esztergomban megindított pöröket a hercegprímás csak a legkivételesebb esetekben helyezi át a budapesti szentszékhez. * Egy cselédleány a pápának. Megható levelet kapott ma Mármaros-Szigetről egy magát meg nem nevező, M. A. betűkkel jegyzett cselédleánytól a M. Állam. A hiányos ortográfiában ékesebben szólal meg a derék leánynak vallásos érzéstől áthatott lelke, mintha a legszebb frázisok kíséretében tenné le nagy adományát a gazdag ember a szeretet oltárára. Nagyobb ajándékot alig adhat valaki a szent Atyának, mint ez a leány, aki odaadta azt az egy aranyat, melyet hűsége jutalmául asszonyától kapott. De ő szegény leány, ez az egy arany nem változtathat sorsán, ahelyett, hogy elköltené, inkább a pápa jubileuma ajándékához akarja tenni. * Az ivóvíz javítása ügyében ma délelőtt értekezlet volt, Gerlóczy Károly első alpolgármester elnöklete alatt. Ez alkalommal elfogadták a szakértőül meghívott Wartha Vince műegyetemi tanár ama javaslatát, hogy a szűrt víz vegyi után javíttassék. E munkálat végzése iránt megtették a kellő intézkedést. Elrendelte a bizottság, hogy a m. államvasutak nyugati pályaudvarában levő ama vízvezetéki csapok, melyek a külső nádor utca végén levő kútból nyerik a vizet, elzárassanak és leszereltessenek, mert a víz az egészségre ártalmas minőségű. * A kolera. A bacillusoknak volt anynyi eszük, hogy nem mentek ki sétálni a 22 fokos hidegekben, hanem békén meghúzták magukat valahol a szerecsenutca egy csendes zugában, ahová nem hatott el a székesfőváros tanácsának ama határozata, mely egyszerűen megtiltja nekik a létezést. Békés nyugalomban élték át a fogvacogtató napokat, s most várják a rügy és fő- és székvárosi szemétfakasztó szép tavaszt. De addig is beszéltetnek néha magukról, így ma délelőtt is két beteget szállítottak a barakkórházba. Az új betegek Robert Katalin napszámosnő (Kistemplom utca 7.) Adler Sámuel foglalkozásnélküli (soroksári utca 1.) A beteglétszám most nyolc. A régi betegek közül egy sem halt meg. * Új kórházi orvosok. Ráth Károly főpolgármester az üllői úti új kórházhoz dr. Tolnai Hagymássy Bélát alorvossá, dr. Bassa Ignácot pedig segédorvossá nevezte ki. * Gyászmise az elhunyt hercegprímásért. Simor János elhunyt hercegprímás lelki üdvéért, mint esztergomi tudósítónk írja, e hó 28-án fényes gyászistentiszteletet tartottak. A gyászistentiszteleten a főkáptalan tagjai testületileg jelentek meg. Ott voltak a megboldogult hercegprímás rokonai is. A megboldogult bíboros főpap nyugvóhelyén még mindig ott függ a bíborkalap, amelyet akkor tettek oda, mikor a hercegprímást eltemették. A kalapot tudvalevőleg nem szabad addig eltávolítani, mig magától le nem esik. Már többször megérintették, hogy a leesést siettessék, mert e miatt nem lehet elhelyezni a már régen készen levő nagy értékű emléktáblát, de bizony a kalap csak nem esik le, és így az emléktábla elhelyezésével is várni kell. esetlen, szánni való asszonyból, aki nem tudja szeretni azt, kit a világ törvényei szerint szeretnie kellene, hanem szeret, vergődve, szerencsétlenül szeret mást egész lényét felégető, talán örökre viszonzatlan szerelemmel; ha van ilyen hatalmuk, mely az ilyen szerencsétlen teremtést még vissza tudja adni önmagának, akkor én egy ilyen szerencsétlen asszony egész kétségbeesésével könyörgök önnek: Mentsen meg, ha lehet még! vagy ha nem, adjon valami bizton élő, csendesen, örökre elaltató mérget. Szánjon meg, mindenre kérem! Az orvost bizonyára nem lepte meg, hogy az asszony könyörgön összetett kezének forróságát érezte karján, vállain. A nagyvilági életben elfáradt, végsőig feszített idegzetű asszonyok doktorának volt része ilyen önfeledt, szenvedélyes jelenetekben és azért meg nem moccant egy arcizma sem. Hidegen, szenvtelenül kezdett beszélni. — Talán nem olyan nagyon nehéz az eset, asszonyom. És éppen nem vigasz nélküli. A legközönségesebb esetek egyike: asszonyok, bizonyára a kényszer áldozatai, kik titkon szeretnek, szerelmük ellen küzdenek és ez a folytonos harc önmagukkal, lelkük egyik felének ez a háborúja a másik féllel természetesen beteggé kell, hogy tegye testüket is. De meg lehet gyógyulni ebből is. — Hogyan ? mondja, hogyan ? — kapkodott az asszony tűzrózsás arccal az orvos szavai után. — Néha olyan könnyű lenne a szerelmet semmivé tenni, ha egyáltalán csak egy parányi akaratra lennénk képesek. Akit szeretünk, jónak, tökéletesnek vagyunk hajlandók tartani. Néha olyan könnyű lenne meggyűlölnünk őt közönségessége miatt. Például tudok egy történetet. Egy szép, ragyogón szép asszony halálosan szerelmes lett egy festőbe, míg az, úgy látszott, nem akarta őt megérteni. Az asszonynak elég volt megtudnia, hogy a festő csak azért nem zárta össze előtte karjait, midőn végre feléje omlott, mert egy kitűnő modellre sikerült benne szert tennie. íme, elég volt megtudnia ezt az önzését, haszonlesését annak, kit addig bálványozott, hogy meghidegüljön iránta egyszerre. Talán még gyűlölte is aztán. Hisz a gyűlölet úgyis csak más formájú nyilatkozása ugyanannak a szenvedélynek. Giládyné bámuló szemekkel nézte a férfit, amint előtte ült. Milyen hideg, iszonyú hideg józansággal beszél. Lehetetlen, hogy sejtsen valamit abból, hogy ő, egyedül ő az, ki ennek a nőnek egész lényét oly lázbeteggé teszi. — Én nem vagyok ilyenre képes — mondá aztán száraz ajakkal, összeszoruló torokkal. — Meg kell kisértenie. Én segélyére leszek, mint jó barát is, ha megengedi, feltéve, hogy bizalommal lesz hozzám. Az asszony szemei felvillantak. — Bizalmat, tökéletes bizalmat kíván ? Félredobni mindent, így érti ugye ? Ah, akkor engedjen még egy kevés időt. Mihelyest nem bírom tovább e kint, mindent meg fogok vallani. Megismertetem egész életrajzával ennek a kínzó szerelemnek. Hisz csak így lehet remény ugye a gyógyulásra ? De aztán ne feledje! Ön volt az, ki tökéletes bizalmat kívánt! A doktor lágyan megfogta ismét az asszony kezét, most nem azért, hogy forróságát észlelje, hanem, hogy gyöngéden ajkaihoz emelje azt. Kissé hosszabban, mélyebben is nézett szemeibe, de Giládyné úgy látta, csak a betegét vizsgáló orvos kutató nézése az és nincs benne semmi hév, semmi, ami azt mondaná: Értelek! És mikor magára hagyta őt az orvos azzal, hogy sietnie kell a többi betegeihez, ismét azzal a gyötrő kínnal hanyatlott le a pamlagra, hogy mi lesz ebből a büntető szenvedélyből, mi lesz belőle, kit napról-napra eléget az az emésztő, titkos láng, mely fel nem lángolhat szabadon, féktelen csapkodással. X. Másnap, harmadnap egyforma türelmetlenséggel várta a Szelényi érkezését. Nem jött. Gilády aztán elejtette egyszer beszéd közben, hogy az orvost falura vitték valami nagyon előhaladott stádiumban levő, vén idegbeteg grófnéhoz és talán csak napok múlva tér haza. Az asszony arca minden erőlködése dacára is elárult valami le nem küzdhető nyugtalanságot, türelmetlen várakozást. — Irigylendő ember ez a doktor csakugyan — mondá Gilády az e tárgyról folytatott beszélgetés befejezéséül. — Csupa ideges, szép asszonyokkal dolga és — félőrültekkel. — Engemez melyik osztályába számit a betegeinek? — kérdé az asszony egész hidegen, mintha észre sem vette volna a gúnyolódást. — Bocsánat, nem akartam kellemetlenkedni. 269