Fővárosi Lapok 1893. április (90-118. szám)
1893-04-22 / 110. szám
Templomszentelés. — Az angol kisasszonyok ünnepe. — A budapesti angol kisasszonyok nagy ünnepre készülnek. Vasárnap, április 23-án szentelik fel lipótutcai templomukat, melyet a lefolyt fél év alatt teljesen újjáalakítottak. Az angol kisasszonyok zárdatemploma egyik legrégibb épülete fővárosunknak. A múlt század elején épült a Domokos-szerzetesek számára. II .József a szerzeteseket kiűzvén Magyarországból, zárdájukat a templommal együtt 1787-ben az angol kisasszonyoknak adományozta, akik akkor Vácott laktak, de onnan visszaköltöztek Pestre. A templom egy része a század elején leégett, de újra felépítették. Az 1838-iki árvíz is megviselte, azonban az épület szilárdan megmaradt, míg festése és berendezése megkopott. Az angol kisasszonyok növekvő népszerűségével templomukat is mind előkelőbb közönség kereste föl s szinte közszükségként mutatkozott a templom újjáalakítása. A rend Ernyey Anna főnöknő kezdeményezésére elhatározta a restaurálást, melynek kivitelével Altenbuchner Henrik és Greiner Károly jónevű egyházi műfestőket, mint Jakobey Károly utódait bízta meg. A két festő több mint egy fél év óta dolgozott a templom ornamentális kifestésén és díszítésén, mely igazán művészileg sikerült. A figurális részeket Lohr Ferenc fiatal festőművész festette, aki a kormány költségén Münchenben és Párisban végezte tanulmányait. Lohr teljesen restaurálta a menyezet falfestményeit. Az első menyezeti kép Szt. Domokost ábrázolja, a mint az égi királynőtől megkapja a rózsafüzért. A második kép Szt. Mihályt tünteti fel, a mint a gonosz lelkeket a pokolba veti. A harmadik képen Pius pápa Szt. József oltalmába ajánlja az egyházat. E falfestmények mind művészi alkotások, épp úgy, mint a főoltárkép, mely Szirmai Antal festőművész műve. Becses művészi alkotás a szentély falában levő lourdesi szűz szobra, melyet Petrini nővér, a zárda tagja készített. A templom rendkívül kellemes benyomást tesz barok szilű ékítményeivel és becses műtárgyaival, melyek közül kiválik a hatalmas orgona. A teljesen újjáalakított templom megáldása zárt ajtók mögött április 23-án, vasárnap reggel 8 órakor lesz. Az egyházi szertartást Hornig Károly báró veszprémi püspök fogja végezni, aki a megáldás után 9 órakor ünnepi misén pontifikál. E misénél a közönség számára először nyílik meg a templom. Az ünnepségre a fejedelemasszony egyházi és világi notabilitásaink egész sorát hívta meg. Az új kútszobor. Végre valahára van egy szép közszobra a magyar fővárosnak. Nem monumentális mű, csak kisebb kutszobor, de a maga nemében nagy figyelmet és nagy elismerést érdemlő alkotás. Tegnap óta ott áll a városi Vigadó előtt, azon a helyen, ahol csak az imént még egy nyárspolgár magánkertjébe illő ólomfigura éktelenkedett. Szívemből üdvözlöm a kutszobor művészét: Senyei Károlyt. Üdvözlöm először azért, mert a régi sablonokkal szakított s békét hagyott a jó öreg Neptunnak s vele együtt a tengerek, folyó vizek és patakok sokat zaklatott nagyobb és kisebb istenségeinek. De üdvözlöm még inkább azért, mert nem csak modern, de egyúttal magyar is igyekezett lenni, s megteremtette azt a szoborművet, melyről első pillantásra le lehet olvasni, hogy alkotója csak magyar művész lehetett. Mert Senyei kútszobra csakugyan minden izében magyar szobormű. Magyarok az alakjai, magyar a Méh, mely belőle hozzánk szól. Hogyan — kérdik önök — hát a magyar pajzánkodó gyermekek másformák, mint a franciák, olaszok vagy németek ? Igenis, másformák és Sennyei nagy érdeme abban rejlik, hogy a megkülönböztető faji vonásokat igazsággal és művészettel tudta visszatükröztetni. Örömest látom én a kutszobor két pajzán fickójának erős megfigyeléssel s anatómiai pontossággal mintázott aktját s nagyon gyönyörködöm a kompozíció könnyed, mesterkéletlen és mégis rendkívül szabályos körvonalaiban is , de ami meglep és elragad az mégis a lélek igaz és erőteljes kifejezése. Az a paraszt fickó, ki társát minden tőle kitelhető ravaszsággal meg akarja akadályozni abban, hogy a viz szélén sütkérező kecskebékát elfogja ; ki vékony sugárral vizet csepegtet a fürge állatra, hogy azt a fenyegető veszélyre figyelmeztesse s emellett az ármányos játékhoz csintalanul mosolygó arcot vág: az alföld igazi gyermeke: az a rossz csont, kinek pajzánságában és eleven eszében mindannyian gyönyörködhettünk, ha a Tisza vidékét nemcsak leírásokból ismerjük. — Ennyi elevenséget, ennyi találékonyságot csak a szabadsághoz, függetlenséghez, szókimondáshoz szokott magyar faj gyermekeinél találunk. És a Pista gyerek, akit a művész mintául választott, méltó képviselője ennek a fajnak ! Jól termett, ruganyos izmu, hamis szemű, társai boszantására s ártatlan, tréfákra mindenkor kész kamasz. Most is hogy vigyorog, hogy kevésbbé bátor pajtásának habozását látja, s mindinkább közeledni érzi a pillanatot, midőn a reá várakozó veszélyből hatalmas ugrással kimenekül a szabadságában veszélyeztetett, fürge állat. A művész valóban szerencsés momentumot lesett el, s nemcsak routine-nal, hanem ízléssel is tudta megörökíteni, amit látott. A szobor gondolata jó kedvre hangol mindenkit, s a mintázás, csoportosítás és jellemzés nem közönséges előnyei, a műértőnek szereznek igazi gyönyörűséget. Ez a szobor dísze a magyar fővárosnak, s egyúttal annak bizonyítéka, hogy a modern művészet nálunk a régi sablonok nélkül is megélhet, amint megél Francia- és Olaszországban, hol ilyen feladatok megoldásánál a művészek mindenkor a mindennapi élet tüneményeiből merítenek. Gratulálok Senyei Károlynak,hogy ezt a többé újnak nem mondható doktrínát kútszobrával is megerősítette. És gratulálok Budapest fővárosának is, hogy a tehetséges művésznek alkalmat szolgáltatott ereje bemutatására. A Vigadó tér kis kútszobra többet használ a magyar szobrászat reputációjának, mint azok a bronzóriások, melyek miatt mindig szégyenkeznünk kell, ha egy-egy idegen művész monumentális szoborműveink után kérdezősködik. Senyei szoborcsoportozatát nem kell rejtegetnünk; minden aggály nélkül, bátran rámutathatunk: ime, egy magyar művész magyar szobra! S.Én a Tamás, de gondolata csakhamar átcsapott arra az időre, mikor az ajándékot küldötte. Lassan megfordult, tekintete ráesett a cicával játszadozó gyermekre. — Hogy kinak? — Kérdé olyan hangon, mint a gyakorló téren szokta. A kisfiú állásba csapta magát és bátran mondá: — Hajti Feji. — Ki hozott ide ? — Mika báci. — Miért hozott ide ? — Hogy apákénál tegyek. — Ki mondta ezt neked ? — Anyuka. — Hát ki a te apád ? A gyermek nem felelt. Hanem kis kezét felemelve, némi habozással mutatott reá. A Maris néni mosolygós képe jelent meg az ajtó nyílásában. Az ebédet hozta be. Anélkül, hogy Ferkó mondotta volna neki, tányérkát tett egy székre a gyerek számára is. Ebéd közben a haragos ember rá se nézett; azt se vette észre, mikor a kis fickó az asztalhoz ment tányérkájával. Minthogy semmiképpen nem akarta észrevenni, megszólalt: — Kérek még. Adott neki szó nélkül. Ebéd után egy darabig magában játszogatott a kisfiú. Több ízben kísérletet tett, hogy játékára a sétálgató ember figyelmét oda vonja, de eredménytelenül. Később felkapaszkodott a kanapéra s elaludt. Járkálása közben önkénytelenül rá-rá pillantott az alvó gyermekre, szemébe öttlött a rongyos kis cipő, meg a két gömbölyű kis könyök, amik kedves meztelenséggel fordultak ki a vásott kabátocskából. Este is szó nélkül hagyta, mikor az öreg aszszony ágyat készített a fiúcskának a kanapé sarkába. Nem látta azt a két ragyogó gyermeki szemet, mely a puha ágyacskára esett, milyen mohó gyönyörrel kísérte a Marosa néni mozdulatait. És hogyan sietett lehányni magáról apró rongyait, mikor Marosa néni egyet cuppantva szájával, azt mondta: no szivecském, készen van. Nem látta, milyen kényeskedő örömmel ült fel a pompás ágyban és csepp kezeit összetette. Csak a vékony hangocskát hallotta: »Jó éjszakát kívánok apukámnak, anyukámnak, mindenkinek.« Erre morgott valamit. De inkább csak azért, mivel az öregasszony még bent volt, így telt el egy pár nap. Ferike tanulmányi kirándulásokat tett az udvaron. Csakhamar benső barátságot kötött a tyúkokkal, az ödöngő libákkal. Bizalmas lábra szeretett volna helyezkedni a vén gúnárral is, de ez a kísérlete balul ütött ki. A harcias, zord gúnár csúfosan megkergette; a piros kis sapka egyfelé, a darabka kenyér másfelé repült, amint csepp termete elnyúlott a földön. Az ismeretszerzés vágya vezette a tyukólhoz is. Hol lakhatnak a tyuk anyókák, meg a kevély kakas ? Milyen keskeny, csinoska létrán járogattak fel a házukba. Mert ne kukkantanak be oda. Marcsa néni ép akkor nyitotta ki a konyha ajtaját, mikor a kis tanulmányozó a keskeny lajtorjáról lepottyant. Lelkendezve futott hozzá, de a gyerek szike talpra szökött s egy kissé félre álló szájjal mutatott a lajtorjára: »Megfordult.« Az apró kalandok, balesetek egyre szaporodtak a nélkül, hogy Ferkó egyet is megtudott volna. Hanem azt a jókora véres csikót a kis fickó képén már nem lehetett eltakarni. Ferkó kérdőleg nézett a gyerekre, meg az öreg asszonyra. — A nagy kandúr, lelkem — világosította fel Marcsa néni a néma kérdést. — Nagyon eleven fiúcska, szívem, de ez nem baj. Ilyen volt az én Jánoskám is, mintha csak őt látnám. Öt éves korában vette el tőlem a jó isten... Köténye sarkát nyomkodta a szeméhez. Ferkó nem szólt semmit. De már a néma kérdés is némi érdeklődésre mutatott. Egy reggel, pipaszó mellett sétálgatva a szobában, megállóit az alvó gyermek felett. Piros 940 Újdonságok. Budapest, 1393. április 21. * Napirend, 1893. ápril 22.: A horvát miniszter fogad d. e. 10 órától d. u. 2-ig. — A magyar néprajzi társaság közgyűlése az Akadémiában délután 5 órakor. — A magyar paedagógiai társaság felolvasó ülése az Akadémiában délután 5 órakor. — A honvédszobor-bizottság ülése délután 5-kor az uj városházán. — Az 1848/49-diki szabadságharc ereklyemuzeuma (Károly-körut 3. sz.), reggeli 9—1-ig látható. — A magyar jogászegylet teljes ülése esti 6-kor az ügyvédi kamara helyiségében. — Nemzeti múzeum, képtár, nyitva d. e. 9—1-ig. Többi tárai megtekinthetők 50 kr. belépti díj mellett. — Technológiai iparmúzeum zárva. * Személyi hírek. Adolf luxemburgi nagyherceg esküvője junius hónap 3-án lesz a Zell am See mellett levő Fischhornban. A nagyhercegi pár Luxemburgba junius végén fog bevonulni. A nászünnepséget a legszűkebb családi körben tartják meg. — Pidszky Ferenc, mint örömmel értesülünk, betegségéből már annyira felépült, hogy nemcsak szabad látogatásokat fogadnia, de sőt szívesen is veszi, ha jó barátai és ismerősei — kik betegsége alatt nem látogathatták — a délutáni órákban fölkeresik. — Csuszka György kalocsai érsek, tegnapelőtt visszaérkezett Budapestre. — Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszter ezentúl minden szerdán délután 4 órakor fogad. A holnapi kihallgatás elmarad. A főpapi tanácskozások, melyeket a legutóbbi püspöki konferencia részben április, részben május havára tűzött ki, a prímás ellen elkövetett merénylet miatt szenvednek halasztást. Húsvét után kellett volna összeülnie a kongruaügy tárgyalására a püspökökből és káptalani kiküldöttekből álló konferenciának, most azonban bizonytalan időre elhalasztották. A május elejére kitűzött, harmadik püspöki konferencia összeülésének ideje sincs még végleg megállapítva s május elején bajosan is tartható meg, mert a hercegprímás római útját — a zarándoklat miatt — tovább nem halaszthatja. Vaszary ugyan a konzisztórium idejére akart Rómába utazni, azonban a tavaszi konzisztórium összeülése utóbb bizonytal