Fővárosi Lapok 1894. február (32-59. szám)
1894-02-15 / 46. szám
s kezdi működését. A pályaműveket a műcsarnokban állítják közszemlére. * A nemzeti múzeum régiségtárában már megkezdték a nagy rendezési munkálatokat s a tisztogatást. Az egész tárt újonnan rendezik, ami igen nagy fáradsággal jár. A régiségtár zárva marad március 15-éig, s ez idő alatt, mint már említettük helyette kedden és pénteken az ásványtár lesz nyitva. * Értekezlet a millenium ügyében. Az Otthon írók és hírlapírók köre f. hó 1- án (pénteken), délután 4 órakor saját helyiségében (VIII . Kerepesi út 9/B) nyilvános értekezletet tart, melynek tárgya: A millenium megünneplésének tervezete. Előadó dr. Borovszky Samu. Az Otthon elnöksége az értekezletre nemcsak a kör tagjait, de az ügy iránt érdeklődőket is ezennel meghívja. * Az elemi iskolai tankönyvek revíziója. Rózsavölgyi Gyula tanácsos, mint a főváros közoktatási ügyosztályának vezetője, ma délután értekezletre hívta össze a fő- és székváros elemi iskoláinak öszszes igazgatóit, hogy eszmecserét folytassanak amaz eljárás módozatai felett, amely a tankönyvek revíziójánál követendő lenne. Előadó Faller Ferenc tanácsjegyző volt. Az elnök bejelentette, hogy az ő terve szerint az összes igazgatók úgy a saját, mint a vezetésük alatt álló tantestületek praxisában észlelt hiányokat hozzá, mint az ügyosztály vezetőjéhez jelentsék be. Az ügyosztály aztán az így beérkezett megjegyzéseket csoportosítja s aztán szakértőkből álló szűkebb körű értekezlet elé terjeszti. Végül, a közoktatásügyi bizottság véleményezése után, a tanácshoz intéznek előterjesztést. Rózsavölgyi Gyula tanácsos eme tervét, Vajdafi, Gusztáv és Janny József igazgatók hozzászólása után, általános helyesléssel elfogadták.J . Baross Gábor apja. A volt kereskedelmi miniszternek, Baross Gábornak apja, bellusi Baross Antal, Trencsén megye törvényhatósági bizottságának tagja, nyugalmazott királyi járásbíró, 76 éves korában, e hónap 12-én illaván meghalt. Az elhunytról a család a következő gyászjelentést adta ki: Özvegy Baross Antalné született Pongrácz Natália, Kovács Józsefné szül. Baross Mária, Baross Jusztin, nemkülönben özvegy Baross Gáborné szül. Sipeky Karola, Gábor és Karola gyermekeivel, Baross Jusztinná született Szilvay Hennik és Kovács József, mélyen megszomorodott szívvel tudatják a felejthetlen férj, illetőleg atyjuk, apjuk és nagyatyjuk, bellusi Baross Antal vármegyei bizottsági tagnak, nyugalmazott királyi járásbirónak hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos fölvétele után, életének 76-dik, boldog házasságának 48-dik évében, folyó évi február hó 12-én végelgyengülés folytán bekövetkezett gyászos elhunytét. A boldogultnak hilt tetemei február hó 14-én délután 3 órakor fognak a római katholikus anyaszentegyház szertartásai szerint az illavai temetőben eltemettetni. Az engesztelő szentmise-áldozatok február hó 15-én reggeli 9 órakor fognak az illavai plébánia-templomban az Urnák bemutattatni. Illaván, 1894. évi február hó 12-én. Béke hamvaira ! * Egy kir. táblabiró búcsúja. Pozsonyban — mint levelezőnk írja — Zahár Emil kir. táblabirót, kit az igazságügyminiszter a kúriához nevezett ki, fényes bankettel búcsúztatták a kir. tábla bírái és tisztviselői. A »Magyar király«fogadóban volt az ötven terítékű lakoma s ezen Lehoczky Kálmán elnök mondta az első felköszöntőt, éltetve a távozót. * Belgium legnagyobb szövőgyára, a clisoni, mint táviratilag jelentik, leégett. A tűz munka közben ütött ki, a gyárban ép 1500 munkás dolgozott, akik valamennyien a legnagyobb rémülettel menekültek, úgy hogy sokan az emeletek ablakaiból ugráltak le. Hogy a munkások között történt-e szerencsétlenség, mindeddig nem tudják. 100,000 csomag gyapot és 8 gyárépület elpusztult. A kár mintegy 6 millió frank. * Hol az igazság ? A pozsonymegyei Ottóvölgye jegyzőjét, Füzek Lajost, szerette és tisztelte az egész környék. Egy nap mégis azzal gyanúsították, hogy meghamisította az adókönyveket. Azonnal felfüggesztették állásától s az államügyész vizsgálat alá fogta Azonban kitűnt, hogy csupán 22 frt 51 ki a különbözet a kifogásolt adókönyvekben. Most végre az is kitűnt, hogy a vád nem volt alapos és az ügyészség vissza is vonta a vádat és Füzér Lajos elégtételt kapott. Igen ám, de Ottóvölgyén azóta rég más jegyző élvezi állása előnyeit, míg az ártatlanul üldözött ember kenyér nélkül maradt. * Magyar mérnök öngyilkossága Laibachban. Schwing Károly budapesti harminc éves, nős mérnök, aki a déli vaspályatársaság alkalmazottja volt, Laibachban e hónap 10-én öngyilkosságot követett el.Schwing, aki már több év óta töltötte be helyét, most harmadéve nősült s a legkedvezőbb viszonyok között élt. Négy hónappal ezelőtt kis leánya született. Rendes állomáshelye Bozen volt, honnan február elsején helyezték át Laibachba. Schwing Károlyon az utóbbi időben elmezavar jelei mutatkoztak és családja felügyelet alatt tartotta. Egy őrizetlen percben borotvával kettémetszette a torkát s mire észrevették, elvérzett. Felesége kívánságára a halottat Budapestre hozták. Temetése ma délután volt a kerepesi úti temetőben. * Miért titkolják a nevet ? Hivatalos értesítés érkezett a határszéli Tullából, hogy ott egy előkelőn öltözött úr beleugrott a Dunába. Az illető 39 éves és aki megtalálja a holttestét, az 10 frt jutalmat kap. Feltűnő, hogy az értesítés a pontos személyleírás mellett csupán H. S dr.-nak nevezi az öngyilkost. * A foot-ball. Abban a rendkívül üdvös mozgalomban, mely a labdajátékokat kívánja érettebb ifjúságunknál meghonosítani, jelentékeny szerepet játszik a foot-ball — rugdaló — terjesztése is. Ez az angol, illetőleg amerikai labdajáték kétségkívül egyike a legérdekesebbeknek, de alig van a játékok között olyan, mely annyi veszedelemmel járna, mint épen ez. Egy kimutatás szerint abban a rendkívül erőszakos, szinte brutális küzdelemben, mely a rugdalójátszmákat eldönti, olyan heves, fékevesztett küzdelem, dulakodás, birkózás szokott kifejlődni, hogy szinte lehetetlen, hogy a játszók gomolyagában lábtörés, karficam, sőt esetleg nagyobb szerencsétlenség is ne történjék. Egy statisztikai kimutatás szerint a legutóbbi 3 év alatt Angliában 73 haláleset történt a football-játék következtében, (azonfelül megsebesültek vagy nyomorékká váltak összesen 437-en), ami csakugyan elegendő lehet arra, hogy nálunk ezt a játékot meghonosítani ne engedjük. Elvégre van még nagyon sok más, kevésbbé veszedelmes külföldi és honi labdajáték, mely egyáltalán nem veszedelmes, s azok megtanulása és kultiválása nálunk tökéletesen megfelel a célnak a football nélkül is. Mint a »Times« írja, tegnapelőtt halt meg Portsmouthban egy Richmond nevű tiszthelyettes, akit egy játszótársa véletlenül a football folyamán úgy megrúgott, hogy azonnal elájult s néhány óra múlva a kórházban meghalt. * Rövid hirek. Kanyaró-járvány. A pozsonymegyei Baka községben — mint levelezőnk írja — erősen dühöng a kanyaró s e miatt a hatóság sürgősen bezáratta az iskolákat. — Vihar. Mint Stockholmból távírják, Svédországban a vasárnap óta dühöngő vihar több helyen tetemes kárt, sőt áradásokat is okozott. Embereken esett szerencsétlenségről eddig nem érkezett hír. — Megfagyott gyermek Ma reggel Újpesten, a nyár utcában épülő kórházhoz közel egy gödörben egy 5—6 évesnek látszó leánygyermeket találtak megfagyva. A gonosz szivű anya kinyomozására a rendőrség megtette az intézkedéseket, mert valószínűnek látszik, hogy a gyermeket valaki szándékosan tette ki. A VÍZ helyett marólag Frühbauer Margit, Frühbauer János gyári munkásnak éves leánykája, szüleinek Uka utca 11. sz. a. lévő lakásán ma reggel viz helyett maró lúgot ivott és rövid kínlódás után meghalt. A Borrics-féle eckendorfi (északnémetországi) nemesbirtokok központi igazgatósága ezennel közhírré teszi, hogy a kitűnőnek bizonyult eredeti eckendorfi takarmány-répamagjának kizárólagos és egyedüli eladását Ausztria-Magyarország részére Mauthner Ödön budapesti magkereskedőcégre ruházta és ennélfogva csakis ezen cég képes az originális eckendorfi takarmány-répamagot szállítani. 383 IRODALOM. Füst. (Novellák és képek, irta Morgenstern Gusztáv. Budapest, 1894. Légrády- testvérek.) Amióta Turgenyev Füstnek nevezte az életet és pesszimista tételét egy híressé vált regényében demonstrálta, nem egy kezdő iró a Turgenyev szemüvegén át nézi a világot. Morgenstern Gusztáv sokkal gondolkodóbb író, semhogy célzatosan ne választotta volna a Füst címet novellái és képei gyűjteményének. Kötetében nem egy helyütt érezteti, hogy nem sokra tartja az életet. Ám azért szigorú rendszerességet nem csinál a pesszimizmusából. Valami határozott irány, erősebb írói individualitás sem szól hozzánk a könyvéből. Inkább a tarkaságával, ellenmondásaival, szellemességével kelt érdeket. A huszonegy prózai darab közt van erősen naturalisztikus rajz-féle, van romantikus bohóság, van egyszerű, érzelmes idilli kép, van speciális probléma-fejtegetés és van egy csomó igénytelen apróság. De mindegyik a hivatott irót, az érző embert és derék megfigyelőt mutatja. A könyv előtt szentimentális hangú előszó olvasható, melyet (hogy a szerzőnek egy szavát használjam) »pirinkó« maliciával is igen mulatságosan ki lehetne figurázni. Ebben az előszóban Morgenstern a »tiszteletreméltó kritika« véleményét kívánja kötetéről. Nos hát, a bírálatom rá akar szolgálni erre a »tiszteletreméltó« titulusra s azért minél nagyobb őszinteségre és pártatlanságra törekszem, mert a Füst teljesen méltó arra, hogy komolyan vegyék. A szerző, mint német író, már sikereket is aratott s mindenesetre dicséretes dolog, hogy magyar ember létére, magyar író akar lenni. Légrády Károly, aki visszahívta hazájába, nem is vall szégyent vele. De minden elismerés, mely ez elbeszélő művecskékről szól, tisztán csak a felfogást, a jellemzést, a kompozíciót illeti, míg a stílnek, a magyarságnak nem juthat elég gáncs. A gyűjtemény egyes darabjai közt érték dolgában nagy a különbség. Egyiknek-másiknak a tárgya olyan, hogy tán meg se érdemelte a megírást, mint a Két fiú, a Semmiért, aztán A herceg kolostorba készül, továbbá A műkirakat előtt és A lakodalom címnek. Képnek kép mindegyik, de hát a piktor sem állít ám ki minden vázlatot, tanulmányt. S ha már kiállításra szánja, újra előveszi és kidolgozza. Sok író nem válogatós a tárgyaiban, de nagy különbség, hogy a napi érdekű hírlapban vagy komolyabb igényű kötetben bocsátja-e nyilvánosságra ? Morgenstern keresi a humort, a komikumot, de nem gyakran találja meg. A szatira nála egészségesebb. Milyen mulattató lehetne a Barátom feje című rajz, ha azt Sipulusz irta volna meg! Egy ember kopaszsága miatt elveszíti a menyasszonyát s ez a szerencsétlensége válik legnagyobb szerencséjévé. Ezt a jó humoreszket élvezhetetlenné teszik a stilbeli ízléstelenségek. Sok eredetiség nyilvánul A két én címü rajzban, mely egy keletkező nagyzási hóbortot lélektani vonásokkal mutat be. A Filozófus címü ügyes, bár kissé elnyújtott drámai kép, egy férj felsülését és kigyógyítását tünteti föl. Néha hihetetlen adomát ereszt hosszú lére a szerző, mint A Kulcs címü novelettében. Ilyen hihetetlen történet A milói Venus is, melyben Köd Ferenc szívbajos katona beleszeret a görög istenasszony mellszobrába s azt hiszi róla, hogy az a Tündér Hona, a kinek az áldozatja is lesz igen fura módon. Ügyes a mindvégig groteszk modorban irt Titania. Az óriás hölgy beleszeret a cingár lövökirályba s bánatában úgy hal meg, hogy arcra fekszik s mert roppant kövérsége miatt meg nem mozdulhat, megfulad. Hihetetlen ez is, de az ember érzi az iró bolondos kedvét és mulat vele együtt. Pikáns és naturalisztikus, érdekfeszitő és mesterkélt A nászúton című kaland elbeszélése. De legjobb, sőt igazán jó novellák a Vissza, továbbá a Holt címűek, melyeknek realizmusa erőteljes, a problémája pedig érdekes. Ragyogó leírású és pompás előadása a Jéza című romantikus mese, s hogy a kötet gyöngyét emeljem ki, olvassátok el A ló című novellát. Egy huszár gavallér elzüllését szebben és igazabban alig írhatná meg valaki az újabb irodalomban. Ebben az elbeszélésben a stíl is magyaros. De a többi rajzban és novellában ! Sokszor igazán azt hiszi az ember, hogy rosszul fordított német munkát olvas. Morgenstern nincs tisztában azzal, hogy a magyar ember nem ismer »hajak«-at, csupán »haj«-at. Egy helyütt helyesen is használja az egyes számot, de utána teszi mindjárt, hogy »fésülgettem őket.« Majd meg azt mondja : »a cudar madárfiak elhagyónak, s kimenőnek» t. i. kihullott a haja. S milyen furcsa fölfedezés a következő : »A fejemen naponkint nagyobb csend és magányosság lett,« sőt kopaszságát »lombtalanságnak is nevezi. A Maros folyóról már sok mindent mondhat, de hogy »elhízott« volna, azt magyar ember eddig nem merte megkockáztatni róla s tán a jövőben sem meri. A lőporos-tornyot »lőportorony «nak, a rejtekhelyet, »rejthely«-nek, a virágbokrétát, »virágcsokor«-nak nevezi a szerző. Baj az is, hogy Morgenstern még nem ismeri a magyar szavak muance-ait. Nem egyszer mosolyt kelt, amikor a legzsírosabb népies kifejezést használja, sőt magyaros akarván lenni minden áron, ott is alkalmaz ilyen mokra szót, ahol az ember nem is várná. A szalonnai finomságokkép eredeti módon összevegyül a jóizűnek nevezett parasztsággal. Akár csak az ylang-ylang vagy chipre a báránybőr-kucsma meg a bekecs illatával egyesülne ... A nuance ! Hát bizony nehéz is ezt megtanulni, elsajátítani, vagy ha elfelejtette az ember, újra a vérünkbe beleoltani. Lám a sör igen becsületes ital, de azért nem írnám róla, hogy valaki, »néhány korty sziveresítőt vett magához« belőle. Morgenstern írótársunk barátjának szokása, hogy ujjaivalmenyasszonyai hajfürtjei közt