Fővárosi Lapok 1894. április (90-119. szám)

1894-04-01 / 90. szám

után a temetkező vállalat házi tisztjei s utánuk a koszorús kocsik haladtak, szebbnél-szebb koszorúk­kal. A koszorús kocsik mögött haladt a két halot­tas kocsi. Az első kocsin volt Kossuth Lajosné, a másodikon Kossuth Vilma. A koporsót óriás koszo­rúk borították, melyeket a főváros, a függetlenségi párt és a hölgyek helyeztek a koporsókra. A Kos­­suth-család tagjai gyászkocsin követték az elhuny­takat. A menet a király-utcán, a kör­uton, a Ke­­repesi-úton és a temető-uton át ment ki a teme­tőbe. Az utakat teljesen ellepte a közönség. Az elvonulás alkalmával a legnagyobb rend uralko­dott. A nők hangosan zokogtak, mikor a koporsó­kat mellettük elvitték. A férfiak kalapot emeltek a menet elvonulása alatt. Tizenkét óra felé járt az idő, amikor a menet a köztemető-útra ért. Az után, különösen a temető kapuinál ezer és ezer ember tolongott és igyeke­zett a temetőbe jutni, de hiába. A temető kapui zárva voltak. Csak azokat bocsátották be, akiknek belépőjegyük volt. Amikor a menet az első kapu­hoz ért, megszólalt a temető kápolnájának kis ha­rangja s ennek hangjai mellett fordult be a máso­dik kapun a menet. A sir körül árbocokra vont gyászlobogókat lengetett a szél. A térséget körül a rendőrség tar­totta elzárva. A sírbolt lábainál emelvény volt a család tagjai számára, de a Kossuth-testvérek a sír mellé álltak. Mielőtt a menet megérkezett volna, Lechner Lajos középítési igazgató a temető igaz­gatójával még egyszer megvizsgáltatta a sírboltot. A két koporsót a kocsiról a sír jobboldalán felállított két ravatalra helyezték. Kossuth Lajos­­né ravatala fekete bársony és lambrequinnal, Kos­suth Vilmáé pedig kék bársonynyal volt díszítve. A koporsó fejénél állott Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos, Ruttkayné, Meszlényi Lajos országgyűlési képviselő, az Ambrózovics-család. A koporsók lába­inál Gerlóczy Károly első alpolgármester, Márkus József alpolgármester, Háberb­auer János fővárosi tanácsnok, Lechner Lajos középítési igazgató, gróf Károlyi Gábor. A sok küldöttség a Deák-uton, a függetlenségi nők deputációja pedig a sir körül félkörben állott fel. Stieber Vince terézvárosi apátplébános ezután felszentelte a sirt, beszentelte a koporsókat s rövid imát mondott. Az egyházi szertartás befejeztével Lamach Ludovika mondott beszédet Asboth Ilona helyett, aki hirtelen rosszul lett. Beszédje végén a holtak emlékére kérte a két Kossuth-testvért, hogy maradjanak itthon. Ezután leeresztették a koporsókat a sírbolt­ba s fölébe helyezték a követ. A család a temető­ből a múzeumba ment Kossuth Lajos ravatalához. A­mikor már mindenki elment, a monstre­­deputáció letérdelt a sír körül és csendesen imád­kozott. Pest megye gyásza. Az ország első vármegyéje, Kossuth Lajos küzdelmeinek egyik főtere, ma ünnepi közgyűlést tartott, hogy fájdalmát fejezze ki a hazát ért nagy csapás fölött és kegyeletét fejezze ki a nagy ha­lott emléke iránt. Pest megye díszterme teljesen megtelt feketeruhás bizottsági tagokkal. A vár­­megye hajdúi kivont karddal, mellükön széles gyászszalaggal álltak őrt a bejáratoknál. Magát a dísztermet is gyászba öltöztették. A márványemel­­vényt fekete posztóval vonták be. Az első asztal­soron feküdt Pestmegye díszes koszorúja, amely­nek nemzetiszin szalagján ez a felirat volt: Pest-Pilis-Solt és Kiskunvármegye — egykori Lövet­jének. Mellette Pestmegyének 1809-ből való zászlója, melynek kék selymén aranybetüs jelmondatok s egy másik zászló, melynek két oldalán a Szűz Má­riának, Magyarország védasszonyának festett képe van. Ott volt Vác város koszorúja is, Vác szabad királyi város díszpolgárának és volt országgyűlési­­képviselőjének felirattal. Beniczky Ferenc főispán tizenegy órakor a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt bizottsági közgyűlés! Több bizottsági tag megkeresett aziránt, hogy azon mély gyász indokából, mely a magyar nemzetet Kossuth Lajos halálával sújtotta, rendkívüli köz­gyűlést hívjak össze. Szives készséggel tettem eleget a kívánságnak s a közgyűlést a mai napra hívtam össze. Mert midőn a magyar nemzet minden fia, párt­különbség nélkül ad kifejezést fájó érzelmeinek, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönsége nem zárkózhatik el kegyeletének nyilvánítása elől. Nem teheti ezt az a vármegye, melynek ülés­termében érlelődtek meg egykor a 48-ban érvényre jutott nagy eszmék s melynek karai és rendei 47-ben Kossuth Lajost nagy lelkesedéssel választották meg követükké. Tisztelt közgyűlés! Midőn ma egy vármegye közönsége összejött, hogy Kossuth Lajos elhalálo­zása fölött kifejezést adjon fájdalmas gyászának, kötelességemnek tartom én is leróni kegyeletem adó­ját a nagy halott iránt. Nem tartom a mai közgyű­lést alkalmasnak arra, hogy századunk e kimagasló alakjának nagy alkotásait felsoroljam, ismeretesek ezek széles e hazában, de annak határain túl is. Egyet azonban szükségesnek tartok felemlíteni, azt, hogy a 48 diki törvények megalkotásában őt illeti az oroszlánrész is, hazánk bölcse, Deák Ferenc is a 48-diki alkotásokból kiindulva, létesítette a jog­folytonosság alapján a 67-es kiegyezést, s országunk ma is ezen alapon állva, örvend a minden téren mutatkozó haladásnak és fölvirágzásnak. Oly tények ezek, melyeket átérez e hazában mindenki. És hogy e tények megvalósíthatók lettek, annak alapját Kossuth Lajos működésében találjuk. A­midőn ezekről a jelen szomorú alkalommal megemlékezni óhajtottam, végezetül azon forró imá­val fordulok a Mindenhatóhoz, hogy szeretett hazánk sorsának elintézésében mindenkor egyesítve lássuk Kossuth Lajos lángoló hazaszeretetét Deák Ferenc bölcseségével. Az egész közönség mély csendben, állva hallgatta a beszédet. Utána Földváry Mihály alispán szólalt fel és mélyen megindulva a követ­kezőket mondta: Tisztelt közgyűlés! Soha fájdalmasabb kötelességet nem teljesítettem, mint e pillanatban. Érzem gyengeségemet, hogy nem vagyok képes kellőkép tolmácsolni azt, mit szivem érez ! Kossuth Lajos meghalt! Örökre átköltözött a férfiú, ki minden ha hazájának élt s értté szenvedett. Emlékezete örökre bevésve van hálás nemzetének szivébe. Most, amidőn a nagy száműzött, kit a sors meg­fosztott attól, hogy imádott hazáját ismét láthassa, most itt nyugszik gyászos ravatalon, fejezzük ki méltólag gyászunkat hozzá s méltólag e nagy tes­tülethez. Őt mihozzánk a régmúltban szoros kapcsok fűzték s büszkén emlékezünk rá, hogy ő, mint a vár­megye követe ragadta kezébe a vezérzászlót s ve­zette diadalra a szabadelvű eszméket! Azon kevesek közé tartozom, kik itt e teremben hallhatták az ő varázserővel biró szónoklatát. Az ö dicsőségének su­garai fényt vetettek e megyére is. A hálás kegyelet­től vezéreltetve, de egy imént tartott értekezlet megbízásából is bátor vagyok egy határozati javas­latot benyújtani, kérve, hogy azt egyhangúlag elfo­gadni kegyeskedjenek. Ezt a gyászos napot ne zavarja semmi vitat­kozás ! A határozati javaslat a következő: 1. Kossuth Lajos elhunyta felett a tör­vényhatóság legmélyebb fájdalmának jegyző­könyvileg ad kifejezést. 2. Az elhunyt fiaihoz részvétiratot intéz. 3. A vármegye levelein 30 napig gyász­pecsétet használ. 4. Kossuth Lajos szobrára szabad rendel­kezési gyűjtést indit. 5. A nagy halott ravatalára a turini ko­szorún kívül még egy koszorút helyez Egy­kori követének felirattal. 6. Kossuth Lajos arcképét lefesteti a vár­­megye részére s ennek kivitelével az alispán elnöklete alatt Harkányi Frigyes, Blaskovich Ernő, Gullner Gyula, Szemere Huba, Holló Lajos, báró Prónay Dezső és Tahy Lajos ta­gokból álló bizottságot küld ki. 7. Amennyiben a vármegye kegyeleté­nek még más irányban is kifejezést kívánna adni, eziránt a közelebbi közgyűlésen fog ha­tározni. 8. A temetésen testületileg vesz részt a vármegye. Az indítványokat egyhangúlag elfogadták és ezután a temetésen való részvétel módozatait megbeszélték. A közgyűlés végül Földváry alispán indít­ványára elhatározta, hogy a szép elnöki meg­nyitót egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtatója é­­s a főispánnak e beszédért köszönetet mond-Ezzel a közgyűlés véget ért. Régi 48 as képviselők a temetésen. Ivánka Zsigmond, mint a még életben levő 1848/49 diki országgyűlés tagjai között a legidősebb­nek fölhívására összegyűlvén, a megjelentek közösen elhatározták, hogy hazafiai kötelességüknek tartják volt nagy hazánkfia és képviselő­társuk, Kossuth Lajos ravatalára közös koszorút helyezni. Személyesen megjelentek a következők: Ivánka Zsigmond 78 éves, Ujfalussy Lajos 78 éves, Kálóczy La­jos 75 éves, Osztrovszky József 75 éves, Fekete Lajos 73 éves, Pap Mór 70 éves. Levélben ezen határozathoz eleve hozzájárulásukat jelentették: Horváth Boldizsár, Gosztonyi János, Frideczky Lajos, Halassy Ede, Bittó István. Úgy a személyesen megjelentek, mint a levélban tudósítók nevében közös koszorút tettek a ravatalra, annyi szalaggal, ahányan a koszorúra adakoztak. A sza­lagokon rajta van az illető képviselők neve. Azonkívül Sambéry Imre, mint a volt honvédelmi bizottmány még élő tagja, külön koszorú elhelyezésével fejezte ki a közös hazai gyászban való részvételét. Sajnálattal tapasztalhattuk, hogy a helyben és a közel vidéken élő 1848 /49-diki képviselők közül Pulszky Ferenc, Tóth Lőrinc, Zichy Antal, Perczel Mór és Perczel Miklós, Dániel Pál és többen sem személye­sen, sem levél által nem jelentkeztek, bizonyosan azért, mert a felhívás kikerülte figyelmüket. Az értekezleten résztvevők a temetésen a jelen­legi képviselőkkel felváltva viszik Kossuth Lajos ko­porsójának szalagjait. 777 A Kossuth-család Budapesten, Budapest, március 31. A Kossuth-család tudvalevőleg a főváros vendége s a Hungária első emeletén van szállva. A tegnapi gyászszertartás után Gerlóczy Károly polgármester kisérte a családot a szállodába. A fogadó előtt a polgárőrség rendező bizottsága fo­gadta őket s Haberhauer városi tanácsnok rövid üdvözlő beszéde után Iilies, a szálló igazgatója lakosztályukba vezette fel a főváros vendégeit. Ruttkayné az első emeleti 10. számú szobát fog­lalja el, melynek ablakaiból felséges kilátás nyílik a Dunára és a budai hegyekre. A kis íróasztalon, gyászszegélyü levélpapírok és borítékok mellett egy fekete selyemzacskó ötlik szemünkbe s rajta e felirat: Kossuth Lajosnak szülőföldje,­­ Monok. A szülőföld apró darabos földje van e zacskóban. Ruttkayné szobájából a szárnyas ajtó Kos­suth Ferenc szobájába nyílik, melynek száma 11; bútorzata mint a Ruttkaynéé, két ruhaszekrény, acélszürke selyemgarnitúra, olvasó- és íróasztal s két ágy. Kossuth Ferenc szobájából nyílik a 12-dik számú közös kis sarokterem. Ablakai a Dunára és a Kishid-utcára nyílnak; főbb bútorzata a garni­túra, egy konzoltükör és az íróasztal. Az asztalon pompás virágbokréták pompáznak kisebb-nagyobb vázákban, köztük egy illatos ibolyabokréta, rózsa­színű szalagján Tvordy nővérek felirattal. De Ge­­rando Antoninának három bokrétáját láttuk a többi közt, mindegyik mellett egy-egy gyászsze­­gélyű névjegy pár sor írással. A sarokban álló Író­asztalon több távirat, fölötte pedig Kossuth La­josnak gyászfátyollal bevont arcképe tűnik sze­münkbe. A szalonból az előszobába jutunk. Itt dol­gozik a Kossuth-testvérek ideiglenes titkára, Bu­­zay Károly, kit a fővárosi tanács rendelt ki mel­léjük. A világ minden tájáról tömegesen érkező részvéttáviratokra válaszolni a főfeladata. Az előszobából Lician urnak, Kossuth Lajos Tódor barátjának szobájába lépünk. Kicsiny, egy ablakos szoba ez, kilátással a kishid-utcára. E mel­lett Gunszt Bertalan magánhivatalnok szobája esik és csak ezután következik a Kossuth Lajos Tódoré, hasonlóan a kishid-utcára nyíló ablakok­kal. Ezenkívül a család rendelkezésére van bo­csátva a szálló első emeleti nagyterme a küldött­ségek fogadására, melyek köz­ül már a következők vannak bejelentve. A függetlenségi párt küldöttsége (fogadják hétfőn délelőtt). Szegvár küldöttsége. A miskolci ipartestület és Pozsony város közönsége 12 tagú küldöttsé­gének fogadási ideje még eddig nincs megál­lapítva. Ruttkayné ma délután 3 órakor fogadta Schwarz Bélát, ki a családnak régi ismerőse s mtk jött meg Bécsből.

Next