Fővárosi Lapok 1894. április (90-119. szám)
1894-04-01 / 90. szám
után a temetkező vállalat házi tisztjei s utánuk a koszorús kocsik haladtak, szebbnél-szebb koszorúkkal. A koszorús kocsik mögött haladt a két halottas kocsi. Az első kocsin volt Kossuth Lajosné, a másodikon Kossuth Vilma. A koporsót óriás koszorúk borították, melyeket a főváros, a függetlenségi párt és a hölgyek helyeztek a koporsókra. A Kossuth-család tagjai gyászkocsin követték az elhunytakat. A menet a király-utcán, a köruton, a Kerepesi-úton és a temető-uton át ment ki a temetőbe. Az utakat teljesen ellepte a közönség. Az elvonulás alkalmával a legnagyobb rend uralkodott. A nők hangosan zokogtak, mikor a koporsókat mellettük elvitték. A férfiak kalapot emeltek a menet elvonulása alatt. Tizenkét óra felé járt az idő, amikor a menet a köztemető-útra ért. Az után, különösen a temető kapuinál ezer és ezer ember tolongott és igyekezett a temetőbe jutni, de hiába. A temető kapui zárva voltak. Csak azokat bocsátották be, akiknek belépőjegyük volt. Amikor a menet az első kapuhoz ért, megszólalt a temető kápolnájának kis harangja s ennek hangjai mellett fordult be a második kapun a menet. A sir körül árbocokra vont gyászlobogókat lengetett a szél. A térséget körül a rendőrség tartotta elzárva. A sírbolt lábainál emelvény volt a család tagjai számára, de a Kossuth-testvérek a sír mellé álltak. Mielőtt a menet megérkezett volna, Lechner Lajos középítési igazgató a temető igazgatójával még egyszer megvizsgáltatta a sírboltot. A két koporsót a kocsiról a sír jobboldalán felállított két ravatalra helyezték. Kossuth Lajosné ravatala fekete bársony és lambrequinnal, Kossuth Vilmáé pedig kék bársonynyal volt díszítve. A koporsó fejénél állott Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos, Ruttkayné, Meszlényi Lajos országgyűlési képviselő, az Ambrózovics-család. A koporsók lábainál Gerlóczy Károly első alpolgármester, Márkus József alpolgármester, Háberbauer János fővárosi tanácsnok, Lechner Lajos középítési igazgató, gróf Károlyi Gábor. A sok küldöttség a Deák-uton, a függetlenségi nők deputációja pedig a sir körül félkörben állott fel. Stieber Vince terézvárosi apátplébános ezután felszentelte a sirt, beszentelte a koporsókat s rövid imát mondott. Az egyházi szertartás befejeztével Lamach Ludovika mondott beszédet Asboth Ilona helyett, aki hirtelen rosszul lett. Beszédje végén a holtak emlékére kérte a két Kossuth-testvért, hogy maradjanak itthon. Ezután leeresztették a koporsókat a sírboltba s fölébe helyezték a követ. A család a temetőből a múzeumba ment Kossuth Lajos ravatalához. Amikor már mindenki elment, a monstredeputáció letérdelt a sír körül és csendesen imádkozott. Pest megye gyásza. Az ország első vármegyéje, Kossuth Lajos küzdelmeinek egyik főtere, ma ünnepi közgyűlést tartott, hogy fájdalmát fejezze ki a hazát ért nagy csapás fölött és kegyeletét fejezze ki a nagy halott emléke iránt. Pest megye díszterme teljesen megtelt feketeruhás bizottsági tagokkal. A vármegye hajdúi kivont karddal, mellükön széles gyászszalaggal álltak őrt a bejáratoknál. Magát a dísztermet is gyászba öltöztették. A márványemelvényt fekete posztóval vonták be. Az első asztalsoron feküdt Pestmegye díszes koszorúja, amelynek nemzetiszin szalagján ez a felirat volt: Pest-Pilis-Solt és Kiskunvármegye — egykori Lövetjének. Mellette Pestmegyének 1809-ből való zászlója, melynek kék selymén aranybetüs jelmondatok s egy másik zászló, melynek két oldalán a Szűz Máriának, Magyarország védasszonyának festett képe van. Ott volt Vác város koszorúja is, Vác szabad királyi város díszpolgárának és volt országgyűlésiképviselőjének felirattal. Beniczky Ferenc főispán tizenegy órakor a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt bizottsági közgyűlés! Több bizottsági tag megkeresett aziránt, hogy azon mély gyász indokából, mely a magyar nemzetet Kossuth Lajos halálával sújtotta, rendkívüli közgyűlést hívjak össze. Szives készséggel tettem eleget a kívánságnak s a közgyűlést a mai napra hívtam össze. Mert midőn a magyar nemzet minden fia, pártkülönbség nélkül ad kifejezést fájó érzelmeinek, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönsége nem zárkózhatik el kegyeletének nyilvánítása elől. Nem teheti ezt az a vármegye, melynek üléstermében érlelődtek meg egykor a 48-ban érvényre jutott nagy eszmék s melynek karai és rendei 47-ben Kossuth Lajost nagy lelkesedéssel választották meg követükké. Tisztelt közgyűlés! Midőn ma egy vármegye közönsége összejött, hogy Kossuth Lajos elhalálozása fölött kifejezést adjon fájdalmas gyászának, kötelességemnek tartom én is leróni kegyeletem adóját a nagy halott iránt. Nem tartom a mai közgyűlést alkalmasnak arra, hogy századunk e kimagasló alakjának nagy alkotásait felsoroljam, ismeretesek ezek széles e hazában, de annak határain túl is. Egyet azonban szükségesnek tartok felemlíteni, azt, hogy a 48 diki törvények megalkotásában őt illeti az oroszlánrész is, hazánk bölcse, Deák Ferenc is a 48-diki alkotásokból kiindulva, létesítette a jogfolytonosság alapján a 67-es kiegyezést, s országunk ma is ezen alapon állva, örvend a minden téren mutatkozó haladásnak és fölvirágzásnak. Oly tények ezek, melyeket átérez e hazában mindenki. És hogy e tények megvalósíthatók lettek, annak alapját Kossuth Lajos működésében találjuk. Amidőn ezekről a jelen szomorú alkalommal megemlékezni óhajtottam, végezetül azon forró imával fordulok a Mindenhatóhoz, hogy szeretett hazánk sorsának elintézésében mindenkor egyesítve lássuk Kossuth Lajos lángoló hazaszeretetét Deák Ferenc bölcseségével. Az egész közönség mély csendben, állva hallgatta a beszédet. Utána Földváry Mihály alispán szólalt fel és mélyen megindulva a következőket mondta: Tisztelt közgyűlés! Soha fájdalmasabb kötelességet nem teljesítettem, mint e pillanatban. Érzem gyengeségemet, hogy nem vagyok képes kellőkép tolmácsolni azt, mit szivem érez ! Kossuth Lajos meghalt! Örökre átköltözött a férfiú, ki minden ha hazájának élt s értté szenvedett. Emlékezete örökre bevésve van hálás nemzetének szivébe. Most, amidőn a nagy száműzött, kit a sors megfosztott attól, hogy imádott hazáját ismét láthassa, most itt nyugszik gyászos ravatalon, fejezzük ki méltólag gyászunkat hozzá s méltólag e nagy testülethez. Őt mihozzánk a régmúltban szoros kapcsok fűzték s büszkén emlékezünk rá, hogy ő, mint a vármegye követe ragadta kezébe a vezérzászlót s vezette diadalra a szabadelvű eszméket! Azon kevesek közé tartozom, kik itt e teremben hallhatták az ő varázserővel biró szónoklatát. Az ö dicsőségének sugarai fényt vetettek e megyére is. A hálás kegyelettől vezéreltetve, de egy imént tartott értekezlet megbízásából is bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani, kérve, hogy azt egyhangúlag elfogadni kegyeskedjenek. Ezt a gyászos napot ne zavarja semmi vitatkozás ! A határozati javaslat a következő: 1. Kossuth Lajos elhunyta felett a törvényhatóság legmélyebb fájdalmának jegyzőkönyvileg ad kifejezést. 2. Az elhunyt fiaihoz részvétiratot intéz. 3. A vármegye levelein 30 napig gyászpecsétet használ. 4. Kossuth Lajos szobrára szabad rendelkezési gyűjtést indit. 5. A nagy halott ravatalára a turini koszorún kívül még egy koszorút helyez Egykori követének felirattal. 6. Kossuth Lajos arcképét lefesteti a vármegye részére s ennek kivitelével az alispán elnöklete alatt Harkányi Frigyes, Blaskovich Ernő, Gullner Gyula, Szemere Huba, Holló Lajos, báró Prónay Dezső és Tahy Lajos tagokból álló bizottságot küld ki. 7. Amennyiben a vármegye kegyeletének még más irányban is kifejezést kívánna adni, eziránt a közelebbi közgyűlésen fog határozni. 8. A temetésen testületileg vesz részt a vármegye. Az indítványokat egyhangúlag elfogadták és ezután a temetésen való részvétel módozatait megbeszélték. A közgyűlés végül Földváry alispán indítványára elhatározta, hogy a szép elnöki megnyitót egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtatója és a főispánnak e beszédért köszönetet mond-Ezzel a közgyűlés véget ért. Régi 48 as képviselők a temetésen. Ivánka Zsigmond, mint a még életben levő 1848/49 diki országgyűlés tagjai között a legidősebbnek fölhívására összegyűlvén, a megjelentek közösen elhatározták, hogy hazafiai kötelességüknek tartják volt nagy hazánkfia és képviselőtársuk, Kossuth Lajos ravatalára közös koszorút helyezni. Személyesen megjelentek a következők: Ivánka Zsigmond 78 éves, Ujfalussy Lajos 78 éves, Kálóczy Lajos 75 éves, Osztrovszky József 75 éves, Fekete Lajos 73 éves, Pap Mór 70 éves. Levélben ezen határozathoz eleve hozzájárulásukat jelentették: Horváth Boldizsár, Gosztonyi János, Frideczky Lajos, Halassy Ede, Bittó István. Úgy a személyesen megjelentek, mint a levélban tudósítók nevében közös koszorút tettek a ravatalra, annyi szalaggal, ahányan a koszorúra adakoztak. A szalagokon rajta van az illető képviselők neve. Azonkívül Sambéry Imre, mint a volt honvédelmi bizottmány még élő tagja, külön koszorú elhelyezésével fejezte ki a közös hazai gyászban való részvételét. Sajnálattal tapasztalhattuk, hogy a helyben és a közel vidéken élő 1848 /49-diki képviselők közül Pulszky Ferenc, Tóth Lőrinc, Zichy Antal, Perczel Mór és Perczel Miklós, Dániel Pál és többen sem személyesen, sem levél által nem jelentkeztek, bizonyosan azért, mert a felhívás kikerülte figyelmüket. Az értekezleten résztvevők a temetésen a jelenlegi képviselőkkel felváltva viszik Kossuth Lajos koporsójának szalagjait. 777 A Kossuth-család Budapesten, Budapest, március 31. A Kossuth-család tudvalevőleg a főváros vendége s a Hungária első emeletén van szállva. A tegnapi gyászszertartás után Gerlóczy Károly polgármester kisérte a családot a szállodába. A fogadó előtt a polgárőrség rendező bizottsága fogadta őket s Haberhauer városi tanácsnok rövid üdvözlő beszéde után Iilies, a szálló igazgatója lakosztályukba vezette fel a főváros vendégeit. Ruttkayné az első emeleti 10. számú szobát foglalja el, melynek ablakaiból felséges kilátás nyílik a Dunára és a budai hegyekre. A kis íróasztalon, gyászszegélyü levélpapírok és borítékok mellett egy fekete selyemzacskó ötlik szemünkbe s rajta e felirat: Kossuth Lajosnak szülőföldje, Monok. A szülőföld apró darabos földje van e zacskóban. Ruttkayné szobájából a szárnyas ajtó Kossuth Ferenc szobájába nyílik, melynek száma 11; bútorzata mint a Ruttkaynéé, két ruhaszekrény, acélszürke selyemgarnitúra, olvasó- és íróasztal s két ágy. Kossuth Ferenc szobájából nyílik a 12-dik számú közös kis sarokterem. Ablakai a Dunára és a Kishid-utcára nyílnak; főbb bútorzata a garnitúra, egy konzoltükör és az íróasztal. Az asztalon pompás virágbokréták pompáznak kisebb-nagyobb vázákban, köztük egy illatos ibolyabokréta, rózsaszínű szalagján Tvordy nővérek felirattal. De Gerando Antoninának három bokrétáját láttuk a többi közt, mindegyik mellett egy-egy gyászszegélyű névjegy pár sor írással. A sarokban álló Íróasztalon több távirat, fölötte pedig Kossuth Lajosnak gyászfátyollal bevont arcképe tűnik szemünkbe. A szalonból az előszobába jutunk. Itt dolgozik a Kossuth-testvérek ideiglenes titkára, Buzay Károly, kit a fővárosi tanács rendelt ki melléjük. A világ minden tájáról tömegesen érkező részvéttáviratokra válaszolni a főfeladata. Az előszobából Lician urnak, Kossuth Lajos Tódor barátjának szobájába lépünk. Kicsiny, egy ablakos szoba ez, kilátással a kishid-utcára. E mellett Gunszt Bertalan magánhivatalnok szobája esik és csak ezután következik a Kossuth Lajos Tódoré, hasonlóan a kishid-utcára nyíló ablakokkal. Ezenkívül a család rendelkezésére van bocsátva a szálló első emeleti nagyterme a küldöttségek fogadására, melyek közül már a következők vannak bejelentve. A függetlenségi párt küldöttsége (fogadják hétfőn délelőtt). Szegvár küldöttsége. A miskolci ipartestület és Pozsony város közönsége 12 tagú küldöttségének fogadási ideje még eddig nincs megállapítva. Ruttkayné ma délután 3 órakor fogadta Schwarz Bélát, ki a családnak régi ismerőse s mtk jött meg Bécsből.