Fővárosi Lapok 1895. november (300-329. szám)

1895-11-01 / 300. szám

1895 november 1. Péntek. FŐVÁROSI LAPOK : zak-e a hírek a közötte és Goluchowski közt ural­kodó feszültségről? A nunczius erre ezt felelte: A külügyminisztériummal épen olyan sűrű és szívélyes érintkezésben vagyok, mint bármikor. A mese nem egyéb, mint ama hazugságok szövevé­nyének egyik szála, a­melyek elpusztulnak nyom nélkül. Szívesen mondom ezt, mert nem nézem szí­vesen, hogy a közvéleményt így tévútra vezetik. Megjegyezte még a nunczius, hogy a bíbornok­vá­lasztó konzorczium Rómában november 28 án ül ■össze. Üzlet a liberalizmusból. Megírtuk tegnap, hogy a belügyminiszter monopóliumot adott a »Magyar Közigazgatás«-nak arra, hogy az anyakönyvi ren­deleteket közölje a többi jogi szaklap nagy és igaztalan sérelmére, mlyek ez ellen a privil­­legium ellen tiltakoznak is. A félhivatalos »Bud­­"Tud.« ma este foglalkozik ezzel a szerinte »kihegyezett« czikkünkkel s a belügyminiszter intézkedését »teljesen tárgyilagosnak« és »köz­érdeküknek (?) nevezi. Azt mondja, hogy a belügyminiszter nem akart új terhet róni az anyakönyvvezetőkre és községekre azzal, hogy új anyakönyvi szakközlönyt létesítsen. Ezért bízta azok közlését a »Magyar Közigazgatásra.« A leg­­mulattatóbb a »B. T.« közleményében az a rész, mikor azt mondja, hogy a miniszter elhatározásá­nál nem jöhetett tekintetbe az a körülmény, hogy annak az újságnak a szerkesztője véletlenül kormánypárti képviselő. A­mire csak az a meg­jegyzésünk, hogy a belügyminiszternek e v­é­l­e­t­­lenségben még kevesebb igaza van, mint Bánffy Dezsőnek, mikor azt mondja: A horvát ■diákok összevarrtak három rongyot, melyek színei véletlenül a magyar zászlót képezik... A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház köz­­gazdasági bizottsága november hó 7-dikén ülést tart, melyen tárgyalás alá vesznek 19 rendbeli helyiér­dekű vasútra vonatkozó miniszteri előterjesztést és három törvényjavaslatot. November hó 8-dikán a közjogi és törvényhozási bizottság tárgyalja a Budapesten felállítandó bünfenyítő törvényszékre vonatkozó törvényjavaslatot. November hó 9-dikén az igazoló­bizottság tár­gyalja báró Solymossy László kérvényét a királyi meg­hívó levél tárgyában; törli továbbá a főrendek jegyzé­kéből dr. Bohus Zsigmondot, Tóth Vilmost pedig be fogja iktatni. A néppárt szervezkedik. Minden kijózanító kudarc, daczára, egyre folytatja agitáczióját az egyházpolitikai revízió pártja, a néppárt. Most, mint a P. H. jelenti, a plébánosokhoz aláírási íveket küldött az országos központi iroda, hogy fogdossák össze a híveket. Az aláírási íven a nép-­­pártiaknak kötelezniük kell magukat, hogy a köz­ségi, városi, megyei, de kivált a képviselőválasztás­nál csak a néppárt jelöltjeire szavaznak; más jelöltnek se ételért, se italért, sem pénzért el nem adják a volumaikat; néppárti újságot járatnak és propagandát csinálnak a pártnak, különben pedig a választásokon békességesen viselik magukat és ha az ellenpárt beléjük kötne is, kikerülik a ve­rekedést, a­mi bizonyára igen szép fogadalom.­­ Egyébként az országos központi iroda a plébáno­sokhoz már körlevelet is küldött, a­mi abból az aranyigazságból indul ki, hogy a háborúhoz pénz kell, tehát a néppárt háborújára gyűjtsenek pénzt, men­nél többet, annál jobb. VIDÉK Egyházi értekezlet. Nagyváradon a tiszántúli ev. ref. egyházkerület egyházi értekezletét ma ünnepies isten­­tisztelettel kezdték meg a renovált újvárosi templom­ban. Az értekezletet 11 órakor nyitották meg Bihar­­megye székházának termében. Lukács Ödön egyházi elnök megnyitójában ismertette a múlt közgyűlés óta fölmerült nevezetesebb mozzanatokat. Az elhunyt Ko­vács Ferencz elnök helyét a jövő közgyűlésen töltik be. A nagy választmányba beválasztották: Izsák Dezsőné s Uranovits Sándorné úrnőket, továbbá dr. B­a­r­t­h­a Bélát és Puky Gyulát. Csiky Lajos, debreczeni aka­démiai tanár javaslatát a belső misszióról egyhangúlag elfogadták. Az egyház-anyagi és az egyházfentartási alapról Ferenczy Gyula brassói lelkész értekezett. Hozzászóltak: György Endre és Kiss Albert, kik hozzájárultak az indítványhoz. Délután 5 órakor folytatták a közgyűlést. Garzó Gyula értekezését a diakoni intézményről a jövő közgyűlésre halasztották. A lelkészképzésről Gulyás Lajos, kis-uj­szállási lelkész ér­tekezett. Derekas munkáját elfogadták és hattagú bi­zottságnak adták ki. Végül az elnök a ref. egyháznak, városnak és megyének a szives vendégszeretetért köszö­netet mondott. Délután 2 órakor 250 terítékű ebéd volt a „Sas“-ban, melyen Kiss Áron a királyért mondott áldomást. Dunántúli ref. püspökválasztás. A dunántúli ref. gyülekezetek legnagyobb része leszavazott már az uj püspökre. A szavazatokat november 7-én Badó Kálmán elnöklete alatt Répczelakon bontják fel. külföldi Kormányválság Bu­gáriában. Bulgáriában ki­ütött a kormányválság, Stoilov miniszterelnök beadta lemondását. Ennek a válságnak az orosz befolyás az oka, s mikénti megoldásától függ: diadalra jut-e Bulgáriában az orosz politika. Mert Stoilov orosz-barát politikát űzött s ezért telje­siteni akarta a szentpétervári udvar azon kívánsá­gát, hogy Boris herczeg, a fejedelem fia, térjen át a görög keleti hitre. Most, mikor Ferdinánd fejedelem számára a miniszterelnök elkészítette a szobrányet megnyitó, trónbeszédet, ezt az ígére­tet belevette. Ámde a fejedelem nem akarta a trónbeszédet így elfogadni. Stoilov erre lemon­dásával felelt, s e miatt most a sobranje meg­nyitását is elhalasztották. Stoilov pártján van a kabinet többi tagja is; a fejedelemnek tehát főfá­jásokat okoz, hogy a lemondást elfogadja-e? Politikai bonyodalmak. Az örmény kérdés újra akuttá vált. Az összes nagyhatalmak magára hagyták Angliát az örményeket illető akc­iójában, a­miáltal a nemzetközi helyzet nagyon kiélesedett. Salisbury miniszterelnök Watfordban be­szédet tartott, melyben kijelentette, hogy a mos­tani kormány örököse és nem előidézője Anglia jelenlegi külpolitikájának és a kontinuitás érdekében a legjobban cselekszik, ha azt legálisan tovább folytatja. Salisbury sajnálja egy kiváló férfiú (Gladstone) nyilatkozatait, melyek szaporították ama nehézségeket, melyekkel az európai nem­zeteknek Törökországban küzdeniök kell és melyeknek megoldása csak türelemmel érhető el.­­ Maga a török kormány is a legnagyobb aggoda­lommal kiséri a történteket és elhatározta, hogy 20,000 tartalékost behív, a kis - ázsiai felke­lések legyőzésére. Török részről azt állítják, hogy a vérengzéseket mindenütt örmény részről idézték elő, a­mi csak növelte a törökök elkeseredését Anglia ellen. Anglia most­ama alternatíva előtt áll, hogy vagy kénytelen lesz visszavonulni le­mondva a nagy garral kezdett reformokról, vagy pedig továbbra is megmarad eddig követett politi­kája mellett, a mi beláthatatlan bonyo­dalmakra vezetne, mert ez konfliktusba ke­verné Angliát az európai nagyhatalmakkal. ’ NAPRÓL A NAPRA. Régi dicsőségünk. (A nagyváradi „lelet.“) Még­sem tűnt el végkép Régi dicsőségünk, Hajdani nagyságunk, — Jut emléke nékünk, Valahányszor m­ásunk. Császárék felásták Nagyvárad egy telkét, Köveit kidobták, S jött a hír, meglelték László király szobrát. Hasonlít Lászlóhoz. Az ég mondhatója, Hogy valóban ez-e. Mert hiányzik róla Sajtó, erős keze. Hasonlít Lászlóhoz, De szívünk bús méla Marad, mindhiába! Mert egy kicsit béna A szegénynek lába. Hasonlít Lászlóhoz. S a magyarok serge Még­sem ismer rája, — Mert össze van törve Büszke koronája. Még­sem tűnt el végkép Régi dicsőségünk, Hajdani nagyságunk, Jut még romja nékünk, Valahányszor m­ásunk. Pallos. Karambol a millenniumra. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter távozni készült hivatalából. Déli egy óra volt s déli egy órakor a miniszter hivatalában deponálja országos gondjait, hogy villásreggelizzék. A miniszter tehát éhes volt. Éhes minisztertől tapintatos ember sem subvencziót, sem vasúti szabadjegyet nem kér még oly indokolással sem, hogy a szubvenc­iót a nép­párt megizmosítására, a szabadjegyet valamely üdvös eszme propagálására használja, a nemzet ér­dekében.­­ Az az úr, a­ki az előszobában a miniszter elé állt, nem volt tapintatos ember. De süket sem volt, mert hallotta a miniszter szavát: — Ma nem fogadok! A jövevény a tenyerét tartotta a minisz­ter elé: — Látja ezt a tenyeret Kegyelmes uram? — Látom! — Hát ezt a másik tenyeremet? — Látom azt 13. — És mit lát a két tenyeremen, Kegyelmes uram? — Semmit. Az idegen szánakozva tekintett a miniszterre. — Igaza van a kegyelmes urnak. Én sem látok a két tenyeremen semmit, ma még. De mához esztendőre ezen a két tenyeremen szállítok öt milliót az ország kasszájába. Megvillant a miniszter szeme, mint az éjjeli bogáré. — Hol az öt millió? Az államkasszája itt van! kiáltotta a miniszter s szavon fogva az ide­gent bevezette hivatalába. Maga mellé ültette látogatóját s hízelegve simogatta meg az arczát. — Nagy tervem van, kezdte az idegen. A millenniumra szertelen sok látványosság készül. Vágó Pál diszmenetet tervez, és Budavárát már építik. Egy konzorczium a földrengés bemutatásán munkálkodik, a Biscler és Heidelberg czég pa­noptikumot állít az Andrássy után. — Jövedel­mező vállalat valamennyi. De mi haszna lesz belő­lük a kincstárnak? — Az én tervemet ingyen engedem át. Hasz­nosítsa kegyelmes uram a kincstár javára. Számí­tásom van, hogy kerek öt millióval gyarapodik az állam vagyona. — A terv, a terv, — sürgette az idegent a miniszter. — Rendkívül egyszerű. Eddig a véletlen vagy a személyzet gondatlansága okozta a vonatössze­ütközéseket, a kincstár kárára. A kegyelmes úr feladata volna, hogy a vonatösszeütközéseket terv­szerűen rendezze, belépti dijak mellett. Isten ments, hogy embertársaim veszedelmét kívánnám. Az ösz­­szeütközésre rendelt vonatokon nem volnának utasok, csak egy ember volna rajta. — Ki? — Az én üzlettársam. Szeretnék szabadulni tőle. A miniszter csengetett és két hivatalszolgá­val vezettette ki az idegent. A miniszter is, a két szolga is tanúságot tehet mellette, hogy igaz, a­mit megírtam. ae. 2779 Festetics miniszter bukása. (Saját tudósítónktól.) Budapest, október 31. A válság, mely a földművelésügyi miniszté­riumban napok óta húzódott, ma, úgy látszik, befejezést nyert azzal, a­mi mindjárt kezdetén valószínűnek tűnt föl. Festetics Andor gróf földművelésügyi miniszter, mint értesülünk, beadta lemondását. A hírt félhivatalos forrás is közölte az éjjeli órákban s e közleményt mi csak azzal egészíthetjük ki, hogy a ma esti minissz­e

Next