Fővárosi Lapok 1895. november (300-329. szám)
1895-11-01 / 300. szám
1895 november 1. Péntek. FŐVÁROSI LAPOK : zak-e a hírek a közötte és Goluchowski közt uralkodó feszültségről? A nunczius erre ezt felelte: A külügyminisztériummal épen olyan sűrű és szívélyes érintkezésben vagyok, mint bármikor. A mese nem egyéb, mint ama hazugságok szövevényének egyik szála, amelyek elpusztulnak nyom nélkül. Szívesen mondom ezt, mert nem nézem szívesen, hogy a közvéleményt így tévútra vezetik. Megjegyezte még a nunczius, hogy a bíbornokválasztó konzorczium Rómában november 28 án ül ■össze. Üzlet a liberalizmusból. Megírtuk tegnap, hogy a belügyminiszter monopóliumot adott a »Magyar Közigazgatás«-nak arra, hogy az anyakönyvi rendeleteket közölje a többi jogi szaklap nagy és igaztalan sérelmére, mlyek ez ellen a privillegium ellen tiltakoznak is. A félhivatalos »Bud"Tud.« ma este foglalkozik ezzel a szerinte »kihegyezett« czikkünkkel s a belügyminiszter intézkedését »teljesen tárgyilagosnak« és »közérdeküknek (?) nevezi. Azt mondja, hogy a belügyminiszter nem akart új terhet róni az anyakönyvvezetőkre és községekre azzal, hogy új anyakönyvi szakközlönyt létesítsen. Ezért bízta azok közlését a »Magyar Közigazgatásra.« A legmulattatóbb a »B. T.« közleményében az a rész, mikor azt mondja, hogy a miniszter elhatározásánál nem jöhetett tekintetbe az a körülmény, hogy annak az újságnak a szerkesztője véletlenül kormánypárti képviselő. Amire csak az a megjegyzésünk, hogy a belügyminiszternek e véletlenségben még kevesebb igaza van, mint Bánffy Dezsőnek, mikor azt mondja: A horvát ■diákok összevarrtak három rongyot, melyek színei véletlenül a magyar zászlót képezik... A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház közgazdasági bizottsága november hó 7-dikén ülést tart, melyen tárgyalás alá vesznek 19 rendbeli helyiérdekű vasútra vonatkozó miniszteri előterjesztést és három törvényjavaslatot. November hó 8-dikán a közjogi és törvényhozási bizottság tárgyalja a Budapesten felállítandó bünfenyítő törvényszékre vonatkozó törvényjavaslatot. November hó 9-dikén az igazolóbizottság tárgyalja báró Solymossy László kérvényét a királyi meghívó levél tárgyában; törli továbbá a főrendek jegyzékéből dr. Bohus Zsigmondot, Tóth Vilmost pedig be fogja iktatni. A néppárt szervezkedik. Minden kijózanító kudarc, daczára, egyre folytatja agitáczióját az egyházpolitikai revízió pártja, a néppárt. Most, mint a P. H. jelenti, a plébánosokhoz aláírási íveket küldött az országos központi iroda, hogy fogdossák össze a híveket. Az aláírási íven a nép-pártiaknak kötelezniük kell magukat, hogy a községi, városi, megyei, de kivált a képviselőválasztásnál csak a néppárt jelöltjeire szavaznak; más jelöltnek se ételért, se italért, sem pénzért el nem adják a volumaikat; néppárti újságot járatnak és propagandát csinálnak a pártnak, különben pedig a választásokon békességesen viselik magukat és ha az ellenpárt beléjük kötne is, kikerülik a verekedést, ami bizonyára igen szép fogadalom. Egyébként az országos központi iroda a plébánosokhoz már körlevelet is küldött, ami abból az aranyigazságból indul ki, hogy a háborúhoz pénz kell, tehát a néppárt háborújára gyűjtsenek pénzt, mennél többet, annál jobb. VIDÉK Egyházi értekezlet. Nagyváradon a tiszántúli ev. ref. egyházkerület egyházi értekezletét ma ünnepies istentisztelettel kezdték meg a renovált újvárosi templomban. Az értekezletet 11 órakor nyitották meg Biharmegye székházának termében. Lukács Ödön egyházi elnök megnyitójában ismertette a múlt közgyűlés óta fölmerült nevezetesebb mozzanatokat. Az elhunyt Kovács Ferencz elnök helyét a jövő közgyűlésen töltik be. A nagy választmányba beválasztották: Izsák Dezsőné s Uranovits Sándorné úrnőket, továbbá dr. Bartha Bélát és Puky Gyulát. Csiky Lajos, debreczeni akadémiai tanár javaslatát a belső misszióról egyhangúlag elfogadták. Az egyház-anyagi és az egyházfentartási alapról Ferenczy Gyula brassói lelkész értekezett. Hozzászóltak: György Endre és Kiss Albert, kik hozzájárultak az indítványhoz. Délután 5 órakor folytatták a közgyűlést. Garzó Gyula értekezését a diakoni intézményről a jövő közgyűlésre halasztották. A lelkészképzésről Gulyás Lajos, kis-ujszállási lelkész értekezett. Derekas munkáját elfogadták és hattagú bizottságnak adták ki. Végül az elnök a ref. egyháznak, városnak és megyének a szives vendégszeretetért köszönetet mondott. Délután 2 órakor 250 terítékű ebéd volt a „Sas“-ban, melyen Kiss Áron a királyért mondott áldomást. Dunántúli ref. püspökválasztás. A dunántúli ref. gyülekezetek legnagyobb része leszavazott már az uj püspökre. A szavazatokat november 7-én Badó Kálmán elnöklete alatt Répczelakon bontják fel. külföldi Kormányválság Bugáriában. Bulgáriában kiütött a kormányválság, Stoilov miniszterelnök beadta lemondását. Ennek a válságnak az orosz befolyás az oka, s mikénti megoldásától függ: diadalra jut-e Bulgáriában az orosz politika. Mert Stoilov orosz-barát politikát űzött s ezért teljesiteni akarta a szentpétervári udvar azon kívánságát, hogy Boris herczeg, a fejedelem fia, térjen át a görög keleti hitre. Most, mikor Ferdinánd fejedelem számára a miniszterelnök elkészítette a szobrányet megnyitó, trónbeszédet, ezt az ígéretet belevette. Ámde a fejedelem nem akarta a trónbeszédet így elfogadni. Stoilov erre lemondásával felelt, s e miatt most a sobranje megnyitását is elhalasztották. Stoilov pártján van a kabinet többi tagja is; a fejedelemnek tehát főfájásokat okoz, hogy a lemondást elfogadja-e? Politikai bonyodalmak. Az örmény kérdés újra akuttá vált. Az összes nagyhatalmak magára hagyták Angliát az örményeket illető akciójában, amiáltal a nemzetközi helyzet nagyon kiélesedett. Salisbury miniszterelnök Watfordban beszédet tartott, melyben kijelentette, hogy a mostani kormány örököse és nem előidézője Anglia jelenlegi külpolitikájának és a kontinuitás érdekében a legjobban cselekszik, ha azt legálisan tovább folytatja. Salisbury sajnálja egy kiváló férfiú (Gladstone) nyilatkozatait, melyek szaporították ama nehézségeket, melyekkel az európai nemzeteknek Törökországban küzdeniök kell és melyeknek megoldása csak türelemmel érhető el. Maga a török kormány is a legnagyobb aggodalommal kiséri a történteket és elhatározta, hogy 20,000 tartalékost behív, a kis - ázsiai felkelések legyőzésére. Török részről azt állítják, hogy a vérengzéseket mindenütt örmény részről idézték elő, ami csak növelte a törökök elkeseredését Anglia ellen. Anglia mostama alternatíva előtt áll, hogy vagy kénytelen lesz visszavonulni lemondva a nagy garral kezdett reformokról, vagy pedig továbbra is megmarad eddig követett politikája mellett, a mi beláthatatlan bonyodalmakra vezetne, mert ez konfliktusba keverné Angliát az európai nagyhatalmakkal. ’ NAPRÓL A NAPRA. Régi dicsőségünk. (A nagyváradi „lelet.“) Mégsem tűnt el végkép Régi dicsőségünk, Hajdani nagyságunk, — Jut emléke nékünk, Valahányszor másunk. Császárék felásták Nagyvárad egy telkét, Köveit kidobták, S jött a hír, meglelték László király szobrát. Hasonlít Lászlóhoz. Az ég mondhatója, Hogy valóban ez-e. Mert hiányzik róla Sajtó, erős keze. Hasonlít Lászlóhoz, De szívünk bús méla Marad, mindhiába! Mert egy kicsit béna A szegénynek lába. Hasonlít Lászlóhoz. S a magyarok serge Mégsem ismer rája, — Mert össze van törve Büszke koronája. Mégsem tűnt el végkép Régi dicsőségünk, Hajdani nagyságunk, Jut még romja nékünk, Valahányszor másunk. Pallos. Karambol a millenniumra. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter távozni készült hivatalából. Déli egy óra volt s déli egy órakor a miniszter hivatalában deponálja országos gondjait, hogy villásreggelizzék. A miniszter tehát éhes volt. Éhes minisztertől tapintatos ember sem subvencziót, sem vasúti szabadjegyet nem kér még oly indokolással sem, hogy a szubvenciót a néppárt megizmosítására, a szabadjegyet valamely üdvös eszme propagálására használja, a nemzet érdekében. Az az úr, aki az előszobában a miniszter elé állt, nem volt tapintatos ember. De süket sem volt, mert hallotta a miniszter szavát: — Ma nem fogadok! A jövevény a tenyerét tartotta a miniszter elé: — Látja ezt a tenyeret Kegyelmes uram? — Látom! — Hát ezt a másik tenyeremet? — Látom azt 13. — És mit lát a két tenyeremen, Kegyelmes uram? — Semmit. Az idegen szánakozva tekintett a miniszterre. — Igaza van a kegyelmes urnak. Én sem látok a két tenyeremen semmit, ma még. De mához esztendőre ezen a két tenyeremen szállítok öt milliót az ország kasszájába. Megvillant a miniszter szeme, mint az éjjeli bogáré. — Hol az öt millió? Az államkasszája itt van! kiáltotta a miniszter s szavon fogva az idegent bevezette hivatalába. Maga mellé ültette látogatóját s hízelegve simogatta meg az arczát. — Nagy tervem van, kezdte az idegen. A millenniumra szertelen sok látványosság készül. Vágó Pál diszmenetet tervez, és Budavárát már építik. Egy konzorczium a földrengés bemutatásán munkálkodik, a Biscler és Heidelberg czég panoptikumot állít az Andrássy után. — Jövedelmező vállalat valamennyi. De mi haszna lesz belőlük a kincstárnak? — Az én tervemet ingyen engedem át. Hasznosítsa kegyelmes uram a kincstár javára. Számításom van, hogy kerek öt millióval gyarapodik az állam vagyona. — A terv, a terv, — sürgette az idegent a miniszter. — Rendkívül egyszerű. Eddig a véletlen vagy a személyzet gondatlansága okozta a vonatösszeütközéseket, a kincstár kárára. A kegyelmes úr feladata volna, hogy a vonatösszeütközéseket tervszerűen rendezze, belépti dijak mellett. Isten ments, hogy embertársaim veszedelmét kívánnám. Az öszszeütközésre rendelt vonatokon nem volnának utasok, csak egy ember volna rajta. — Ki? — Az én üzlettársam. Szeretnék szabadulni tőle. A miniszter csengetett és két hivatalszolgával vezettette ki az idegent. A miniszter is, a két szolga is tanúságot tehet mellette, hogy igaz, amit megírtam. ae. 2779 Festetics miniszter bukása. (Saját tudósítónktól.) Budapest, október 31. A válság, mely a földművelésügyi minisztériumban napok óta húzódott, ma, úgy látszik, befejezést nyert azzal, ami mindjárt kezdetén valószínűnek tűnt föl. Festetics Andor gróf földművelésügyi miniszter, mint értesülünk, beadta lemondását. A hírt félhivatalos forrás is közölte az éjjeli órákban s e közleményt mi csak azzal egészíthetjük ki, hogy a ma esti minissze