Fővárosi Lapok, 1896. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

l több áldozatot fogunk fordíthatni: nincs kétség benne, hogy ez a most még gyönge abszolút többség is jelentékenyen fel fog szaporodni pár év múlva; valamint az sem szenved kétséget, hogy a legközelebbi nép­számlálás is igazolni fogja a jelzett iskolai adatokat, más szavakkal a legközelebbi népszámlálás is a magyarság abszolút több­ségét, vagy azt, a mostani állapotnál job­ban megközelítő arányát fogja felmutat­hatni. Szóval kilátásunk van rá, hogy a kö­­zel­jövőben tárgytalanná lesz az a sokszor hangoztatott nemzetiségi vád, hogy ez or­szágban egy kisebbség (mely azonban ma is hatalmas relatív többséget alkot), tartja kezében az uralmat, melynek tehát nincs joga ezen államnak magyar jelle­get adni. Még erősebb a magyar elem absolut többsége az i­s­k­o­l­á­b­a j­á­r­ó tanköte­lesek között. Ugyanis ez utóbbiak összes létszáma 2.270.559. Ebből magyar ajkú 1.212.627, vagyis 53,41 százalék! Még ennél is erősebb az összes népis­kolák (16,881) körében a tisztán magyar tannyelvű intézetek létszáma, mely 968­­-re megy, vagyis az egésznek 57 35 százalékát teszi ki. De ez a magában véve is igen jelentékeny adat még nem tünteti fel egész híven a magyar nyelv szerepkörét és terje­delmét a népoktatás terén, mert ha a tisz­tán magyar tannyelvű népiskolák számához hozzá­vesszük azon nem-magyar tannyelvű népiskolák számát is, melyekben sikerrel oktatták a magyar nyelvet, úgy e kétféle kategória együttes száma már 14,682-re megy, a­mi az összes népiskoláknak nem kevesebb mint 87 százalékát teszi! És nem kevésbé örvendetes tudni való körülmény még az is, hogy míg a tisztán magyar nyelvű népiskolák száma évről-évre gyarapszik, addig a tisztán nem-magyar (egy) tannyelvű népiskolák száma fogy, így 1893-ról 1894-re a magyar tannyelvű nép­iskolák száma nőtt 92-vel. De nem ám azért, mintha ugyanennyivel szaporodott volna az állami népiskolák száma, mert ez ugyan­ezen időben 28-nál nem ment többre. Másfelől pedig a kizárólag nem­magyar tannyelvű népiskolák száma ugyan­csak a mondott idő alatt 304-gyel fo­gyott, ezzel párhuzamosan pedig 122 ve­l szaporodott az olyan népiskolák száma, me­lyek magyarral vegyes két tan­­nyelvűek. Még csak egy adatot. Van az ország­ban 26 041 néptanító. Ebből a létszámból a magyar nyelvet kifogástalanul beszéli 24,1­3 vagyis majdnem 93 százalék. Mindezek az adatok együttvéve illusz­trálják népoktatásunk magyaros irányát és a ma­gyar­osság helveit. ,­A közoktatási kor­mány", mii a népoktatás­i törvény­ végrehaj­­­tását illeti, mint minden más tekintetben, úgy e pontban is szorgosan megteszi a magáét. Ha pénzügyileg többet tehetne, mint a­mennyit aránylag csekély detáczió mellett eddig tehetett, ennek évről-évre mind több és szebb eredménye lenne mind­azon fogyatkozások fokonkénti eltünteté­sére nézve, melyeket mindegyre felpana­szolni szoktak. A tanítók fizetésének rendezéséről szóló 1893. évi 26. törvényczikknek folyamatban levő végrehajtása már a legközelebbi jövő­ben éreztetni fogja jótékony hatását min­den irányban, tehát a népiskolák magyaros­sága tekintetében is, mert ezelőtt számos magyar népiskolánál betöltetlen maradt a tanítói állás, mivel a javadalom csekély volta miatt nem akadt bátor ember, ki annak betöltésére vállalkozott volna. Most a törvény lehetővé tévén a fizetés föleme­lését, ez természete­zeni­leg a működésben levő magyar népiskolák számának gyara­podását fogja eredményezni. Veridicus. __________FŐVÁROSI lapok____________ 1896. márczius 1. Vasárnap. — Oh, édes kicsikéim! — Nagyon szereti őket? — Nagyon, nagyon. Jaj, azt ki sem mond­hatom ! Bánky Gyuri elbúcsúzott. Egy darabig kinn őgyelgett a városligetben, aztán gyalog befelé jött az Andrássy után. Olyan nehéz volt a feje is, a szíve is. Eb! jobb lett volna Edittel nem találkozni. Most sok olyan dolog eszébe jut, a­mire már kár gondolni. Elmúlt, hát elmúlt. Hogy ő is lehetett volna más emberré ? Hogy ha lett volna kiért gazdálkodni, fáradni, dolgozni, most nem ténferegne itt s nem prédált­a volna el mindenét. Most ő is lehetne boldog ember, neki is volnának ilyen aranyos, kedves gyermekei. Igen, ha Edit őt választotta volna s nem azt a másikat. De minek töprengeni azon? Most már így is, úgy is vége. Fáradtan vonszolja magát tovább a nyüzsgő sokaság közt. A szép tavaszi nap ki­csalta az embereket az utczára, a széles Andrássy út hemzseg a sok sétálótól. Minden lépésnél bele­botlik az ember valakibe. Bánky Gyuri leül egy kávéház előtt. Onnan nézi a hullámzó tömeget s az elrobogó kocsikat. A szomszéd asztalnál zajosan társalog né­hány fiatal ember s az elrobogó fogatok tulajdo­nosait nevezgetik. Mutogatni akarják, hogy isme­rősök az előkelő világban. — Ni a Pista gróf szürkéi . . . Ah,­a Va­­rasdy Tamás grófné kocsija ... No lám, Romhá­­nyi Bélának uj négyes fogata van. Most két gyönyörű sárga jön pompás kis kocsikába fogva. Egy szőke fiatal hölgy maga hajtja a lovakat. Az ifjú urak a szomszéd asztalnál hangos megjegyzéseket tesznek: — Ejha, Miczike kitesz magáért. — Az Ernyey Lóránt pénzén, az vette neki a fogatot. Villát is vett. — Drága kis jószág a Miczike, utána úsz­­kázik az Ernyey Lóránt minden vagyona. — Én is azt hiszem. De tudjátok, mi a nagyszerű? Lóránt el akar válni a feleségétől s nőül akarja venni Miczikét. A fiatal urak kaczagtak: — Igazán nagyszerű. Felséges! Bánky Gyurinak úgy rémlett, mintha forogna vele az egész világ. Feje szédült s a vér mind agyára tódult. Szilaj harag reszketette meg izmos testét s keze görcsösen ökölbe szorult. Hát az a nyomorult erre a hitvány komé­­diásnéra vesztegeti vagyonát s maholnap koldus­botra juttatja Editet a gyermekeivel? Vagy talán már előbb kitaszítja őket s elveszi ezt a festett képű ezéd a teremtményt? — Hát ez a te szerencséd, szegény, szegény Edit? Hís , Bánky Gyuri érzi, hogy ő ilyet nem cseleke­dett volna soha. Nem, ezt nem cselekedte volna. De nem is tanácsolja senkinek, hogy megcselekedje. Még nem tudja, hogy mit fog tenni, de is­ten öccse nem engedi, hogy az a gazember, az a kötni való bolond így bánjék Edittel. Ha itt volna most, leütné, mint egy veszett kutyát. Nem érde­mel mást. De hát azt mégsem lehet. Talán beszélni kellene vele, szemére lobbantani gyalázatosságát? De azt sem lehet. Ernyei Lóránt kinevetné. Aztán micsoda jogon avatkozhatnék be Bánky Gyuri a mások dolgába? Mi köze neki ahhoz? Igazán semmi köze s legokosabb volna, ha nem gondolna tovább reá. De nem teheti. Ez az egy gondolat foglalja, el egész lelkét s üldézi akár merre megy, az em­berek sokasága közt, az utczákon, melyeken össze­vissza barangol mindenfelé. Meg kell mentenie Edi­tet. Meg kell menteni. Este tíz óra tájban elvetődött az orfeumba. Sejtette, hogy ott fogja találni Ernyey Lórántot az­ énekesnőjével. De mégis mikor belépett úgy sze­rette volna, ha nem találná ott. Egy perczig, a­mint körülnézett, nem látta őket s akkor úgy érezte, mintha valami nehéz kő gördült volna le a szivéről. De a következő percz­­ben már megpillantotta a szerelmes párt egy pá­holyban, közel egymáshoz simulva. BELFÖLD. Svastics Benő felmentése. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb iratot közli: „Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Svas­­tits Benő, Zala vármegye főispánját ezen állásától sa­ját kérelmére kegyelemben felmentem. Kelt Bécsben, 1896. évi február hó 11-én. Ferencz József s. k. Perczel Dezső s. k.« VIDÉK. A visói mandátum. A felső-visói (mármarosi) választókerület mandátuma, Vincz Gyula országgyűlési képviselőnek főispánná történt kinevezése folytán meg­üresedvén, — mint Mármarosból írják — a szabadelvű választók egyhangúlag K. Jónás Ödön budapesti mű­egyetemi tanárt, a visói kerület előbbi képviselőjét ki­áltották ki jelöltjüknek. A miskolczi új főgimnázium, Miskolczon tud­valevőleg régóta tervezik egy új, modern református főiskolának az építését. A kormány 80,000 forinttal já­rul az építéshez, Miskolcz városa pedig 30,000 forinttal millenniumi alapítványképen. Miután Wlassics vallás- és közoktatásügyi miniszter a főgimnázium igazgatósá­gát arról értesítette, hogy az építési tervet és a költ­ségvetést némi módosítással jóváhagyta, az építéshez­ már a legközelebb hozzá fognak. ” , JK A E R O LyN A B R A. Legújabb magyar jelige. Kívánatos lence —­Ugy­e­bár? — A nemzeti szinti vámhatár. De ha muszáj, elengedjük a szinit, Csak a kasszánk teljék meg színig. Külföldi parlamentek a millenniumon. — A Ház mai üléséből. — Ha eljönnek vendégségbe A külföldi parlamentek. Lesz­ámulás: a magyarok Előre mily szépen mentek. Mindent látnak, a­mit otthon. Panaminót, botrányt, zajgást. És utóbb azt képzelik meg, hogy még otthon vannak folyvást. A koronaőrök. A millennium alkalmából három napon át a közszemlére állítják a koronát. Díszőrséget rendel­nek melléje az országgyűlés tagjaiból. A képvise­lőház valamennyi pártból toborozza a díszőrséget, valamennyi pártra bízván, hogy rendelje ki az őr­ségre alkalmas képviselőket. A nemzeti párt sürgősnek találta a dolgot s már ma megtartotta az értekezletet. A párt elnöke tudta, hogy ez a megtisztelő hivatal sok párttag­nak bolygatja meg a hiúságát. Jobb hát, ha ha­marosan átesnek rajta, mintsem a halasztással megérleljék a pártválságot. Ezen az értekezleten kevesen vettek részt, de a kevés között is sok volt a koronaőr-jelölt. Horánszky Nándor elnök, hódolattal ajánlotta. Apponyi Albert grófot, a ki termette is, tudásra is legméltóbb a méltók között. Apponyi sajnálattal utasította vissza a megtiszteltetést. A korona őr­zésre nem vállalkozhatik, a mikor a nemzet vagyo­nának őrizetére van hivatva. Ajánlja Sághy Gyulát. Alszik! suttogták néhányan.

Next