Fővárosi Lapok, 1896. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

18­16 márczius 1. Vasárnap. fővAnosi l­apok Sághy nem aludt, csak álmatagon kapkodott levegő után. Annyit tudott mondani, hogy nem­­vállalhatja a tisztséget. Nem birja a szeme a ko­rona fényét. Katona ember kell erre a hivatalra. Horánszky szeme megakadt Bolgár Ferenczen. — Ez lesz az igazi! kiáltotta lelke sé­rtéssel. — Már akkor inkább én leszek! vágott a szavába Ságuly. — Nehogy viszály legyen, szólt Apponyi Albert gróf, engedek a közóhajnak s elfogadom a tisztséget. A párttagok az ajkukba haraptak; de aztán mosolyogtak, lelkesedtek s siettek a vezér elé kéz­­szoritásra, mint máskor, mint rendesen. Magyar ruha az egyetemen. — Saját tudósítónktól. — — febr. 29. A központi egyetem I. számú tanterme, a­mely a délelőtti órákban nem szokott igen látogatott lenni, ma este teljesen megtelt egyetemi és mű­egyetemi hallgatók­kal, a­kik a magyar ruha eszméjének megvalósításáért gyűl­tek össze. Pálf­fy Ferencz megnyitó beszéde után Kom­­lóssy Arthur, a volt egyetemi elnök lépett egyszerű ma­gyar ruhában az emelvényre és beszédében­ kifejtette, hogy az ezredéves ünnepségek alkalmával magyar ru­hában kell járni a magyar ifjúságnak . Így külsőleg is meg kell mutatni, hogy szeretik hazájukat. A nemzeti viselet kérdését — úgymond — e­­gyűlés keretében nem lehet elintézni, hanem arra kell igyekezni, hogy diáktársaságokban, kávéházakban terjesszék az esz­mét, hogy ne csak egypáran, de minden magyar ifjú ma­gyar ruhát hordjon. Komló­ssy után Pivár Rezső előadó dísz­ruhában, karddal oldalán lépett a pódiumra és utalt a régi nemzeti nagyságra, a­mely nem engedi, hogy a magyar nemzet teljesen beleolvadjon a nyugatba. Mert meglehet, hogy megér a nemzet még egy második ezredévet is, s akkor csak éppen a nyelv különbözeteit­­a meg a magyarokat a többi nemzettől, egyéb semmi. .Ezt kell megakadályozni az egyetemi ifjaknak. Ne csak a nyelv legyen magyar, de a szív is. ■ Azt mondják, hogy a magyar viselet kényelmet­len. Erre csak azt hozhatja fel, hogy a história szerint őseink kényelemszerető emberek voltak és mégis kényelmetlen ruhát viseltek? Ez lehetetlen. A magyar viselet a magyar kisiparosokat akarja felsegíteni, jó­módhoz juttatni. Több ajánlat érkezett már és majd­nem mindegyike egybevágó. Ezek szerint az egyszerű magyar ruha 40 frt és kivitték azt is, hogy egyetemi hallgatók részletfizetésre kaphatják meg. Nem hiszi, hogy akadna a tervnek ellenzője és és ezért a következő hatá­rozati javaslatot terjeszti be: Határozati javaslat. Mondja ki a budapesti egyetemek ifjúsága, hogy márczius 15-ikétől fogva magyar ruhát visel. Utasítson egy választandó bizottságot arra, hogy az ország minden főiskolájának ifjúságát hívja fel arra, hogy csatlakozzék a mozgalomhoz. Végül kö­telességévé teszi az egyetemi hallgatóságnak, hogy csak kisiparosnál csináltat ruhát. (Elfogadjuk! . . . Elfogadjuk!) Bajusz Károly, a következő szónok, nem mon­dott semmi újat, hanem annál jobban tetszett Erdé­lyi Lajos beszéde. — Nem bátorság kell ehhez, úgymond, hogy ma­­gyar ruhában járjunk, hanem magyar lélek, magyar ér­zés. Evvel kell legyőzni azt a kozmopolita ele­met, a­melynek repes a szíve, ha idegen szókat használ­hat beszélgetés közben. Az a magyar hibája, hogy min­denkit utánoz. Legyen legalább ebben az egyben ön­álló. Nem kell azon nevetni, hogy részletfizetésre kap­nak ruhát, ha pénze nincs a fiatalságnak, van legalább módja rá. Ne bátrak, hanem büszkék legyünk. A ha­talmasan megéljenzett beszéd után nagy ellentmondásra talált Honig Hugó joghallgató, a­ki azt ajánlotta, hogy kitett íveken legalább 100-an írják alá, hogy kötelezik magukat magyar ruhát hordani. Mert kér­dés az, hogy ha egypár ember csináltat ruhát, nem fognak-e azok a többség előtt gúny tárgyául szolgálni és erre kivált­ó biztosítékot. K­a­s­a­y László, V­id­o­r Jenő rövid beszédei után Pálffy, az elnök, felteszi a kérdést, hogy a közgyűlés elfogadja-e a ha­tározati javaslatot. Elf­gadjuk! . . . Elfogadjuk! . . . harsogták min­denfelől és a következő pillanatban indulni kezdtek ki az utczára. Élénk derültséget keltett­ egy élelmes sza­bónak ajtóra szögezett ajánlata, melyben magyar disz-, ruháit ajánlja 18 írttal feljebb. Rendzavarás nem történt. Elfordította a fejét s leült földszint egy asz­talhoz. Vacsorát hozatott, de nem­­hitt semmit enni, csak kiivott két palac­k bort, miközben szik­rázó szemekkel föl-föltekintett a páholyba, a­hol Ernyey Lóránt nevetgélt a hölgyével. Egyre fölkelt Bánky Gyuri s lángoló arcz­­czal, kemény léptekkel fölment az Ernyey Lóránt páholyába: — Szervusz. Ernyey Lóránt kissé megzavarodva nézett rá. Boszonkodott, hogy megzavarják tété-á-tételét s szerette volna minél előbb lerázni nyakáról az alkalmatlan embert. — Szervusz. Hogy vagy? Mikor jöttél? Lá­­togass meg majd otthona. Szívesen látunk. Csak megérthette volna ebből az a bamba. De nem értette meg. Leült kinálás nélkül Lóránt és Miczike közé. Miczike fölhuzta fitos orrocskáját s nagyon fitymálón nézte végig a falusi urat. Ernyey Lóránt boszosan harapdálta ajkát. — Csinos portékát szereztél, — szólt Bánky Gyuri, mennyiért adod ide? A hölgyecske megbotránkozva kelt föl, de a falusi úr körülkapta a derekát s lenyomta a székre._ Ereszd el, — szólt Ernyei Lóránt, alig bírván fékezni dühét. — Látom, hogy részeg vagy. Menj haza lefeküdni. — Ha ide adod a szeretődet. — Most már elég a botrányból, — intett­e Ernyey Lóránt, — ha nem megysz, kikisér­tettek. — Engem? S abban a pillana­ban egy csattanós pofont mért Bánky Gyuri az Ernyey Lóránt arczára. Nagy botrány volt. Másnap összejöttek a se­gédek s ámbár megállapították, hogy Bánky Gyuri mámoros állapotában követte el a sértést s Bánky Gyuri maga is elismerte azt, mégsem lehetett a dolgot egy nyilatkozattal elintézni. A párbajnak meg kel­lett történni. Fegyverül a pisztolyt választották ugyan, mert Bánkynak épen a tárgyalások alatt megrán­dult a karja s képtelen lett a vívásra, de mindenki remélte, hogy két ilyen régi jó barát nem fog valami nagyon ádáz módon czélozgatni egymásra. Ernyey Lóránt lőtt először s nem talált. Akkor Bánky Gyuri előre jött egészen a karriere széléig. Azt hitték, hogy a levegőbe fog lőni. De nem, Ernyey Lórántnak egyenesen a melle közepébe lőtt. Holtan vitték haza. — Hiszen ez valóságos gyilkosság, — mond­ták a segédek. Bánky Gyuri nem szólt, csak vállat vont. Az iskolák a millenniumon. — A kultuszminiszter rendelete. — — febr. 29. W­lassics Gyula kultuszminiszter a rendelke­zése és vezetése alatt álló középiskolákhoz a millennium megünneplése tárgyában ma rendeletet intézett. A ren­deletben a miniszter felhívja a középiskolák tanári karát, hogy meghatározott napon emlékünnepet tartsanak, hogy „hazánk serdü­ltebb ifjúságának képzelete és érzülete fel­­hevüljön a haza viszontagságos múltjának szemléletén, hogy őseink k­orszerző és honvédő munkásságának ke­­gyeletes emléke teljes erejében élénküljön meg az ifjú nemzedék szívében.“ A miniszter részletes rendelkezései a következők: 1. Minden középiskola tanuló ifjúsága az egész tanári­ testület jelenlétében május hó 9-én millenniumi­­emlékünnepet rendez, melyet hálaadó isteni tisztelet őriz meg. 2. Ezen ünnep iránt, mely az iskola dísztermében, ennek hiányában az intézetnek valamely nagyobb ter­mében tartandó meg, igyekezzék a tanári testület a szülők, a tanügybarátok és általában a műveit körök­ ­ érdeklődését idejekorán hozzájuk intézett meghívásokkal s a helyi lapok útján felkelteni. Első­sorban pedig hívja meg az igazgatóság, a helyi hatóságokat, hivatalosan felkérve őket, hogy az ifjúságnak ezen ünnepén képvi­seltessék magukat. 3. Az ünnep részleteiben nem akarom ugyan ez intézkedéseket megkötni, de minden­esetre megkívánom, hogy a tanári testületnek egy tagja az ünnepi hangu­lathoz mért beszédben méltassa e nap kiváló jelentősé­gét; rövid visszapillatásban szemléltesse e haza törté­netének dicső lapjait; utaljon azon nagy erkölcsi erőre, mely hazánk százados alkotmányának biztosítékaiban rejlik, s azon kötelmekre, melyeknek hű és odaadó tel­jesítését várja a haza összesége a tettre hivatott fiatal nemzedéktől. Nagyon illőnek tartanám továbbá, hogy valamely felsőbb osztályú tanuló hazafias tárgyról szabad előadást tartson, mások költőink néhány lelkesítő költeményét szavalják el, s lehetőleg az egész ifjúság hazafias dal­ban fejezze ki ünnepi érzéseit. Magyarország nemzeti színű jelvényeinek viselése mind a tanulók, mind a taná­rok, mind a vendégül meghívott érdeklődők részéről nagy mértékben emelheti a lelkes hangulatot, melynek ily alkalommal való felkeltése késő nemzedékre kiterjedő hatással lehet.* A miniszter egyúttal megküldötte ezen rendeletét az egyházi főhatóságoknak és felkérte őket, hogy­ az ezredéves emlékünnepély rendezésére saját hatáskörük­ben is minden lehetőt megtegyenek. Hasonló intézkedés történik már a legközelebbi napokban az egyetemekre, felsőbb tanintézetekre, szakis­kolákra és népoktatási iskolákra vonatkozólag. * Magyar jogászgyülés. — febr. 29. A hazai jogászság a millenniumi évben or­szágos gyűlést tart, ezúttal a t­i­z­e­n­e­g­y­e­d­i­k magyar jogászgy­ülést. Az előkészítő állandó bizottság már elkészült a programmal, melynek értelmében több kérdés kerül megvitatás alá. A kérdések, melyek mindegyikénél van egy előadó s ezen felül több úgynevezett véleményező, a kö­vetkezők : I. A magánjogból: 1. Korlátozandó-e s ha igen, mi módon, a tulajdonosnak akár élők között, akár halálesetre szóló az a rendelkezése, melylyel egész va­gyonának vagy vagyona egy részének jövedelmét hosszabb időre leköti és a tőkéhez csatoltatni rendeli? Előadó felynek Artúr dr. ügyvéd. — 2. Vétesse­nek-e fel az alkotandó polgári törvénykönyvbe oly in­­tézkedések, melyek a kisbirtok elaprózását megakadá­lyozzák és ha igen, mely intézkedések? Előadó: I m- 1 i n­g Konrád dr. kúriai biró. II. A kereskedelmi jogból: 1) A szövetkezetek alakulása és azok működésének ellenőrzése szempontjából szükségesek-e és ha igen, minő törvény­hozási intézkedések? Előadó: B­ubla Ferencz bpesti kir. táblai biró. — 2. Minő törvényhozási intézkedések kívánatosak a közönség érdekeinek megvédésére, a biz­tosítási ügynökök képviseleti minősége és jogköre te­kintetében? Előadó: Beck Hugó dr. kúriai biró. — 3. Ingó dolognak részletfizetés mellett való eladása és a dolognak a vevő által történt birtokba vétele esetén, hely adható-e oly kikötésnek, mely szerint a tulajdon­jog az utolsó részlet lefizetéséig az eladó javára fen­­tartatik; ha igen, e tulajdonjog biztosítása végett mily intézkedések volnának megengedendő].? Előadó U 11­­m­a­n­n Sándor dr. ügyvéd. III. A büntetőjogból: 1. A btkv. gyakorlati alkalmazása körül szerzett tapasztalatokra való tekin­tettel, szükségesnek látszik-e a sértett fél indítványára üldözendő blinketendő cselekmények körének, illetve az indítvány visszavonása jogának megszorítása s ha igen, mennyiben? Előadó: Baumgarten Izidor dr. bpesti tszéki biró. 2. Létesítendő-e hazánkban az u. n. feltéte­les elítélés intézménye ? Ha igen, mily terjedelemben és mily módozatok mellett? Előadó: Fayer László buda­pesti egyetemi rk. tanár. IV. A polgári eljárásból: 1.A végleges perrendtartásban alkalmazandó-e a felek eskü alatti ki­hallgatásának a sommás eljárásban már elfogadott in­tézménye? Előadó: Králik Lajos dr. ügyvéd. — 2. Tekintettel az alkotandó szóbeli törvénykezési rendtar­tásra, a legfőbb bíróság jogkérdésben való felülvizsgá­­lati hatásköre és ezen ügyekben való eljárásra miként szabályoztassék? Előadó: Nagy Dezső dr. ügyvéd. A vélemény­es indítványokat S­i­e­g­m­a­n­d Vilmos dr. bizottsági titkárhoz (Erzsébet­ körút 7.) ez évi május 15-ig kell beküldeni.

Next