Fővárosi Lapok, 1897. február (34. évfolyam, 32-59. szám)

1897-02-01 / 32. szám

2 községük nincs, minden vallási aggály nél­kül tanulják a r. kath. vallástant és áldoz­nak egy szin alatt. Így van ez például Budapesten a nem csekély számú g. kath­­intelligencziánál, a minek mindenütt nem ritka következménye, hogy görög-katholikus szülőknek gyermekei pápai engedély nélkül egyszerűen elanyakönyvelés és rituális meg­szokás alapján végképpen a római (latin) rítuson maradnak. Ebből mindenki láthatja, hogy a magyar liturgia ügye se nem felekezeti, se nem a dog­mák vagy a skizma kérdése, hanem tisz­tán és kizárólagosan magyar nemzeti kér­dés. De ezt azzal, hogy: «a magyar-ajkú görög-katholikusokat be kellene osztani a szomszéd latin­ szertartású egyházmegyékbe», megoldani egyáltalában nem lehetne. Mert eltekintve attól, hogy ezen után el kellene hagyniok atyáiknak ősi szertartásait, a­me­lyekhez ragaszkodnak , a mit tenni akarnak , — a magyar nemzeti eszmét nem szolgál­hatják. Itt a kérdést kétfelé kell osztanunk. A magyar görög katholikusoknak egy része a szláv nyelvet éppen oly kevéssé érti, mint a latint. Ilyen (az 1891-iki népszámlálás adatai alapján készült egyházi névkönyvek szerint) a munkácsi egyházmegye plébániái­nak 20­6, híveinek 22­8 százalékja, szám sze­rint 99.262 lélek. Ezek tiszta magyarok 85 anya- és 481 leányegyházban; ott 5 anya- és 29 leányegyházban van 7482 nem tiszta magyar ajkú. Az eperjesi egyházmegye plé­bániáinak 183 százalékja, híveinek 208 százalékja számszerint 32,881 lélek 34 anya- és 512 leányegyházzal csak részben tiszta ma­gyar, de a magyar nyelvet mind érti és mikor mintegy 25—30 év előtt közöttük jártam, az ó-szláv mise közben mindenütt énekelték magyarul a latin ritusú nép ma­gyar egyházi énekeit, kifejezve lelküknek vágyódását a magyar istentisztelet iránt; ugyanakkor hallottam a keresztelő és teme­tési szertartásokat tisztán magyarul végezni. Ma ez már a legtöbb helyen megszűnt és ezzel együtt felejti a nép a magyar nyelvet. Ezen csodálkozni sem lehet, mert hiszen nemcsak a köznép, de az értelmiség sem tudja tisztán elválasztani a vallásfelekezetet a nemzetiségtől: a kálvinista templomot magyarnak, a lutheránust tótnak vagy né­metnek, a görög - katholikust oláhnak, orosznak nevezi, de a római katholikust sohasem latinnak (mert ez nem élő nyelv), de vagy egyszerűen katholikusnak, vagy pápistának. A fölött gondolkozni, hogy a görög egyesültek — a mi még ismert név — szintén katholikusok, azaz a szó szoros értelmében véve a római egyház összes­ségéhez tartozók és szintén pápisták, vagyis a római pápa egyházi főhatósága alatt állók, gondolkozni nem sokaknak jut eszükbe, mert szerintük a megkülömbözte­­téshez elég az egyházi nyelv különbsége. Csak a munkácsi és eperjesi egyház­megyékben van a felhozott adatok szerint: 119 anya- és 993 leány­ egyházban, összesen 1112 községben 132.143 közönségesen orosz­nak nevezett lélek, a melyik nyelvére és érzelmére nézve magyar, és az akar ma­radni hazájával és Istenével szemben egy­aránt. A nagyváradi és az erdélyi oláh egyházmegyékben is számos magyar lakos­ságú község van, mintegy 25—30.000 lélek­kel, a kiknek teljes eloláhosodása már csak rövid idő kérdése. » Mennyiben lenne helyes, czél- és idő­szerű a két­nyelvű liturgia, a melyik irány­ban az idézett levél írója szerint a magyar­­országi gör. krth. egyházak magyar litur­giája kérdésében a szentszék engedékeny­sége esetleg nem lenne kizárva ; arról szólani most nem tartom időszerűnek; egy állítást azonban nem hagyhatok helyreigazítás nélkül.­­ Ez az,­­hogy a görög egyesült oláhok és némely helyen a szlávok is visszaéléseket követnek el a liturgia nyelvével. A hagyo­mányos liturgikus nyelv helyett ugyanis mo­dern nyelvet használnak a szentszék tudta és engedélye nélkül s ezzel igyekeznek kü­lönösen az oláhok Magyarországon, a szer­tartásos énektanítás ürügye alatt a magyar ifjuságot nemzetétől eltántorítani. Erre kel­lene nagyobb figyelmet fordítani úgy Magyarország herczegprímásának, nemkü­lönben a magyar kormánynak is, mint a legfőbb kegyúr tanácsosainak». A felvetett kérdést én oly magasztos­nak tartom, hogy abba se felekezeti, se nemzetiségi kérdést bele­vegyítenünk nem szabad. Az oláh kérdésről éppen ezért nem is szólok. Azt biztos tudomásból mondha­tom, hogy a­hol a magyarországi görög katholikusok közt a szláv isteni tisztelet van meg, ott az nem modernizált, csak tisztán ó­ szláv, a modernizálás közöttük csakis ma­gyar nyelven történik. Ezt a törekvést az elmondottak után csak helyeselhetjük, vég­leges keresztülvitelét azonban az egyházi fő­hatóság beleegyezésétől kell várni. Mit akarnak a magyar görög katholiku­sok? Azt, hogy a magyar liturgikus nyelv behozatala mellett ne legyenek kénytelenek más, mint magyar nyelven se imádságokat, se szertartásos énekeket tartani és tanulni s igy népiskoláik tisztán magyarok lehesse­nek, így se a «különösen»,­ se az «ürügy» kifejezéseket nem lehet rájuk alkalmazni. A kiknek kezükben van a politikai ha­talom, a szó és a toll ereje, ne vonják el támogatásukat, ne gyengítsék, hanem támo­gassák a számra nézve úgy is csekély, de a nemzeti küzdelemben lelki erőben nem szűkölködő csoportot. Jó­n, életet, látnia, tapasztalnia kell és érzelmei­nek világát mind tágabbra nyitnia. A szí­nésznőnek pedig első­sorban azokat az ér­zéseket kell bemutatnia, a­melyek többnyire a szerelemből fakadnak. És ezt az érzést saját tapasztalatából kell ismernie, ha az igazságnak hódító erejével akarja szívünket megragadni, kell, hogy játékának alaptónu­sát saját­­ érzelmi világából vegye. Nem elég itt a tehetség, a fantázia, a tapaszta­lat is kell. Egy felsőbb leány tapasztalati körével talán jól tudja majd alakítani a fiatal művésznő a már untig ismert víg­játéki naiva szerepét. De hát állítsuk őt nehezebb feladat elé ! Adjuk neki Julia vagy Margit szerepét a Fausztból! Ha tehetsége bármily nagy is, alakításában hiányozni fog az az erő, az az igazság, a­melyet a művésznőnek egyes-egyedül saját, gyakran csak keserű kények és még keservesebb szenvedések árán szerzett tapasztalata ad­hat meg. És ha megfontoljuk ezeket a pszichológiailag kétségbevonhatlanul meg­állapított tényeket, be kell látnunk, hogy színművésznővel szemben nem alkalmaz­hatjuk az erkölcsösség általános köznapi mértékét. Ezzel épenséggel nem azt mondjuk, hogy a színpad a fékeveszett erkölcstelenségnek lehet a hazája. A női természet nemességét még a színpadon sem szabad bemocskolni. Az a színpad, a­hol hetarák uralkodnak, nem lehet otthona az igazi művészetnek. A művészi pálya tehát senkinek nem ad szabadságlevelet arra, hogy alacsony ösz­töneit kövesse. Bár a művészet fel is jogo­sít életmódunk szabadabb felfogására, azért még nem övezi glóriával az erkölcsi zü­­löttséget. Csak ilyen korlátoltan szabad tehát értelmezni, ha azt állítjuk és azt vi­tatjuk, hogy a művésznőnek nem kell ok­­vetetlenül erkölcsösnek lennie. Hogy ugyancsak ezen a nézeten vannak azokban a körökben is, a­hol a női erköl­csöket szigorú normák szerint mérik, erről nap-nap után meggyőződhetünk. Ha egy fiatal leány elhagyja életmódjának rendes ösvényét, mily gyorsan vagyunk készen a kárhoztató ítélettel! Hogy leszóljuk, hogy kerüljük azt a leányt! Ellenben hasonló körülmények között mily enyhén ítélünk a fiatal művésznők felett. Nem zárjuk őt ki azért társadalmunkból, szívesen látjuk otthonunk­ban, a­nélkül, hogy kérdeznek, vájjon ma­gánélete megfelel-e ama követeléseknek, a­melyekre minden más leánynál igényt tartunk. Már ez magában is bizonyítja, hogy mindegyikünk meg van győződve arról, hogy a színművésznő hivatásánál fogva különleges állást foglal el. Ezeket az eny­hítő körülményeket természetesen azonban nem tartjuk fenn mindenkivel szemben, a­ki a deszkákon működik. Hogy erkölcsi követeléseinket lejebb szállítsuk, arra csak akkor határozzuk magunkat, ha olyan nő­vel állunk szemben, a kinek homlokát a valódi művészet glóriája ragyogja körül, az a művészet, a mely fényt dorit lelkünknek mélységes mélyében, a mely egy időre ki­ragad minden földi nyomoruságból és ben­nünk egy szebb, egy nemesebb életnek megtisztult, magasztos érzését kelti. Ezeknek az istenáldott művésznőknek, a­kik belehízelgik magukat szívünkbe, ezek­nek adjuk a tisztelet, a szeretet tömjénét. És bizony csak a hálaérzés azokért a ne­mes élvezetekért, melyeket nyújtanak ne­­künk, ösztönöz bennünket arra, hogy ap­róbb gyöngeségeiket és tévedéseiket enyhén elnézzük és megbocsássuk. FŐVÁROSI LAPOK 1897 február 1. Hétfő Budapest, febr. 1. Fiume uj kormányzója. Fiume uj kormányzójává értesülésünk szerint Bat­­thányi Tivadar grófot fogják kinevezni. Batthányi gróf, a ki most az országgyűlésen Fiume városát képviseli, mandátumáról le fog mondani. Helyébe valószínűleg Maylän­­der dr. fiumei ügyvédet fogják kandidálni. Az új kormányzó kinevezése a hivatalos lapban még e héten meg fog jelenni. Közös miniszteri értekezletek. Bécs­­ből jelentik: Golub­ovszki gróf, külügy­miniszter a közös miniszteri értekezleteket, a melyek Kálnoky gróf külügyminisztersége alatt majdnem feledésbe mentek, a külpoli­tikai események megbeszélése végett újból meghonosította. így közös miniszteri érte­kezlet volt tegnap és tegnapelőtt Bécsben, a mikor is a külügyminiszter referált berlini útjáról s valószínűleg szóba került Kossuth Ferencznek Muravier gróf párisi és berlini útja ügyében tett interpellácziója is. A «N. Fr. Pr.» szerint ez alkalommal megbeszél­ték a delegácziók ülésezésének időpontját is. Miután az értekezleteken a magyar keres­kedelmi és osztrák vasúti miniszterek is részt vettek, valószínűleg vasúti ügyek is ta­nácskozás alá kerültek, még­pedig oly vas­úti ügyek, a­melyek mind a két ország ügykörébe tartoznak. A boszniai vasúti há­lózat kiépítésének kérdése, egész a dalmát határig már esztendők óta vár a végleges megoldásra s talán e tekintetben a két kor­mány között rövidesen megállapodás jön létre. A közös miniszteri értekezleteken rendszerint részt vesz a vezérkar főnöke is. Az utolsó értekezlet után Golub­ovszki gróf külügyminisztert ő felsége hosszabb kihall­gatáson fogadta. VIDÉK. ou- Esztergom város kölcsöne. A belügymi­niszter engedélyt adott Esztergom városának, hogy a tervbe vett nagy alkotásaira 200.000 forintos kölcsönt felvegyen. A miniszter leiratában egy­úttal elitélte a városi tanácsot többrendbeli mu­lasztásaiért.

Next