Fővárosi Lapok, 1897. április (34. évfolyam, 91-120. szám)
1897-04-01 / 91. szám
1897 április 1. Csütörtök FŐVÁROSI LAPOK Hogy rohan, vágtat, száguld Sok hetyke űrlovar, A paripánál gyorsabb És czélt is ér hamar. Az akadályt, a törvényt, Szépen eltörülik, Vagy vigan átugratják, Avagy megkerülik. S maholnap nem lesz többé Sorompó, sem szabály, Lesz akadályos verseny, Hol nincsen akadály. A reformátusok egyetemes konventje. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márcz. 31. Ma délelőtt 10 órakor kezdődött a reformátusok egyetemes konventje, amely előreláthatólag 2—3 napig fog eltartani. A református gimnázium dísztermében ez alkalommal előkelő társaság gyűlt egybe. Ott voltak: Bánffy Dezső br. miniszterelnök, Tisza Kálmán, Szilágyi Dezső képviselőházi elnök, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, Vay Béla báró, Tisza István gróf orsz. képviselő, Szász Károly, Kiss Albert és Szász Domokos püspökök, Degenfeld József gróf, Bernáth Elemér kir. ítélőtáblás tanácselnök, Harap Ferencz nyug. kúriai biró, Szilassy Aladár min. tanácsos és mások. A konventet Kun Bertalan püspöknek, a konvent egyházi elnökének szép imája előzte meg. Tisza Kálmán, a konvent világi elnökének, mielőtt a konventet megnyitja, egy veszteséget kell bejelentenie, a mennyiben a konventnek és az egyháznak egy kiváló tagja, Vályi János tiszántúli főgondnok meghalt. Indítványozza, adjon a konvent e veszteség fölötti fájdalmának jegyzőkönyvében kifejezést. (Helyeslés.) — De mint az életben mindig, folytatja Tisza Kálmán, a fájdalomhoz közel szokott lenni az öröm is, úgy most is öröm váltja fel a bánatot, amikor a konventnek egyházi elnökét, aki nem régen töltötte be életének 80-ik évét, itt magunk között üdvözölhetjük. Indítványozom, adjon a kongresszus e fölötti örömének jegyzőkönyvileg kifejezést azzal a kívánsággal, hogy az isten áldja meg továbbra is egészséggel a konventnek, szeretett egyházi elnökét. (Éljenzés.) Kun Bertalan megköszöni a konventnek iránta tanúsított rokonszenvét, amely a legmélyebb hálával tölti el szívét. — Ha valami számbavehető érdemem van, úgymond, ha valami jót és hasznosat tehettem életemben, ezt a konvent volt és jelenlegi tagjainak köszönhetem. Ígérem, hogy míg az isten kedvez életemnek és megajándékoz munkaerővel, tehetségemhez képest mindig munkálkodni fogok egyházam érdekében. (Éljenzés.) Áttért a konvent ezután a napirendre. A közalapi végrehajtó bizottság jelentését Kenessey Béla jegyző mutatta be. Ezzel kapcsolatosan Fejes István felpanaszolja, hogy a konvent határozatainak végrehajtása nagyon sokszor fennakadást szenved, mert a végrehajtó bizottság a felhalmozott teendőkkel nem tud megbirkózni. György Endre egy központi iroda szervezését ajánlja. Tisza Kálmán elnök felkéri a felszólalókat, hogy egy ily iroda szervezése iránt dolgozzanak ki formaszerű javaslatot, mert ezt a fontos kérdést így melegében elintézni nem lehet. Degenfeld József grófnak az ellen van kifogása, hogy a konvent részéről az egyházkerületeknek megszavazott és folyósított segélyösszegek gyakran függőben maradnak, úgyszólván a levegőben lógnak, mert az illető egyházak a segélyt nem fogadják el. Indítványozza, hogy a konvent a segélyek folyóvá tétele előtt mindig kérdést intézzen a segélyezendőkhöz, vájjon a megszavazott öszszeget hajlandók-e elfogadni. Az indítványt a konvent elfogadta. A közalapi végrehajtó bizottság jelentését egyébiránt, amelyet a felszólalások félbeszakítottak, a konvent jóváhagyólag tudomásul vette. A közalapi végrehajtó bizottság folytatólagos jelentését mutatta be ezután Kenessey Béla előadó, melyet szintén tudomásul vettek. Petri Elek egyetemes gyámintézeti pénztáros mutatja be az országos egyet. ev. ref. lelkészi gyámintézet első évi jelentését. 1896-ra előirányozva volt 10%-os belépési járulékokból 52.621 frt jut, 21/2%-os tagsági dijakból 39.820 frt, vagyis összesen 92.441 frt. Befolyt tényleg 74.994 frt 1896. decz. 31-éig, tehát hátralékban maradt mintegy 20.000 frt, mely összeg azonban a folyó évben már nagy részben be van fizetve, úgy hogy az első év eredménye nem ad aggodalomra és külön intézkedésekre okot a befizetések tekintetében. Azt a javaslatot teszi a jelentés, hogy az egyetemes konvent kérje föl az egyházkerületeket, hogy a gyámintézeti dijak lehető pontos befizetésére szólítsák föl a lelkészeket s a befizetésekről szóló kimutatásokat is idejében küldjék föl. A javaslatot elfogadták. A gyámintézet 1896. évi összes bevételei 110.334 frtra rúgtak, az összes vagyon pedig 165.600 frtot tett ki. A jövő évi költségvetési előirányzatot megállapították. A gyámintézet jelentését egészben tudomásul vették. Az ülést holnap folytatják. A napirenden van a többi közt a közalapi segélykérvények tárgyalása. A közalapi bizottság 181 lelkésznek 6295 frt 257 egyháznak pedig 10725 frt segély megszavazását javasolja. A Kisfaludy-társaság ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márcz. 31. Szokatlanul nagy közönség jelenlétében tartotta ma délután felolvasó ülését a Kisfaludytársaság. Az ülésen Gyulay Pál elnökölt. A felolvasások sorát Vadnay Károly nyitotta meg emlékbeszédével Degré Alajos felett, ki öt hónappal ezelőtt dőlt ki a társaság tagjai sorából. Az emlékbeszéd írójának, mint az elhunyt testi-lelki jó barátjának és régi, régi bajtársának, leginkább volt alkalma Degrének, a nagy „tizek“ egyikének jellemébe, lelki életébe belepillantani. Természetes tehát, hogy ez az emlékbeszéd, amely tele van gyöngéd refleksziókkal, együtt átélt vidám és bús napok emlékével, hű tükre Degré Alajos egész egyéniségének. Ha képiró volna, bátorsága jellemzésére azt a jelenetet rajzolná le Degré életéből, mint a Károlyi-huszárezred fiatal kapitánya a túrás harezmezőn, lovassági rohamban, az orosz dzsidásokkal küzdött. Kardja — Teleky Sándor ajándéka — összetörött a küzdelemben, paripája két lándzsaszúrástól összerogyott, ő maga is két nehéz sebből vérzett, mikor egy orosz tiszt pisztolyt szerzett reá. E pillanatban egy óriás erejű huszárfőhadnagy levágta az orosz tiszt karját és megmentette kapitánya életét. Ápolásra egy lelkészlakba vitték és bár holt hire terjedt,s sikerült őt megmenteni. Degré az írói pályát hírlapi közlésekkel kezdte meg, midőn, mint Vukovich Sebő, a későbbi forradalmi miniszter patvaristája küldött közléseket Kossuth Pesti Hírlapjába. Szépíró később lett: egy pesti jóindulatú főnöke, Császár Ferencz buzdítására beszélyt irt a főúri körök felkarolt hetilapjába, a Honderűbe. Különben már, mint szegedi diák, mindig tisztelettel köszönt egy urnak, akiről köztudomású volt, hogy látta Vörösmartyt. Képzelhető, mekkora volt lelkesedése, midőn Petőfi és Jókai bevezették a tizek közé és velük együtt működhetett. Ezek voltak az ifjú Magyarország akkori képviselői, akiket mind az njítás szelleme vezetett. A franczia ízlés hívei voltak, magyar szellemben. Degré képviselte köztük a társaséleti vidám beszélyt. Írás közben azonban nem bírt azzal az önbíráló nyugalommal, mely a művészi forma és stil mestereit hozza létre. Számos kötetre terjedő beszélyen kívül írt nagyobb regényeket is, köztük a Két év egy ügyvéd életéből czíműt, melynek legnagyobb részét már a szabadságharcz alatt elkészítette, de csak az ötvenes években adta ki, mikor pár ezer példányban gyorsan elterjedt. Később is több regényt adott ki, melyek tárgyát mindig a magyar társadalomból merítette; csak egyszer kalandozott el, Salvator Rosat van odahaza. A nyeremény oroszlánrészét a „Gründer“, a nagyrészvényes vágja zsebre , vagy pláne a syndicatus, amely az osztozás után óta sem néz többet az egész vállalatnak. Aki tisztátalan uton nyerészkedik, megteheti, anélkül, hogy hivatalos czímet akasztana a nyakába. A panama óriási vesztegetési bűnügyébe keveredett franczia képviselők nem voltak igazgatótanácsosok. Ellenben az igazgatótanácsosok és igazgatók ellen lebocsátott korlát nem csak a tisztességtelen faiseuröket zárja ki a képviselőházból, de elzárja magát a képviselőházat a tisztességes szakférfiak bevonásától. Amit eléggé tapasztalunk minden új kormányalakulásnál, amikor látunk-futunk szakminisztereket keresni, itt vannak , megtalálhatók ; csakhogy azok nem hajlandók elhagyni a társulati állásukat, ahol kapnak megbecsültetést, méltó javadalmazást, élethosszig biztosított állást; hogy azt felcseréljék a minisztert Dózsa György izzó trónusával, ahol kapnak szidalmazást, felpanaszolt kenyeret, bukást jelző Damocles kardot a fejük fölé. Már most ez még mind nem elég a mi Catainknak : neki esnek az „esetleg“ fogalmából eredő végtelenig nyújtható esélyeknek s a kormánynyal szerződéses viszonyban álló pénzintézetek, iparvállalatok elnökeit, igazgatóit idézik az aracopág elé, hogy ez az anemometerek, dynamometerek segélyével ítélkezzék a honatyák becsületessége fölött. Mert becsületkérdés ez a húzásból. Tehát a jogtudóinknak a szinét-javát, akik a törvényhozás, a kodifikálás nehéz munkájához gyakorlati észszel, nagy ismeretkincscsel járulhatnának. Azután kizárja az állami kinevezett hivatalnokokat, s a municipális választott tisztviselőket. Hogy az állami hivatalnokok kategóriájában a miniszterelnöki és belügyminiszteri hivatalnokokra tilalmat vetett a törvény, azt még valahogy csak megértem: azoknak befolyásuk lehet a választásokra, a választási visszaélések kérdéseiben nem szavazhatnak szabadon; de mit vétettek a kultusz, a honvédügy, az igazságügy, a pénzügy, a kereskedelem, a földművelés és közlekedés resszortjaival foglalkozó szakemberek, hogy rájuk nézve a képviselőház padjai tilalmasak legyenek ? Hogy azok nem szavazhatnak függetlenül ? Igenis, hogy szavazhatnak. Emlékezem egy praegnans esetre, amikor egy osztálytanácsos (Szász Károly) a miniszteri javaslatra „nem“-mel szavazott. Oda is kiáltott neki az akkori miniszterelnök, hogy „szép.“ Hát persze, hogy szép volt. A nemmel szavazót pedig annál jobban megbecsülték. Ha a hivatalnoknak jelleme van, az a képviselőház padjain is jellem marad. S a miniszternek több szüksége van egy jó hivatalnokra, mint a hivatalnoknak a miniszterre. Hogy a közigazgatási tisztviselőt kizárja a törvény a képviselőházból, annak van egy tetszetős indoka: az, hogy annak otthon van elég teendője a megyéjében, járásában, városában. No bizony, azt a képviselői munkateher mellett mind elviselheti, így is kétszáz képviselő szokott távol lenni a legfontosabb kérdések fölötti szavazásnál. Azok ugyan mit administrálnak ? A törvénynek a sikere aztán abban nyilatkozik meg, hogy valahány hasznavehetetlen tagja van az adminisztrációnak vidéken, azt mind felküldik képviselőnek, csakhogy megszabaduljanak tőle, akik pedig valóban tehetséges, szorgalmas tisztviselők, ha képviselőségre vállalkoznak, bevágták a hátuk mögött az eddigi életpályát. A képviselőházból a szolgabirói székbe vissza nem lehet ülni, mert az már be van töltve, a képviselőség pedig nem életpálya, s semmiképpen nem megélhetési mód. A tisztviselőből lett képviselő egyenesen rá van utalva a felfelé kapaszkodásra, s így a törvény maga teremti meg a stréberek (különben becsülésre méltó osztályát. Azután kizárja a törvény a képviselőségből a nyereségre alakult társulatok, pénzintézetek igazgatóit, tanácsosait, amelyek a kormánynyal valamely szerződéses viszonyban állanak, amely viszonyból esetleg változó pénzügyi eredmény származhatik. Ez az a bizonyos jogelv, amely szerint „minden ember tolvaj, amíg be nem bizonyítja, hogy nem az.“ Hiszen abból az esetleges nyereményből arra az igazgatótanácsosra egy olyan potomság jut, hogy azért csak nem árulja el a hazáját, meg a becsületét olyan ember, akinek két pár csizmája .