Fővárosi Lapok 1901. január (1-4. szám)
1901-01-06 / 1. szám
FŐVÁROSI LAPOK ország, a "nemzet, amely középosztálya egy családjában éltető elemét vesztette el. A felvirradó századnak egyik legszebb ajándéka volna, ha középosztályunk több évtizedes tévelygése után ismét öntudatra ébredne, ismét önmagában keresné támpontját, büszkeségét. Ám fogadjon el grófi címet az, a ki grófi vagyonnal rendelkezik, legyen udvari tanácsos, a kit ezzel a méltósággal megkínálnak. De a kit ily kitüntetés nem is érhet, az ne szégyelje, hogy csak tekintetes úr, gazda, orvos, kisebb hivatalnok, ne igyekezzék helyzete biztos előnyeinek kockáztatása mellett többnek lenni, vagy legalább többnek látszani. Éljen úgy, amint helyzetében a legkellemesebben teheti, kerüljön minden felesleges fényűzést, mely végtére is házi jólétének, gyermekei nevelésének rovására megy. Tartsa meg és adja át sértetlenül gyermekeinek azt a vagyont, mely életében támaszát, úri jólétének alapját teszi. Ne azt tegye, amit (a fellépés szempontjából) tennie kell,, hanem azt amit jövedelmi viszonyainál fogva tennie lehet. Adja meg mindenkinek a magáét. Ha megesik, hogy igénytelenebb fellépése által félrevezetve, a magasabban állók közül valaki méltatlanságot követ el vele, családjával, vagy osztálya bármely tagjával szemben, azt egy független középosztálybeli embernek mindig tehetségében áll a leghatározottabban visszautasítani. Ily szellem mellett ismét a középosztály lesz az úr az országban, az fog törvényt szabni állami és társadalmi téren, az fogja ítéletével felemelni, vagy lesújtani saját tagjait épen úgy, mint a főrangúakat és a nép fiait. Visszatérés lesz ez nemzetünk ősi hagyományaihoz és előkészítése a második ezredév nagy munkájának, a magyar nép felemelésének a jólét, műveltség és hatalom oly fokára, melyen az elmúlt ezredévben egy nép sem állott. Dr. Farkas Geiza: Csak szomorúnak ne látnálak, Lankadtnak mint egy virágszálat. Ha mélázó szemedbe nézek, Elfog valami bus igézet.♦ Első szerelmünk csalfa álma, A régi árny, szivünkre száll ma. Találkozik tekintetünk, Mosolygunk, oh, de jaj nekünk! Herczeg János. J két nap. A Duna zajlása megindult újév előtt egy nappal s ebben a nevezetes esetben benne van minden, a mi még tavaly, a múlt században történt. A mi már az idén esett meg, az röviden annyiból áll, hogy a Duna jege megállt újév után két nappal. Semmi zajlás. Csönd köröskörül, nagy, néma pelyhekben hull a hó s még szél sem kerekedik, a mely szerteszórná. A könyörületesség munkáját végzi ez is. — Hadd legyen — gondolja — másnak is dolga a hóval. Sokan vannak, akik el akarják takarítani. Az utcán hát megindult a nagy söprés s a hó igy megváltott egy darab világot.• Nagy szükség is volt a megváltásra, úgy mondják, még a nagyságos urak is bujdokoltak újév napján. Nem ugyan a lelkiismeretfurdalás elől menekültek, hanem inkább a borravalók kiosztása indította őket a nagy bujdosásra. A levegő pedig megtelt panasszal s azok, akik a panaszos jajszavak értelmének kihüvelyezésével foglalkoznak, azt is állítják, hogy az urak nyomorúsága az oka mindennek A kinek nincs, az még borravalót sem adhat s ha mimeli is a nagyságos voltát, újévre elbújik a kéregetők elől. A zajlás a múlt évben indult meg, mire beállt az új esztendő, befagyott a nagy víz, a hitelek és kölcsönök vize . . . A világ szegény most már, nemcsak a szegény ember. Ezért az általánosításért pedig csak egy embernek van joga, hogy követ vessen rám. — Kruppnak hívják ezt az embert, aki emberpusztító gépek gyártásával nemcsak a békét biztosítja, hanem újévre ötszázezer márkát tud kiosztani ajándék gyanánt. Ágyút kell gyártani most már, hogy pénzhez jusson az ember. A békebiztosítás a legjövedelmezőbb foglalkozás a világon, amit az is bizonyít, hogy egyre marakodnak az emberek s ennélfogva szegényedünk. * Szegény angol királynő pedig hiába akart erősnek látszani. Asszony az asszony, ha császárnak titulálják is s galambsziv van az oldalában. Álmában sokat hallotta az ágyuk dörgését és véres, megszabdalt emberek állták körül az ágyát s rajta követelték a fiatal vérüket. Addig-addig, amig a nagy császárnő a maga vérét adta nekik s most nagybetegen Olaszországba viszik. Ha van még otthon sok katonája, azokat sorba kéne állíttatni mindenfelé, ahol a vonatja elrobog, nehogy a véres, a megszabdalt emberek utána menjenek s Olaszországban sem hagyják megpihenni a szegényt. Szegény . . . íme a császár is szegény . . . * A japánok pedig megunták az ősi szarkalábakat és mindenképen európaiak akarnak lenni. A latin betű lesz ezentúl ott is a divatos betű s úgy fordul círny. O-o-O 3