Fővárosi Lapok 1901. szeptember (35-38. szám)

1901-09-08 / 36. szám

FŐVÁROSI LAPOK tanulmányokra kijelölt időt teljes szigorral betartsák, vagyis magyarán mondva: kényszerítve legyenek a tanulásra, magukkal vitték dr. Mayer német nemzet­­gazdasági írót, a­ki Amerikát — több évi ott tartóz­kodása folytán — ismerte és művekben ismertette, így tehát az ő kalauzolása nagy előnyükre válhatott komoly elhatározásuk keresztülvitelében. Az amerikai utazásnak ilyenformán, és mert a munkabeosztást szigorúan betartották, meg volt a gyakorlati haszna a fiatal főurakra. Megtekintettek ott mindent szakértő vezetőjük kíséretében ; jegyzeteket tettek a látottak és tapasztaltakról és eszmecserét folytattak azokról ; azután elmentek: alligátorokra, grizli medvére, wapiti szarvasra, bölényre és vad­lovakra stb. vadászni, a szerint, a­mint délen vagy északon jártak. Ellátogattak az indiánusok falvaiba, felkeresték a hazánkból kivándorolt munkások gyül­­helyeit s hazatérve, részint önálló művekben, részint pedig hírlapi cikkekben, gazdasági értekezleteken ismertették közhasznú tapasztalataikat. Így Andrássy Géza gróf egy könyvet irt ez útjában szerzett tapasz­talatai alapján az otthon­mentesítésről (Homestead), a­mely munkája — a jogi tankönyvekben — forrás­műnek van elismerve és ajánlva. Felesleges felemlíteni, hogy a­mint a komoly tanulmányoknak meg volt az eredménye, azonképen a vadászzsákmány egy beszerzésénél sem maradtak hátra a fiatal főurak, a­kik közül ketten: Hoyos Ernő és Széchenyi Géza grófok azóta a kontinens hírneves oroszlán- és tigris vadászaivá nőtték ki magukat. Az Amerikában időzött összes főurak vadásztrófeákból múzeum-számba menő gyűjteményt hoztak maguk­kal. Andrássy Géza gróf ezenkívül egy nagy kötetet tevő albumot is összeállított itt, a­melyben nagyobbára vadászepizódok vannak megörökítve, általa készített érdekes rajzokban és színezett képekben, a­melyek gyönyörködtetésére szolgálnak a betléri kastély láto­gatóinak. Ebben az útban részt vett főurak húsz év múl­tán, most a múlt héten, közakarattal egybegyűltek Andrássy Géza gróf betléri kastélyában, hogy a mos­tani jubileumos világban, a midőn sokkal csekélyebb okok és kisebb időszakok múltával is szoktak évfor­duló ünnepélyeket rendezni, ők maguk jubiláljanak a felett, hogy (kísérőjük dr. Mayer kivételével, a­ki azóta elhalt) mind az öten életben vannak s egymás társaságában visszaemlékezhetnek arra az évre, a melyben igaz, hogy sokat tanultak, tapasztal­tak és élveztek is, de férfiasan tűrtek is, nem csupán az idegenben átélt nagy idő és hosszú út fáradalmait és más egyéb kellemetlenségeit, de különösen a pusz­taságokban tanyázás alatt, a vadászati kirándulások nyomorúságait és szenvedéseit s ez a közös sors fűzte egybe őket olyan bajtársakká, a­melynek köte­lékei ma, húsz év múltán sem lazultak meg. * A betléri kastélyban egybegyűlt társaság mind­járt az ideérkezés után való napon elhatározta, hogy néhány napra visszavarázsolja az amerikai vadász­életet, kivonul a kastélyból és az alsó-szulovai erdő­ség mélyében, az Isten szabad ege alatt üt tanyát. Ott állítja fel az amerikai sátrakat s onnan tesz cserkész-kirándulásokat őzbakokra. Ki is mentek és a vadászut, Andrássy Géza gróf egy napon meghívta sátortáborukba vendégekül nejét és gyermekeit, a kik nagy kísérettel vonultak fel oda s a rozsnyói cigány­zenekart is kirendelték. Gyönyörű szép idő kedvezett e kirándulásnak s meglepően eredeti látványt nyújtót az alsó-szulovai völgybe nyíló két medvés völgy torkolatában egy kies tisztáson fel­állított sátortábor — számszerint hat sátor — kör­nyezve ponyvásfedelü kasos szekerekkel, a földbe állított, ágas-bogas fiatal fákból készített fogasokkal, lámpás oszlopokkal, két hatalmas tűzrakással, sürgő­forgó szolga- és erdőőr-személyzettel, kipányvázott paripákkal, lovakkal, hempergő öszvérekkel, rögtönzött padokkal, asztalokkal stb. Az érkező vendégeket a vadászok a hegyek által többszörösen visszavert vadászkürtök fantazéjaival üdvözölték. A vadásztársa­ság nagyobbára — Andrássy Géza gróf pedig teljesen — abban az öltözetben tanyázott itt (lova is azzal a nyeregszerszámmal volt felszerelve), mint a melyet az amerikai pusztákon használt; mexikói, szürke nemez­kalapjának széles karimája ki van egy helyen csor­bítva; emlékezetes kalap ez! A saját fegye­rének két golyója szakította azt ki, a­mint mászás közben vélet­lenül elsült a kezében. A társaság, a vadászos asztal­hoz letelepedve, kedélyes társalgásba merült, majd Gudenus báró hozta ki sátrából a citeráját. Andrássy Marica grófkisasszony a magával hozott hegedűt vette elő s szebbnél-szebb dalokat játszottak együtt, a melybe aztán a társaság tagjai is belevegyültek éne­kükkel. E közben megjött a cigányzenekar s nagy lelkesedést keltett jeles tárogatásával, a­kinek szóló­­játéka a két német főurat is elbájolta. A zenekar játékát még inkább élénkítette az, hogy a bájos, fiatal gróf kisasszony, prímásnak, Széchenyi Imre gróf pedig gordonkásnak állott be hozzájuk, több régi magyar nóta előadására. Széchenyi Imre grófnak a szó teljes értelmében művészies gordonkajátékát megcsodálta nem csupán a főúri társaság, de a zenekar is. Az étkezésnél nem csupán az ez alkalomra a kastélyból felhozott szakács műremekei, hanem a lobogó tűz mellett sült vadászótelek is szerepeltek. Estebéd alatt a kis grófok rövid, de elmés alkalmi pohárköszönté­sekben éltették a vendégeket, a­kik megígérték, hogy öt év múlva újra eljönnek jubilálni. A mulatságnak ritka szép nap és enyhe este kedvezett, a teli­hold fénye pedig bájolóvá varázsolta e vadregényes helyet. A vadásztanyáról a szintén jelen volt Mihalik Dániel festőművész — a­ki itt az erdőben kapta meg Münchenből azt a hivatalos értesítést, hogy az ottani nemzetközi kiállításra beküldött festménye a második aranyéremmel lett kitüntetve —­ fényképfelvételeket eszközölt, sőt egy olajfestménybe is belefogott, a­melylyel ezt az érdekes vadásztanyát meg fogja örökíteni.* Késő este távoztak el a kastély vendégei a reájok lent az országúton várakozó kocsikhoz, a vadászurak kíséretében, a­kik innen visszatértek tanyájukra, hogy másnap hajnalban folytassák a cserkészetet, melynek eredménye 28 őzbak volt. A vadászatot rendező uradalmi erdőfelügyelő, Dénes Géza szerint, a bakok csalsipra jövetelének még nem volt itt az ideje, így ünnepelték meg a főúri vadászok amerikai útjuknak huszadik évfordulóját. Cs a csonti dr. 423

Next