Fővárosi Lapok 1901. szeptember (35-38. szám)
1901-09-08 / 36. szám
FŐVÁROSI LAPOK tanulmányokra kijelölt időt teljes szigorral betartsák, vagyis magyarán mondva: kényszerítve legyenek a tanulásra, magukkal vitték dr. Mayer német nemzetgazdasági írót, aki Amerikát — több évi ott tartózkodása folytán — ismerte és művekben ismertette, így tehát az ő kalauzolása nagy előnyükre válhatott komoly elhatározásuk keresztülvitelében. Az amerikai utazásnak ilyenformán, és mert a munkabeosztást szigorúan betartották, meg volt a gyakorlati haszna a fiatal főurakra. Megtekintettek ott mindent szakértő vezetőjük kíséretében ; jegyzeteket tettek a látottak és tapasztaltakról és eszmecserét folytattak azokról ; azután elmentek: alligátorokra, grizli medvére, wapiti szarvasra, bölényre és vadlovakra stb. vadászni, a szerint, amint délen vagy északon jártak. Ellátogattak az indiánusok falvaiba, felkeresték a hazánkból kivándorolt munkások gyülhelyeit s hazatérve, részint önálló művekben, részint pedig hírlapi cikkekben, gazdasági értekezleteken ismertették közhasznú tapasztalataikat. Így Andrássy Géza gróf egy könyvet irt ez útjában szerzett tapasztalatai alapján az otthonmentesítésről (Homestead), amely munkája — a jogi tankönyvekben — forrásműnek van elismerve és ajánlva. Felesleges felemlíteni, hogy amint a komoly tanulmányoknak meg volt az eredménye, azonképen a vadászzsákmány egy beszerzésénél sem maradtak hátra a fiatal főurak, akik közül ketten: Hoyos Ernő és Széchenyi Géza grófok azóta a kontinens hírneves oroszlán- és tigris vadászaivá nőtték ki magukat. Az Amerikában időzött összes főurak vadásztrófeákból múzeum-számba menő gyűjteményt hoztak magukkal. Andrássy Géza gróf ezenkívül egy nagy kötetet tevő albumot is összeállított itt, amelyben nagyobbára vadászepizódok vannak megörökítve, általa készített érdekes rajzokban és színezett képekben, amelyek gyönyörködtetésére szolgálnak a betléri kastély látogatóinak. Ebben az útban részt vett főurak húsz év múltán, most a múlt héten, közakarattal egybegyűltek Andrássy Géza gróf betléri kastélyában, hogy a mostani jubileumos világban, a midőn sokkal csekélyebb okok és kisebb időszakok múltával is szoktak évforduló ünnepélyeket rendezni, ők maguk jubiláljanak a felett, hogy (kísérőjük dr. Mayer kivételével, aki azóta elhalt) mind az öten életben vannak s egymás társaságában visszaemlékezhetnek arra az évre, a melyben igaz, hogy sokat tanultak, tapasztaltak és élveztek is, de férfiasan tűrtek is, nem csupán az idegenben átélt nagy idő és hosszú út fáradalmait és más egyéb kellemetlenségeit, de különösen a pusztaságokban tanyázás alatt, a vadászati kirándulások nyomorúságait és szenvedéseit s ez a közös sors fűzte egybe őket olyan bajtársakká, amelynek kötelékei ma, húsz év múltán sem lazultak meg. * A betléri kastélyban egybegyűlt társaság mindjárt az ideérkezés után való napon elhatározta, hogy néhány napra visszavarázsolja az amerikai vadászéletet, kivonul a kastélyból és az alsó-szulovai erdőség mélyében, az Isten szabad ege alatt üt tanyát. Ott állítja fel az amerikai sátrakat s onnan tesz cserkész-kirándulásokat őzbakokra. Ki is mentek és a vadászut, Andrássy Géza gróf egy napon meghívta sátortáborukba vendégekül nejét és gyermekeit, a kik nagy kísérettel vonultak fel oda s a rozsnyói cigányzenekart is kirendelték. Gyönyörű szép idő kedvezett e kirándulásnak s meglepően eredeti látványt nyújtót az alsó-szulovai völgybe nyíló két medvés völgy torkolatában egy kies tisztáson felállított sátortábor — számszerint hat sátor — környezve ponyvásfedelü kasos szekerekkel, a földbe állított, ágas-bogas fiatal fákból készített fogasokkal, lámpás oszlopokkal, két hatalmas tűzrakással, sürgőforgó szolga- és erdőőr-személyzettel, kipányvázott paripákkal, lovakkal, hempergő öszvérekkel, rögtönzött padokkal, asztalokkal stb. Az érkező vendégeket a vadászok a hegyek által többszörösen visszavert vadászkürtök fantazéjaival üdvözölték. A vadásztársaság nagyobbára — Andrássy Géza gróf pedig teljesen — abban az öltözetben tanyázott itt (lova is azzal a nyeregszerszámmal volt felszerelve), mint a melyet az amerikai pusztákon használt; mexikói, szürke nemezkalapjának széles karimája ki van egy helyen csorbítva; emlékezetes kalap ez! A saját fegyerének két golyója szakította azt ki, amint mászás közben véletlenül elsült a kezében. A társaság, a vadászos asztalhoz letelepedve, kedélyes társalgásba merült, majd Gudenus báró hozta ki sátrából a citeráját. Andrássy Marica grófkisasszony a magával hozott hegedűt vette elő s szebbnél-szebb dalokat játszottak együtt, a melybe aztán a társaság tagjai is belevegyültek énekükkel. E közben megjött a cigányzenekar s nagy lelkesedést keltett jeles tárogatásával, akinek szólójátéka a két német főurat is elbájolta. A zenekar játékát még inkább élénkítette az, hogy a bájos, fiatal gróf kisasszony, prímásnak, Széchenyi Imre gróf pedig gordonkásnak állott be hozzájuk, több régi magyar nóta előadására. Széchenyi Imre grófnak a szó teljes értelmében művészies gordonkajátékát megcsodálta nem csupán a főúri társaság, de a zenekar is. Az étkezésnél nem csupán az ez alkalomra a kastélyból felhozott szakács műremekei, hanem a lobogó tűz mellett sült vadászótelek is szerepeltek. Estebéd alatt a kis grófok rövid, de elmés alkalmi pohárköszöntésekben éltették a vendégeket, akik megígérték, hogy öt év múlva újra eljönnek jubilálni. A mulatságnak ritka szép nap és enyhe este kedvezett, a telihold fénye pedig bájolóvá varázsolta e vadregényes helyet. A vadásztanyáról a szintén jelen volt Mihalik Dániel festőművész — aki itt az erdőben kapta meg Münchenből azt a hivatalos értesítést, hogy az ottani nemzetközi kiállításra beküldött festménye a második aranyéremmel lett kitüntetve — fényképfelvételeket eszközölt, sőt egy olajfestménybe is belefogott, amelylyel ezt az érdekes vadásztanyát meg fogja örökíteni.* Késő este távoztak el a kastély vendégei a reájok lent az országúton várakozó kocsikhoz, a vadászurak kíséretében, akik innen visszatértek tanyájukra, hogy másnap hajnalban folytassák a cserkészetet, melynek eredménye 28 őzbak volt. A vadászatot rendező uradalmi erdőfelügyelő, Dénes Géza szerint, a bakok csalsipra jövetelének még nem volt itt az ideje, így ünnepelték meg a főúri vadászok amerikai útjuknak huszadik évfordulóját. Cs a csonti dr. 423