Friss Hirek, 1920. augusztus (4. évfolyam, 75-99. szám)
1920-08-01 / 75. szám
t kell hagyni a románok kezén. Az ilyet zsákmányoló Románia végre tudja hajtani, merthiszen a hadseregét nem arra használja fel, hogy az orosz bolsevisták ellen küzdjön, hanem sürgősebb neki azoknak a magyar vidékeknek kifosztása, ahová csapatai el tudtak jutni. A szerbek is azt tartják fontosnak, hogy csak július végén menjenek ki az országrabló béketervezet ellenére is megszállva tartott területekről, mert hiszen ez az ő javukra több százezer hold termését jelenti. Legújabban a cseh demarkációs vonalról is olyan hírek jönnek, hogy a győri, mosoni községek nem tudnak hozzájutni a Duna másik, a csehek által megszállott partján levő földbirtokukra, a csallóköziek pedig a magyar parton levő erdeikbe. Tehát tárgyalásokra van szükség. A huszadik században, amelyet egy előrehaladott civilizáció és kiépített jogbiztonság korának neveztek valaha, nemzetközi tárgyalások kellenek ahhoz, hogy valaki a saját birtokához hozzájusson és használ- hassa. Semmi sem üti rá jobban a bűnös rablás bélyegét az egész megszállási üzletre, mint ez. A nemzetközi jog szerint államok viselnek háborút államok ellen. Ebben az esetben oláh, cseh és szerb hatalmasságok magyarországi birtokosok magántulajdona ellen. Bajos lesz ennek az úgynevezett megszállásnak mtt a közönséges bűntett jellegét bármiféle történeti írásnak is megváltoztatni. Egy országnak ezeréves gazdasági összeforradását nem lehet a papiroson szétszabdalni. Erre nincs elég ereje kis szomszédainknak, de még hatalmas pártfogóiknak sem. Pláne, ha ez a pártfogás is csak olyan kétséges valami, mint a mostani. Egészen hiába fogják megpróbálni az úgynevezett határmegállapító bizottságok továbbtolni az országot felszabdaló vonalakat. Újabb gazdasági képtelenségekbe fognak ütközni. Hol egy községi határt, hol egy vízszabályozó társulatot, hol egy szövetkezeti vagy másféle ilyen gazdasági alakulást kell keresztülvágni. Mégis csak vissza kell tenni ezeket a vonalakat azokra a határokra, amikkel az ország a háború előtt ezer esztendőn át bírt. Nem hisszük, hogy lenne már a világon olyan nép, amelynek elég tág a lelkiismerete arra, hogy a szóban levő demarkációs képtelenségeket hosszabb időn át elviselhesse. A bűntudat és a lelkiismeretfurdalás is cselekvő tényezővé válhatik. „Közérdek“ közgazdasági rovata Kiosztásra kerül a Gazdasági Egyesület helyiségében augusztus 3 án, kedden: kocsikenőcs, sárga vazelin, szerszámkenőcs, torotte gépzsír, gépzsír, gépolaj, zsírszóda, kötőfék, istráng. Előjegyezhetők: szesz, cipő, csizma, szén, méz, őszibükköny, bab és tarhonya. Úgyszintén az összes vételre és eladásra kerülő gazdasági termények. Folyó hó 31-én, szombaton kiosztásra kerül egy vagyon szén, a többi legrövidebb időn belül várható. Frist» Hírek Mindazok, akik a Szövetkezeti aláírási ívet még nem hozták be, haladéktalanul adják be a Gazdasági Egyesület titkári hivatalában. Vasárnap, augusztus 1-én délután 8 órakor a Gazdasági Egyesület olvasótermében választmányi ülés lesz. Kérjük a tagok minél számosabb megjelenését. Elnökség. Mindazon gazdák, akik városi tenyészbikák tartására vállalkoznak, jelentkezzenek a Gazdasági Egyesület titkári hivatalában hétköznapokon d. e. 8— ig. bovatvemető: Baj Van az aprípítizzd sa. Korlátolt mennyiségben akarják elfogadni Az egy és két koronás ma az aprópénz. Ércpénzt alig látunk néhanapján. Annál több egy és két koronást. Kereskedelmünk — nagy megértéssel — úgy rendezkedett be, hogy filléres visszaadásokról szó s sincs. Mindennek kerek szám koronnákra megy ki az ára. Hát hiszen jól van, ebbe csak beletörődött az ember. De egy szép napon arra ébredtünk, hogy már a koronásokkal is baj vaol. Ezek nem tűntek el a forgalomból. Ellenkezőleg. Annyi van belőlük, hogy mindenki sokalja. Kínálgatjuk fűnek fának, alig tudunk túladni rajtuk. Az elrongyolodottakról, a lebélyegzettekről ne is beszéljünk. De a vadonatúj piros hasuak is hiában kelletik magukat. A kereskedő összeráncolt homlokkal rakosgatja össze, ha ezzel fizetünk, a piaci árus meg épen hangos szóval utasítja vissza, ha 20—30 koronát ilyennel akarunk fizetni. A posta, a hivatalok, a pénztárak legfölebb 50 darabot fogadnak el. Pedig abankjegyzet rá van nyomva, hogy törvényes ércpénzre azonnal beváltja az osztrák magyar bank bécsi és budapesti főintézete. Tehát a budapesti is. Nem értjük, miért adnak rosz példát az állami hivatalok a közönségnek. Miért nem fogadják el korlátlan mennyiségben azt a pénzjegyet, amelyet egyes emberek kötelesek elfogadni. Csak kényelmi szempontokra lehet visszavezetni a tartózkodást. De viszont: a nagyközönség nemcsak kényelmi szempontokból fizetne egy és két koronátokkal. Hanem azért, mert a hivatalok elzárkózása következtében nála halmozódik fel a sok egy és két koronás. Akármilyen szempontból is adtak ki rendeletet, azt vissza kell vonni. Az állam, vagy az állam által ezzel megbízott pénzintézet pénzjegyeit mindenki köteles elfogadni. Erre törvény van. Ezt a törvényt — amíg hatályban van — be kell* tartani. Annyival is inkább, mert a pénz elfogadásának korlátozását célzó intézkedések pénzünk értékét nem emelik. — Közleményeket — miután lapunkat a délelőtt folyamán zárjuk—csak reggel kilenc óráig fogadunk el. Lapkihol*dót keresünk kiís területre. Jelentkezni lehet lapunk kiadóhivatalában. Meg lehet-e állapítani? A megjelent árdrágítási törvény már érvénybe lépett. Már most, nem hiányzik más, mint az árdrágítók büntetése. Igen ám, de az emberek közül csak az nem árdrágító, aki se nem vesz, se nem ad. Árdrágító az, akit az Árvizsgálóbizottság annak talál. De váljon milyen alapon ? Ma a termelő úgy ad, ahogy akar és a mint a vevő szorult helyzetére reá feküdhet, mert azt mondja: ha 1 fős kartonnak az ára 150. 200 korona amely békében 25, 80 fillér volt miért ne fizettessem meg az én terményem értékét olyan arányban? Ha a termelő a kocsiját javíttatja, ha a lovát parkoltatja, ha lószerszámját javíttatja, ha saját ruhájának beszerzésére gondol, mindenütt oly rettenetes árakat kell fizetnie, hogy nem nagyon lehet tőle zokon venni, ha számot vet terményének az értékesítésénél a fentiekkel. A cseléd aki addig, míg ő is olcsóbban tudott beruházkodni, olcsóbb munkadíjért dolgozott, ma olyan munkadíjat kér, hogy ő is megtalálja a számítását és ez elsősorban mind a termelő kezéhez fut össze. Ezt látva az iparos, ő is igyekezik olyan magas árakon dolgozni, hogy megélhetésére fedezetet találjon, mert ő is eszik, ruházkodik és lakik. A kereskedő sem tesz másként. Mindezek után jön a lateiner, a hivatalnok osztály, kiknek egy részéről gondoskodik ugyan az állam olcsóbb élelemmel, olcsóbb ruhával, de amint ők panaszolják , csak papiroson. Egy cseppet sem irigyelhető a hivatalnok osztályhelyzete sem. Tehát a termelő e, az iparos a, a kereskedő-e, az állam-e vagy a város-e az árdrágító ? Meg lehet-e azt állapítani ? De lehet e megállapítani akkor, amikor még alapárak sincsenek, nincsen szabályozott kezelési, szállítási, raktározási, egyéb költség , azt mindenki beállítja magának úgy, ahogy tudja, így azután vagy mindenki árdrágító, vagy senki. Mert még azt sem lehet megállapítani ma, hogy mi a tisztes polgári haszon. Szerintem semmi sem fogja az árakat jobban befolyásolni, mint a jó termés, az ipari több termelés, több árunak a piacra dobása és pénzünk értékének növelése. Ha ezek meglesznek, nem lesz szükség ilyen törvényre, mert az árak ősként csökkennek, mivel ázuján mindenki igyekezni fog túladni és kifejlődik az egészséges verseny. Annak a versenynek azonban sem szabad lealacsonyodni oda, ahol béke időben volt, mert akkor is veszva vagyunk, veszve van országunk is. ifj. Bagi Sándor: NAPI HÍREK. Nem, nem soha! A magyart az Isten óvta Hosszú ezer éven át, Szent ügyünket felkarolta Hol a hon veszélyben állt. S mostan mást ne érdemeljünk, Mint meghalni csendesen ? Vigyázz Nyugat, nem felejtünk ! Nem, nem, soha! Sohasem! Kincses Erdély, Bánát, Bácska, Lajta, partja, Felvidék, Ősapáink büszke vára, Visszavivjük, vissza még ! Fel a fejjel, fel a szívvel Nincs elveszve semmi sem. Ősi földünk! Nem hagyunk el! Nem, nem, soha! Sohasem ! Még nem lankadt erős karunk, Ha a világ mást ítél. Elég éles még a kardunk, Ellenséget nem kimél. Nem engedünk bitangkézre Egy tapodtat sehol sem! A magyarok Istenére: Nem, nem, soha! Sohasem! Bujdosó. — Halálozó Eötvös Leó újságíró Budapestenhal.t Felelős szerkesztőnk 1903-ban az ő szerkesztésében megjelent »Polgárnál“ kezdte meg hírlapírói működését. Eötvös Leó apja kiváló esztétikus volt, kinek tehetségét fia örökölte. Jogi tanulmányainak elvégzése után az »Egyetértésinél kezdte hírlapírói pályáját. Nagy buzgósággal vett részt az újságírók gazdaági mozgalmaiban is. Az „Újságírói Háztartási Szövetkezetének“ ügyvezető igazgatója volt. — A bolsevizmus bukásának évfordulója. Ma — augusztus hó 1-én — egy éve bukott meg a kommunisták gyászos uralma hazánkban. Az Ébredő Magyarok Egyesülete a kommunizmus bukásának évfordulóján fölvonulással kapcsolatos ünnepet rendez a Vérmezőn, amelyen Horthy Miklós kormányzó úr főméltósága, József főherceg és József Ferenc királyi herceg ő fensége, a magyar királyi kormány tagjai és a hatóságok képviseletei is megjelennek. — A gazdasági egyesület választmánya augusztus hó 1 én, azaz vasárnap délután 3 órakor gyűlést tart, melyre a tagok pontos megjelenését kéri az elnökség. — Budapesten 3 korona, Vásárhelyen 8 korona! Egy kig. burgonya Budapesten 3 korona, Vásárhelyen 8 korona volt nyolc nappal ezelőtt. Ez az aránytalanság számokban kifejezve 1 kilogrammnál 5 korona, 100 kilogramnál 500 korona, 100 métermázsánál 50.000 korona különbözetet tesz ki. A fogyasztók ily módon való kihasználása 52 hét alatt 2 és fél millió koronára rúg. Ennyivel drágább nekünk vásárhelyieknek ez a fontos élelmiszer, mely egyetlen napon sem hiányozhat a konyhai szükségletből. Nem terjedhet ki a hatóság figyelme mindenre, de a heti vásárokon felügyeletet tartó egyének észrevehetnék ezt a megélhetést nehezítő, kizsaroló műveletet. S azt a különbséget, amely Budapest és Vásárhely piacát a krumpli árában elválasztja . NAGY FOOTBALLMÉRKŐZÉS A SzAK (Szegedi Athletikai Klub)—VMTE (Vásárhelyi MunkásTestedző) PIT I. csapatai között a vásártéri pályán ma, vasárnap délután 6 órakor. Helyálak: ülőhely 10 korona, állóhely 5 korona. — Kérjük a sportkedvelő közönség számosabb látogatását