Friss Ujság, 1907. november (12. évfolyam, 259-284. szám)
1907-11-01 / 259. szám
XI. évfolyam 259. szám. Budapest, 1907. November 1. Péntek Arad? fillér, vaslap 4 fillér ~5 * .............. •" .....................—--S-. * ", Megjelenik hétfő kivételével mindennap POLITIKAI NAPILAP. ■Stag'gSESS^gga. |S| d0fSMjs&. pl Ep? ||?| korán reggel, fontos alkalommal napa* ELŐFIZETÉSI ÁRA: I pS fpS E Ifi fP ** * rK \\ (I.IXIIL Vidéken: postai szétküldéssel |g | Rák * egY hónapra 60 kr. (I korona). IV., Kseskeméti-utcaa 8. 1— 1 — '■ ............. 1 —1 in ' Heigelsberg Le&agyonlötte magát A kiegyezést megszavazta a bizottsági Bánffy Dezső báró támadja a iormányt. rendőr megjelent, a férfi futásnak eredt. A rendőr üldözőbe vette és sikerült elfogni Ekkor kiderült, hogy a férfi Lázár Sándor harminczkilenczéves napszámos, aki megtámadta Huttl Vinczéné, született Susztner Katalin utczai nőt és mellbeszúrta. A napszámos azzal védekezik, hogy az asszony ellopta 110 koronáját, azért szúrta lá. A súlyosan" sebesült"nőt a Rókus-kórházba vitték, Lázárt letartóztatták. A hetedik kerületi kapitányság ötnapi elzárásra és száz korona pénzbírságra ítélte Göncze Borbálát, így Vörösmarty utczai nyilvánosház gazdasszonyát, mert egy fiatal leányt csábított a rossz életre. Még a nyáron történt, hogy az Aréna-út 6. szám alatti korcsmában tetten értektöbb zugbookmékert. Ma ítélkezett fölöttük a hetedik kerületi kapitányság. Löwy Antal, Hauser Lajos és Ottlik Henrik ügynököket ötnapi elzárásra és száz korona pénztrságra ítélte. Polónyi Géza fölvilágosítást kér az iránt, hogy a kiegyenetőnek a választott bíróságra vonatkozó része megállapítja-e azt, micsodák nem tartoznak ha A merénylő napszámos. Lukácsin. Két nap óta Lukacsin van az előtérben, — Lukacsia, aki követséget vezetettBécébe, a császárhoz és akit Belényesen képviselővé választottak. Lukacsiu a legokosabb ember a nemzetiségiek között, tehát a legveszedelmesebb. Előre látható volt, hogy ha a parlamentbe kerül, meg fogja változtatni a nemzetiségieknek eddigi sületlen, ostoba és izgágáskodó politikáját. Ez a politika sületlen és ostoba volt, mert a nemzeti érzelmek czéltalan sértegetésével csak ingerelte a közvéleményt, anélkül, hogy a nemzetiségeknek és a nemzetiségi politikának használt volna. Kifejezést nyert ez abban a rokonszenvben, ami — minden viez-szatetsző politikai hibái ellenére — Bánffy Dezső báróval szemben, hovatovább megnyilatkozott. A nemzetiségi képviselők merész, hazaáruló viselkedése váltotta ki a közvéleményből azt az érzést, hogy talán mégis Bánffynak volt igaza, mikor tűzzel-vassal üldözte, fékezte, magyarosította a nemzetiségeket. Lukácsra: az egyetlen a nemzetiségiek között, aki elég észszel és politikai ügyességgel bír, hogy a helyzetiségi képviselők nagy hibáját és annak következéseit észrevegye. Amint a lábát a parlamentbe tette, hozzá is fogott, hogy a barátainak lejtőre jutott ezekerét megfordítsa. Csak hasonlítsuk össze a Lukacsin szavait és kijelentéseit a JVajdák, Pop Cehsiók, Máriák szavaival. Mily óriási különbség! Valósággal a két véglet. Emezek minden alkalmat megragadnak, hogy valami áruló hazugságot, valamely hazaellenes komisaságot becsempészszenek a Ház tanáriíkorlásaiba. A magyar haza, az apostoli magyar király, az egységes magyar nemzet kifejezéseit harapófogóval se lehetne kihúzni belőlük. Lukácsra pedig ? Mézes szavú ajka csak úgy csepeg a hazafiasságtól. A magyar haza hű fiának vallja magát, a magyar király előtt hódol, az egységes magyar nemzet kebelében kiván érvényesülési jogot a román nyelvnek. Semmi egyebet nem akar, csak békét, megértést, kíméletet —■ a magyar állam erejének, dicsőségének emelése érdekében, így Lukácsra. Lehet, hogy nem őszinte, mikor így beszél, lehet, hogy politikájának czélja: ámítás és elaltatás. S ez esetben kétségkívül veszedelmesebb a társai okvetetlenkedésénél. De akár őszinte a Lukácsia magatartása, akár képmutató, az az egy bizonyos, hogy amit hirdet, az a helyes, az okos, a czélravezető nemzetiségi politika. Nem pedig az, amely a függetlenségi párt fenegyerekeinek hazafiaskodó durvaságaiban és Bánffy Dezse a soviniszta erőszakosságában megnyilvánul. Ha Lukácsra csak alakoskodik: egy okkal több, hogy hozzáláják a szavához. Lehet, hogy csaft,ámít, de ha mi okosak vagyunk, ennek hasznát láthatjuk. Mert esetleg elérhetjük, hogy amit Lukacsin csalárd szándékkal hirdet, azt saját népe komolyan fogja venni. S ez kellene nekünk. Csináljuk hát mi őszintén a Lukácsra kétes szándékú politikáját. A rendőrség krónikáiétól. (A jótékonyság szélhámosai. — A kasba ugrott. — Merénylő napszámos. — Leleplezett leánykereskedő. — A lóverseny hiénái.) A rendőrség egy szélhámos szövetkezet tagjait nyomozza, akit a pénzszerzés furfangos módját eszelték ki. Nagyobb gyárosok, építészek, kereskedők nevében telefonálnak egyes kereskedőkhöz s bejelentik, hogy egy fiatal ember fog náluk jelentkezni. — Nagyon derék fiú, — magyarázzák — megérdemel kis pénzbeli segítséget. A gyárosok és kereskedők legtöbbször beugranak a szélhámosok furfangjának s 10—20 koronát adnak a később jelentkezőknek. Naponta 8—10 helyen sikerül a bandának ilyen módon pénzt szerezni. Király József gyári munkás tegnap este hazament a Széchenyi-telepen a Gergely-utcza 30. szám alatti lakására. A feleségét nem találta otthon. Egy ideig kereste,de nem találta. Király ekkor a ház körüli teendők ellátásához fogott. Amikor a kútból vizet akart meríteni, megriadtan vette észre, hogy a felesége a kút mélyén fekszik holtan. Nyomban értesítette a rendőrséget, amely a kútba fúlt aszszonyt kihúzatta. Megállapították, hogy Királyné, aki szeretett inni, tegnap alaposan berúgott s ilyen állapotban beugrott a kútba. Holttestét az újpesti temető halottasházába vitték. . A Konti utczában czirkáló remder az éjszaka segítségkiáltást hallott. Odasietett és’ látta, hogy egy nő fekszik az utcza közepén és egy ember véres kézzel hajol fölé. Amikor a k kiegyezést a bizottságban megszavazták. — Saját tudósi tőnktől. —■ A képviselőház pénzügyi bizottsága ma folytatta tanácskozását a kiegyezési javaslatokról. Széll Kálmán elnök végezetül kijelentette, hogy a bizottság a javaslatot általánosságban nagy többséggel elfogadta. Polóniji Gáza: Én nem fogadtam el! Széll Kálmán: Azért jelentettem, hogynagy többséggel fogadták el és nem egyhangúlag. A vitát Holló Lajos kezdette. Kifejtette, hogy a kiegyezés rész, hogy mégis hajlandó volna elfogadni, a banik miatt teszi. Hiszi, hogy fölállítjuk az önálló magyar nemzeti bankot.Silághy Gyula a javaslatok mellett foglalt állást. Bizony Ákos kijelenti, hogy a bankkérdést nem tekinti politikai, csupán gazdasági kérdésnek". Nyílt választ kér, hogy a kiegyezés nem jelenti-e azt, hogy a függetlenségi párt abban hagyja a közjogi kczokat. (Mozgásai h■ táskörébe. . Nagy Ferencz: Csodálatos, hogy a függetlenségi párt most dicséri a Széll- Körber egyezményt, annak idején pedig ellene harczolt és nem akarta megszavazni. Sághy Gyula: Én bizony igen! Nagy Ferenci: Érthető, mert Tepviselő úr arckor szabadelvű párti volt. (Derültség.) Buzáth Ferencz üdvözli a függetlenségi pártot, hogy a 67-es közjogi alapra tér, amikor a kiegyezést megszavazza. (Mozgás.) Holló Lajos tiltakozik, hogy a függetlenségi párt föladta volna elveit. Polónyi Géza: Én még a magyar vezényszóért is küzdeni fogok. Kérdi Buzáth Ferencz mint néppárti küzdeni fog-e az egyházpolitikai törvények módosításáért ? (Viharos derültség.) Széll Kálmán nagy beszédet mondott ezután, amelyben kifejtette, hogy a