Friss Ujság, 1908. szeptember (13. évfolyam, 209-234. szám)

1908-09-01 / 209. szám

ami. om*ym 209. szám, Balassi, 1908. szeptember 1. Kedd Ara 2 Lilér, vasárnap 4 fillér —Ijggggga-i;"."..» Ili 1 IV 8SBBM— .".UJ... . I 'J'A.L. ■■i«w I.II —— NAPILAP égi hónapra 50 kr. (I korona). \ <v., o. Psaa—a ggaa—ros» . ........■bmbéÍbÍ j pm r,;i\ i ■ii-i.i — —a—= ,, — a-e n Grófi lányból paraszt-asszony. Újabb nagy vasúti szerencsétlenség. A fúzió, úgy látszik, a koalíczió csak­ugyan végnapjait éli. Ne tessék megijedni. Avagy: ne tessék öru­l­­ani. Nem hal meg, csak­­ átala­kul. Bécsből, ahol mindent jobba­n tudnak mirólunk, mint mink ide­haza mi mag­­ünkről (hiszen a cselédek dolgát se a cselédházban, hanem az urasági lakban intézik). — Bécsből tehát jön a­ biztos hír, hogy a koalíczió három pártja egybeolvad s lesz belőle egy nagy kormánypárt. Az okatlanulás­, amivel a fúzió­nak­ beharangoznak, nem valami bizalomgerjesztő. Azt mondják, a választói reform nagy zivatart fog előidézni, mely esetleg meg­bonthatná, felrobbanthatná a koa­­­líc­iót. Azért szükséges, hogy a kormány pártjait szorosabban ösz­­szekovácso­lják. Hát ha egészen el is tekintünk attól, hogy a vá­lasztói reform terveire nézve nem valami jó ajánlólevél, hogy a kormánypárt épségben, maradását, sőt életét féltik tőle. — annyit meg le­het állapítani minden eset­re, hogy a fúzió létrejöttének nem valami hazafias czél az alap­­ja,, hanem — az önfentartás ösz­töne. Amit Kossuth Ferenc* úgy fejezett ki, hogy — kormányfoly­­tonosság. Veszélyben a hatalom, veszély­ben a mandátum, tehát egyesül­jünk egy általános kölcsönös biz­tosító szövetkezetbe. Ez bizony nem valami erkölcsösen, lélek­emelően hangzik. És mégis azt mondjuk, hogy a fúziónak, a nagy kormánytábor megalakulásának hasznát láthatja az ország. Hasz­nát annyiban, hogy világos szín­vallásra fog kerülni a sor. A régi neveket, nagyhangú jelszavakat é­s ezimeket le kell majd tenni.. A függetlenségi és negyven- nyolczas párt, mely oly végtelen messzeségre eltávolodott a függet­lenségtől és negyvennyolczasság­­tól, nem nevezheti­ magát többé függetlenséginek vagy negyven­­nyolczasnak. Egy párt, melynek Andrássy vagy Széll Kálmán­ a tagjai lesznek, nem fogja megen­gedhetni, hogy hamis jelszavak­kal maszlagolják a népet. És a néppárt is, mely soha­ a nép párt­áén nem volt, megszűnik a hamis czógér alatt terjeszkedni. Sőt a függetlenségi és 48-as köpönyeg ■e fog többé rendelkezésére álla­ni, hogy annak védelme alatt oda is belop­ódzzék, ahova különben be n­em engednék. Az a fő, hogy az új párt annak nevezze magát, ami. Nevezetesen hatva­n­etes párt lesz első­sorban. Hiszen még a hatvanhetes kiegye­zésiben foglalt jogaink egészének kivívására, sem vállalkozik. A ma­gyar királyi felségjogok elvetei a magyar nemzeti bankot előrelát­hatólag elvetik. Azonkívül majd tisztázni kell világosam és határo­zottan, vájjon szabadelvű lesz-e ez az új párt, aminek az alkot­mánypárt közreműködése folytán, lennie kellene, avagy klerikális lesz, amivé Rakovszky, Molnár apát meg a többiek bélyegzik ? Ezeket tisztázni kell. Ha őszin­te és egyenes lesz az új pártala­kulás, hasznára fog válni az or­szágnak. Mert legalább tudni fog­ja kiki, hogy merre menjen. Ha pedig neon lesz őszinte, akkor ön­magában­­ elpusztul. És ezzel is hozzájárul a helyzet tisztázásához,­­ Grófkisassytmy­s kocsislegény esküvője. — Saját tudósítónktól. — Ma déli fél egy órakor érdekes pár je­lent meg a VII. kerületi anyakönyv­­vezető előtt­, hogy házasságot kössön. Andrásnik János vágrévfalui kocsisle­gény vezette karján az anyakönyves elé gróf Pongrácz Henriettet a v­ágrévfa­­lusi dúsgazdag grófi család tizenhét­éves, viruló szépségű leányát, aki regé­nyes szerelme miatt a gőgös Pongrácz­­ház kitagadott. A gróf kisasszony szerelmi regénye eléggé ismeretes. Talán háromnegyed­éve mindössze annak, hogy Henriette Andrássik Jánossal megszökött. An­­drássik derék szál legény, huszonkét­­éves, van hatvan honi földje s igy nem tengődik éppen utolsó sorban. A szökést nagy felháborodás, családi átok, majd alkudozások követték. A leányt min­denképp el akarták távolítani szerelmese mellől, ígérettel, pénzzel környezték meg, de Henriette hajthatatlan maradt s nem hagyta el egyszerű földmi­vesét, akit mindennél jobban szeretett a vilá­gon. Nem is volt eredménye se üldözés­nek, se mellőzésnek, se a családi va­gyon­ból való kiforgat­ásnak, a szerelme­sek állhatatosan és szívósat­ törtek czéljuk felé, hogy frigyüket törvényesít­sék. Ennek is rengeteg akadálya volt. A házasságot végül megkötötték. Az egyszerűen öltözött emberekben senki se sejtett© az érdekes jegyespárt. A há­­­zasságnak Győző Dezső dr. és Grosscih Norbert dr. voltak a tanúi. A boldog pár egyelőre Budapesten marad s csak a napokban megy tovább külföldi útra. A beteg Tolsztoj és leánya a tengerparton- Ujabb vasúti szerencsétűség Két halott, huszonegy sebesült. Zágráb, augusztus 31­. Tegnap­­hajnalban öt órakor elin­dult innen Zabok felé egy személyvo­nat, amelynek kocsijait két mozdony vezette. A vasúton temérdek­ utas he­lyezkedett el. Több szakaszt a hadgya­­korlatra bevonuló körülbelül kétszáz tartalékos élelmezési katona foglalt le. kisiklott vonat. Hat óra­i­val elmúlt már, amidőn a vonat Puscsa-Pisztra állomás tájé­kán robogott a magas vasúti töltésen. Hirtelen­­kerekek csikorgác­a és óriási recsesenés hallatszott, majd hatalmas zökkenéssel egymásra tolultak az első kocsik és már a következő pillanatban a mélységben darabokban hevert a két mozdony, meg az utánuk következő kilencz kocsi. Hátborzongató eszeveszett sikoltások törtek ki erre. A töltésen maradt sza­kaszok utasai kétségbeesetten ugráltak ki és rémületes zűrzavar keletkezett közöttük. Vad lármában tolongtak és lökdösték egymást. Lenn a törmelékek körüli vérző testű alakok elkeseredet­ten tápászkodtak ki. Hörgések, fájdal­mas kiáltozások, jajveszékelések tették elmondhatatlanul siralmassá a vérfa­gyasztó­­képet. A tartalékos élelmezési katonák fog­tak legel­sőbben a mentéshez. Az áldo­zatokat kezdték kivonszolni a kocsi­­roncsok közül, de alig győzték a mun­kát. Gyilkoltak a kerekek. Végtére reggel nyolcz óra tájban odaérkezett Zabok felől az első mentő­vonat, amelyet délelőtt tíz órakor Zágrábból követett a második. Két embernek már későn érkezett a segítség. Hütter At­talt, az első mozi­dong vezetőjét alsó test nélkül emel­ték ki a vasdarabo­kból. A szerencsét­len ember a szerencsétlenség perejé­ben levágódott a sínekre és a kerekek lemetszették mind a két lábát. Iszonya­­tos kínok közepette halt meg. A szerencsétlenség másik halottja egy asszony. A személyazonosságát még nem tudták megállapítani. Együtt utazott a férjével, akiről azt hiszik, hogy zágrábi munkás. A sebesültek száma huszonegy. Köz­tük kilenc­nek veszedelmes az állapota. Beszélgetés egy szemtanúval. Egy munkatársunk beszélgetett a rémes szerencsétlenség egyik szemta­nújával, aki ezeket mondotta: — A szerencsétlenség megtörténtét részletesen nem tudom elbeszélni, hi­szen pár pillanat műve volt az egész Az a kocsi, amelynek egyik szakaszár­ban én ültem, nem zuhant le a töltés­ről. Nekem a heves ri­zkódtatáson, meg a kiállott ijedtségen kívül nem esett komolyabb bajom. A szomszédságom­ban ült egy fiúcska — hat—hét éves­nek néztem. A szerencsétlen gyermek megsikerült. Az előttünk levő kocss teljesen kettévált. A bennülőket a sú­lyos teher veszedelmesen összenyomta. Az a szerencsétlen asszony, akit lenn a töltés­ szélen holtan találtak meg, a férje szeme láttára lehelte ki a lelkét, Agyonnyomta a vastömeg. Hütter, mozdonyvezetőről mondják, hogy ami­kor a vágányokra esett, még szippan­tott néhányat a cigarettáján és így szólt fel a fűtőhöz.

Next