Friss Ujság, 1913. október (18. évfolyam, 233-259. szám)
1913-10-01 / 233. szám
XVI. évfolyam, 233. szám Budapest, 1913. október 1. Szerda Ara 2 fill., vasár- és ünnepnap 4 filt POLITIKAI NAPILAP. 9 ldv«Mével madonna» M /hajdumegyei határozat. Hajdumegye is hozzácsatlakozott ama törvényhatóságokhoz, amelyek a Tisza-kormánynak bizalmat szavaztak. A kormány ezt a sikerét nyugodtan elkönyveli ésmegy tovább a maga útján. De az ellenzék, főleg pedig a függetlenségi párt nem veszi ezt ilyen fensőbbséggel tudomásul és máris ellátja megjegyzéseivel. Ezek a megjegyzések azonban meglehetősen ellentmondók, aminthogy ellentmond egymásnak oly felek bemondása, akik csak abban állapodtak meg, hogy nem mondják meg a valót, akiknek azonban arra már nem jutott idejük, hogy mit is mondjanak a való igazság helyett. Egyik részük egyszerűen lekicsinyli,értéktelennek mondja a vármegyei határozatot, megfeledkezve arról, hogy egykor, nem is olyan régen, ugyanezt a törvényhatóságot, amikor az a Lukács-kormánynak bizalmatlanságot szavazott, a nemzeti közvélemény valóságos letéteményesének nevezte ki. Másik részük „árulás“-nak tudja be az ellenzék vereségét. Röviden árulásnak bélyegzik meg azt, hogy független, alföldi, színmagyar gazdaemberek az ő véleményük ellenére mertek nyilatkozni és szavazni. Ez az „árulás“ jelző jellemzi leginkább őket, taktikájukat. Csak az a hazafiság, ami az ő elvtagadásukat helyesli, csak az az igazság, ami az ő hazugságaik mellé sorakozik, minden más árulás. Pedig hát ezt az „árulás“-t megindokolták a hajdúmegyei törvényhatóságnak nagyobbára gazda tagjai, akik mindenkor tántoríthatatlan függetlenségiek voltak. És ezt a megindokolást megszívlelhetnék a függetlenségiek, mert kétségbevonhatatlan képét adja annak, hogy miféle visszhangot keltett a függetlenségi pártnak szerepe, amelyet a legutóbbi idők parlamenti botrányaiban vitt. A függetlenségi párti urak a hajdú megyei közgyűlésen elhangzott beszédekből megtanulhatták, hogy a magyar ember komoly természete nem veszi be azt, hogy az országnak törvényhozásra felszentelt helyén síppal, dobbal, ordítozással és egyéb botrányokkal tegyék lehetetlenné a tanácskozást. A magyar nép soha, semmi körülmények között sem fogja helyeselni azt a harcmodort, amelylyel a függetlenségi párt küzd és ha így folytatják, úgy meglehet, hogy Andrássy Gyula gróf magas tetszését megnyerik, de az egészen bizonyos, hogy a magyar nép még az emléküket is kiveti a szivéből. A fővárosi munkanélküliek trv ülése a vasmunkások otthonában Monnecker százados tragédiába Megőrjítette a felesége öngyilkosságat A Friss Újság részletesen beszámolt Sonnecker Sándor honvédszázados feleségének, született Ligeti Erzsébet öngyilkosságáról. A szerencsétlen úriasszony, aki három hónappal ezelőtt ment nőül a századoshoz, idegbajos lett és idegei a halálba kergették. Férjét a rettenetes csapás úgy leverte a lábáról, hogy a katonai kórházba kellett szállítani, ahol most elmeorvosi megfigyelés alatt áll. Orvosai remélik, hogy kigyógyíthatják, bár az állapota rendkívül súlyos. Négy év után, Sonnecker Sándor honvédszázados, a Ludovika Akadémia tanára, az Üllői út 121. számú bérpalotában lakott feleségével és özvegy édesanyjával. A százados ez évi július 13-án esküdött meg Ligeti Erzsébet fővárosi tanítónővel. Négy esztendős, mélységes szerelem előzte meg a házasságot, melyet királyi kegyelemmel, a szokásos tiszti óvadék elengedése mellett kötöttek meg. Négy évig tartó meghatóan emberi küzdelem végét jelentette ez a házasság, mely minden jel szerint a légből fogságosabbnak indult. De a küzdelem aláásta az asszony idegeit, a házasság ötödik hetében betegeskedni kezdett, az idegei gyötörték, az idegei titokzatos és legyőzhetetlen félelmet ébresztettek benne s ez a félelem kergette ki szombat délben a farkasréti temetőbe, ahol agyonlőtte magát. Mi történt a főkapitányságon? Délben tűnt el Üllői ut 121. szám alatti lakásából a századosné, fél négy órakor Sonnecker százados és édesanyja már a főkapitányságon voltak. Bejelentették az eltűnést. A véletlen úgy hozta magával, hogy a százados jelenlétében tette meg egy rendőrtisztviselő a jelentést a századosné öngyilkosságáról. Megrendítő jelenetek játszódtak le erre a központi ügyeleten. Sonnecker százados valósággal őrjöngeni kezdett, fel és alá szaladt a szobában, ordítva fenyegetőzött öngyilkossággal, majd a kardjához nyúlt. Stefkovicskapitány, a központi ügyelet vezetője kénytelen volt lefegyverezni a századost, majd értesítette a szomorú eseményről a térparancsnokságot. Innen két századost küldtek ki Sonneckerért. A százados megőrült. Hazakísérték Üllői úti lakására. Útközben a százados kissé lecsendesedett, de alig érkeztek a lakásba, a nyugtalansága percről- percre növekedett. Megrendítő rohamok vettek erőt rajta, aztán percekig tartó fásultság következett. Állapota olyan aggasztó volt, hogy a tisztek — szegény édesanyja kérésére is — reggelig ott maradtak mellette. Amikor vasárnap sem állott be javulás, orvost hivattak hozzá. A vizsgálat azzal a szomorú eredménynyel járt, hogy Sonnecker századost beszállították a honvéd helyőrségi kórházba s itt elmeorvosi megfigyelés alá helyezték Miért? Beszélgettünk a megrenditő dráma ügyében Sonnecker százados egy ismerősével, aki a következőket mondotta: — Sonnecker a legképzettebb tisztek egyike volt, folyton tanult, úgyszólván a hivatásának élt. Mindez igen elővette az idegeit. Ehhez járult az a négy esztendős küzdelem, hogy nőül vehesse boldogtalan feleségét. Elejétől végig merő tragédia ez, olyan, amilyet csak az élet képes produkálni, pláne, ha egy vagyontalan katonatiszt a hőse . . . Szegény Sonnecker . . . Az életunt századomét egyébként hétfőn délután temették nagy részvét mellett, egy ügyvédet* Borzu a végre elaltásért Miskolc, szeptember 30. Kincs szenzációja akadt tegnap a borsodmegyei Mezőcsát városkának az utcán, mikor a legnagyobb volt a forgalom. Darab János iarosember megkorbácsolta Grossz Ármin dr. mezőcsáti ügyvédet. Az ügyvéd a járásbíróságtól sietett lakására. Egyszerre csak útját állta Darab János és a kezében levő nyolc ágú korbácscsal az arcába csapott. Az ügyvéd arcából azonnal kiserkent a vér, megszédült és fájdalmasan kapott szeméhez, miközben segítség után kiáltott. A brutális ember toporzékolva dühöngött a megijedt és borzai más fájdalomtól hangosan jajveszékelő ügyvéd közül, aki egy percre elvette kezeit arcáról és kétségbeesve nézett szét, hogy nincs-e valahol segítség. Ezt az alkalmat Darab János arra használta fel, hogy ismét a fejére csapott, az ügyvédnek, aki védtelenül tűrte a megkorbácsolást.