Friss Ujság, 1915. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1915-01-01 / 1. szám

1915. január 1.­, friss ujjn, amelyeket az orosz hadsereg tehe­tetlensége okozott, amelynek foly­tán nem nyomulhat előre a kez­detben remélt gyorsasággal. A Ziusz­ko­je Szlovo óva int a német vezérkar lebecsülésétől s a­zt hi­szi, hogy Németország még leg­alább négy millió embert állíthat csatasorba. A lap azt javasolja, hogy a szö­vetséges államok hadügyi minisz­terei tanácskozásra, gyűljenek ösz­­sze Londonban, hogy egy közös haditervet dolgozzanak ki. Sikeres harcaink, a Kárpátokban. Visszavonul az orosz Hágból és Sereg­ből. Munkács, december 31. Csapataink tegnap erős oldaltá máltást intéztek az ellenség alsóve­­reckei állásai ellen. Az ütközet a mi győzelmünkkel végződött és a 260-ik orosz gyalogezred, a­mely Ungból a minap Alsóvereckére vo­nult vissza, bár megerősítéseket kapott, kénytelen volt kelet felé menekülni és az oroszok felső-ve­­geckei állásához csatlakozni. A Kárpátokban, részben közel az országhatárhoz, részben pedig már a galíciai lejtőkön még a követke­ző orosz ezredek vannak: Libacho­­va és Dostoka körül áll a 112-dik ezred, két zászlóalja Volóc felől a vasúti töltés mindkét oldalán vo­nult fel, a 309., 310., 311-ik ezredek pedig Toronya és Majdánka között vonultak fel. A 1311-ik ezred, amely azelőtt Alsóvereckén táborozott, Turkára vonult vissza. A trónörökös Ungváron Ungvár, december 31. Károly Ferenc József trónörö­kös tegnap délután öt órakor ér­kezett meg az ungvári pályaud­varra. Az állomáson igen nagy közönség fogadta Lőrinczy Jenő alispán vezetésével. A trónörököst az alispán üdvözölte, amelyre ma­gyarul válaszolt. A cerel­énél a trónörökös meg­kérdezte az alispánt: — Meddig jöttek a muszkák? Sokat szenvedett-e a megye?­­ Azután mosolyogva, bizalmasan beszélgetett Berneviczy István rendőrkapitánynyal, Unsz Antal határszéli rendőrtanácsossal. Délután a megyeiházán fogadta­tás volt, ahol ismét az alispán üd­vözölte a trónörököst, aki így vá­laszolt: — Nagyon köszönöm a szives fo­gadtatást és a csinos kivilágítást. Jelentést fogok tenni ő felségének a város és a megye hazafias maga­tartásáról. Az ungvári rabbitól­ azt kérdezte a trónörökös: — Hány éves? — Majd a rabbi válasza után megjegyezte: — Jól néz ki! A tisztelgő kisgazdáktól meg­kérdezte, hol van a földjük, mi te­rem rajta s hány gyerekük van. Aztán elvegyült közéjük s feltűnő jókedvvel beszélgetett velük. A közönség fágyásmenetet adott a trónörökös kiment az erkélyre és a menet a vármegyeházához ért, a­rónörökös kiment az erkélyre és onnan a következőket mondotta a közönségnek: — E nehéz időkben Ungvár ha­zafias magatartásáról jelentést te­szek a király ő felségének. A trónörökös este nyolc óraikor elutazott. Intézkedésére öt vagyon kukoricát küldtek a nagybereznai járásba a nyomor enyhítésére. Meghiúsult a franciák minden támadása. A német ellentámadások sikere. Berlin, december 3. Nagy főhadiszállás, december délelőtt. A tengerparton általában nyugalom volt. Az ellenség tüzérségi tüzelését Westende fürdőre irányította és a házak egy részét össze­rombolta anélkül, hogy katonai értelemben vett kárt okozott volna. Reimstől délkeletre az Alger—Auberge—Fenne általunk történt fel­­robbantása alkalmával az egész francia század megsemmisült. A chalonsi tábortól délkeletre ellenünk intézett erős francia támadáso­kat mindenütt visszavertük. Az Argonneok nyugati részében csapa­taink több egymás mögött fekvő lövészárok elfoglalásával jelenté­kenyen tért nyertek, miközben több mint 250 franciát fogtunk el. Flirey környékén Tónitől északra a franciáknak támadási kísérletei meghiúsultak. Felső-Elzászban Senheimtől nyugatra a francia tá­madások tüzelésünkben mind összeomlottak. A franciák a birtokunk­ban levő Steinbach falunak rendszeresen sorra minden egyes házát rommá lőtték, a mi veszeségeink mindazonáltal csekélyek. A legfelső hadvezetőség, Fest-Hubert és Givenchy mellett volt, ahol indusok védték az angol lövészárkokat. Több órás elkesere­dett harc után a németek győztek. Ekkor angol s francia ezredek vo­nultak a németek ellen. Rettenetes tusa kezdődött, szuronynyal késsel támadtak egymásra. Mr men­tiér és bombázása• Több, mint ezer gránát hullott a városra. Kopenhága, december 31. A Politiken harctéri tudósítója jelenti Honlognéból: Armentiéres bombázása a múlt hét végén érte el tetőpontját. Péntek estétől szom­bat régigeiig több mint ezer grá­nát esett le a városba. A pusztu­lás lekrhatatlant, Reimst nagy hevesség­­gel ostromolják. Berlin, december 31. Rotterdamból jelentik: A néme­tek ismét nagy hevességgel ostro­­­molják Reimst. A német tüzérségi hadállások már egészen közel van­nak a városhoz. A németek áttörték­­a szövetségesek frontját Az angolok elismerik a verséget. Rotterdam, december 31. A Daily Mail jelenti Calaisból a tegnapi kelettel. Erős német had­­­osztályok vehemens támadást in­tézte­k a Bethune—Calais vonal el­­llen és több fontos ponton áttörték­­a vonalat. Másik heves támadás Stein tábornok egy magyar újságíróhoz. Radó Richard, a Magyar Hír­lap munkatársa lapja nevében le­véllel fordult a legendás nevű Stein altábornagyhoz, akinek név­aláírásával jelente­k meg a német győzelmek nagyszerű jelentései a háború első szakában, amikor még szállásmester volt, hogy írjon a Magyar Hírlapnak karácsony­ra. Az altábornagy a következő szép levélben válaszolt: 1914, Szent karácsony estéje. Tisztelt Szerkesztő Úr, szívből köszönöm barátságos so­rait Válaszom a karácsonyi ün­nepekre már nem érkezhetik ön­höz, talán az újévre Nem szívesen írok a nyilvánosság számára, ha csak nem hivatalos kötelességből. Miután véleménye szerint minden rólam szóló hír honfitársait érde­keim, ha szövetségeseink körében örömet keltene, teljesítem kívánsá­gát. Ön szerint aggódó és babonás emberek kapcsolatba hozták ne­vemet azokkal az ered­ményekkel, amelyeket közhírre bocsátottam, de amelyeknek elérésében egyéb­ként részem nem lehetett. Ha győzni akarunk, akkor sem ag­gó­dóknak, sem pedig babonások­nak nem szabad lennünk. Boldog vagyok, hogy most egy derék csa­pat élén állhatok és így nem sza­bad többé haditényeket jelente­nem, hanem most már teljesíte­nem kell azokat. Nagy hatalom a szó, de mögötte ott álljon a tett, amelyet hangtalanul cseleked­tünk. Üdvözölje honfitársait és tolmá­csolja nekik az új esztendő alkal­mából szívélyes kívánságaimat. Vajha ez az új esztendő meghoz­ná nekünk a teljes győzelmet és a békét ! Von Stein, altábornagy, A balkáni harctér. Hivatalos jelentés a déli harctérről December 31. A balkáni hadszíntéren a nyaralom tovább tart, Trebinjétől ke­letre tüzérségünk a montenegróiakat több órai tüzérségi harc után visszavonulásra kényszerítette. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Mint a Budapesti Tudósító értesül, ő felsége Szarkotics István altábornagyot, Bosznia és Hercegovina vezénylő tábornokát, gyalog­sági tábornokká nevezte ki. Ugyancsak a Budapesti Tudósító jelenti, hogy Bosznia és Her­cegovina vezénylő tábornokának vezérkari főnökévé Minnich Oszkár vezérkari testületi alezredest, szolgálattételre a cs. és kir. közös had­sereghez való átutalás mellett nevezte ki. Nyomott a hangulat Szerbiában• Szófia, december 31. Dacára annak, hogy a szerb hiva­talos lapok még mindig a nagy szerb győzelem híreivel igyekeznek lelkesíteni a lakosságot, Nisben a hangulat igen nyomott. Maguk a szerb vezetők tudják, hogy az osz­trák-magyar visszavonulást meg­előző győzelmük py­rrhusi győzelem volt. A hangulat még sokkal ko­mor­abb, mint a Kolubara melletti vesztes ütközet után. Jellemző a hangulatra, hogy a szerb kormány kívánságára a belgrádi bevonulás alkalmából is minden demonstrá­ciót betiltottak. Románia semlegessége. Egy volt miniszterelnök a monarkia mellett• Bukarest, december 31. Egy hírlapíró beszélgetést foly­tatott Carp volt román miniszter­elnökkel, az elhunyt román király­nak, Károlynak bizalmas barátjá­val,, aki a konzervatívok vezére és szava rendkívül súlyos a román politikában. Kijelentése egyenesen szenzációs és kétségtelen, hogy az hazánkban mindenfelé nagy benyo­mást fog kelteni. ■­• Romániának semlegességét föl kellene adnia! Ez határozott vé­leményem. És habozás nélkül hozzá kellene csatlakoznia a középeurópai szövetségesekhez­. Románia boldo­gabb jövendője csak olyan módon érhető el, ha együtt haladunk a centrális hatalmakkal. Romániának vigyáznia kell arra, hogy öngyil­kos politikát ne csináljon és holmi ígéreteknek föl ne üljön. Tígy én, mint pártomnak minden embere meg van arról győződve Hogy Ror­­mánia ha semlegességét kénytelen lesz föladni, nem az oroszok mel­lett fog küzdeni. Carp véleménye egyáltalában nem elszigetelt jelenség és például Lahovári, a híres politikus és gj- Gágiró ugyanezt mondotta nekem. Sok félreértésre adott okot egy katonatiszti küldöttség megjelenése a királynál, amelyet a lapok alapo­san beharangoztak és nagy tömeg kísérte a királyi palotához. Nem volt titok, hogy a tisztek ellenünk irányuló háborút követeltek. A la­pok csak ezt a részét vázolták az eseményeknek és elfelejtették meg­inni, hogy a király nemcsak hogy­ nem fogadta a küldöttséget, hanem a katonatiszteket vád alá helyez­tette és haditörvényszék fog felet­tük ítéletet mondani. Nagyon rossz néven vették tőlük, hogy a hadse­regibe politikai nézeteket is tre-akar- 3

Next