Friss Ujság, 1919. február (24. évfolyam, 28-51. szám)
1919-02-01 / 28. szám
XXIV. évfolyam. 28. szám POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben, házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel egy hónapra X a.—. Negyedévre______________K S.—. Félévre K 18.—. Egész évre K 32.—. Egyes ezimiéra, helyben, vidéken és pályaudvaron IS fillér. Budapest, 1919. február 1. Szombat SZERKESZTŐIáG, IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Honvéd-utcza 10. az. Szerk. telefon 111-d. I|ug. ,, _____N42. Kimdóhiv. _ a»—ft». Nyomd. _— 54—Ad. FIÓKKLM DÓHIVATA LÜK.. VII. Rákóczi-ut 34. szem (T. 640.) VI. Andrássy-ut 6. ipa 12 fillér». Nagy ellentétek a bé Parancs a cseheknek a visszavonulásra Tárgyal a kormány a francia bizottsággal -----------— -—■ — A párisi világhából örüljünk-e vagy aggódjunk ama jelentés miatt, hogy a békekonferencia gyöngén megy? Nekünk már oly kevés a veszteni valónk, hogy félni és reménykedni egyaránt nehezünkre esik. Ami Párisban történik, az valami nagyon természetes folyamat. Az antant túlságosan győzött. Még a saját szempontjából is túlságosan. Ha alkudnia kellene egy megvert de ellenállásra még mindig képes ellenféllel, észszerűbben és harmonikusabban mennének a tárgyalások. De a megsemmisített, gúzsbakötött ellenszegel szemben a győzők vagy legalább azok egy része elvesztette a józan mérsékletét. A szövetségesekből versengő ellenfelek lettek, akik egymástól irigylik a zsákmányt s egymásra licitálnak a határt nem ismerő követelésekben. Mindenki a maga sebeit műtövé dia a többinek és kérkedve vitatja: Te győztél? — én győztem! !csak én győztem! Igy D'Annunzio, igy Clemenceau s igy Belgium, igy Szerbia, igy Japán, igy az angol gyarmatok. Mindenik magának követeli a babér és a zsákmány oroszlánrészét. És hol vannak a régi jelszavak? Az annexió és kárpótlás nélküli béke? A népek önrendelkezési joga? A Népszövetség? Minden impreializmus és militarizmus kiirtása? Ez már így szokott lenni. A győztesek összevesznek a zsákmányon. És aki semmit sem akar, aki az igazságot keresi és hű akar maradni eszményi szándékaihoz, az magára marad, azt szidják minden oldalról. Így áll Wilson elnök a párisi hangzavar közepette. Alakja ma magasabban áll, mint mikor eldöntötte a világ sorsát. De már nem szeretik: már nem rajongják körül azok, akik létüket, a megsemmisüléstől való megmenekülésüket köszönhetik neki. Élete is veszélyeztetve van. Azt mondják, a bolsevikiek részéről. Mi azt hisszük, egészen más oldalról. Wilsont már csak mi szeretjük, mi bízunk benne. Mi kötjük hozzá a sorsunkat, aminthogy az antánt kötötte hozzá exisztenciáját, amíg rosszul ment a sorsa, ő érezte, az ő elveire támaszkodva szolgáltattuk ki magunkat kényre-kedvre ellenségeinknek és már csak ő segíthet rajtunk. Fog-e segíteni? Tud-e segíteni? Minél nagyobb a marakodás a párisi konferencián, annál több lehet a reményünk, hogy meg fogja valósítani élete nagy művét. Minket kirekesztettek onnan, ahol sorsunk felett döntenek. Csak ő egyedül képvisel ott bennünket, a sok imperialista, kapzsi népecskék vad követelődzéseivel szemben. Jobb képviseletet azonban nem is kereshettünk volna magunknak. Akárkit küldtünk volna oda gyenge nemzedékünk kiválasztottai közül, csak rontottunk volna ügyünkön. Mert olyan erős tüdő, mely a párisi világkábel mohó orditozását túlharsogta volna, magyar földön nincsen. A Wilson hangja azonban elég erős. És azt meg fogják hallani. És Wilson karja is elég erős — százmillió amerikai ereje lüktet benne, — hogy az osztozkodók tajtékzó seregét megfékezve rendet csináljon köztük. Ez a hitünk, ez a reményünk. *..*00—.„m»,* ■ « ... «, Csapataink gépfegyverre verik vissza a cseheket. A politika hírei A miniszterek tárgyaltak a francia bizottsággal. A minisztertanács hosszasan foglalkozott a megszállott országrészek helyzetével is, főleg pedig a románok által megszállott területen történt eményekkel. A minisztertanács elhatározta, hogy közvetlenül informálja a francia bizottságot a magyar népkormány kívánságai felől, s megbízta Beri-.kly miniszterelnököt, Szendy Pál és Buzs Barna minisztert, hogy keressék fel , a bizottság vezetőjét s különösen a ro- mán megszállással kapcsolatos ügyelőben tárgyaljanak vele. A minuzsink az után tegnap este hosszabb heig tárgyaltak a franciákkal a román kegyetlenségek és Apátsy István szabadonbocsájtása ügyében. Ugyancsak foglalkozott a minisztertanács az Erdélyi János román követ szereplésével is, aki megbízólevelét máig sem mutatta be, úgy hogy nincs igazolva sem az, hogy kit, sem az, hogy mily alapon képviseli állítólagos meghatalmazóját. Felhívják megbízólevele bemutatására s eszerint fogják elfogadni vagy el nem fogadni. Szende a hadiadókról. Szende Pál pénzügyminiszter ma este a lapok szerkesztői előtt ismertette pénzügyi terveit. Megmagyarázta, hogy szükség van az egyenes adóié nagymérvű emelésére, a vasúti és postadíjak tetemes emelésésére, az örökösödési illeték felemelésére. Az özvegy és árva öröksége nem lesz nagy adóval megterhelve, mások örökségét 76 százalékos adóval terhelik meg. Sok pénzt kellett kiadni, hogy a vesztett halom után nyugalmat teremtsen a kormány és beállítsa a munkát. Dolgozni kell, ha tavaszra a mezőgazdasági munka elvégződik, megnyertük a kiszidelmet és erre minden reményünk meg van. Takarékosságra van szükségünk, hogy meg tudjuk úszni e válságot. Az egyensúly helyreállításának legfontosabb alapja azonban a nagy vagyonadó. A vagyonadó tárgya lesz mindezt vagyon: föld, üzlet, anyag. Bútorokat, ruhákat nem adóztatnak meg vagyonadóval, hanem esetleg fényűzési adóval. A háborúban szerzett vagyonokat súlyosan fogja adóztatni oly módon, hogy adó alá vonja az eltitkolt és letgadott hadinyereségeket. Az adózás alól csak 10—20.000 koronán aluli vagyonokat akarja kímélni a kormány. A legkisebb adókulcs a tervezet szerint 5 százalék és ez emelkedne 50 százalékig. Szó lehet arról is, hogy bizonyos magas vagyon, például 10 millió koronán felül mindent elvegyen az állam. A legnehezebb az adó kivetése a részvényeknél, értékpapíroknál. Helyesebb, ha nem a papírt adóztatják meg, hanem ha megállapítják minden ember vagyonát, akár föld, ház, pénz, papír az — s az egész vagyon után veszik ki. Szende azt szeretné, hia vai.